* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
28.36 KB | |
2008-02-11 08:56:43 | |
Nyilvános 889 | 4391 | Rövid leírás | Teljes leírás (7.54 KB) | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar b./ (Magyarszerdahely Zala m. nagykanizsai j.) A másik Szerdahely Nagykanizsától északnyugatra fekszik, s ma Magyarszerdahely, 1320- ban említik, mint Szentmiklós – a mai Magyarszentmiklós – határos szomszédját /Anjoukori okmt. I. 552., 1323: ZO. I. 164./. A Hahót-család birtoka volt. 1360-ban Hahóti Mihály fia János mester ezt a birtokát is anyjának, feleségének s leányának adta, hogy míg élnek, használják; ugyanakkor a hahóti monostornak egy kúriát adott itt /ZO. I. 602./, északi részen, a Berzence vize mellett. Hahóti Jánosnak nem volt fia, csak leánya, Anna, akit Piacenzai János esztergomi érsek unokatestvére jegyzett el, s 1377-ben a király Annát fiúsította atyja birtokaiban /ZO. II. 146., Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 268./. Természetesen az atyafiai ezt nem szívesen látták, úgy látszik, perre is került a dolog, mert 1383-ban egyeznek ki a régi viszályok tárgyában Anna és Klára, Buzád fia Miklós lánya s másfelől Hahóti Miklós fia Miklós, Lőrinc fia Miklós s Jakab fia György, az unokatestvérei /Jászói konv. lt. HH. 1. 46./. 1412-ben Anna már özvegye Szerdahelyi Ráfael fia Miklós mesternek, amikor birtokait Debrentei Miklós fia Benedek és Botkai István fia Apaj feleségeinek adta /V. 12. N.Muz. lt./. Ezek bizonyára – lányai voltak! Így megértjük azután, hogy 1446-ban Debrenteiek és Szerdahelyi Apaj fia István birtokában találjuk /VIII. 18. N.Muz. lt./. A XV. század derekán feltűnnek itt a Kávásiak, de nem tudjuk, miféle jogon lettek itt birtokosok?! 1463-ban ö. Kávási Györgyné itteni részét a leányának, Tejedi Imre győri és szombathelyi várnagy feleségének engedte át gyermekei beleegyezésével, de ha nem lesznek utódai, akkor az György fiaira száll; ha pedig lesznek gyermekei, akkor Márta része, a kilenced rész, azoké lesz, a többi pedig György fiaié /Hazai okmt. V. 269./. Amikor 1466-ban Mátyás el akarta adományozni, tiltakozott ez ellen Tejedi Imre és családja /Hg. Batthyány-lt. Rajkiana 51./. A Debrenteiek az ő részüket 1464-ben elvesztették, mert Tamás püspök és Lőrinc váraikba idegeneket fogadtak, stb., s azokat Mátyás Kanizsai László főlovászmesternek adományozta /Teleki: i.m. XI. 96./. Úgy látszik azonban, hogy később kegyelmet kaptak vagy más úton szerezték vissza birtokaikat, mert az ő kezükben találjuk, így már 1466-ban is, amikor a püspök panaszt emelt, hogy míg ő Rómában járt, Darabos László, Kaczor György és Péter perbe fogták őket, ítéletet nyertek s ennek alapján beiktattatták magukat ebbe a birtokba is; Mátyás azonban visszaiktattatta őket /Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 526., Jeszenák-cs. lt./. 1464-ben azonban nemcsak a Debrenteiek és Himfiek, hanem Pápai György és Balázs is elvesztették birtokaikat. Ebből az oklevélből ugyan nem tudjuk megállapítani, hogy melyek voltak ezeknek a birtokaik, de más oklevelekből azt látjuk, hogy a Pápaiaknak is volt itt részük. Amikor 1470-ben György birtokainak 1/3-ába beiktatták Domokos fehérvári prépostot és Adriáni Bertalant, ezek közt volt Szerdahely is. Ennek azonban ellenmondottak leányának gyerekei nevében az atyjuk, Egervári Mihály /U.o. Himfy. 548./. Lehet azonban, hogy zálogos birtoka volt, mert 1471-ben nyugtatta Pápai György Debrentei Tamást, Basit és Lászlót, hogy kiváltották tőle Debrente várukat s számos birtokot, köztük Hahótot és Szerdahelyt /VII. 20. N.Muz. lt./. A Kaczorokkal és Darabos Lászlóval később is volt bajuk. ... |