* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 1.99 MB | |
| 2007-07-04 10:32:22 | |
 | |||||||
Nyilvános  1187 | 7220 | A könyvet digitalizálási gyakorlat alkalmával beszkennelte: Mihovics Péter | Cím: Zalakaros Közreműködő: Lovász György (közrem.) ; Halász Imre (szerk.) ; Tanai Miklós (1947) (ford.) ; Berentés Tamás (fotó) ; Hajnal István (ill.) ; Zalakaros. Önkormányzat (közread.) Szerz. közl.: [írták] Lovász György [et al.] ; [szerk. Halász Imre] ; [a német nyelvű összefoglalókat ford. Tanai Miklós] ; [fotók Berentés Tamás et al.] ; [rajz Hajnal István et al.] ; [közread. Zalakaros Város Önkormányzata] Kiadás: Zalakaros : Zalakaros. Önkormányzat, 2000 ETO jelzet: 908.439Zalakaros Tárgyszó: Zalakaros Szakjelzet: 908 Cutter: Z 19 ISBN: 963-03-9449-9 Nyelv: magyar Oldalszám: 447 p. Megjegyzés: Összefoglalás német nyelven ; Bibliogr. a tanulmányok végén Analitikák: Lovász György : Zalakaros természeti viszonyai Gyulai Ferenc : Zalakaros és környékének növény- és állatvilága Ördög Ferenc : A Karos helységnév eredete Vándor László : Zalakaros és környékének története az ősidőktől a török kor végéig Halász Imre : A település utolsó két évszázada Kerecsényi Edit : Zalakaros nép értékei Novák Ferenc : Adattár Zalakaros társadalmi- és tömegszervezeteinek, továbbá intézményeinek történetéhez 1-214 oldalig Következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismeréssel készült. LOVÁSZ GYÖRGY-GYULAI FERENC ÖRDÖG FERENC-VÁNDOR LÁSZLÓ-HALÁSZ IMRE KERECSENYI EDIT-NOVÁK FERENC ZALAKAROS V'AÍ ..AKÁ-RÚS LOVÁSZ GYÓRGY-GYULAI FERENC- ÖRDÖG FERENC-VÁNDOR LÁSZLÓ-HALÁSZ IMRE- KERECSÉNYI EDIT-NOVÁK FERENC ZALAKAROS, 2000 ZALAKAROS Szerkesztette HALÁSZ IMRE A kötet lektorai DR. SCHWEITZER FERENC, PALKÓ SÁNDOR, DR. CSEKE FERENC, DR. SZŐKE BÉLA MIKLÓS, DR. BŐSZE SÁNDOR, DR.PETÁNOVICS KATALIN, | VÁJD A JÓZSEF, | DR. HALÁSZ IMRE A hagyományok és ünnepek a mai Zalakaroson című részt NOVAK FERENC, az óvodáról szóló részt NOVAK FERENCNE írta. A kötet a MAGYAR MILLENNIUM KORMÁNYBIZTOS HIVATALA támogatásával jelent meg. A német nyelvű összefoglalókat fordította DR. TANAI MIKLÓS Anyanyelvi lektor DR. TANAINÉ HENSCHKE CHRISTINE Fotók BERENTÉS TAMÁS, GYULAI FERENC, KERECSÉNYI EDIT ÉS ARHÍV Rajz HAJNAL ISTVÁN, KERECSÉNYI EDIT, TAKÁCS ZSUZSANNA Technikai munkatárs GÁL RITA, KUGLER ZSUZSANNA, NÉMETH LÁSZLÓ, SZÉCSÉNYI SZABOCS Kiadó ZALAKAROS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ISBN 963 03 9449 9 Zala Nyomda Rt. 2000 80800 Felelős vezető: Czirkl György vezérigazgató ELOSZO Kedves Olvasó! Településünk életének több évszázados történetét tartja Ön most a kezében, melyet tisztelettel nyújtunk át államiságunk millenniumán. A ré-gészeti, tárgyi emlékek a korábbi évszázadokba vezetnek vissza bennünket, ám Zalakaros története valójában 1254-től követhető nyomon az írott for-rásainkban. A kezdeti jelentéktelen kis falu a középkorban fekvésének köszönhetően indult fejlődésnek. Lakóinak mindennapjait a megélhetés gondja kötötte le. A háborúk, különösen a török idők nagy pusztítást és szenvedést okoztak Zalakaros és környéke lakóinak, de pusztított itt jár-vány és tűzvész is, ám a többszöri pusztulás ellenére is ragaszkodtak az em-berek lakóhelyükhöz, a török idők után a falu gyorsan újratelepült, majd hosszú évtizedek alatt önmagához képest fejlődött ugyan, de nem emelke-dett ki a térség települései közül. A település életét később döntően meghatározó esemény lett a kőolaj-kutatás nyomán felfedezett termálvíz. E természeti kincsre épített fürdő és annak szolgáltatásai, a folyamatos fejlesztések indukálta gyors fejlődés hamarosan országunk településeinek élvonalába emelte az 1984-ben nagy-községi, majd 1997-ben városi rangot kapott Zalakarost, mely dinamikus fejlődésével központjává vált a környező térség falvainak, jelenleg ez a kis-térség közös összefogással, társulási formában tevékenykedik a település-fejlesztés összehangolásában, szebb jelenért és a megnyugtató jövőért. A táj szépsége, a nemzetközi hírű Kis-Balaton közelsége, a kiváló bo-rok, a sajátos helyi gasztronómia, az itt élő emberek vendégszeretete teszi kellemessé a nálunk pihenni és gyógyulni vágyó többszázezer turista sza-badságát. Zalakaroson az eltelt néhány esztendőben a természeti kincsekre építve létrejött egy olyan feltételrendszer, amelyre alapozva a település pol-gárainak boldogulása hosszabb távon biztosított. A könyv tisztelgés szorgalmas elődeink, lokálpatrióta polgáraink előtt, a magyar államiság létrejöttének és a kereszténység felvételének ezredik évfordulóján. Ajánljuk e könyvet minden Zalakarost szerető és a várost érdeklődé-sével megtisztelő olvasónak. Tudományos igénnyel készített tanulmányai átfogják a természeti környezetet, feltárják nevének eredetét, s bepillanúst nyújtanak hosszú évszázadaiba. Bemutatja népi értékeit az épített kör-nyezetett, a viseletet, a szokásokat. A kötetet - mintegy kiegészítve a tudo-mányos feldolgozásokat - egy adattár zárja, mely teljességre törekvőén igyekszik összegyűjteni - a források determinálta terjedelemben és részle-tességgel - a település közelmúltjának és jelenének adatait, és amely egy-ben adatgazdag képe az ezredforduló Zalakarosának. ■:\\ Szirtes Lajos polgármester Zalakaroson, 2000-ben, a város napján. 6 LOVÁSZ GYÖRGY ZALAKAROS TERMÉSZETI VISZONYAI I. A domborzat kialakulásának vázlata Ul-S Az ősi természeti viszonyok • Az ország DNy-i részén fekvő település hazánknak földtani (geoló-giai) és domborzati (geomorfológiai) szempontból egyik legváltozatosabb területén fekszik. Ezt egy évszázaddal korábban még nem mondhattuk. A település és tágabb környezete földtani viszonyait ekkor ui. még csak a felszíni feltárásokból (homok és agyagbányákból) szerzett információk tükrében ismertük. Ezek pedig a ma rendelkezésre állókhoz képest elenyé-szően kevésnek mondhatók. Akkor még csak azt tudtuk, hogy Zalakaros a Zalai-dombvidék és a Belső-Somogy homokfelszíne határán terül el, és az ezelőtt 5,4 mill. éve kiszáradt utolsó magyarországi tenger (az ún. Pannon-tenger) üledékeiből épül. Belső-Somogy homokanyaga pedig a jégkorszakban (pleisztocén) ill. közvetlenül előtte keletkezett, az elmúlt 20 ezer évig bezáróan. A század elején - az akkori adatok birtokában - úgy tudtuk, hogy a Kárpát-medence mai felszíne alatt azonos korú kristályos kőzetek feksze-nek, amelyek a 360-300 mill. éve (Karbon kor) keletkezett hegység (Ka-ledóniai-, ill. Herciniai-hegység) maradványai {Princz Gy. 1936). Arról, hogy ezek a kőzetek Zalakaros térségében milyen mélyen fekszenek sem-mit nem tudtunk. A település, és tágabb környezete felszínének, és mélyben fekvő kő-zeteinek kialakulásáról szerzett ismereteink az 1930-as évek elején ugrás-szerűen gyarapodtak. Ekkor kezdődött hazánkban a kőolaj kutatás, amely-nek során számtalan, sokszor 2000 m-nél is mélyebb fúrások létesültek, amelyek adatainak tükrében ma már sok mindent másképpen tudunk. Az elmúlt 60 év geológiai és geofizikai kutatásainak tükrében tudtuk meg azt, hogy Zalakaros alatt a földtörténet ókorából (paleozoikum) szár-mazó kristályos kőzetek valószínűleg 3000-3500 m mélységben fekszenek (Kőrössy L. 1963). A legutóbbi négy évtizedben ismereteink tovább bővül-tek. Elsősorban az amerikai geológusok II. világháború alatti és utáni mélytengeri mérései és kutatófúrásai alapján tudjuk, hogy Földünk felülete a szárazföldek és tengerfenekek hatalmas lemezekből tevődnek össze, amelyeknek egy részét a kontinensek képezik. Ezek a lemezek „úsznak" az alattuk fekvő sűrűbb anyagban. A lemezek formájukat és térbeli helyzetü- ket a földtörténet során - és ma is - állandóan változtatták: egymásnak ? ütköztek, egymástól távolodtak, és egymás mellett elcsúsztak. A földtörté- net ókorában lemezütközés játszódott le a Kárpát-medence térségében is. Az egyik lemez Dunántúl Ny-i, és ÉNy-i részén, a másik a DK-i részén ill. az Alföld területén feküdt. A közöttük lévő határzóna a Zágráb-Balaton- Kassa vonalában, azaz Zalakaros tágabb térségében található {Stegena L. 1972. 1973. Kázmér M. 1984). Ma már tudjuk tehát, hogy a település tágabb térsége alatti kristályos kőzetek nem azonos korú képződmények. Az egyik, azaz a Ny-dunántúli * 270 mill., a másik a DK-dunántúli, ill. alföldi 350 mill. éves. Ma már azt is tudjuk, hogy az ezek feletti kőzetek egy része nem a mai helyükön, tehát a mai Magyarország (Kárpát-medence) területén képződ- tek, hanem tőlünk D-re, talán a mai É-Afrika tágabb térségében. A földtör- \ ténet középkorában (mezozoikum) keletkezett kőzetek, a földtörténet újko- rának elején (kainozoikum) úsztak mai helyükre. A középkori kőzetek tehát olyan ősföldrajzi viszonyokat tükröznek, amelyek a Kárpát-medencé- től D-re voltak. A kristályos anyagra a földtörténeti középkor első szakaszában (tri- ász) keletkezett kőzetek települnek. Ennek az időszaknak a kezdetén (alsó- triász) 245-200 mill. éve képződött kőzetek tengeri viszonyokra utalnak, amennyiben dolomitot találtak a fúrások. Erre azonban mészkőtörmelékes agyagmárga települ jelezvén, hogy a tengerfenék megemelkedett a terület partközeibe került, és a folyók mészkőtörmeléket és agyagot szállítottak a partközeli tengerbe. * A triász időszak második szakaszában (középsőtriász) 200-300 m vastag szürkésbarna meszes agyag keletkezett, amely ugyancsak partközeli képződmény. Ekkor azonban jelentős függőleges mozgások zajlottak le a térségben. Az előzőleg (alsótriász) horizontálisan keletkezett kőzetek ui. <■■ 30-50 °-ban dőlnek igazolván, hogy képződésük után hegységképző folya-matok kapcsán kimozdultak eredeti helyzetükből. Néhány Zalakaros kör-nyéki fúrásban nem találtak alsótriász réteget, mert azok a területek akkor szárazföldek voltak, és csak a későbbi időben (középsőtriász) öntötte őket el a tenger. A triász befejező időszakában (felsőtriász) a törmelékes kőzetek (breccsás dolomit) ismét szárazföld közeli ill. parti ősi természeti környe- zetet igazolnak. Ezekben a rétegekben azonban már vulkánikus kőzetek { (tufát, ill. vulkáni hamut) is találtak, jelezvén azt, hogy ebben az időben vulkanizmus is lejátszódott a közelben. 8 A triász kőzetek tehát általában partközeli tengeri ősi természeti körülményeket jeleznek. Az időszak végén már vulkanizmus is lejátszódott. A triászt a jura idő követte, a 200-140 mill. évközben, azaz 60 mill. éven át. Ebben az időszakban csak mészkő képződött, mégpedig csak a jura végén 5 mill. éven át (titon emelet). Ekkor tehát mintegy 55 millió éves szárazföldet kell feltételeznünk, amikor a triász kőzetekből épült fel-szín pusztult (denudálódott) a különböző külső természeti erők (pl. csapa-dék, szél, stb.) hatására. Ennek a kornak igen változatos klímája lehetett. Bizonyítékunk van arra pl., hogy a jura elején (alsójura) trópusi éghajlat alatt kőszén (Mecsek-vidék) képződött. A földtörténeti középkor (mezozoikum) harmadik szakaszában az ezelőtt 140-170 millió évvel lejátszódott kréta időszakban hatalmas válto-zások játszódtak le a tőlünk D-re fekvő térségben. Jelentős lemezütközés (szubdukció) ment végbe, aminek keretében az Afrikai és Eurázsiái lemez egymás melletti mozgást is végzett. Az ütköző lemezek egyike kiemelke-dett, és ezért a kréta időszakban nem képződött semmiféle üledék. Az ütközés, mint mondottuk horizontális mozgásokkal is járt. Ekkor került a Dunántúli-középhegység és vele együtt DNy-i térsége (Zalakaros) is mai helyére. A Zalakarostól É-ra fekvő térség viszont alacsony felszín volt, ahol szárazföldi képződmények ülepedtek (akkumulálódtak) le. A Föld geológiai újkora (kainozoikum) ezelőtt 70 millió évvel kezdő-dött. A 70-40 mill. évközben létezett paleogén - eocén időből Zalakaros alatt nem található az ősi természeti viszonyokat jelző kőzet. A település távolabbi É-i és D-i szomszédsága azonban mélyen fekvő szárazföld volt, ahol üledékfelhalmozódás ment végbe. A település és tágabb térsége - most már mai helyén - szárazföldi hátságon foglalt helyet. Az É-zalai fúrások-ban ebből a korból vulkánikus kőzetet ismerünk igazolván azt, hogy a DNy-ról történő felúszás vulkánikus tevékenységgel is együtt járt. Az újkor következő szakaszában (oligocén), amely ezelőtt 40-25 mill. évközben zajlott le, általános kiemelkedés (emerzió) volt a térségben. Ezt a folyamatot az oligocén rétegek regionális hiánya jelzi. Ezelőtt kb. 25 mill. éve ért véget egy rendkívül hosszantartó száraz-földi időszak, amelynek során Zalakaros mai térsége tőlünk DNy-ról a mai helyére „úszott". Ebben az időszakban számos klímatípusban működő folyamat pusztította (denudálta) a felszínt, amely legfőképpen nagy mész-tartalmú (karbonátos) kőzetekből épülhetett. A legnagyobb denudációt a trópusi éghajlat alatti csapadékviszonyok okozták. Erre bizonyítékunk a közeli É-zalai, térségből van. Ismert, hogy É-Zalában a kőolajat mészkő-ben és dolomitban keletkezett hatalmas üregekből nyerik. Ezek az üregek a hosszantartó szárazföldi időszakban ezen belül legfőképpen a krétában keletkeztek, mint ősi földalatti karsztformák (Jakucs L. 1977). Az oligocént követő, és a 25-10 mill. évközben lejátszódott miocén korszakban megkezdődött a regionális, azaz nagyterületre kiterjedő süllye- dés. Véget ért tehát a 130 mill. éves szárazföldi időszak Zalakaros és tágabb térségében. A korabeli felszín azonban rendkívül egyenetlenül sül- lyedt. Ezt a miocén rétegek szélsőséges vastagsága jelzi. Ezek 21-630 m között ingadoznak. Ismerünk Zalakaros térségében olyan fúrást, amelynek rétegsorából hiányoznak a miocén rétegek. Ezeknek az országos elterje- dése igazolja, hogy ebben az időben szigettenger volt hazánkban, és így Zalakaros térségében is. Sávoly határában, az egyik fúrásban 580 m vas- tagságú vulkánikus kőzet (dácit) található, amely jelzi, hogy a miocén első részében (kárpáti emelet) jelentős vulkanikus tevékenység lehetett a közel- ben. Ez a tevékenység is regionális volt, hiszen ekkor keletkezett az Észak- magyarországi-középhegység több tagja (Visegrádi, Börzsöny, Cserhát, és Mátra hegység) is. -,. :y- A jelentős vulkánikus kőzettömeget produkáló sekélytengeri időszak után a felszín valószínűleg ismét emelkedni kezdet. A középsőmiocén-kori dácit felett ui. nagy területi kifejlődésben konglomerátum és homokkő található. Az előző kőzet tulajdonképpen egykori partközeli képződmény, amely eredetileg deltában, vagy hordalékkúpban rakódott (akkumuláló- dott) le, majd ez a kavicsos homokos anyag mész jelenlétében összece- mentálódott. x?,.-:.-t<i A középső miocén végén (szarmata emelet) hasonló volt az ősi termé-szeti környezet, amennyiben homokkő, és homokos mészkő képződött a térségben. Ezelőtt 12 mill. éve kezdődött hazánk - és Zalakaros térségének - utolsó tengeri elöntése, a pannon időszak. Alig 7 mill. év alatt 1300-2100 m vastag rétegsor rakódott le, a település és tágabb körzetében. Az időszak első részében (alsópannon) márga és homokkő keletkezett a relatíve mély tengerben. A második felében (felsőpannon) a tenger feltöltődött és kiszá- radt. Ennek következtében megváltozott a kőzetek minősége. Kezdetben homok, később - a befejező időszakban - kavics, kavicsos homok jött lét- re jelezvén, hogy az üledékek egyre nagyobb mértékben a közeli száraz- földről érkeztek. A Zalakaros távolabbi Ny-i térségében a pannon időszak legmagasabb szintjében közel 100 m vastagságú kavicsos rétegsort harán- tolnak. ;..■■■■ ■ ■ ■ ■ ■'■■. '■\-n:-':-.- ■<;: ■■■.■■.. -.--.. ,i"*:. ■ : - - tv: \. ..-■■;, 10 ' A mai felszín kialakulása Í ■ (felsőpannontól napjainkig) Az utolsó magyarországi (kárpát-medencei) tengeri elöntés hozzáve-tőlegesen 6,5-5,4 mill. éve szűnt meg. Ez hosszantartó folyamat volt, amelyben a klíma rendkívül változatos, többek között félsivatagi jellegű is volt {Schweitzer F.-Szöőr Gy. 1992). Az első szakaszban az addig sós víz kezdett kiédesedni. A tenger ui. sekélyebb lett és a víz minősége egyre in-kább a mind nagyobb tömegben érkező folyóvizektől függött. Ezek pedig karbonátos, azaz édes vizek voltak. így lett a sósvízből elegyes (brakk) víz, azaz még nem édes, de már nem tipikus sós. A következő fázisban a nyílt tengerfelszín megszűnik. A tengerfenék egyenetlenségeiben visszamaradtak tavak a gyakorlatilag sík felszínen. Ez a magyar föld fejlődésének jellegzetes ún. beltavi időszaka. Ez a beltó-rendszer uralta a mai Zalai-dombságot és a somogyi homokvidéket. Ugyan-ebben az időszakban megjelentek az Alpokból érkező folyóvizek, amelyek legfőképpen ezeket a kisebb-nagyobb tómedencéket töltögették fel üledék-kel. Ebben az időszakban azonban a mai Dráva-völgy tágabb térsége kissé megsüllyedt. Az itt kialakult tó (a Horvát-Szlavóniai beltó) meglehetősen hosszú életű lett. Ez az állóvíz fogadta magába akkoriban az ős-Drávát, az ős-Murát, az ős-Dunát valamint az ős-Morvát a mai Csehországból (Sümeghy J. 1953., 1955) (7. ábra). A most említett vízfolyásokon kívül Zalakaros térségében jelentős szerepe volt ebben az időben az ős-Rábának. Ez ui. a Zalai-dombság É-i részén építette hordalékkúpját. Kavicsának maradványai megtalálhatók a dombság É-i, és K-i részén egyaránt (2. ábra). A folyó kavicsanyaga ui. lé-nyegesen szögletesebb, mint a nála hosszabb Muráé, Dráváé, vagy éppen a Dunáé (Strausz L. 1949). A hazai felszínfejlődést kutatók körében hosszú ideig megválaszolha-tatlan kérdés volt a Zalai-dombság mereven É-D-i futású völgyeinek kiala-kulása. Ezek közül a legkeletibb éppen a település K-i szomszédságában haladó Kiskomáromi-csatorna széles völgye. E megválaszolatlan kérdés tehát erre a völgyre is vonatkozik. A század elején kizárólagosan teoretikus alapon azt gondolták a szakemberek, hogy ezek - tehát a Zalakaros szom-szédságában lévő Kiskomáromi-csatorna völgye is - szerkezeti (tektoni-kus) eredetűek. A mozgások - csakúgy, mint az amerikai San Francisco térségében - vízszintes irányúak voltak. E törésvonalak mentén keletkezett laza anyagot pedig a Pannon-tenger elvonulása utáni sivatagi széltevé-kenység (defláció) pusztította le, és ezáltal alakultak ki a völgyek. {Cholnoky J. 1918). A későbbi kutatások azonban nemcsak az É-D-i irá-nyú ún. meridionális völgyekben, de az egész Zalai dombságon az ún. 11 1. ábra: A vízhálózat képe a pliocén végén (Sümeghy J. után Somogyi S. kiegészíté-sével). 1. A jelenkori futásirány. 2. A dunai vízfolyás legvalószínűbb útvonalai. 12 2. ábra: Az Ős-Mura és az Ős-Rába hordalékkúpjának területi elhelyezkedése. 1. Az Ős-Mura hordalékkúpja. 2. Az Ős-Rába hordalékkúpja. 3. ábra: A vízhálózat képe a pliocén vé- gén (Sümeghy J. után Somogyi S. ki- egészítésével). 1. A jelenkori futásirány. 2. A dunai vízfolyás legvalószínűbb út- , . vonalai. völgyvállak rendszerét tárták fel, amelyek tulajdonképpen hajdani völgyperem maradványok. (Lovász Gy. 1970.). Ezzel egyértelműen be-bizonyosodott, hogy a keletkezés tekintetében a szél munkája (a def-láció) nem jöhet számításba. A va-lószínűleg helyes választ a geológi-ai kutatások adták meg ebben a kér-désben. A számos mélyfúrás, és geofizikai mérés tükrében ma már szinte biztosan tudjuk, hogy a Ba-kony-hegység mészköves-dolomi-tos kőzetei a Zalai-dombság alatt nagyjából É-D-i törések mentén lépcsőzetesen süllyednek a mélybe (3. ábra). Ezek a mozgások a föld-történet újkorában, pontosabban a miocénban kezdődtek, és - ha igen gyenge mértékben is - még a ple-isztocénben is folytatódtak. Ezek-kel természetesen együtt mozgott a felszín is. Végső soron tehát a fel-színen É-D-i függőleges elmozdu-lások történtek. A keletkezett igen kicsiny, de É-D-i futású térszíni mélye-désekben megindultak a völgyképződések. A Kiskomáromi-völgy kialaku-lásában ezen kívül még más is közrejátszott. Az előbb leírtakon kívül a völgy K-i oldalán igen jelentős süllyedés kezdődött ezelőtt 2,4 mill. éve, azaz a pleisztocén elején. így ez a völgy tulajdonképpen egy hatalmas me-dencének, a Belső-Somogy homokvidékének egyben a Ny-i határa is. A pleisztocén elejétől kezdődően ennek a völgynek tehát igen nagy jelentő-sége van, mert K-i oldala - mint említettük -jelentősen süllyedt, Ny-i ol-dala viszont szinte folyamatosan emelkedett. A Zalakaros környéki dombok völgyhálózata is ekkor kezdett több tényező hatására kialakulni, mígnem megkapta a ma is látható formáját. A tágabb környék nagyobb völgyeinek (pl. galamboki, és zalamerenyei víz-folyás) futásiránya, és e völgyek keresztmetszete arra enged következtetni, hogy kialakulásuk a pleisztocén folyamán két fázisban zajlott le. Mindkét vízfolyás alig 10 km széles, és É-D-i irányú magasra kiemelt domb vidéki területen alakult ki. Amennyiben semmi egyéb körülmény nem játszott vol-na közre, akkor minden völgynek ún. konzekvensnek kellene lenni, azaz a 13 pleisztocén folyamán - a kiemelkedéssel egy időben - követnie kellett vol-na a kialakuló K-i, és Ny-i lejtősödést, és ezen a háton K-i, ill. Ny-i irányú völgyeknek kellett volna kialakulni. Amint a mai állapot igazolja, nem ez történt. Az említett két völgy kezdetben É-D-i futású, és völgykeresztmet-szete szimmetrikus, azaz mindkét oldala lényegében azonos lejtésű. Folyás-szakaszuk utolsó harmadában viszont élesen keleties irányba fordulnak, és keresztmetszetük aszimmetrikussá válik, azaz egyik oldaluk - mindég a D-i - lényegesen meredekebb, mint az É-i (4. ábra). További figyelemre-méltó tény az, hogy ha a zalamerenyei vízfolyás É-D-i szakaszát meg-hosszabbítjuk az a Galamboki-vízfolyás hasonló irányú völgy szakaszában folytatódik. A fenti adatok birtokában a következő pleisztocénbeli völgy-fejlődés az igen valószínű. A pleisztocén első részében létezhetett egy É-D-i irányú vízfolyás, amely magában foglalta a Zalamerenyei- és a Galamboki völgy É-D-i sza- Nagybakónak 14 4. ábra: Lefolyási irányváltozások Zalakaros tágabb térségében. 1. Korábbi lefolyás. 2. Mai lefolyás. 3. Domborzati nyereg. kaszát. A feltételezés azért látszik helyesnek, mert Zalaújlak közvetlen É-i térségében rendkívül mély É-D-i irányú, alig 1 km hosszú ún. eróziós völgy található, amely a Galamboki-vízfolyás pontos folytatása, és a zala-merenyei völgybe torkollik. Ez minden bizonnyal az éppen szárazzá vált É-D irányú mederből alakult át önálló rövid völggyé. A pleisztocén második felében - azaz a fejlődés második szakaszában - törések (szerkezeti mozgások) érték a területet. A keletkezett ÉNy-DK irányú törések mentén a völgyek irányt változtattak. Azóta mindkettő ke-leties fordulattal a Kiskomáromi-csatorna völgyébe vezeti le a vizeket. A további kérdés az, hogy ez az irányváltás mikor következhetett be a pleisztocén folyamán? Erre elsősorban a zalamerenyei völgy alsó sza-kaszának futásiránya adhat választ. A völgy Zalamerenye-Garabonc kö-zött ÉK-DNy-i irányú. Ez pedig azonos a közeli Balaton térbeli fekvésé-vel. Azt viszont már tudjuk, hogy a Balaton a pleisztocén végén, a riss-würmben és ezt követően süllyedt be a legnagyobb mértékben. A tóközeli térségében ezzel egy időben azonos irányú jelentős mozgások voltak. Ennek egyik megnyilvánulása a Zalamerenye-Garabonc közötti völgysza-kasz. Csupán a hazai szinonimákra hivatkozva valószínűsíthetjük, hogy a Galamboki-völgy D-i szakaszán szintén ekkor játszódtak le a szerkezeti mozgás, aminek következtében kialakult a mai lefolyás. Ezt a fejlődést a dombság pleisztocén lepusztulás szintjeinek tanulmányozása is alátá-masztja. A pleisztocénban Zalakaros közelebbi és távolabbi térségében nem-csak völgyek alakultak ki, de megfigyelhető az ún. völgyvállak, azaz a völgyoldalakban található nagyobb területű felszínlépcsők több tagból ál-ló magassági rendszere is (5. ábra). A település Ny-i szomszédságában a hajdani pleisztocén előtti síkság maradványa (az ún. geomorfológiai kiinduló-szint) 270 m tsz. f. magasság-ban megtalálható. Ezt reprezentálja a Nagybakónak É-ÉK-i szomszédságá-ban a Kürtös (270 m). Az ez alatti hajdani völgyperem maradvány 25 m-el alacsonyabban fekszik. Kettőjük között a meredek lejtő jól elkülöníti a két szintet. Ez -többek között - Zalaújlaktól É-ra, és DNy-ra fekszik 247-254 m tsz. f. ma-gasságban. Az alacsonyabb felszínlépcső az előzőekhez képest lényegesen na-gyobb kiterjedésű. A település felett az erdővel borított felszínen 220 m tsz. f. magasságban található. A rendszer következő tagja 190 m tsz. f. ma-gasságban található, relatíve 30 m-el alacsonyabban tehát, mint az idősebb. Ezt a lépcsőt képviseli a település feletti Városi-h (191,6 m tsz. f. m). Ennek egyik jellegzetessége az igen nagy kiterjedés, a másik pedig az, hogy felszíne K-felé lejt. 15 Nagybakónak Zalakomár . ■■ i):. ■ ■. I: V. ••• 3:'v' V V - IV iIII !u ' 1 5. ábra: Felszínlépcsők Zalakaros térségében. 1. Domborzati nyereg. 2. Hordalékkúp VI-I felszínlépcsőben. Az átlagosan 145-150 m tsz. f. magasságú felszínlépcsőn települ Zalakaros. Ennek a kiterjedése a legnagyobb a most említettek között. Sajátossága, hogy felszíne D-ről É-felé alacsonyodik. Galambok É-i szom-szédságában még 160-165 m tsz. f. magasságú. Zalakaros belterületén 145-150 m tsz. f., és Garabonc község D-i végénél pedig már csak 135 m tsz. f. magasságban található. A legalsó szint a Kiskomáromi-csatorna ártere felett alig 8-10 m-el fekszik 115-117 m tsz. f. magasságban. A fentiekben vázlatosan leírt felszínlépcsők - amint azt már korábban említettük - pleisztocén kori völgytalp maradványok. A szintek egy-egy jeges (glaciális) időszakot jelölnek. Ezekben ui. az É-i sarkról lefelé terjeszkedő több 100 m vastag belföldi jég pereme a Kár-pátok É-i előterében volt. Ennek következtében hazai éghajlatunk általá-ban hideg-száraz lett. A legjelentősebb változás tulajdonképpen a nyári hőmérsékleti viszonyokban következett be. A nyár a maihoz képest sokkal rövidebb és hűvösebb volt. Ennek következtében a téli félév havát nem 16 tudta a rövid nyári meleg elolvasztani. így évezredeken át a hó kezdett fel-halmozódni és jéggé átalakulni. A folyók vízhozama ebben az időszakban kicsiny volt, tehát völgytalpaikat feltöltötték, ill. szélesítették. A jeges idő-szakok (glaciálisok) közötti jégmentes (interglaciális) szakaszokban a klí-ma általában melegebbé és csapadékosabbá vált. A folyók ekkor a megnö-vekedett vízhozamuk következtében völgyüket mélyíteni tudták, és így kialakították a széles völgytalpból a felszínlépcsőt. Az egyes felszínlépcsők (völgyvállak) a legmagasabbhoz viszonyított magasságkülönbségéből megbecsülhető a Zalakaros környéki dombság pleisztocénben kialakulása, ill. a völgyek mélyülési folyamata. Ezt az 1. táblázat adatai mutatják. Ezekből a számokból megtudjuk, hogy a Zalakaros környéki domb-ság a jégkorszak második felében emelkedett nagyobb ütemben. A geológiai jelenkorban, azaz a holocénban is voltak említésre méltó folyamatok a település és tágabb környékén. A korábbi kutatásokból - a balatoni növények virágporainak tükrében - megbízhatóan ismerjük a tó történetét (Zólyomi B. 1952). Ezek az ered-mények igazolják, hogy a holocénban a tó többesetben Zalakaros határá-ban, Sávoly térségében is megtalálható. Ezt a vastag tőzegtelep jelzi (Dömösi J. 1988). Amikor a tó klimatikus okok következtében visszahúzó-dott, a szárazon maradt tófenék homokját megtámadta a szél, és a hajdani medence D-i szomszédságába hordta. Ekkor keletkezett a Kiskomáromi-csatorna és a szomszédos Határ-árok széles völgytalpának homokja. A VÖLGYEK ÁTLAGOS MÉLYSÉGE A PLEISZTOCÉN EGYES SZAKASZAIBAN ZALAKAROS KÖRNYÉKÉN ■■"■■'••-• ■ ■ ■•■-■ ■■'■■'; 1. táblázat A jégkorszak előtt Om Günz 30 m Mindéi 50 m Riss 100 m Würm 130 m Holocén eleje 155 m Holocén 160 m A Kiskomáromi csatorna völgyének Ny-i peremén azonban hordalék-kúpok is találhatók, amelyek a pleisztocén második felében, ill. a holocén-ben keletkeztek. A legnagyobb ma-gassága 130 m tsz. f., több mint a völgynek a holocén elején keletke-zett völgytalp-maradványa. Ebből joggal következtetünk arra, hogy a pleisztocén utolsó szakaszában kez-dett el épülni, miközben a holocén eleji szintet (ami ma 115-117 m tsz. f. magasságban fekszik) megemel-te. Ez a fokozott anyagkihordás va-lószínűleg összefüggésben van a korábban már említett szerkezeti mozgásokkal, aminek során a Ga-lamboki-vízfolyás alsó szakasza aszimmetrikussá alakult, és a lefo-lyást É-D-i irányból DK-i lefolyá- 17 súvá változtatta. Ennek a meglehetősen nagy hordalékkúpnak - amelyen különben maga a község települ - mikroformái is vannak: a hajdani vízfo- lyás elhagyott medrei nyomozhatok a terepen. Ezek a völgykapuból, azaz Galambok belterületéről ÉK-felé nyomozhatok, jelezve, hogy korábban a vízfolyás abban az irányban haladt a hordalékkúpon (5. ábra). Abban az irányban volt a terep legmélyebb pontja, a Balaton pleisztocén végi-holo- cén süllyedése következtében. . - ; > ;taio •;: ;í =;... . A másik nagy hordalékkúp Zalakarostól É-ra Garabonc község terü-letén található. Itt is az előzővel azonos irányú mozgás rajzolódik ki a hor-dalékkúpon. Kialakulása is azonos korú az előzővel. A vidék felszínfejlődése kapcsán végezetül meg kell emlékezni egy olyan folyamatról, ami szintén a holocénban zajlott, ill. zajlik le. Ez népi nevén a suvadás, a geomorfológia azonban csuszamlásnak nevezi. Már említettük, hogy a település környéki völgyek felsőpannon álta-lában homokos rétegekbe vésődtek be, de igen gyakori a közbetelepült agyag és iszap, ill. iszapos agyag réteg is. Ezek a képződmények igen gyakran kiékelődnek a völgyek lejtőin, azaz közvetlen felszínközeibe ke-rülnek. Ezeknek a felszínén csapadékos időjárás esetén, - amikor vastagon beázik a talaj - megcsúszik nemcsak a talaj, de az agyagréteg feletti anyag is. A mozgás mélysége lehet pár méter, de lehet több 10 méter is. Ezeknek több mozgásfázisát ismerjük a holocénban, a mindenkori éghajlat csapadé-kosságának függvényében. Tulajdonképpen két nagy fázist tudunk megkü-lönböztetni. Az egyik a holocén elején volt, amikor hazánkban hűvös-ned-ves klíma uralkodott, és a fenyő-nyír volt a jellemző növény. Ezt követte egy meleg-száraz időszak, amikor a mogyoró volt az uralkodó növény, és ezért az időszak a mogyoró elnevezést kapta. Ezt követte a második fázis, amely atlantikus klímával rendelkezett, hasonlóan, mint a mai Ny-európai éghajlat. Napjainkban tulajdonképpen ennek a fázisának a megszűnése, ill. átalakulása időszakában vagyunk, amennyiben klímánk melegedik és szárazodik, a mediterrán éghajlat felé alakul. Miután az említett két holocén klíma-csoport sokkal csapadékosabb volt, mint a mai, így a csuszamlások is lényegesen nagyobbak voltak, mint napjainkban. Korábban csaknem az egész évben jellemző volt ez a moz-gás, napjainkban csak a csapadékos téli félévre jellemző. A csúszások ma is gyakoriak, de az évezredekkel korábbiakhoz képest lényegesen kisebbek. Zalakaros környékén határozott területi megjelenésük van: a meredek lejtők középső szakaszán jellemzők. Ez a zóna azért a legkedvezőbb kiala-kulásukra, mert az itt kiékelődő agyagrétegek felett már nagyobb tömegű víz van, amely a dombhát távolabbi pontján szivárgott a felszín alá. Más-részt ezeken a meredek lejtőkön az anyag állékonysága is lényegesen ki-sebb, tehát nagyobb lehetősége van a megmozdulásra. 18 : ■ ■_,- II. Hidrológiai viszonyok ; ; Zalakaros és tágabb természeti környezetének különleges sajátossága a hévíz, amely a hazai általános viszonyoktól eltérő mélyföldtani és hidro-geológiai körülmények között található. A zalai hévízkincs megismerése egyidős a szénhidrogén kutatásokkal, ül. a kőolaj és földgáz megismerésével. A ma már nemzetközi hírű hévízkészletet a Zalai-dombság K-i részé-ben az 1940-es évek elején kezdték megismerni. A mai napig is gyakori eset, hogy a több ezer méter mélységű fúrást kőolaj feltárási céllal mélyí-tették ugyan, de meddő lett, azaz nem talált szénhidrogént, de helyette ter-málvizet tárt fel. így a több millió forintos beruházás, nem veszett kárba, mert a megismert hévizet többirányú társadalmi-gazdasági célra lehet hasz-nosítani. Ezeket a meddő fúrásokat, az ipar folyamatosan adja át a társada-lomnak. A 2. táblázatban csupán tájékoztatás végett mutatjuk be azoknak az 1977-ig átadott fúrásoknak a névsorát, amelyek a Zalai-dombság K-i ré-szén ismeretesek. A 29 db fúrás adatai eléggé megbízhatóan igazolják, hogy a hévízfel-tárás kezdete az 1943-1944-es években volt Dióskál és Inke határában. Az 1950-es évek elején inkább Inke, az 1960-as évek első felében viszont a te-rület legnagyobb részén (Dióskál, Bajcsa, Pat, Nagyrácsa és Sávoly) foly-tak az intenzív kutatások, amelynek kapcsán több meddő fúrás készült. A település és tágabb környezete geológiai értelemben medence tér-ségben fekszik. Ez azt jelenti, hogy a hegységépítő kőzeteik mélyen a mai felszín alatt fekszenek. Felettük viszont a földtörténet újkorából származó tengeri üledékek találhatók, amelyek a Kárpátok keretein belül kialakult medencében ülepedtek le. Az eddigi adatok azt igazolják, hogy a víz mélybeli elhelyezkedése azonos az országos viszonyokkal, azaz leggyakrabban az ún. felsőpannon rétegekben található: azokban a homokrétegekben, amelyek az utolsó ma-gyarországi tengeri időszak második felében képződtek. Az elenyészően kicsiny százalékban viszont elsősorban a földtörténet középkorában (me-zozoikum) képződött triász korú mészkő üregeiben tartózkodik. A pannon rétegekben azonban több mélységi szintben halmozódott fel a víz. A 3. táblázatban példaként bemutatott két fúrás a részletes helyzetet mutatja a vízadó rétegsoron belül. A Nagykanizsától D-re (Bj-40 jelű fú-rás) 752 m mélységközben 11 különböző szintben (ún. emeletben) találha-tó víz. A vizet szolgáltató rétegek összvastagsága 155 m. Vastagságuk 3-38 m között ingadozik. Bajcsa határában (Bj-9 jelű fúrás) a fúrás csak 7 emeletet harántolt a 205 m vastagságú vízadó rétegsorban. E két fúrás által 19 feltárt hidrológiai állapot még egy igen fontos jelenségre hívják fel a fi-gyelmet. Arra ti., hogy a vízadó rétegcsoportok különböző mélységben fe-küdhetnek és számuk AZ 1977-IG EGYÉB HASZNOSÍTÁSRA ÁTADOTT MEDDŐ CH KUTAK NÉHÁNY PARAMÉTERE 2. táblázat Fúrás jele mélység A fúrástalp P2 réteg-vastag-sága (m) Vízadó várható °C mélysége (m) kőzetének kora Dióskál 3 2224 M3 1232 660- 970 35-60 Dióskál 5 1864 T 657 704- 873 35-60 Dióskál 6 1045 T 428 637- 907 35-60 Dióskál 7 2283 T 467 672- 702 35-60 Bajcsa 2 3176 M2 1425 510-1070 35-60 Bajcsa 9 2373 Pl 1458 1226-1360 60-90 Bajcsa 13 3157 M2 1408 990-1400 60-90 Bajcsa 16 2397 P. 1473 1125-1367 60-90 Pat 2 2353 Pal (?) 1182 1922-2353 90< Pat 3 2702 M2 1249 920- 970 35-60 Pat 4 2305 Mez 1195 2124-2305 60-90 Nagyrécse 2 3101 K 1527 1000-1420 60-90 Nagyrécse 3 3200 M 1435 800-1100 35-60 Sávoly 1 2340 Mez 1026 1867-1875 91 Sávoly 3 1704 Mez 1125 530- 720 35-60 Inke 3 2119 P) 1341 690-640 35-60 Inke 5 1981 M 1209 870-1000 35-60 Inke 6 2393 Pl 1552 700-1100 35-60 Inke 7 1568 M2 1115 380-605 35-60 Inke 9 1738 Pal (?) 1108 700-1040 35-60 Inke 10 2293 M2 1165 680-990 35-60 Inke 11 1455 Pl 1153 670-1065 35-60 Inke 12 2316 M2 1100 600-950 35-60 Inke 14 2114 M2 1135 430-725 35-60 20 Fúrás jele mélység A fúrástalp P2 réteg-vastag-sága (m) Vízadó várható °C mélysége (m) kőzetének kora Inke 15 2005 M2 973 810-960 35-60 Inke 17 2151 M2 952 865-945 35-60 Gelse 1 2115 Pal 1217 935-1005 35-60 Nagyrécse 2 3101 M 1527 1000-1420 60-90 Nagyrécse 3 3200 M 1435 800-1100 35-60 Pj: alsópannon, M: miocén, M2: középső miocén, M3: felsőmiocén, T: triász, Mez: mezozoikum, Pal: paleozoikum NÉHÁNY ZALAKAROS KÖRNYÉKI TERMÁLFÚRÁS HIDROLÓGIAI PARAMÉTERE . ,, ■ 3. táblázat A fúrás jele Talpmélység Víztermelésre megnyitott réteg (mai felszín alatt) (m) Vizet adó réte-gek száma (db) A vízadó réte-gek kora Nyugalmi vízszint Vízhozama (l/p) Vízhőmérséklet (°C) a felszínen Vízhőmérséklet a fúrás talpán Zalakaros CH (Újudvar-6) 2307 2219-2307 T/mk + 1500 99 120 Nagykanizsa CHBj.40 1650 878-1630 11 P2/h -17,8 710 50 90 Bajcsa CH Bj.9 1880 1300-1505 7 P2/h +2,4 214 70 Zalakaros Fürdő 2 2753 2697-2744 T/mk +90,0 260 91 139 P2/h: felsőpannon homok T/mk: triász mészkő ■ „■•■. ,i A nagykanizsai és a bajcsai fúrás között alig néhány km a távolság. Az egyikben 878-1630 m, a másikban viszont vékonyabb, azaz 1330— 1505 m mélységközben található a vízadó rétegcsoport. ... .... 21 Zalakaros közigazgatási területén létesített fúrások igazolják, hogy a felsőpannon rétegsorban még magasabb szinteken is vannak vízemeletek. Erre kitűnő példa a Gyógyfürdő-9. és a Vízmű 7. sz. kút által feltárt viszo-nyok. A 943 mély 9. sz. kútban a vízadó rétegsor 252,8 m vastag. Az első vízemelet 682-703 m között található. Ez alatt azonban még 7 szintben ta-lálható víz, összesen 82,8 m vastagságban. Ennek a rétegcsoportnak 33%-ában fekszik víz. A Vízmű 7. sz. kútja, amely alig 250 m mély, már 168 in-tői tár fel vízemeletet. Az illusztrációként közölt 2., 3. táblázat adatait összevetve megálla-píthatjuk, hogy a mélységgel növekszik a vízhőmérséklet. Tulajdonképpen minden mélyfúrás számos vízemeletet harántol, de a 2. és 3. táblázatban csak azok szerepelnek, amelyek vize 35 °C vagy annál melegebb. Összevetve a táblázatok megfelelő adatait úgy tűnik, hogy a Zalai-dombság K-i részén már 380 m mélységtől várható a 35 °C vagy melegebb víz megjelenése. A táblázatok adataiból az is valószínűsíthető, hogy a 60 °C-nál mele-gebb víz kb. 1000 m mélységtől várható, de csak a Zalai-dombság K-i mély szerkeze ti határán, a Sávoly-Zalakaros—Pat, és a Nagyrécse-Nagyka-nizsa-Bajcsa vonalon. Ez utóbbi térségben szintén jelentős mélyszerkeze-ti vonal húzódik ÉK-DNy-i irányban. Ez a térség, a már korábban említett lemezhatár közvetlen szomszédsága, ahol a Földkérget harántoló, ún. mély törések a jellemzők. Igen fontos, és a továbbiakban megválaszolandó kérdés a mélységi vizek származása. E tekintetben egyrészt a víz hőmérsékletére, másrészt kémiai jellegére, és nyomásállapotára kell, mint fontos paraméterekre támaszkodnunk. Ezek birtokában tudunk csak viszonylag pontos, ill. elfo-gadható választ adni származásukkal kapcsolatban. A különböző hőmérséklet a változó mélységből való származásra utal. A kémiai összetételből következtethetünk arra a kőzetfajtára, amely-nek kémiai tulajdonságait felvette a kőzet hosszantartó oldása során. A nyomásállapot pedig a távolabbi térség mélységi vizeivel való kapcsolatra utal. Következtetéseink alátámasztására ill. a jelentős különbségek bemu-tatására a távolabbi térség vízkémiai viszonyait is helyes figyelembe ven-nünk (4. táblázat). Zalakaros hévize sós (NaCl) jellegű. Ez a két kémiai összetevő ural-ja. Ezen kívül a megnézium (Mg) is figyelembe veendő, legfőképpen a tá-volabb térség vizeivel kapcsolatban. A zalakarosi hévíz kémiai jellege na-gyon hasonlít a mai tengervízhez. Ismert, hogy annak is fő összetevője a nátriumklorid (NaCl) és a magnézium (Mg). Kézenfekvő a következtetés, hogy a víznek szoros kapcsolata volt korábban a legutolsó magyarországi tengerrel. Nyilvánvaló ui., hogy az akkori tengerfenék alatti laza üledékbe 22 NÉHÁNY DUNÁNTÚLI HÉVÍZ KÉMIAI ÖSSZETÉTELE : (mg/l) 4. táblázat Na+Ka NH4 Ca Mg Fe Mn Cl Br J F SO4 HCO3 Zalakaros CH 4098,1 16,5 50,4 48,1 0,47 0 5080,0 21,1 8,75 4,25 7,4 2531,5 Zalakaros Fürdő 2. 4192,9 8,2 102,9 21,7 1,15 0 5230,0 27,0 14,0 5,25 58,4 2452,2 Hévíz 34,2 0,42 76,4 31,0 0 0 28,0 0,11 0,02 1,30 63,5 347,7 Bük 566,2 3,8 428,8 45,4 3,6 0,14 188,0 0,70 0,09 3,6 0 2720,0 Csokonyavisonta 958,1 8,4 7,15 0 0,03 0 224,0 1,3 1,9 3,0 0 2159,7 komoly mennyiségű víz halmozódott fel a felsőpannon tenger hidrosztati-kai nyomása következtében. A tenger elvonulása (kiszáradása, vagy feltöl-tődése) után a korábban bepréselődött víz ott maradt a homokban, és ké-sőbb újabb rétegekkel eltemetődött, tehát mélységi vízzé alakult. Ezek a rétegek a földtörténet során sokszor 1000 m-nél is mélyebbre süllyedtek, és a Föld belső hője felmelegítette őket, tehát hévízzé alakultak. Amint azonban a 4. táblázat mutatja a zalakarosi hévízben figyelemre méltó mennyiségű mész, azaz kalcium (Ca) is található. Ez viszont azt jelzi, hogy korábban tengervíz valamikor és valahol mészkőbe áramlott, ahol a kőzet-ből meszet oldott ki. Ennek bizonyítéka is van, hiszen a vizet a földtörté-neti középkor (mezozoikum) első időszakában (triász) képződött mészkő repedéseiben és üregeiből bányásszák. A mésztartalom tehát minden bi-zonnyal ebből a kőzetből oldódott ki. Zalakaros hévize pozitív nyomásál-lapotú, ami azt jelenti, hogy amikor a vizet elérte a fúrófej, a 2753 m mély-ségből a mai felszín fölé emelkedett, „kibuggyant a földből". A Fürdő-2. sz. kút vize pl.: 90 m magasra szökkent! Ez a pozitív nyomásállapot azt jel-zi, hogy a hévíz egy közelben és nála sokkal magasabban fekvő víztömeg-gel szoros kapcsolatban van. Ez nem lehet más, csak a Bakony karsztvize. Ezek tükrében valószínűsítjük, hogy a zalakarosi hévíz neogén (pannon) tengervíz, amely később karsztvízzel keveredett (Korim K. 1965). A 2753 m mélységben mért 139 °C vízhőfok pedig egy mélytörés igen közeli jelenlétét igazolja, amelynek mentén jelentős a hőfeláramlás. Igen valószínű, hogy a kéregből származó kőzetizzadmány is részt vesz a vízhőfok alakításában. Ez olyan víz, amely nem veszt részt a víz földi kör- 23 forgásában. Ez a hazai viszonylatban különleges helyzet, amelyre koráb-ban utaltunk. A zalakarosi hévizek többsége pozitív nyomásállapotú. Még az alig 78 mmélységből érkező (K.10. jelű fúrás) víznek is 0,7 m a nyomásállapota. Az adatokból megállapíthatjuk, hogy Zalakaros mélységi vizei a Ba-kony karsztvizének hidrosztatikai nyomása alatt vannak mélységüktől füg-getlenül. Zalakaros hévizének kémiai összetétele sokféle betegség gyó-gyítására alkalmas. Amint a 4. táblázat igazolja, kiemelkedően magas a bróm (Br), a jód (J) és a fluor (F) tartalma, de néhány fúrás még kéntartal-mú (SO4) vizet is feltár. Közismert, hogy már maga a vízhőmérséklet is gyógyhatású lehet az-által, hogy a bőrben az ereket tágítja, és ez által fokozza a különböző gyógyhatású kémiai anyagok szervezetbejutását a bőrön keresztül. Kimu-tatták, hogy - egészséges embereknél - a vércukor szintje is csökken a me-legvízben. Számos kémiai elem már a fürdőkúra alatt felszívódik a bőrön át. A jódtartalmú vízről pl.: kimutatták, hogy - fürdő- vagy ivókúra kere-tében - a szervezetbe kerülve csökkenti a magas vérnyomást (Schulhof Ö. 1957). A bróm viszont az idegrendszerre fejti ki nyugtató hatását. Í . Források, talajvizek ;• ,i, :.; A források a község területén elsősorban a dombvidéki területen jel-lemzők. Az ott található források gyakran csak, mint időszakosan vizet szolgáltató szivárgások jelennek meg a völgyek lejtőn. Ezek ui. általában ott jutnak forrás formájában a felszínre, ahol egy vizet záró (impermeá-bilis) réteg fekszik (pl: agyag). Már korábban említettük, hogy a dombvi-dék völgyei a felsőpannon tengeri üledékekbe (homok, agyag, agyagmár-ga stb.) vésődtek a pleisztocén során. A talajvíz viszont csaknem kizárólag Zalakaros K-i szomszédságában található a sík felszín alatt, a Kiskomáromi-csatorna völgyében. Felszín-alatti mélysége változó. A legmélyebb felszínrészek alatt 1-2 m, a maga-sabb dombok alatt 3-4 m mélységben fekszik. Mélysége nemcsak a dom-borzat függvénye. Télen és tavasszal magas, mert jelentős a felszíni vízbe-szivárgás. Nyár végén és ősszel viszont alacsony a vízállás a jelentős pá-rolgás miatt. A mélységét éghajlatunk ingadozása is befolyásolja. A ned-ves évjáratokban magasabb, a száraz időszakban viszont alacsonyabb a vízállás. Zalakaros határában a talajvíz változatos irányokban áramlik. A dombság völgytalpai alatt a völgy esésével azonos - tehát keleties - irány- 24 ban áramlik a Kiskomáromi-csatorna völgytalpa alá. Itt azonban irányt vált, és a Balaton felé áramlik, hogy ott találkozzék a tómedence alatti víz-tömeggel. Felszíni vizek A községhatár egyetlen állandó vizű vízfolyása a Kiskomáromi-csa-torna, amelynek a szabályozás óta mesterséges a medre. A mederben áram-ló víznek három különböző származása van. Ezek egymáshoz viszonyított mennyiségi aránya az év folyamán változik. Sokévi átlagban a legkevesebb a. források hozamából tevődik össze. Ennek mennyisége évszakonként változik. A legkevesebb a nyár végén, amikor a források zöme már nem ad vizet. Legnagyobb a tavaszi hóolva-dás után, amikor a források relatíve sok vizet adnak. A nagyságrenddel nagyobb víztömegek a nyári záporokból származ-nak. Ennek kapcsán gyakoriak az árhullámok, sőt a mederből kilépő árvi-zek is. Ezek azonban időben gyors lefolyásúak, hiszen a víz túlnyomó ré-sze a szomszédos dombokról érkezik nagy sebességgel. Jelentős hányad származik a tavaszi hóolvadásből. Ekkor a keletke-zett árhullám (árvíz) hosszantartó, hiszen a hóolvadás is lassú folyamat. El-méleti számítások szerint a hóolvadásből, és a záporokból lefolyó víz-mennyiség az egész évinek hozzávetőlegesen 75-80%-a. A dombsági vízfolyások, mint a Galamboki - vagy Zalamerenyei-víz általában időszakosak. Jelentős vízmennyiséget csak nyáron és tavasszal szállítanak. A hóolvadás által keletkezett árhullámok február végén ill. márciusban a leggyakoribbak. III. Éghajlati viszonyok Minden tájnak ill. területnek, - így Zalakaros és vidékének is - két különböző éghajlata van. Az egyik az ún. makroklíma, amely elsősorban az országon belül elfoglalt helyzetnek, és az általános légkörzési viszo-nyoknak függvénye, és több száz km2-en jellemző. A mező és mikroklimatikus viszonyok pedig csak szélcsendes időjá-rásban alakulnak ki a domborzat a hidrológiai és növényzeti viszonyok ha-tására, alig néhány km2-en. .'il'.;'- ' ■ .-■ . .-,■..'.... 25 . Makroklimatikus viszonyok ■.:.; \i-. >,- ■:■., ;„ A nagytérségre vonatkoztatott éghajlatot két elem a levegő hőmérsék- lete és a csapadék határozza meg. így a továbbiakban csak ezekkel foglal- kozunk. . : r; Hőmérsékleti viszonyok , Í' A havi középhőmérséklet évi járására vonatkozóan az 5. táblázat ad felvilágosítást, Zalakaros (Nagykanizsa) vidékét összehasonlítva az ország más területeivel. Az adatokból kitűnik, hogy Zalakaros télen (XII-II) az ország egyik legenyhébb térségében fekszik. Ezeket a lényegében igen kedvező viszo-nyokat egy tényező, az országon belüli fekvése okozza. Vidékünk a Kár-pátok hegységkoszorújában található egyik ún. légtömeg-beáramlási kapu-hoz viszonyítottan igen kedvező helyzetben fekszik. Országunk téli éghaj-latát ui. legfőképpen két légtömegfajta határozza meg. Az egyik DNy-i irányból áramlik hazánk fölé. Keletkezési térsége az Atlanti-óceán D-i me-dencéje, pontosabban az Azori- és Kanári-szigetek tágabb vidéke. Ezeket szubtrópusi, tengeri eredetűeknek nevezzük. A másik légtest-fajta a sark-vidéki kontinentális, amely télen rendkívül hideget okoz, és az országba északias irányú áramlással érkezik Szibéria tágabb értelemben vett térsé-géből. A DNy-ról érkezők Fiume, ill. a város felett emelkedő Karszt-hegy-ség térségében az ÉK-felől áramlók pedig a Vereckei-hágó, ill. az ÉK-i Kárpátok területén éri el hazánkat. Zalakaros a DNy-i kapuhoz van közel, tehát az itt érkező légtömegeknek nagyobb az éghajlat-alakító hatásuk. Ezért enyhébb a tél hazánk D-i területein. A Nyírség (Nyíregyháza), pedig az ÉK-i kapuhoz van közelebb, ezért a tél - hazai viszonylatban - ott a leg-hidegebb. A tavasz (III.-V.) országos hőmérsékleti viszonyaira az előbb vázol-tak a jellemzők. A változás csupán annyi, hogy az ország DNy-i, és ÉK-i területei közötti hőmérsékletkülönbség kisebb, elsősorban az É-i területek-ről érkező hideg levegő enyhülése következtében. Nyáron (VI-VIII) viszont már alapvető változás tapasztalható. Az or-szág D-i, K-i és ÉK-i területe a melegebb a Ny-i, határközeli térséggel szemben. Nagykanizsa-Zalakaros-Magyaróvár vidéke tehát hazánk hűvös területe. Nyáron ui. a nyugatias irányból (DNy-NY-ÉNy) hűvös tengeri légtömegek érkeznek elsősorban a Sopron-Magyaróvár térségében fekvő légtömeg-beáramlási kapun át, és hűtik Ny-Dunántúlt. Ezek a légtömegek legfőképpen az Atlanti-óceán középső - és É-i medencéjéből, azaz a Brit 26 szigetektől É-ra, ill. Izland vidékéről származnak. Ezért a leghűvösebb a nyár Magyaróvár térségében, és valamivel melegebb Zalakaros vidékén. Ősszel (IX-XI) visszaáll a télre és tavaszra jellemző hőmérsékleti el-oszlás az országban, azaz Zalakaros vidéke az ország legenyhébb tájai kö-zé tartozik. Ebben az évszakban ui. az ország DNy-i részének éghajlatát újból az Azori-szigetek felől áramló légtömegek irányítják legfőképpen. Összegezésként megállapítható, hogy Zalakaros hőmérsékleti viszo-nyait elsősorban a DNy-ról érkező légtömegek határozzák meg. Ennek kö-vetkeztében a havi középhőmérsékletek évi ingadozása országos viszony-latban itt a legkisebb (5. táblázat). KÖZEPES (1901-1950) HAVI KÖZÉPHŐMÉRSÉKLETEK (°C) . 5. táblázat I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. év IV-IX. ingás Nagykanizsa -1,0 0,5 5,6 10,4 15,4 18,7 20,7 19,7 15,7 10,3 4,9 1,0 10,2 16,8 21,7 Magyaróvár -1,6 -0,1 4,9 9,9 15,0 17,9 20,0 19,1 15,4 9,9 4,4 0,5 9,6 16,2 21,6 Nyíregyháza -3,0 -1,1 4,5 10,1 15,8 18,7 20,7 19,7 15,6 9,9 4,1 -0,4 9,5 16,8 23,7 Szeged -1,2 0,6 6,3 11,4 16,8 20,0 22,3 21,4 17,5 11,9 5,9 1,4 11,2 18,2 23,5 Pécs -0,7 1,0 6,4 11,4 16,4 19,8 22,0 21,5 17,4 11,5 5,7 1,6 11,2 18,1 22,7 ■^ Csapadékviszonyok A másik figyelemreméltó éghajlat alakító tényező a csapadék. Évi el-oszlása és évi járása ez viszont alapvetően eltér a hőmérséklet évi járástól, annál bonyolultabb. Amint az 5. táblázatból látható a levegőhőmérsékletnek évi egy maxi- muma és minimuma van. A csapadékjárásnak azonban ún. főmaximuma (június vagy július) és másod, vagy mellékmaximuma (október vagy no- vember) rajzolódik ki. Közöttük ennek megfelelően két minimum (január és szeptember, vagy október) alakul ki (6. táblázat). ...,:. ,, ., ..,., 27 I HAVI KÖZEPES (1901-1950) iAVI CSAPADÉKÖSSZEGEK (m/m) . ( i • - ■ 5. táblázat I. II. ill. IV. V VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. év IV-IX. X-III. Nagykanizsa 44 45 47 63 84 75 80 72 69 74 67 57 777 443 334 Magyaróvár 36 34 38 43 65 57 64 58 51 49 51 48 594 338 256 Nyíregyháza 29 30 32 44 61 70 64 68 46 51 50 38 583 353 230 Szeged 32 34 38 49 61 68 51 48 47 52 52 41 573 324 249 Pécs 38 39 44 63 6J 64 58 56 54 66 67 45 661 362 299 Az egyes hónapokban lehulló csapadékmennyiség teljes egészében az érkező légtömegek jellegének (tengeri vagy szárazföldi) és gyakoriságá-nak függvénye. Nyáron (június, július) az Atlanti-óceán középső és É-i medencéjéből érkező légtömegek a csapadékviszonyokat is alapvetően meghatározzák. Ezek alakítják ki a nyári csapadékmaximumot. Ősszel változik az általános európai légkörzés. Az irányító szerepet az Atlanti-óceán D-i medencéjéből származó és nagy nedvességtartalmú lég-tömegek veszik át. Ezek hozzák létre az őszi másod, vagy mellékmaximu-mot. A januári csapadékminimumot az ÉK-felől áramló száraz légtömegek okozzák. A DNy-felől érkezők csapadékkeltő szerepe pedig országos vi-szonylatban a magas januári csapadékösszegben mutatkozik meg. Az őszi másodmaximumok azonban a Zalai-dombság K-i részének Ny-i szomszédságában, azaz az országhatár térségében nem rajzolódnak ki, mert itt a DNy-ról érkező légtömegek szerepe kisebb. Ezek ui. - meg-tartva ÉK-i áramlási irányukat - az ország K-i, ÉK-i része felé áramlanak. Ezért nem rajzolódik ki pl. Szombathely, Sopron és Kőszeg, sőt már Keszthely vidékén sem az őszi másodmaximum (6. táblázat). 28 Zalakaros és vidéke - főleg a településtől DNy-ra elterülő vidék - az ország egyik legcsapadékosabb tája (6. táblázat). Nem egészen igaz tehát az az általánosan ismert tény, miszerint az ország Ny-i pereme a legcsapa-dékosabb. A 700 mm és feletti csapadékösszegek Lenti-Nagykani-zsa-Barcs térségében találhatók. Ezzel szemben a Ny-i határszélen Szom-bathelyen 686 mm, Magyaróváron pedig csak 594 mm a sokévi csapadék-összeg. A bőséges csapadékot produkáló nagy nedvességtartalmú légtöme-gek ui. nem ÉNy-ról, hanem DNy-ról érkeznek hazánk légterébe. Az Azori-szigetek térségében a tenger feletti levegőben lényegesen több a páratarta-lom; mint az Atlanti-óceán középső- és E-i medencéjében, (a Brit szigetek-től É-ra, ül. Izland térségében). Az Azori-sziget vidékének klímája ui. me-legebb. Emiatt a tengervíz jobban párolog, és a melegebb levegő több pá-ratartalmat tud magába felvenni. Az Azori-szigetről induló légtömegek ezen kívül egészen Fiúméig, ill. a város felett elterülő Karszt-hegységig a Földközi-tenger felett áramlanak, miközben újabb páratömegeket vesznek fel a tenger párolgása következtében. A Karszt-hegységtől alig 200-250 km után ér a Zalai-dombság K-i, és Déldunántúl térségébe, ahol megkez-dődik a nedvességtartalom kicsapódása. Az Atlanti-óceán középső és É-i medencéjéből induló légtömegek a fent említettek következtében szárazabbak, mert hidegebbek, tehát keve-sebb párát tudnak magukba fogadni és kevésbé párolgó tenger felett kap-ták a nedvességtartalmukat. Ezen kívül igen hosszú utat kell megtenniük a Kárpát-medencéig, miközben több hegységen páratartalmuk jó része ki-csapódik. Ezért kevesebb a sokévi átlagos csapadékmennyiség Magyaró-vár térségében, ahol eléri ez a légtömegfajta hazánkat. Zalakaros és tágabb térsége éghajlatának újabb, az országos viszo-nyoktól eltérő sajátossága, hogy az aszály alig ismert, azaz lényegesen rit-kább, mint pl.: az Alföldön. Ennek oka nemcsak a több csapadékban kere-sendő, hanem legfőképpen az annak jobb időbeli eloszlásában is: más szó-val ebben a térségben gyakrabban esik az eső. Nagykanizsán pl.: 50 év (1901-1950) átlagában a nyári félévben (IV-IX) 53,5 napon esik 1 mm vagy annál több. Ezzel szemben Mezőtúron csak 42,3 napon át (7. táb-lázat). Van azonban egy másik tényező is, amiről ritkán beszélnek. Ez a le-vegő páratartalma. Ez is mérsékli ui. az aszályt, mert a növények a levegő nedvességét a levelükön keresztül is tudják hasznosítani. A levegő páratar-talmának illusztrálására igen jó paraméter a ködös napok számának tanul-mányozása, hiszen köd akkor keletkezik, ha a páratartalom több mint 100 %. Az 1901-1950 évek átlagában Nagykanizsán a nyári félévben (IV-IX) 2,0 nap/hó Mezőtúron ezzel szemben mindössze 0,4 nap/év a ködös napok száma (8. táblázat). 29 CSAPADÉKOS NAPOK ÁTLAGOS (1901-1950) SZÁMA ; ... ....... ■ ,.,.,, . ....... . 7. táblázat Település év IV-IX. X-III. Nagykanizsa 101,5 53,5 48,0 Magyaróvár 91,2 45,6 45,6 Mezőtúr 85,2 42,8 42,4 Szeged 86,6 43,4 43,2 Zalaegerszeg 95,2 52,2 43,0 Nyíregyháza 94,3 48,0 46,3 A KÖDÖS NAPOK ÁTLAGOS (1901-1950) SZÁMA 8. táblázat Település IV-IX Nagykanizsa 11,8 Mezőtúr 2,4 Ismeretes, hogy hazánk éghaj-lata némileg változik. A hőmérsék-leti viszonyok emelkednek, a csapa-dékosság pedig csökken. Az alábbiakban vázlatosan ele-mezzük, hogy ez Zalakaros tágabb térségében, hogy realizálódik az el-múlt 119 év (1871-1990) adatainak tükrében. Az évi és havi tendenciák adatait a 9. táblázat mutatja. A HAVI ÉS ÉVI KÖZÉPHŐMÉRSÉKLETEK ÉS CSAPADÉKÖSSZEGEK ÉVSZÁZADOS VÁLTOZÁSA KESZTHELY 1871-1990 9. táblázat i. 11. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. év i 0.0088 0,0077 0,0044 0,0002 0.0027 -0,0047 -0.0087 -0,036 0.0006 -0,0002 0,0081 0.0105 0,0023 2 1,04 0,02 0.52 0.02 0,32 -0.56 -1.03 -0.42 0,07 -0,02 0,96 1.25 0,27 3 0,0993 0,0997 -0,0374 -0,1588 -0,1251 0,1006 -0,0102 -0,0449 -0,1218 -0,3388 0.0709 0,0648 -0,3939 4 11.8 11,9 -4,5 -18,9 -14,9 12,0 -1,2 -5,3 -14,5 -40,3 8,4 7.7 -46,9 5 43,0 43,3 -10,4 -29,5 -19,0 16,8 -1,6 -7,1 -21,6 -50,5 15,4 19,3 -6.7 1. A középhőmérsékletek változásiránya (regressziós együttható) 2. A középhőmérsékletek változása °C-ban kifejezve 3. Az átlagos csapadékösszegek változásiránya (regressziós együttható) 4. Az átlagos csapadékösszegek változása m/m-ben kifejezve 5. Az átlagos csapadékösszegek változása %-ban kifejezve ' %" 30 Az évi középhőmérséklet az utóbbi kereken 120 év során mindössze 0,3 °C-al emelkedett. Ez a tendencia azonban emelkedő és süllyedő szaka-szokból tevődik össze. Az 1950-es évek elejéig csaknem folyamatos a nagy ütemű emelkedés. Ettől kezdve azonban az elmúlt 45 év során jelen-tős a csökkenés. A mai évi középhőmérsékletek lényegében az 1870-es évek szintjén vannak. Vannak azonban hónapok, amelyek középhőmérséklete süllyedő ten-denciájú. A nyári hónapok „hűlnek": különösen július (-1,03 °C-al). A legjelentősebb enyhülés a téli hónapokban (december és január) tapasztal-ható. Klímánk csapadékossága, mint említettük csökkenő tendenciájú. Ez Zalakaros tágabb térségében az évi csapadékmennyiségeknek átlagosan 46,9 m/m-ben nyilvánul meg. Ez a tendencia az átlagos évi összeg 6,7%-ának felel meg. Ennek az éghajlati elemnek a hosszú távú változása két ellentétes ten-denciából tevődik össze. A század elejéig intenzív emelkedés, ettől kezdve csak egy évszázadon át csökkenő a tendencia. Mindössze négy téli félévi hónapban (november, december, január, február) növekedik a csapadékosság. A legnagyobb mértékben januárban és februárban. A tavasznak (március, április, május) és az ősz (szeptember, október) viszont a számottevő szárazodással tűnik ki. Helyi (mező) klimatikus viszonyok A kistérségben is jelentősen változó viszonyok elsősorban a levegő hőmérséklete, páratartalma, valamint a légáramlási viszonyok helyi módo-sulásában nyilvánulnak meg. A település és közvetlen környékén két típus található, amelyet első-sorban a lakossági tapasztalat igazol. Ezek az alábbiakban vázolandó jelen-ségek és folyamatok nemcsak helyi jellegűek, de időszakosak is. Kialaku-lásuk ui. kizárólag olyan időjárási helyzetekben lehetséges, amelyeket a teljes szélcsend jellemez. A két típus a Kiskomáromi-csatorna völgytalpán, és a dombsági terü-leteken alakul ki. A Kiskomáromi-csatorna széles, gyakran vizenyős völgytalpán igen gyakori a köd. A nedves talaj ui. intenzíven párolog, és ennek következté- ben a felszínközeli légtér páratartalma is gyakran eléri a 100%-ot, és kiala- kult a köd. i:ri£Y.i.r..-;;.j ...' ■",■::'■' A dombvidéki térszínen a köd csupán a völgytalpakon gyakori. Ez csak alig pár méter vastag, azaz talaj menti köd. Legfőképpen az átmeneti 31 évszakokban (tavasz, ősz) gyakori, amikor a levegőhőmérséklet már több-ször közelíti meg a 0 °C-t. A levegő hőmérséklet nyár napi járása a széles völgytalpon szél-sőségesebb, mert a homok ugyanazon besugárzásra jobban felmelegszik, a kapott hőt pedig átadja a felszínközeli légrétegnek. Télen a dombsági völ-gyek sokkal hidegebbek, mint a Kiskomáromi-csatorna vidéke. A dombsági felszín völgyeiben gyakran észlelhető szélcsendes esté-ken az ún. hegyi szél, amikor a magasabb felszínek viszonylag hűvösebb és az emiatt nehezebb levegője a völgytalp felé áramlik. Elérve a legmé-lyebb felszínt kiáramlik a Kiskomáromi-csatorna völgyébe. A légáramlások sebessége tekintetében is jelentős különbség van a széles völgytalp, és a dombsági térség között. Ez utóbbi két, egymástól éle-sen elkülönülő mikrorégióra tagolódik. Azonos sebességű légáramlási vi-szonyok mellett a dombtetők lényegesen szelesebbek, mint a völgytalpak, amelyek szélárnyékában vannak. A Kiskomáromi-csatorna völgytalpán a domborzat nem befolyásolja a légáramlás sebességét. Talajviszonyok : < A település és tágabb környezetének talaj féleségeit több tényező ha-tározza meg. Jelentősége van annak a kőzet fizikai és kémiai tulajdonságainak, amelyen a talaj kialakul. Hasonlóan szerepe van nemcsak a mai, de az évezredekkel ezelőtti éghajlatunk jellegének is, elsősorban a hőmérsékleti és csapadékellátott-ságnak és annak, hogy különben sík felszín mocsaras-e vagy sem. Nem utolsósorban határozza meg a talaj jellegét a domborzat is. A lejtős felszí-neken másként alakul fejlődésük, mint síkon. Zalakaros és tágabb körzetében két talajképző kőzetet ismerünk. Az egyik a Kiskomáromi-csatorna széles völgytalpán, és az felett né-hány méteres magasságban található iszap ill. iszapos homok. Ez a pleisz-tocén utáni kb. 10-15 ezer éves időszakban rakódott le, mint a völgy ősi vízfolyásának üledéke. A dombvidék talaja pedig a pleisztocén hideg klímatípusaiban képző-dött löszön (népies nevén sárgaföldön) képződött. Hazánk legjobb minőségű, azaz legtermékenyebb talajai löszön kép-ződtek, de itt DNy-Dunántúlon mégis igen gyengék a dombvidéki talajok. Ennek földtörténeti okai vannak. A lösz a pleisztocénban keletkezett. Ki-alakulásának feltétele a hideg (hűvös) éghajlat, amiben a területi vízháztar-tás egyensúlyban van, azaz sokévi átlagban annyi csapadék hullik, mint 32 amennyi elpárolog. Ebben a klímában mészben gazdag lösz keletkezik, amelyen kitűnő termőképességű a talaj. A pleisztocén minden klímatípusá-ban DNy-Dunántúlon azonban csapadékos volt a klíma, aminek következ-tében mészben szegény lösz képződött. Az ezen kialakult talaj is ter-mészetesen mész-szegény (savanyú) azaz gyenge termőképességű lett. Ezeken a dombokon a természetes vegetáció a társadalom megjelenése előtt erdő volt. Innen az itteni talajok neve: savanyú barna erdőtalaj (6. ábra). A Kiskomámmi-csatorna völgyének talajainak kialakulásában az, em-lített talajképző kőzeten kívül a víz is jelentős szerepet játszott. Az itteni ta-lajképző kőzet kevéssé savanyú, azaz mésztartalma magasabb, mint a bar-na erdőtalajban. A talajvíz azonban meglehetősen magasan van a felszín alatt. Ezért a felszínközeli rétegek vízellátottsága jó. Ennek következtében természetes állapotban dús vegetáció alakult ki rajta. Az itteni talajok hu-musztartalma is nagyobb, hiszen ez a vegetáció gazdaságának függvénye. Mindezek következtében itt réti talajok alakultak ki. Az elnevezés kapcso-latban van a mai uralkodó művelési ággal, hiszen völgytalpaikon a rét a jellegzetes művelési ág. .>MZalamerenye : A Kiskomámmi-csatorna völgy-talpának legmélyebb területein a talajvíz közel fekszik a felszínhez. A felszínközeli réteg vízellátottsága már túlzott. Ennek következtében lápi növényzet volt a területen ősi állapotban. A rendkívül gazdag elhalt növényi részek igen vastag humuszréteget hoztak létre, amely azonban kissé nyers, azaz a növényi részek még nem bomlottak le telje-sen és így a szelídhumusszá alaku-lás még ezután következik. Ebben a térségben ún. lápos-réti talaj fejlő-dött ki (6. ábra). 6. ábra: Genetikai talajtípusok Zalakaros környékén. 1. Barna erdőtalaj. 2. Réti talaj. 3. Lapos réti talaj. 4. Földes kopár. Korábban említettük, hogy nemcsak az elmúlt több ezer év ég-hajlata befolyásolta a mai talajokat, de a mai klimatikus viszonyok is hatnak. A vidék klímája a jelenünk-ben is csapadékos. Több az évi csa-padék, mint amennyi elpárolog. En- 33 nek következtében a talajokból a kioldható kémiai elemek, mint pl.: a mésztartalom folyamatosan a mélybe mosódik, azaz a talajok ma is kilú-gozódnak, savanyodnak, minőségük hosszútávon romlik. A domborzat, azaz a lejtős felszín szerepe elsősorban a talaj pusztulá-sában (talajerózió) realizálódik. A Zalakaros feletti domboldalakon sajnos meglehetősen nagy területeken (főleg a szőlőkben) ún. csonka szelvények alakulnak ki elsősorban az eső hatására. Teljesen hiányzik már a talajok ún. „A" szintje, a sötétszínű humuszban viszonylag leggazdagabb termőréteg. Lepusztult már az ez alatti ún. „B" szint is, amelybe az „A" szintből kimo-sott kémiai elemek korábban felhalmozódtak. Ma a felszínen már a talaj-képző kőzet, az ún. „C" szint található, amelynek termőképessége végtele-nül kicsiny, ennek következtében a talajtan földes kopárnak nevezi. A település közigazgatási határán belül a legnagyobb kiterjedésben a savanyú barna erdőtalaj található. A legmeredekebb lejtőkön, ahol a már említett ún. „A" és „B" szint is lepusztult ott ennek rendkívül leromlott vál-tozata a földes kopár alakult ki. Ennek területe sajnos - a rossz mezőgaz-dasági technológia következtében -egyre növekszik. A Kiskomáromi-csatorna magasabb fekvésű völgy-peremi területein a réti talaj, a mé-lyebb felszíneken, ahol a vízrende-zés előtt mocsaras lapos terület volt, a lapos réti talaj található. Tettünk már említést a talajok természetes termőképességéről, ar-ról, amelyre a talaj szerves, és mű-trágya betáplálása nélkül képes. El-méleti számítások szerint a telepü-lés határában a legjobb a savanyú barna erdőtalaj, amelynek termőké-pessége - a legjobb hazaihoz viszo-nyítottan - mindössze 40-50% (7. ábra). Hasonló minősége van a Kis-komáromi-csatorna peremvidékén kifejlődöttnek is. (Várallyay Gy. 1978., 1979). 5 km 9 7. ábra: A talajok természetes termőké-pessége Zalakaros környékén. 1. 40-50%. 2. 30-40%. 3. 10-20%. A lapos réti talajnak azonban kisebb a természetes termőképessé-ge (30^0%). A leggyengébb minő-ség a meredek lejtőkön számítható, ahol mindössze 10-20%-a várható. 34 IDÉZETT IRODALOM CHOLNOKY J. 1918. = A Balaton hidrográfiája. (A Balaton Tud. Tanulni. Eredm. I. köt. II. rész. MFT Balaton Biz. Bp., 1918.) DÖMÖSI J. 1988. = Lápképződés, lápmegsemmisülés. - Elmélet-, Módszer-, Gyakorlat. 46. MTA FKI Bp. JAKUCS L. 1977. = A magyarországi karsztok fejlődéstörténeti típusai. - Karszt és Barlang. 1-17. o. KÁZMÉR M. 1984. = A Bakony horizontális elmozdulása a paleocénban. - Ált. Földtani Szle. 53-101. o. KORIM K. 1965. = A hévizek vegyi jellege és a földtani viszonyok közötti kap-csolat. - Magyarország hévízkútjai I. 57-59. o. KŐRÖSSI L. 1963. = Magyarország medence területeinek összehasonlító földta-ni szerkezete. - Földt. Közi. LOVÁSZ Gy. 1970. = A Zalai-dombság főbb morfológiai problémái. - in: Föld-rajzi tanulmányok a Dél-Dunántúl területéről. 11-73. o. MTA DTI Bp. Magyarország éghajlati atlasza. II. kötet Adattár, Bp., Akad. Kiadó 1967. Magyarország hévízkútjai I-II-III. (1965., 1971., 1977). - VITUKI Bp. PRINCZ Gy. 1936. = Magyar földrajz. Magyarország tájrajza. - Magyar föld. magyar táj I. kötet. Bp. Egy. Nyomda SCHMIDT E. R. et.al. 1961. = Magyarország Vízföldtani Atlasza. - MÁFI, Bp. SCHULHOF Ö. 1957. = Magyarország ásvány és gyógyvizei. - Akad. K., Bp. SCHWEITZER F.-SZÖŐR Gy. 1992. = Adatok a Magyar-medence száraz-meleg klímájához a mogyoródi „sivatagi kéreg" alapján.-Földt. Közi. 105-123. o. STEGENA L. 1972. = Lemeztektonika, Tettys és a Magyar-medence. - Földt. Közi. 280-300. o. STEGENA L. 1973. = A Pannon-medence kainozoós evalóciója. - Geonómia és Bányászat. 257-265. o. STRAUSZ L. 1949. = A Dunántúl DNy-i részének kavicsképződményei. - Földt. Közi. 8-68. o. SÜMEGHY J. 1953. = A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése. -MÁFI Évi Jel. SÜMEGHY J. 1955. = A magyarországi pliocén és pleisztocén. - Akad. Doktori Ért. (kézirat). VÁRALLYAY Gy.-SZŰCS L. 1978. = Magyarország új 1:100 000 méretarányú talajtérképe és felhasználhatósági lehetőségei. - Agrokémia és Talajtan. 267-288. o. VÁRALLYAY Gy. et.al. 1979. = Magyarország termőhelyi adottságait meghatá-rozó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképe I. - Agrokémia és Talajtan. 363-384. o. ZÓLYOMI B. 1952. = Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól.-MTA Biol. Oszt. Közi. I. 491-543. o. 35 GYULAI FERENC ZALAKAROS ES KORNYÉKÉNEK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA 1. Bevezetés Zalakaros és környéke természeti értékekben igen gazdag. A Zalaka-ros, Nagyrada, Zalaszabar, a Kis-Balaton nyugati medencéje Balatonhíd-véggel bezárólag, Balatonmagyaród, Zalakomár, Galambok, Csapi, Nagy-bakónak Kerecseny és Orosztony települések határolta mintegy 200 km2 terület, növényföldrajzi szempontból igen változatos. Zalaújlak, Zalame-renye, Garabonc és Nagyrada a körön belül esik. Megtalálhatók itt csakúgy az erdei, mint a nyíltvízi, vízparti társulások. A környék természetföldrajzilag Zala (Saladiense) és Somogy (So-mogyicum) találkozásánál fekszik. Az alföldi (pannon) flóraelemek közé számos nyugat-balkáni (illír) elem nyomult be. Dél-Zala flórájának kutatása a 20. század második feléig - szórvány eredményektói eltekintve - mondhatni „mostohagyerek"-nek számított. Az első, ide eljutott természettudósok közé tartozik Kitaibel Pál, aki bota-nikai célzattal kereste fel ezt a területet. 1799. július 20-án, Keszthelyről Csáktornyára tartván, a területünkön látottakat Naplójában így örökítette meg: „A zalaapáti kolostorhoz tartozó Kolon praediumban, amely egyko-ron város volt sok Plantago arenaria, Betula álba, Jasonia montana, Pteris és Panicum viridis nő. A másfél postakocsi állomásnyira lévő pozsonyi szemináriumhoz tartozó Kiskomárom jelentős marhakereskedelmet foly-tat. Az idáig tartó homokos talajon szép búza növekszik. Galamboktól a talaj egyre agyagosabbá válik..." Csak a II. világháborút követően kezdtek el foglalkozni a látszólag „egyhangúnak" számító dimbes-dombos zalai táj növény- és állatvilágá-nak feltérképezésével. Ebben múlhatatlan érdemeket szerzett a lelkes nagykanizsai botanikus Károlyi Árpád. Előbb az 1970-es években egyma-ga, majd Pócs Tamással, illetve Balogh Mártonnal közösen végeztek florisztikai kutatásokat Dél-Zalában. Munkásságuk eredményeképpen sor került Dél-Zala első tudományos értékű florisztikai felmérésére. Hazánk növényfajainak egyharmadát, mintegy 1530 fajt mutattak ki a Délnyugat-Dunántúlról, kitérve az itt található gyógyító erejű növényekre is. 37 Ugyan nem tartozik szorosan a Zalakaros környéki területek florisz-tikai történetéhez a Balatonmagyaródtól északra található Balatonhídvég késő bronzkori növény-leletegyüttese, mégis régészeti-növénytani jelentő-sége olyan nagy, hogy feltétlenül szólni kell róla. 1987-ben Balatonhídvég halomsíros-kultúra telepének feltárása során a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója, Horváth László régész és munkatársai egy hulladékgödör alján szenült szerves maradványokat, töb-bek között magvakat találtak. Az előkerült cserépmaradványok alapján ko-rát az ásatók a halomsíros kultúra idejére, azaz i.e. 1200 körülire datálják. A késő bronzkori halomsíros kultúra hulladékgödréből származó hü-velyesek: borsó (Pisum sativum), cicorlencse (Vicia ervilia) és szegletes lednek (Lathyrus sativus) magjai magas színvonalú konyhakerti kultú' ára utalnak. Mivel itt ételmaradványokat tartalmazó gödör került elő, egyálta-lán nem meglepő, hogy hiányoznak a gabonafélék szemtermései. Ilyen ma-gas színvonalú konyhakerti növénykultúra azonban csak fejlett szántóföl-di kultúra mellett alakulhatott ki. A köles (Panicum miliaceum) is nagy szerepet játszott a táplálkozásban, amint azt a megtalált kásarögökben lát-ható hántolt szemek mutatják. A leletegyüttesből Takács István archaeozoológus (Mezőgazdasági Múzeum Budapest) számos, a sütés nyomait magán viselő csontot határozott meg. A halcsigolya maradványok szerint az itt élők keszeget és csukát fo-gyasztottak. Közelebbről meg nem határozható veréb nagyságú (nádi?) ma-darak és emlősök csontjai is előkerültek. Mindez változatos étrendre utal. A vizsgálatra átvett anyagban kisebb-nagyobb likacsos szerkezetű szenült darabokat is találtunk. Ezek láthatóan összetartoztak és minden va-lószínűség szerint egy nagyobb térfogatú szerves anyag töredékei voltak. Már az ásatás során felvetődött annak a lehetősége, hogy itt valamilyen élelmiszermaradványról van szó. Ezt látszott megerősíteni, hogy a töredé-kek felületén erdei szamóca (Fragaria vesca) magvakat, illetve ezek töre-dékét találtuk. A szerző által végzett archaeobotanikai vizsgálatok, továbbá Max Wáhren, valamint Benno Richter svájci tudósok makroszkópos és mikro-szkópos vizsgálatai (1989), a Pannon Agrártudományi Egyetem Állatte-nyésztési Karának kaposvári Központi Laboratóriumának műszeres anali-tikai vizsgálatai (makro- és mikroelem, aminosav és zsírsavelemzések 1989/90) arra a végkövetkeztetésre vezettek, hogy itt sütőipari minőségű búza- és köleslisztből, sertészsír felhasználásával készült szamócatorta ma-radványával van dolgunk. Ezek az ételmaradványok közel egy időben, ha nem egyszerre kerültek hulladékként a gödörbe. Talán már a főzés-sütés során odaégtek vagy valami más módon, esetleg más tárgyakkal együtt égtek meg. Jelentőségét csak fokozza, hogy ezek a Kárpát-medence egyik 38 legkorábbi, gasztronómiailag is rekonstruálható ételmaradványai, melyek bepillantást engednek az őskori táplálkozási szokásokba. 2. Zalakaros környékének növényföldrajzi viszonyai Az elmúlt száz év vitáktól sem mentes időszakának eredményeként mára már egyértelmű Dél-Zala növényföldrajzi beosztása. A vitára az adott okot, hogy klimatikus okok miatt a flóratartományok határa csak nehezen húzható meg. Abban azonban valamennyi kutató egyetért, hogy hazánk növényvilága a Holarktikus flórabirodalom közép-európai flóraterületéhez tartozik. A Pannóniái flóratartomány ennek délkeleti része és Dél-Dunán-túl flóravidéke a Pannóniái és az Illyr flóratartományok közötti sávban he-lyezkedik el. Dél-Dunántúlon a bennszülött pannon fajok mellett számos délvidéki ún. illír növényfaj is található, mégis klímája az Illyricumhoz ké-pest kontinentálisabb jellegű. Borbás Vince 1900-ban még az Illyr flórát a Balatonig terjesztette ki. Gáyer Gyula 1925-ben Dél-Zalát már a Magyar FI óra tartomány (Panno-nicum) átmeneti flórasávjába (Praenoricum) osztotta be. 1928-ban Boros Ádám, mivel számos illír vonást vélt felismerni Dél-Zala növényvilágá-ban, a területet a Praeillírico-Praenoricum-hoz sorolta. A Zalai flórajárást (Saladiense) ebből külön név alatt választotta le, míg a többi részt Castri-ferrumnak nevezte el. Kárpáti Zoltán 1960-ban a Saladiense flórajárás alatt már Zala megye egész területének növényvilágát értette. Dél-Zala növény-világának kiváló ismerői Károlyi Árpád és Pócs Tamás (1968) helyesnek látták, hogy Dél-Zala növényföldrajzi besorolása (Praeillyricum) tükrözze azt a kapcsolatot, amelyet az itt lévő lomberdők a nyugat-balkáni (illír) töl-gyesekkel és bükkösökkel tartanak fenn. Dél-Dunántúlt - a Zákány alatti dombok már kétségtelenül illír flórájának kivételével - a Praeillyricumhoz sorolták. Ugyanők a Zalai flórajárást (Saladiense) Észak- és Dél-Zalára osztották fel. Utóbb Soó Rezső (1964), majd Debreczy Zsolt (1981) is fog-lalkozott a kérdéssel, akik Dél-Dunántúlt a nyugat-balkáni flóraterület (Illyricum) északi ún. Praeillyricum flóravidékéhez sorolták. Károlyi Árpád és Pócs Tamás 1968-ban elvégezték Délnyugat-Dunán-túl flóraelemeinek vizsgálatát, s arra megállapításra jutottak, hogy az or-szág más vidékeihez képest itt az atlanti-mediterrán elemek száma viszony-lag magas: a Vendvidékre főleg az alpin, az Őrségre az alpin és a boreális, Zalára pedig az alpi-balkáni és szubmediterrán elemek jellemzőek. Károlyi Árpád Zalakaros környékén két ritka, különleges növényfajt is talált: a pitypanglevelű zörgőfüvet (Crepis taraxacifolia) és a magas szá- rú kocsordot (Peucedanum verticillare). .,.,,.. 39 Az ormándi, egykori Somssich kastély védett parkja és annak környé-ke rendkívül gazdag és változatos növény- és állatvilággal rendelkezik. Szabó Magdolna, a kastélyban működő Zala Megyei Önkormányzat Szo-ciális Otthonának igazgatója, már több évtizede lelkes környezetvédő. Önzetlen munkájának köszönhetően valóságos kis környezetvédelmi okta-tóbázis alakult ki itt. Kutatók, tanárok és diákok jönnek rendszeresen, hogy tanulmányozzák az itteni flórát és faunát. Ezúton köszönöm meg e tanul-mány megírásához nyújtott szíves segítségét. A Zalakomár melletti Ormándkastély parkjában az elmúlt években ta-lálta meg Szabó István az Epimedium alpinum-ot. Ez a faj hozzánk leg-közelebb Horvátországban található. A további florisztikai vizsgálatok majd eldöntik, hogy ez az IUyricum előretörésének tekinthető-e, vagy csak véletlenszerűen fordul itt elő, esetleg szándékosan ültették. Amennyiben természetes eredetűnek bizonyul, úgy ebből a klíma változására (meleg és száraz periódus beköszönte) következtetünk. Ugyanitt található a környék legidősebb fája, egy 400 évesre becsült kocsányos tölgy (Quercus robur). Sajnos 1996 telének végén a famatuzsálem a ráfagyott hó súlyát már nem bírta el, és korhadt törzse kettétört. Zalaújlak és Zalamerenye határában szelídgesztenye (Castanea sati-va) elegyetlen állományai mutatják a klíma idáig érződő szubmediterrán hatását. A zalamerenyei szelídgesztenye sarjak utódai egy, a múlt század végén kiszáradt, mintegy 15 méter törzskörméretű, ezer évesre becsült fának. 3. Zalakaros környékének legfontosabb természetes növénytársulásai 3.1. A Zalakarostól nyugatra lévő erdők Dél-Zalának ezen a részén a bükkösök és a gyertyános tölgyesek alkotnak zónát, aljnövényzetükben illír, alpi-balkáni, szubmediterrán és atlanti-mediterrán elemekkel. Zalakaros és környéke természeti adottságai révén erdészeti művelésre, növénytermesztésre és állattenyésztésre kivá-lóan alkalmas. Az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően a középkor elejéig a tájat összefüggő hatalmas erdőségek borították, keletről pedig az Alsó-Za-lavölgy és a Balaton délnyugati öblének (mai Kis-Balaton) nyílt vize és mocsárvilága szegélyezte. Évszázadok alatt a terjeszkedő földművelés hatására az erdőtakaró visszaszorult. A kiirtott erdőségek helyén szőlők, gyümölcsök és szántók vannak. Csak Zalakarostól nyugatra maradt meg összefüggően az egykori erdőtakaró. 40 Ma a táj erdősültsége nem éri el egykori ötödét. A megmaradt erdő-foltokra sokszor az erős gyertyánosodás és cseresedés jellemző. A bükk is visszaszorulóban van. A faji összetételükben leromlásnak indult erdők azonban még így is hatalmas természeti értéket képviselnek. A Zalakarostól nyugatra lévő területeken a gyertyános tölgyesek és a bükkösök mozaikosan váltják egymást. A tetőkön gyertyános tölgyesek, a völgyek északi lejtőin bükkösök élnek. Szép, érdekes és védett növényeik: erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), szártalan kankalin (Primula vul-gáris), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), karéj os vese-páfrány (Polystichum aculeatum), szálkás pajzsika (Dryopteris carthu-siana), pirítógyökér (Tamus communis), máj virág (Hepatica nobilis), kar-dos madársisak (Cephalanthera longifolia), madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), farkasboroszlán (Daphne mezereum). A Saladiense flórajárás délkeleti részét jelentő Zalakaros környékén a bükkerdők már nem alkotnak zónát, csak foltszerűen ékelődnek be a tölgy ligeterdők közé. Ezek a ligeterdők, hasonlóan a délnyugat-dunántúli bükk-erdőkhöz, számos azzal közös, ún. Fagyon illyricum elemet tartalmaznak: szelídgesztenye (Castanea sativa), délvidéki perjeszittyo (Luzula forsteri), pirítógyökér (Tamus communis). Éppen ezért az itteni ligeterdőket a Hor-váth I. által leírt Querceto-Carpinetum croatium társulásba kell besorol-nunk. A dél-zalai erdők ugyanis összefüggésben állnak a horvátországi er-dőségekkel. Az utolsó jégkorszak után számos alpin-balkáni, illír, atlanti mediterrán és szubmediterrán vegetációelem vándorolt be a Horvát Közép-hegységtől a Balatonig, illetve a Magyar Középhegységig húzódó illír bük-kösök (Fagion illyricum) zónájába. A dél-zalai gyertyános tölgyeseket a közép-európaitól elsősorban a csertölgy (Quercus cerris) különbözteti meg. Társulásalkotó fafaja még a kocsánytalan tölgy (Q. petraea). A Zalára jellemző intenzív szőlőkultúra terjedése miatt sajnos ez a szép növénytársulás eltűnőben van. Néha csak egy-egy hagyásfa, pl. az egykor elegyfaként előforduló szelídgesztenye (Castanea sativa), máskor csak foltokban megmaradt aljnövényzetének egyes fajai, pl. a fehér pimpó (Potentilla álba) mutatják helyét. A dél-zalai dombok szelídebb déli, délnyugati lankáin elsősorban a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) az uralkodó fafaj, a mélyebben fek-vő részeken pedig a kocsányos tölgy (Q. robur) és a gyertyán (Carpinus betulus) alkot elegyes állományt. Amíg a kocsánytalan tölgy a bükkösök felé, addig a gyertyán inkább a völgyek magassásos égeres láperdeje (Carici elongatae-Alnetum) felé jelent átmenetet. A gyertyános tölgyesek koronaszintje kettős: a felső koronaszintben az említett tölgyfajok mellett megtalálni a madárcseresznyét (Prunus 41 avium) és hűvösebb helyeken a bükköt (Fagus silvatica). A második szintbe a gyertyán, a mezei juhar (Acer campestre) és a kislevelű hárs (Tilia cordata) elegyedik. A cserjeszintjében általában vesszős fagyalt (Ligustrum vulgare), egybibés galagonyát (Crataegus monogyna), ritkáb-ban veresgyűrű somot (Cornus sanguineus) találni. Az itteni gyertyános tölgyeseket, azok termőhelyeik különbözősége miatt, Soó Rezső és Pócs Tamás két csoportra osztotta: a) A nedves termőhelyeken tisztesfüves gyertyános tölgyesek (Querco robori-Carpinetum Stachyetosum) élnek. E társulás ka- rakterfaja az erdei tisztesfű (Stachys silvatica). Gyakorta megtalál- ni benne a hamvas szedret (Rubus idaeus), az erdei varázslófüvet (Circeae lutetiana), a magyar varfüvet (Knautia drymeia), a rezgő sást (Carex brizoides), a pirítógyökeret (Tamus communis), a po- dografüvet (Aegopodium podograria), az indás Ínfüvet (Ajuga rep- tans) és az erdei nenyúljhozzámot (Impatiens nolitangere). A fel- tűnően szép hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) már egyre rit- kább. b) A félnedves, üde termőhelyeken mügés gyertyános tölgyesek (Querco robori-Carpinetum Asperuletosum) díszlenek. Az erdő- 'H, : társulás névadó faja a szagos müge (Asperula odorata). Aljnö- vényzete fajokban gazdag és változatos. Tömegesen nyílik benne az erdei ibolya (Viola silvestris). Az évelő erdei szélfű (Mercurialis .i perennis) és a rejtett virágú kapotnyak (Asarum europaeum) is ~ gyakori növények. Tavasszal átható hagymaillatot áraszt a medve- hagyma (Allium ursinum). A nyirkos erdőkben típusalkotó az erdei sás (Carex silvatica). ■ 3.2. A Zalakarostól délkeletre lévő erdők Zalakarostól délkeletre találjuk az országos jelentőségű Csörnyeberki vagy Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területet. A Sala-diense és a Somogyicum flórajárás határánál fekvő terület vegetációja igen változatos. Jellegzetes erdőtársulásai a magaskőrises égerláp és a páfrá-nyos égerláperdő. Az átmenet az égerláptól a kőrises égeresen át a gyertyá-nos tölgyesig lassú és fokozatos. Benne, ökológiai vizsgálatok céljából kijelöltek egy területet - erdőrezervátumot - ahol 25 hektáron magára hagy-ták az erdőt. A madárrezervátumhoz közeli terület vegetációja is különleges, hiszen nem messze innen, Zalakomár mellett Károlyi Árpád orchideát: pókbangót (Ophrys sphsecodes) talált. 42 Feltétlenül szólni kell az Ormándkastély melletti különleges termé-szeti környezetről. Az egzótákban gazdag kastélypark, a telepített és ősho-nos fajok, a parkban lévő természeti környezet már eddig is számos láto-gatót vonzott. Egykoron környezetvédelmi oktatóbázisként működött, ma szociális otthon. Azonban az intézetvezetés áldozatos munkájának köszön-hetően környezetvédelmi táboroknak ad nyaranta otthont. A kastélypark növényvilága, az éveken át folytatott részletes növénytani felméréseknek köszönhetően, jól ismert. A Somssich Antal által a század elején épített kastély körül őshonos gyertyános tölgyeseket, akácos és erdeifenyves telepítéseket találunk. A kastélytól délnyugatra fekvő fenyvesek páfrányfélékben különösen gazda-gok. A Csöngőkúti-forrásnál találta meg Ke vei Balázs a tarajos pajzsikát (Dryopteris eristata), mely mára sajnos már eltűnt. A kastélypark közvet-len közelében lévő rétet ősszel lila virágszőnyeg, az őszi kikerics (Colc-hicum autumnale) borítja. A mélyebben fekvő, hűvösebb helyeken, és a patakok mentén égeresek díszlenek. A Somogysimonyi felé vezető erdei út közelében száraz homoki gyepek maradványai vannak. A változatos kör-nyezet tavasztól őszig igen sok gombafajnak ad otthont. Ezek között sok az ehető, ízletes kalapos gomba. Már kora tavasszal megjelenik a kucsma-gomba, a réten a szegfűgomba. A májusi esőket követően az erdőkben folyamatosan érnek a galamb- és rókagombák. A réten óriáspöfeteg és csiperke szedhető. Ősz elejének ehető gombái a rizike, a vargánya és a gyűrűs tölcsérgomba. Ősz végén a lila pereszke és a hatalmasra megnövő őzláb jelent örömöt a gombagyűjtőknek. Zalakaros és környéke igen gazdag gyógynövényekben. A zalai flóra-járás területéről Károlyi Árpád több mint 150 gyógynövényfajt írt le. Ez igen nagy szám, ha tekintetve vesszük azt, hogy a szakirodalom az ország területéről 180 gyógynövényfajt említ. A teljesség igénye nélkül most csak néhány, Károlyi Árpád által Zalakaros közvetlen közeléből leírt gyógynö-vényt mutatunk be. A varjútövis vagy varjúbenge (Rhamnus catharticus) magas, tövises cserje, Zalaszabar mellől ismert. „Borsszárazra" száradt ter-mése antracén és fiavon származékokat tartalmaz. Hashajtó és vértisztító hatású. Sárga színanyaga révén háztartásokban padló és parkettaszínezés-re használták. A kumarin tartalmú méhfű vagy mecseki tea (Melittis gran-diflora) említett termőhelye is Zaramerenye határa. A növény virágzáskor gyűjtött föld feletti részét megszárítva, belőle emésztő és légzőszervi bán-talmak elleni tea készíthető. A kamilla (Matricaria chamomilla) egyike a legismertebb gyógynövényünknek. Előfordulási helyei között Károlyi Árpád Komárvárost (Zalakomár) is említi. A virágzáskor begyűjtött, majd szárított kamillavirág fontos háziszer. Teája nyugtató, izzasztó, fertőtlenítő, gyomor- és bélbajokat megszüntető hatású. Külsőleg borogatásra, szem- 43 gyulladásra használják. Az acsalapu (Petasites hybridus) újfent Komár-városból került leírásra. Leveleit és gyökérzetét gyűjtik. Szárított leveléből készült tea köptető, izzasztó, a migrénes fejfájást szüntető hatású. A termé-szetgyógyászok friss levelét kelések borogatására használják. A szárított gyökeréből készült teát asztmatikus rohamok enyhítésére, a levegővétel könnyítésére fogyasztják. Főzetét külsőleg torokgyulladás elleni öblögető-szerként alkalmazzák. Különlegesen értékesek a Zalakarostól keletre található rétek, gye-pek is. Ezek közül kiemelkedő értéket képvisel a Bodoni-rét, mely a szibé-riai nőszirom (Iris sibirica), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. pa-lustris), a pompás kosbor (Orchis laxiflora subsp. elegáns), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriop-horum angustifolium), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) és a fehér zászpa (Verátrum album) nevű védett növényfajok termőhelye. 3. 3. A Zalakaros környéki erdők az erdész szemével A Zalakaros és a környező települések három erdőgazdálkodási tá-jon fekszenek: a. Kelet-Zalai dombvidék: Zalaszabar, Orosztony, Kerecseny, Csapi b. Somogyi homokvidék: Zalakomár, Galambok c. Kis-Balaton: Balatonmagyaród, Zalakaros, Nagyrada, Garabonc. A több évszázada folyó erdő- és mezőgazdálkodás következtében az erdők területe csökkent, faji összetétele megváltozott. A települések határá-ban, az ország más vidékeihez képest, még így is nagy erdőségek vannak. ZALAKAROS KÖRNYÉKÉNEK ERDEI Község Erdőterület (ha) Község Erdőterület (ha) Község Erdőterület (ha) Kerecseny Csapi Galambok Garabonc 138 114 937 113 Zalakomár Nagyrada Orosztony Zalakaros 1029 106 556 96 Zalamerenye 700 Zalaújlak ' ■ 359 Zalaszabar 227 Balatonmagyaród 59 Összesen 4434 ha Ezúton mondok köszönetet Pusztai József erdőfelügyelőnek, az Álla-mi Erdészeti Szolgálat munkatársának, a környékbeli erdők erdőművelési szempontból történő értékeléséhez nyújtott önzetlen segítségéért. 44 A környéken gyakorlatilag hazánk valamennyi állományalkotó ősho-nos fafaja előfordul. A dombvidékeken igen értékes faállomány, kocsány-talan tölgyesek, illetve bükkel elegyes kocsánytalan tölgyesek vannak. Minthogy ez a dombvidék a bükk elterjedésének szélén fekszik, elegyetlen bükköst nem találni, ilyen állományt itt csak jelentős erdészeti munkála-tokkal lehet kialakítani. A dombok közötti párásabb részeken, a mély fekvésű völgyekben, illetve a magasabb talajvizű sík területeken, a koc-sány-*talan tölgyet felváltja a kocsányos tölgy. A második koronaszintet hárs, gyertyán és juharfélék alkotják. Elegyfák (madárcseresznye, barkóca berkenye, hegyi, mezei és korai juhar, mezei szil, magas kőris és ennek al-faja, a magyar kőris) teszik színessé és értékessé az itteni erdőket. A nagy számban található, és a tájra oly jellemző szelídgesztenyéket az utóbbi években ún. endothiás gombafertőzés érte. Emiatt sok fa károsodott, vagy száradt el. A száraz mészkibúvásos részeken cseres tölgyeseket, illetve cser ron-tott erdőket találni. A patakpartokon, felhagyott legelők nedves részein az enyves éger (Alnus glutinosa) természetes úton ma is jól újul. Az őshonos fafajok mellett tájidegen, telepített fafajok is vannak. A 18. században kezdődött el Magyarországon az akác betelepítése. Zala megyé-ben az elsők között foglalkoztak erdészeti célú meghonosításával. Utóbb több idegen, elsősorban észak-amerikai fafajjal is próbálkoztak. Az erdők termőképességének javítása céljából vörös tölgy, duglasz fenyő, sima fenyő, a mélyebb fekvésű részeken pedig nemes nyár, fekete dió fajokat te-lepítettek. A tájidegen fafajok új élettérre találtak itt. Ez az akác esetében olyan „jól sikerült", hogy visszaszorítására a '70-es évektől nagyszabású fenyvesítési programot kellett indítani. Ez előbb említett fenyőkön kívül még a lúc, az erdei és a vörös fenyő telepítése érdemel említést. A termé-szetes erdőtakaró összetételének megváltoztatása azonban veszélyekkel jár. Az őshonos fafajok rovására/kiváltására betelepített fajok jobban ki vannak téve a kártevők és károsítok támadásainak, mint eredeti termőhe-lyükön. A Zalakaros környéki erdők a múltban java részben egyházi (apátsá-gi) tulajdonban voltak. Ezek kezelése szakszerűen, a hosszú távú érdekek figyelembevételével folyt. A mai erdőkép alapjait ma is ezek jelentik. A magántulajdonú erdők területe is jelentős volt. Ezen erdők sorsa a tulaj-donos szakértelmétől és hozzáállásától függött. A második világháborút követően az erdők nagy része állami, kisebb részben termelőszövetkezeti tulajdonba került. A kárpótlás során, továbbá egyes szövetkezetek megszű-nésével sok erdőrészlet került magántulajdonba. A felhagyott mezőgazdasági területeken, parlagokon is megjelenik az erdő. A nedvesebb területeken az enyves éger, magas kőris, fehér nyár és 45 a fehér fűz állományai kezdenek kialakulni. A szárazabb részeken erőtelje- sen terjed az akác. Bár számos kísérlet történt az új tulajdonviszonyokon alapuló erdőgazdálkodás és a távlati érdekeket is figyelembevevő erdőgaz- dálkodás kialakítására, illetve összehangolására, azonban még mindig nem rajzolódik ki a bíztató jövő. . -.,--!_ 3.4. A Kis-Balaton növényvilága . Az utóbbi évtized talán legnagyobb hazai környezetvédelmi beru- házásának eredményeképpen Zalakarostól nem messze hatalmas vízfelület van kialakulóban. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer néven ismert terület története azonban a messzi múltba visz vissza bennünket. Mielőtt bemutatnánk növény és állatvilágát, ha nagy vonalakban is, de ismerked- jünk meg történetével. ..; ■ 3.4.1. A Kis-Balaton rövid története A Kis-Balaton egykoron a Balaton legnyugatibb öblözete volt. Geo-morfológiailag az Alsó-Zalavölgy területe is hozzátartozik. Mindkettő a Balaton részmedencéinek kialakulásakor jött létre. Mai felfogásunk szerint a Balaton ún. poligenetikus úton, azaz több tényező együttes hatásaként, mintegy 20 ezer évvel ezelőtt jött létre, bár egyes részei már a pleisztocén közepén kialakultak. Zólyomi Bálint (1952) a Balaton medréből származó fúrásmintákból vett virágporok pollenanalitikai vizsgálataiból arra követ-keztet, hogy a tó az utolsó jégkorszak végén, a Würm III maximuma után, mintegy 15-20 ezer évvel ezelőtt jött létre. Marosi Sándor és Szilárd Jenő (1981) szerint is a meder kialakulásában a Dunántúli Középhegység csa-pásirányában sorakozó helyi süllyedések játszották a fő szerepet. A kéreg-mozgások lazította, darabolta és morzsolta kőzeteket a jégkorszak erős északi széle elhordta. Az így létrejött részmedencéket (keleti-, szemesi-, szigligeti-, keszthelyi-, kis-balatoni- és alsó-zalavölgyi) kezdetben keskeny hátak választották el egymástól, és csak fokozatosan töltődtek fel vízzel. A szél és a víz együttes ereje a hátakat alámosta, s így alakult ki a Balaton egységes, de azért a maitól még sokban eltérő medre. :.n'-j v. A Zalakarostól keletre fekvő sík vidéket nyugatról kelet felé haladva a Zalavári-hát, a Keszthelyi-halomgerinc és a Marcali-hát szabdalja fel. A hátak között, a Balaton tengelyében fekvő hatalmas agyag-, homok- és homokkő alapzatú „teknők"-et találni, melyeket 3-5 m vastagságú tőzeg-réteg és a Zala folyó iszapos-homokos hordaléka borít. 46 A Kis-Balaton medencéjét a Keszthelyi- és a Zalavári-hát halomge-rincei fogják közre. Északi határa Hévíz-Egregy, melytől 32 km hosszúságban egészen Somogysimonyig tart. A Kis-Balaton középkor előtti vízállásáról keveset tudunk. Annyi bi-zonyos, hogy a klímaváltozásokkal összefüggő vízszintingadozások miatt olykor többé-kevésbé összefüggő nyílt víz borította, máskor mocsárrá vál-tozott. Az 1200-as évek kezdetén, egy tartósan hűvös és nedves klímaperi-ódus beköszöntével a Balaton, s vele összefüggésben a Kis-Balaton víz-szintje is folyamatosan emelkedett. Egy 1335-ből származó oklevél arról tesz említést, hogy Égenföldtől (a mai Sármellék déli széle) keletre kis tó van, s azután már a Balaton következik. Sági Károly (1968) szerint az akkori vízszint 106 m Adria feletti magasságnak felel meg. 1558-ban már a víz a zalavári vár és a falu közötti dorongutat is elborította. A zalavári Recéskúti bazilikához pedig csak csónakkal lehetett ez idő tájt istentiszte-letre eljutni. Számos, a Kis-Balatonban található hely mind a mai napig őrzi nevében a „sziget" elnevezést: pl. Borjúállás-sziget Zalaszabar és Esz-tergályhorváti határán, Mária asszony-sziget Vörs határában. A legenda szerint a Zalavár közelében, Basa-sziget körül süllyedt el a kanizsai basa kincsekkel megrakott hajója. Előbb Lázár deák, majd Zsámboki János térképei, később a 18. szá-zadban egyre több térkép ábrázolja a Kis-Balaton mai területét a Balaton-nal összefüggő nyílt víztükörként. Mikovinyi Sámuel 1731-ben kiadott tér-képén még nyoma sincs a Kis-Balaton elnevezésnek. A Keszthely környé-két ábrázoló, 1750 táján készült térkép szerint a Balaton nyílt vize még Égenföld határáig nyúlt. Akkortájt a Balatonnak három nagy révátkelőhe-lye volt: a tihanyi-szántódi, a hídvégi-magyaródi, a fenéki-vörsi, később a battyánpusztai. Az utóbbi kettő a Kis-Balaton területére esik. Bél Mátyás a 18. század közepén szemléletesen ír az akkori viszo-nyokról: „Hídvégnél a Zala folyó egyszerre tóvá kezd öblösödni, nagyon buja nádbozótok között terjed szét egyre szélesebbre és olyan képet mutat, mintha az egész nagy tó ebből a kis folyóból venné eredetét". Amilyen szépnek is tűnik nekünk ez az érzékletes leírás, a korabeli lakosok inkább haszontalannak tartották ezt a nagy vizet. Akkor még a balatoni hajózás, fürdőkultúra, idegenforgalom ismeretlen fogalmak voltak. Ugyanő így folytatja: „A Balaton tava hátrányos Somogy megyére. A mi annyi vízzel öntött megyénknek számottevő, de bizonyára legszebb részét hiábavaló módon árasztják el a habok. Azon kívül, hogy a Balaton hatalmas darabot merít belőle víz alá, még a határos Zala megyének és a többi megyékkel való közlekedést is akadályozza, s nem ritkán meg is bénítja. Hol széles posvány, hol ingovány, hol sűrű vízerek szűkítik a megmunkálható föld területét. És ahol nagy szükségben van a nedvesség, ugyanott a lakosság 47 szűkölködik iható vizekben, mert a poshadó vizeknek rossz szaguk van, a kutak pedig savasak és nem élvezhetők". Ahelyben lakók sokat panaszkodtak a Balatont övező mocsarak „miaz-más kigőzölgéseire". Amikor a pestis és más járványos betegségek elkerül-ték a vidéket, a halálesetek felét malária okozta. Pedig hasznot, sőt védel-met is jelentett az itt élők számára. A török rablóportyái elől menekülők számára biztos búvóhelyül szolgáltak a Kis-Balaton mocsarainak útvesz-tői. Egy ízben a Kis-Balaton jóvoltából Keszthely is megmenekült a török támadásától. Az ostromra készülő törökök falromboló ágyúikat képtelenek voltak átvonszolni a mocsárvilágon, s a most már csak könnyű fegyverzet-tel támadó ostromlókkal szemben a védők sikerrel védték a végvárat. A berkek legelőin pásztorok, kondások legeltették állataikat. Mégis az igazi megélhetést a halászat és a vadászat jelentette. Halásztak itt vejszé-vel (varsával), vetőhálóval, de szigonnyal is. Hal pedig volt bőven: csuka, harcsa, ponty, keszeg. Az igazi tájjellegű étel a réti csíkból készült „csíkos káposzta" volt. Sokszor a pákászoktól egyenesen Bécs piacára került a híres „soló rák". Kedvelték a „tekenyős békát" is. A vadban, madárban gaz-dag vidék mindig biztos zsákmányt jelentett a vadásznak. A vízi közleke-dés elterjedt eszköze az egy törzsből kivájt, archaikus „bodonhajó" volt. A berekjáró „berki bujárok" útjukra hosszú lápi botot vittek, mert az óvat-lan embert könnyen elnyelte az ingovány. A Balaton „bűne" elsősorban abból állt, hogy szántóföldként is hasz-nosítható területeket borított. A helytartótanács, az érintett megyék és azok földesurai szorgalmazására 1766-ban Krieger Sámuel elkészítette a Bala-ton teljes lecsapolásának tervét. Ezen a Kis-Balaton területe is látható. Sze-rencsére a vízimalom-tulajdonosok ellenállásán, no meg a kellő összefogás hiányában a munkálatok nem kezdődtek el. Az 1783-ban készült I. katonai felmérés, az ún. „Josephinische Auf-nahme" térképe Hídvég és Fenékpuszta között hatalmas nyílt vizet ábrázol. A felmérést végző tiszt meg is jegyzi: „Itt folyik a Zala a Balatonba, mely posványos és mocsaras..." Mindebből arra következtethetünk, hogy a Ba-laton vízszintje ekkor 109 m Adria feletti magasságban lehetett. A mai Kis-Balaton területe volt akkor a Balaton legnyugatibb öble, rajta még hajók is közlekedtek. A Kis-Balaton elnevezés új keletű. Korábban a tihanyi Belső-tavat nevezték így. Az első térkép, amely a Zalavár környéki vizeket már ezen a néven nevezi, 1805-ből való és „Salavár és Bárándy Pusztának Geometriai le Rajzolása..." címmel Bader József készítette. Az I. katonai felméréshez képest, erre az időre a Balaton vízszintje mintegy két méterrel csökkent, és a magasabban fekvő részek jellege megváltozott. A vízszintsüllyedés két okra vezethető vissza: egyrészt szárazabbá és melegebbé vált az időjárás, 48 ugyanakkor fokozódott a terület már évezredek óta tartó feltöltődése. A Zala vízgyűjtő területén a 19. század első felében végzett erdőirtás kö-vetkeztében a termőtalaj akadálytalanul mosódhatott le a csupasszá vált domboldalakról. Az 1805-1840 közötti évek térképei azt mutatják, hogy a Kis-Balaton területének nagy részét vízinövényekkel benőtt láp, az „Ingovány" foglalta el. A „Nagy-Balaton" továbbra is Zalakomár és Hídvég határánál, az ún. „Lik"-nál kezdődött. Északról ehhez az ún. „Kerékláp", a mai Zalavárhoz tartozó Lebuj-pusztától keletre pedig a „Balaton bozót" vidéke csatlakozott. A 19. század vízügyi munkálatai lassan és fokozatosan pecsételték meg a Kis-Balaton sorsát. Vegyük ezeket sorra: 1818-ban a siófoki malom elbontásával egy méterrel csökkent a Balaton vízszintje. 1810-25 között került sor Beszédes József irányításával a Sárvíz-Sió szabályozására. Ennek során „a Balatont Siófoknál megeresztették". Hatására 1821-hez képest mintegy négy lábbal (1 láb=31,6 cm), 104,24-104,49 m A.f.m.-ig csökkent a víz szintje. Ezt kihasználva Balatonszentgyörgynél révátkelőt építettek. Az 1834-ben kezdődött és három évig tartó szárazság tovább (103.74 m A.f.m.-ra) csökkentette a Balaton vízszintjét. Ekkor Festetics László gróf szorgalmazására Fenékpusztánál töltések közé szorították a Balatont és rajta fahidat építettek. (Ma a 76-os út kettős betonhídja ível át rajta.) A Kis-Balaton így végleg „lefűződött" a Balatontól, azonban víz-mélysége még mindig 1,0-1,5 m maradt, nyílt vizének területe pedig még mindig 14 km2 volt. Az 1856-ban kiadott II. katonai felmérés térképe, az I. katonai felmé-réshez képest, a Kis-Balaton területén már több mocsarat ábrázol. Sorsát végül is a Sió-zsilip megépítése (1863) pecsételte meg. A déli vasút pálya-testének védelmében annyi vizet engedtek le rajta, hogy a Balaton eredeti térfogatának felét elveszítette. Ekkor állították be a mai közép-vízszintet 104,5 m A.f.m.-ra. Az így önállóvá vált Kis-Balaton mocsarait már csak az áradások vál-toztatták nyílt vízzé. A III. katonai felmérés (1880) ilyen állapotot mutat. A vízfelület azonban megállíthatatlanul csökkent: 1890-ben még 13 km2, 1910-ben már csak 2,4 km2 volt. A Sárvíz-Sió szabályozással közel egy időben az Alsó-Zalavölgyben is vízrendezési munkálatokba fogtak. Az itt élő középbirtokosságnak már régen feltett szándéka volt, hogy a kehidai töltéstől a Kis-Balatonig terje-dő hatalmas mocsárvidéket lecsapolják és helyén szántóföldeket alakíta-nak ki. Az 1832-ben íródott Vízi Leírás így emlékezik meg a tájról: „Pos-hadt víz, sás, ó-nádasok, berekfák, füzek, mocsári tölgy, itt-ott bükk nagy keveredésben, nincs határ és nincsenek választóvonalak. Csak a régi szél-marta szint erdő borította szigetei emelkednek ki kissé... egyik másik vár- 49 romot hord: Pogány vár, vagy a vár emlékét nevében őrzi: Kányavár... A (Zala) folyóba ömlő patakok mind jobbról, mind balról elmeztelenített, er-dőirtásos dombokról jönnek, sok homokot és iszapot hoznak, a völgyet mód nélkül feltöltik, gyakran két-három duzzasztott malomhalastó is van rajtuk." 1829-ben, a közel 4000 hektárnyi terület lecsapolására, létrehozták a Zala Vízlecsapoló Társulatot. A munkálatok fél évszázadig tartottak. Előbb 1836-1866 között Mekenyétől (Zalavártól délnyugatra) a Zalacsány hatá-rában lévő Sömjénérig ún. kisvízi medret ástak a Zalának. Ennek hatására a vízszint 1-1,5 m-rel csökkent. A Zalavölgy képe megváltozott. Akiemel-kedő magaslatok nádasait, égereseit részben legelőkké, részben szántóföl-dekké alakították. A Zala Vízlecsapoló Társulat néven 1874-ben újjáala-kult szervezet fejezte be a munkálatokat. Ennek során 1878-tól előbb Mekenyétől Hídvégig új medret ástak a Zalának, kanyarulatait levágták, majd 1886-ban, hogy gyorsabban folyjon le a víz, kiszélesítették a Kis-Bala-tonban lévő Diás szigetek közötti szűkületet. 1895-ig, a fenéki hídtól a kehidai töltésig tartó szakaszon, 35 km hosszú főcsatornát és 13 km hosszú mellékcsatornát készítettek el. A töltések közé szorított Zala minden eddi-git meghaladó mértékben töltötte fel hordalékkal a Kis-Balaton medencéjét. A fent említett munkálatokkal egyidőben Somogyban is elkezdődtek a vízrendezési munkálatok. Már 1818 táján megkezdték az ormándi és simonyi berkek lecsapolását. 1836-ban alakították meg a Kis-Komáromi, 1889-ben a Marótvölgyi Lecsapoló Társulatot. A Kis-Balaton végső lecsapolására 1921-ben hozták létre a Kis-Bala-ton Vízrendező Társulatot. A formálódó természetvédelmi mozgalom képviselői azonban élesen támadták a terveket. Károlyi Sándor miniszteri biztos, mint a hatalom képviselője, értetlenül állt velük szemben: „Nevet-séges, hogy akkor, midőn itt milliókra rugó haszonról, egy óriási gazdasá-gi terület biztosításáról van szó... akadnak gavallérok, akik a Csonkaország területéből tízezer holdakat inkább mocsárnak hagynának csak azért, hogy néhány madárkedvelő a kócsag tollaiban gyönyörködhessék." Kastelli Ár-pád vízügyi mérnök irányítása mellett 1922-ben kezdődtek el a lecsapolá-si munkálatok. A lecsapolásnak hármas célja volt: az, hogy minél nagyobb szántóföldi művelésre alkalmas területeket nyerjenek, ármentesítsék a vidé-ket és hajózhatóvá tegyék a Zalát. 1930-ig Fenékpuszta és Hídvég között medret ástak a Zala folyónak, továbbá számos keresztirányú csatornát is készítettek. A szép tervekből azonban semmi nem vált valóra. 1960-as évek elején újabb lecsapolási munkálatokba fogtak. Intenzív lápgazdálkodást akartak itt folytatni, ezért töltéseket, csatornákat és az ehhez kapcsolódó műtárgyakat (zsilipek, szivattyútelepek) építettek. Kez-detben bizonyos eredményeket el is értek, de mihelyt megszűnt az állami 50 dotáció, a láphasznosítási kísérletben résztvevő termelőszövetkezetek vég-leg felhagytak vele. A Kis-Balaton részleges lecsapolásával, átalakításával tehát a Balaton elvesztette legnagyobb természetes szűrőjét. Nagyon is valószerűvé vált Kéz Andor 1931-ben írt apoteózisa: „A Zalamedence feltöltődése után a Kisbalatonra került sor... De semmi sem tart örökké. A Kisbalaton hama-rosan temetkezni fog, de nyomában, az emberi beavatkozás jóvoltából sok-kal hamarabb, mintsem gondolnánk, a Keszthelyi-öbölben, a fenéki part előtt meg fog születni az új mocsárvilág, az új Kisbalaton." 3.4.2. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer A Kis-Balaton „rendezése" még igazából el sem kezdődött, amikor Lóczy Lajos már 1893-ban felhívta a figyelmet annak veszélyeire: a Zala folyó „Zalabértől Zalavárig bereksaras völgyében hagyj a hordalékát... csak-nem mindig barna színű, de iszap nélküli láp vizet juttat a tónak". Cholnoki Jenő is védelmébe vette a Kis-Balatont, amikor 1917-ben a „Zala folyó deltarendszerének" nevezte azt. Hiába volt minden tiltakozás, amint fen-tebb láttuk, a Kis-Balatont jelentősen átalakították, részben lecsapolták. A Zala folyó most már akadály nélkül vihette hordalékát a Keszthelyi-öbölbe. A századunk második felében a Zala vízgyűjtőjén végbement iparosodás, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése és kemizálása, az urbanizáció hatásaként keletkezett szennyvizek tisztítatlanul vagy csak kevésbe tisztítva kerültek a folyóba. Azok az öntisztulási folyamatok, ame-lyek korábban a Kis-Balatonban játszódtak le, áttevődtek a Keszthelyi-öbölbe. Megindult az öböl vizének eutrofizációja, azaz tápanyaggal törté-nő feldúsulása. A '70-es évektől aztán a folyamat lassan áttevődött a Szigligeti-öbölbe. Addig ismeretlen algavirágzások mutatták a szomorú valóságot. A víz minősége oly mértékben romlott, hogy a szakemberek már csak egy évtizedet adtak arra, hogy a Keszthelyi-öbölben fürödni le-hessen. 1976-ban, a vízminőség javítására, illetve a folyamat megállítására született kormányrendelet alapján, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgató-ság elkészítette a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer tanulmánytervét. A terv célja az volt, hogy az Alsó-Zalavölgy és a Kis-Balaton területén töb-bé-kevésbé visszaállítsák a 150-200 évvel ezelőtti állapotokat. Minthogy a Balaton teljes vízgyűjtő területének (5775 km2) 46%-a a Zala folyó víz-gyűjtőjére esik, azért nagyon fontos, hogy a Zala vízgyűjtőjéből érkező vizek természetes öntisztuláson essenek át, mielőtt a Keszthelyi-öbölbe jutnak: a hordalék ülepedjen ki, az oldott tápanyagok pedig épüljenek be a 51 táplálékláncba. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a Balaton múlt századi vízszintcsökkentéséből adódó bajokat ez a vízvédelmi védőrendszer nem lesz képes orvosolni. Ugyanakkor megépítése után sem számítottak a Keszthelyi-öböl vízminőségének látványos javulásával. Ennek oka, hogy a Balaton nyíltvízi üledékében már annyi tápanyag halmozódott fel, hogy annak lebomlására még akkor is több évtizedre volna szükség, ha időköz-ben újabb terhelés nem érné a tavat. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemének - Hídvégi-tó - meg-építése során hét építési szakaszban 900 ezer m3 földet mozgattak meg. A közel három méter magasságú töltésekbe és a zsilipekbe 1300 m3 betont építettek be. A zalaszabari utat megemelték, s a Zalára új hidat építettek. A tározó elárasztására 1984 negyedik negyedévétől került sor. A 23,7 km2 ki-terjedésű vízfelület átlagos mélysége 1,40 m, 20 millió m3 víz befogadásá-ra alkalmas, vagyis képes egy a Zalán érkező kisebb árhullám visszatartá-sára. A Balatonhídvégi-medence földrajzi viszonyai megengedték, hogy itt a tervezett 106,7 m A.f.m. szintnél 50 cm-el magasabb vízszintet alakítsa-nak ki. A tározó minimális és maximális vízszintjének megállapításánál alapvető kritérium volt, hogy a Zala folyón érkező víz minél hosszabb időt töltsön itt. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének - Fenéki-tó - befe-jezése anyagi okok miatt késik. Feltöltését végül is 1992-ben kezdték el egy 16 km2-es terület, az ún. „Ingói-Berek" elárasztásával. A vízügyi mű-tárgyak, töltések, csatornák építése mellett jelenleg is tart a beruházás. Olyan víztömegű és mélységű tavat, mocsarat kívánnak itt kialakíta-ni, hogy az öntisztulási folyamat alapját jelentő biotóp minél előbb kiala-kuljon. Ennek során a víz mind hordalékától, mind oldott tápanyaginak nagy részétől megszabadul, s a Keszthelyi-öbölbe már biológiailag tisztí-tott víz kerül. A folyamatosan végzett vízminőség-ellenőrző vizsgálatok máris bizonyították az elképzelés jogosságát. 3.4.3. A Kis-Balaton növényvilága A keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem Növénytani és Nö-vényélettani Tanszéke már az 1960-as évektől figyelemmel kíséri a Kis-Balaton növényvilágának alakulását. Előbb Kárpáti István és munkatársai, majd halála óta Szabó István és munkatársai végzik az itteni florisztikai és geobotanikai felméréseket. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság részéről Pomogyi Piroska és munkatársai vizsgálják az elárasztás hatását az itteni vegetációra, illetve az új növénytársulások megjelenését. A folya-matosan végzett botanikai felvételezések eredményeként ismert és jól do- 52 kumentált a Kis-Balaton elárasztás előtti növényvilága, valamint az el-árasztás megkezdése óta eltelt időszakban kialakult, illetve formálódó nö-vénytársulásai. A KIS-BALATON VÍZVÉDELMI RENDSZER ELÁRASZTÁS ELŐTTI NÖVÉNYZETE (POMOGYI ET AL. 1996. NYOMÁN) Növénytársulás Hídvégi tó Fenéki tó ha % ha % hínár (Lemno-Potamea) nádasok (Phragmition) magassásosok (Magnocaricion) füzesek (Salicion) láperdők (Alnion) mocsárrétek (Agrostion) üde kaszálók (Arrhenaterion) aranyvesszős gyomtársulások (Rubo-Solidaginetum) telepített erdő, erdősáv szántó, parlag egyéb 25,00 886,00 11,00 492,00 255,00 373,00 190,00 144,00* 1,1 37,3 0,5 20,1 10,7 15,7 8,0 6,1 200,4 2220,38 1570,02 45,14 357,09 159,08 120,51 32,77 352,60 452,92 105,31 3,6 39,5 28,0 0,8 6,4 2,8 2,1 0,6 6,3 8,1 1,9 Összesen 2376,00 100,0 5615,86 100,0 Megjegyzés: * = a Hídvégi-tavon az „egyéb" kategóriába tartozott a csatornák hínárvegetációja is. Megtaláljuk itt a süllő-, és békaszőlő hínárosokat, elvétve a tündérró-zsa és a sulymos társulásokat. Egy méter körüli vízmélységig zárt, össze-függő nádasok alakultak ki. Ezek részben kákás, részben gyékényes náda-sok, több növényfajjal elegyesen, olykor a nád hiányozhat is. Olykor tiszta kákás, vagy gyékényes foltok is kialakulnak. A vízszint csökkenésével a nádasokat a magassásos társulások váltják fel, ezután az erősen elgyomo-sodott mocsárrét következik. A rétek kiszáradó szegélyein túl, a homokdű-néken és szigeteken barázdált csenkeszes (Festuca rupicola) pusztagyep található. A partokon kaszálórétek vannak magas aranyvessző (Solidago gigantea) mezőkkel. Az emelkedő térszintnek és a csökkenő nedvességnek megfelelően bokorfüzesek, puhafás ligeterdők, tőzikés égeresek teszik vál-tozatossá a tájat. 53 A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemének növénytársulásai jelenleg is formálódnak. A védett növények legfontosabb élőhelyei a II. ütem területén vannak. Számos különleges növényfaj található itt. Új élet-térre talált a vízimadarak által délről behurcolt vízidara (Wolffia arrhiza), a világ legkisebb virágos növénye. A lápi csalán (Urtica kioviensis) és a tő-zegpáfrány (Thelypteris palustris) az úszólápokra emlékeztetnek. A Hévíz felől jövő csatornákban egyre jobban szaporodik és ezzel gondot okoz a kabomba (Cabomba aquatica) nevű tájidegen növényfaj. 1986-ban, amikor már javában folyt az első ütem, a Hídvégi-tó feltöl-tése, akkorra a „Fenéki tó", azaz az egykori Kis-Balaton víztükre már 0,1 km2-re zsugorodott, s ez is két kis tó között oszlott meg. Ez a „Zalavári víz" és a „Vörsi víz", melyet többé-kevésbé beborított az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a kolokán (Stratiotes aloides). Az elárasztás miatt egyre bővülő nyílt vizek szemet gyönyörködtető látványa a sárgán virágzó vízitök (Nuphar lutea) és a fehér tündérrózsa (Nyphaea álba). A tócsagaz (Ceratophyllum sp.), a süllőhínár (Myriohyl-lum sp.) és a csillárkamoszatok (Nitella, Chara sp.) apró lények búvóhe-lyei. Újra szaporodóban van a hajdan a népélelmezésben fontos szerepet játszó - ma már védett - súlyom (Trapa natans). Régen annyi volt belőle, hogy az itt élők adójuk egy részét súlyom termésében fizették meg a zala-vári apátnak. A zsilipekkel lezárt csatornák mozdulatlan vízfelületeit békalencse fajok: keresztes békalencse (Lemna trisulca), apró békalencse (L. minor) és púpos békalencse (L. gibba) zöld szőnyegei borítják. A nyílfű (Sagit-taria sagittifolia) jellegzetes levelei teszik változatossabbá az amúgy is buja környezetet. A békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) szétterülő levelein olykor egy-egy kecskebéka pihen. Kijjebb a vízi hidőr (Alisma plantago-aquatica) fehér virágzata és a virágkáka (Butomus umbellatus) rózsaszín ernyői nyílnak. Tavasszal, nyár elején a mocsarakat, nedves réte-ket vörösre festi a virágzó réti füzény (Lythrum salicaria). Nem ritka a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) sem. A zsombéksás (Carex eleata) „zsombékoló" tövei között kibukkanó vizekben - semlyékek-ben - rovarevő, sárga virágú közönséges rencék (Utricularia vulgáris) díszlenek. A csatornák, árkok széleit tavasz végén sárga nőszirom (Iris pseu-dacorus) virágai díszítik. A hatalmas területeket borító nádasoknak több szubasszociációja ismert: homogén nádas, gyékényes, magassásos és mocsári perjés. A náda-sok ritka és védett növénye a nádi boglárka (Ranunculus lingua). A nád (Phragmites australis) víz alatti részét mikroszkopikus lények alkotta élő bevonat borítja, ami a legtökéletesebb víztisztító „mű". Minthogy a nád 54 igen fontos építőanyag, ezért a nádasokat - a belső területek „avas náda-sai" kivételével, ahol a gémfélék fészkelnek - rendszeresen aratják. Mind a keskenylevelű (Typha angustifolia), mind a széleslevelű gyékény (T. latifolia) előfordul. Óriási területeken ring a sás. Nevezetes a vöröstövű, vagy mocsári sás (Carex acutiformis). A magassásosokban szá-mos faj, így a vízi menta (Metha aquatica), a fekete nadálytő (Symphytum officinalis), olykor a védett mocsári lednek (Lathyrus palustris) is megta-lálható. Az egykori láprétek maradványain kígyóhagyma (Allium scoro-doprasum), mocsári pitpang (Traxacum palustre), fényes borkóró (Tha-lictrum lucidum) élnek. Sziki rétek hangulatát idézi a zsióka (Bol-boschoenus maritimus) és a sziki őszirózsa (Aster tripolium). A nedves gyepek nagy természeti értékei az orchideák: a mocsári kos-bor (Orchis laxiflora), az agár kosbor (O. morio), vitéz kosbor (O. mili-taris), pókbangó (Ophris sphecodes), poloskaszagú kosbor (Orchis corio-fora), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) és a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris). A vízparti erdők védett növényei között említésre méltó a szártalan kankalin (Primula vulgáris), békakonty (Listera ovata) és a kardos madár-sisak (Cephalanthera longifolia). Márciusban, az égeresekben ezrével nyíik a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). A Tüskés-sziget legszárazabb részén egy magányos vadkörtefa tövében talál védelmet a tarka nőszirom (Iris variégata) kis foltja. A legismertebb mocsári fafaj az enyves éger (Alnus glutinosa), melyet a környékbeliek mind a mai „berekfá"-nak hívnak. Az elmúlt évek vizsgálatai szerint az eddig még el nem árasztott terü-letek növényvilágában lényeges változás nem következett be. Az elárasz-tott területeken megváltozott a nádasok társulásszerkezete. Nem csak egyes sás fajok szorultak vissza, de összességükben is csökkent a sásos ná-dasok területe. Helyükbe előbb hínár és/vagy gyékény lépett. Megnöveke-dett a homogén nádasok területe. Az árasztásokkal várhatóan csökken majd a zsombéksásos részek és a mocsárrétek aránya. 4. Zalakaros környékének állatvilága 4.1. Erdők és mezők állatvilága Zalakarostól nyugatra Állatföldrajzi szempontból Zalakaros környékének állatvilága a Praeillyricum faunajárásba tartozik. Az itt élő állatfajok többsége illír jel-legű, de közöttük mediterrán elemek is találhatók. A Zalakaros környéki 55 bükkösök, gyertyános tölgyesek átfogó zoológai kutatása ugyan még várat magára, mégis a '70-es évektől szép eredményeket értek el a zoológusok, különösen a puhatestűek, a nagylepke- és bogárfauna kutatásának terén és a terület madárvilágának megismerésében. Az itt élő állatfajok felsorolása, azok gazdagsága miatt, még nemzet-ség szinten is lehetetlen feladatnak tűnik. Éppen ezért csak a legfontosabb, a területre legjellemzőbb állatfajokkal foglalkozunk csak. A lehetőséghez mérten most nem (vagy csak keveset) szólunk a kozmopolita, domeszti-kált, más helyeken is megtalálható állatfajokról. Amint a környék növény-tani feldolgozásból is kimaradtak a mikroszkópos méretű növények: algák, mohák, zuzmók, hasonlóképpen itt sem szerepeltetjük a mikroszkópos mé-retű lényeket. A sort az alacsonyabb rendű gerinctelenekkel kezdjük. Az itt élő gyű-rűs férgek (Annelida) közül, hasznosságuk miatt, külön is ki kell emelni a kultúrtalajok termőerejét fenntartó közönséges földigilisztát (Lumbricus terrestris) és a szervesanyagok lebontásában pótolhatatlan szerepet játszó vörös trágyagilisztát (Eisenia foetida). Az erdei talajokban élnek és hason-ló hasznos tevékenységet végeznek az erdei giliszták (Lumbricus polyp-hemus). A mocsári giliszta (Allolobophora dubiosa) mocsári növények gyökerein él. Növénnyel sűrűn benőtt vizek szélein találhatók az élősködő, vérszívó nadályok. Az orvosi piócát vagy nadályt (Hirudo medicinalis) év-századokon át vércsapolásra gyűjtötték. A puhatestűek (Mollusca) óriási szerepet játszanak a talajok és a vizek anyagforgalmában. Dél-Zala puhatestű faunájának megismerésében Richnovszky Andor, Pintér László és Károlyi Árpád végeztek úttörő mun-kát. A vizekben, vizenyős helyeken élő kagylók és csigák hihetetlen meny-nyiségű vizet szűrnek meg, miközben a szerves törmeléket, apró élőlénye-ket, az egészségre káros mikroorganizmusokat kiszűrik. A máj métely csiga, mely a máj métely köztesgazdája, nedves réteken közönségesen előfordul. A jellegzetesen púpos hátú berki csiga már rit-kább, erdők bozótos részein él. A kerti csiga (Capaea hortensis) nedves er-dők, ligetek lakója. Zalakaros környéke kagylókban is elég gazdag. Nem csak a Kis-Bala-tonban, de kisebb tavakban, vízfolyásokban is megtalálható a tompa folya-mi kagyló (Unió crassus), folyamkagyló (U. tunidus), festőkagyló (U. pic-torum) és a tavikagyló (Anodonta cygnea). A gyertyános tölgyesek otthonul szolgálnak néhány különleges ízelt-lábúnak. Az ősi ikerszervényesek közül említésre érdemesek a dél-zalai gyertyános tölgyesekben található vaspondrók: Cylindroiulus dicentrus, Leptophyllum nanum. Az égeresekben nedvességet kedvelő ászkarákok (Isopoda) élnek. Szólnunk kell az utóbbi években elhíresült pókszabásúak 56 osztályához, azon belül is az atkák rendjébe tartozó kullancsfélékről. Ezek a fákról az ember, állat nyakába hulló vérszívó kullancsok (Ixodes ricinus, 1. persulcatus, Haemmophysalis punctata, Dermacentor marginatus) szá-mos súlyos betegség (encephalitis, leim-kór, brucellosis stb.) hordozói le-hetnek. A rovarokat méltán nevezik az állatvilág leggazdagabb és talán leg-változatosabb osztályának. A környezetszennyezésre különösen érzékeny rovarok pótolhatatlan szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Dél-Zala, az ország más vidékéhez képest, szerencsére még gazdag rovarokban. Az itteni változatos táj rovarvilága nem különbözik sokban az ország más vi-dékeitől, bár van néhány sajátos eleme. A teljesség igénye nélkül az aláb-biakban mutatunk be néhány jellemző fajt. A szitakötők elsősorban víz közelében élnek, és mind lárva, mind imágó állapotukban ragadozó életmódot folytatnak. Közismert és gyakori a viszonylag nagytestű közönséges ácsa (Libellula depressa). Sajnos egy-re kevesebb példány látható a kecses légivadász vagy kisasszony szitakö-tőből (Agrion virgo). Az egyenesszárnyú sáskákkal, szöcskékkel szinte mindenütt találko-zunk. A mezei tücsök (Gryllus campestris) ciripelése hozzátartozik a nyárestek hangulatához. A lótücsök vagy „lótetű" (Gryllotalpa gryllotal-pa) már közel sem ilyen közkedvelt. Sok kárt okoz azzal, hogy elrágja a vetemények gyökereit, ráadásul a hasznos földigilisztákat is pusztítja. A poloskák a nyílt víztől az erdőig mindenütt megtalálhatók. A vízi-poloskák (Hydrocorisae), függetlenül a vízfelületek nagyságától, vala-mennyi vízfolyásban előfordulnak. Leginkább a patakok nyugodt széleit, a tavak mozdulatlan vízfelületeit kedvelik. A búvárpoloskák (Corixidae) moszatokkal táplálkoznak. A víziskorpió (Nepa rubra) azáltal, hogy elül-ső lábai fogókészülékké módosultak, s ahogy potroha végén lévő hosszú, kétszeres légzőcsövét kidugja a vízből, névrokonát formázza. A vízi bot-poloska (Ranatra lineáris) hosszú, pálcika alakú. A tavi molnárpoloska (Gerris lacustris) lábainak „légpárnáin" siklik a vízen. Magányos fák kérge alatt, betonkerítések repedéseiben, elhagyott házak falaiban tavasz-szal csapatostul mozognak a nászúkat ülő verőköltő bodobácsok (Pyr-rhocoris apterus). A mórpoloska (Eurygaster maura) dekoratív kinézete ellenére kártékony gabonapusztító. A rovarok osztályának fajokban egyik leggazdagabb képviselői a boga-rak. A nyílt víztől a dombokig valamennyi életteret betöltik. Vízi ragadozó a szegélyes csíkbogár (Dytiscus marginalis) és a nagy búvárbogár (Cybister laterimarginalis). Víz közelében élnek a csíborok is, melynek egyik ismert képviselője a közönséges óriáscsíbor (Hydrous piceus). Az erdők és mezők rovarvilága, ha lehet még gazdagabb. Számos faj közülük erdészeti és me- 57 zőgazdasági kártevő. Rettegett fapusztítók a szúfélék (Ipidae). Az ormá-nyosbogarak (Curculioninae) és az eszelényfélék (Attelabidae) inkább me-zőgazdasági kártevőként ismertek. Gradációs években igen nagy károkat képes okozni a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) és a homoki kis cserebogár (Serica brunnea). A szipolyok (Anisoplia) hírhedt gabona-vetés károsítok. A legnagyobb hazai bogarainkat: a szarvasbogarat (Luca-nus cervus), nagy (Cerambyx cerdo) és kis hőscincért (C. scopolii) egyre ritkábban látni. Védetté nyilvánításuk hozzájárult a dél-zalai gyertyános tölgyesekben élő populációk továbbéléséhez. Országos jelenség, hogy a környezetkárosító növényvédő és egyéb vegyszerek hatására számos szép lepkefajunk gyakorlatilag eltűntnek tekinthető. Ilyen tekintetben Dél-Zala vidéke úgy tűnik jobb helyzetben van. A változatos és gazdag természeti környezet nagylepke fajokban még mindig elég gazdagnak tekinthető. A Zalakarostól északra fekvő, de ugyancsak a gyertyános tölgyesek övéhez tartozó Orosztony környékéről Ambrus András (1985) 442 nagylepkefajt számolt össze. A szubmediter-rán tölgyelemek és a sztepp-lejtőssztepp jellegű fajok túlsúlya jellemzi őket. Tölgyet kedvelő (quercatalis) lepkék közül meg kell említeni a sárga tölgy bagolylepkét (Dicycla oo), füstös púposszövőt (Peridea anceps), hármasfoltu baglyot (Lamprosticta culta) és a tavaszi zöldbaglyot (Valéria oleagina). A bíborbagoly (Porphirini purpurina), szürkésszélű apróaraszo-ló (Idaea fuscovenosa), fehérüröm csuklyás bagolylepke (Cucullia absinthii) és a ritkán látható fogasjegyű liliombagoly (Episema glaucina) sztepp-lejtőssztepp jellegű fajok közé tartoznak. A kétszárnyúak közé sorolt legyek, böglyök és bagócsok közismert nyári „kellemetlenkedők". Többnyire mezőkön legelő állatok, istállók, sze-métdombok környékén élnek. Minthogy Zalakaros és környéke vízjárta részekben gazdag, a csípőszúnyogok különösen sok kellemetlenséget okoznak. Tavasztól őszig más és más fajuk a „szúnyogkellemetlenség" fő okozója: tavasszal a sárga szúnyog (Aédes flavescens), majd a foltosszú-nyog (Culex modestus), később a mocsári szúnyog (Mansonia richardii) és a gyötrőszúnyog (Aédes vexans) „veszik" át ezt a nem túl dicsőséges ve-zető szerepet. Előfordul még a maláriás szúnyog (Anophales maculi-pennis) is, azonban már nem hordozója az elmúlt századok rettegett kór-okozójának, a maláriának. Az árvaszúnyogok (Chironomidae) ezzel szemben ártalmatlan, sőt igen hasznos rovarok. Különösen ott szaporodnak el, ahol a víz szerves-anyag-tartalma megnő (eutrofizáció). Lárváik az iszap szerves anyagát fogyasztják, majd amikor a felnőttek kirepülnek, több tonna szerves anyag-tól „szabadítják" meg a vizet. Védelemre méltóak, hiszen hozzájárulnak a természetes víztisztuláshoz. 58 A gyertyános-tölgyesek gerinces faunája sokszínű és változatos. Víz-folyások holtágaiban, árkokban, pocsolyákban él a pettyes gőte (Triturus vulgáris) és a tarajos gőte (T. eristatus). Az erdei béka (Rana dalmatina) csak nászideje alatt kötődik vízhez, majd annak elmúltával avarban, fagyö-kerek között él. A barna varangy (Bufo bufo) több kíméletet érdemlő béka-faj. Erdőben, réteken, de szántóföldeken is megtalálni. A konyhakertekben mégis leginkább a zöld varanggyal (Bufo viridis) találkozni. A zöld leveli-béka (Hyla arborea) hangja bokrok, fák lombjaiból figyelmeztet az idővál-tozásra. Mocsarak, ingoványok mentén él a mocsári béka (Rana arvalis), mely megriasztva óriási ugrásokkal menekül. A nedves élettér a kecskebé-ka (Rana esculenta) igazi otthona. Hüllőkben is gazdag a vidék. A mocsári teknősök (Emys orbicularis) rejtett életmódot folytató állatok. Sajnos számuk az utóbbi időben erősen megfogyatkozott. Nyaranta annál több sütkérező fürge gyíkkal (Lacerta agilis) és néha zöld gyíkkal (L. viridis) találkozni. A törékeny vagy lábat-lan gyík (Anguis fragilis) nyirkos erdőkben él és kígyószerűen mozog. A vízisikló (Natrix natrix) vizek, mocsarak mentén mindenütt megtalálha-tó. A kockás sikló (N. tessellata) már sokkal ritkább. Inkább a melegebb állóvizeket kedveli. Az erdei sikló (Elaphe longissima) lomberdők lakója. A fákra is felkúszik, hogy a madárfészkeket kirabolja. Ha megriasztják, né-ha támad, de harapása veszélytelen. Mérgeskígyóról is van tudomásunk: a védett keresztes vipera (Vipera berus) néhány helyen előfordul. Az utóbbi évtizedek ornitológiai kutatásainak eredményeképpen las-san ismertté válik Dél-Zala madárvilága. A Magyar Madártani és Termé-szetvédelmi Egyesület Zalai Csoportjának munkáját dicsérik a madarak védelméért, fészkelőhelyeik nyugalmának biztosításáért folytatott munká-ban elért eredmények. Ezúton mondok köszönetet Palkó Sándornak, a Zalakaros környéki madárvilágára vonatkozó adatainak átadásáért. Zalakaros környékének madárvilága, annak táj- és növényföldrajzi viszonyainak megfelelően, igen változatos: délkeleten, a Somogyicumban és a zalai dombokon erdei madarak élnek. Gyakori madárfajoknak számí-tanak itt a harkályok, cinegék, csúszka és az örvös légykapó. Az erdőkben a mátyásmadár vagy szajkó (Garrulus glandarius) betolakodót jelző riasz-tó hangja messziről hallható. A szalakóta (Coracias garrulus) mára már el-tűnt. A levegőben gyakorta látni vitorlázó,^ prédát kereső egerészölyvet (Buteo buteo) és héját (Accipiter gentilis). Éjjeli ragadozó az erdei füles-bagoly (Asio otus) és a macskabagoly (Strix aluco). A gyöngybagoly (Tito álba) inkább az ember közelségét keresi, tornyokban, padlásokon ver tanyát. Az erdei szalonka (Scopolax rusticola) rendszeres tavaszi átvonuló. A Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területre az ége-resek, tölgyesek madárvilága jellemző. Ebben a 264 hektáros mocsaras, 59 zsombékos területen számos ritkaságnak számító faj található. Minthogy az égerlápban rétisas (Haliaétus albicilla) és fekete gólya (Ciconia nigra) is fészkel és vidra is lakja, ezért ez a terület zárt, nem látogatható. A Zalakaros környékére oly jellemző szőlőhegyeken, ligetekben, erdőkben harkályok és cinegék végzik a „biológiai növényvédelmet". Alig félszáz éve, hogy megtelepedett, s azóta mindenütt elterjedt a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) és a balkáni fakopács (Dendrocopus syriacus). A gyümölcsérés és a szőlőszüret idején fekete felhőbe tömörült seregélyek (Sturnus vulgáris) dézsmálják a termést. Telente csapatokba verődik a vetési varjú (Corvus frugilegus). A dolmányos varjú (C. cornix) inkább a magános életmódot kedveli. A környékbeli falvakban főleg villanyoszlop-okon fészkel a fehér gólya (Ciconia ciconia). A fácán (Phasianus colchi-cus) szerény állománya nem jelent nagy terítéket a vadászoknak. Ritka madarak is előfordulnak errefelé. Feljegyzések szerint 1914 júniusában Ormándon 2 példány fakókeselyűt (Gyps fulvus) ejtettek el, 1987 márciusában Zalakaros mellett túzokkakas tetemét találtak. Az errefelé élő emlősök között említésre méltó különlegesség az észa-ki patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) és a csalitjáró pocok (M. agrestis). A nyest (Martes foia) szívesen lakik falusi házak padlásán, de a városba is beköltözik. A védett borz (Meles meles) is rendszeresen előfor-duló ragadozó. A ma már szintén védett hermelin vagy hölgymenyét (Mus-tela erminea) kikészített téli - fehér - bundája egykor keresett cikk volt. Vadászható viszont a róka (Vulpes vulpes), melyből egyre többet látni, de a mezei nyúlnak (Lepus europaeus) nagyon lecsökkent az állománya. A dél-zalai erdők híresek nagyvadjaikról. Zalakaros környéke gyakor-latilag egy vadásztársasághoz tartozik. Az 50 éves múltra visszatekintő Galamboki „Kisbalaton" Vadásztársaság területe közel 15 ezer ha. A Csa-pi-Zalaújlak-Orosztony-7-es műút határolta területen számos nagyvad fordul elő. Ezúton mondok köszönetet Herodek Miklósnak, a vadásztársa-ság elnökének az itt található vadfajok ismertetéséért. Az őzek (Capreolus capreolus) leginkább az itteni erdők peremén él-nek, onnan váltanak ki a mezőre. Az itteni fenotípusnak kisebb az agancsa, mint az Alföldön található őzeké. A 350-400 g feletti agancsú bakok szá-ma csekély. Az elmúlt években ugyan állományuk nem csökkent, de minő-ségükben romlott. Erdő és mezőgazdasági kártételük jelentős. Nagyvadja-ink közül talán az őz alkalmazkodott legjobban a monokultúrás termelés-hez. A mezőgazdasági termények fogyasztásával, a csemeték és fiatal haj-tások megrágásával tetemes kárt tud okozni. Az itt elő gímszarvasok (Cervus elaphus) magukon hordozzák a somogyi, zalai szarvas jellemzőit: agancsuk szép és tömött. Az itteni bikák agancsa méretében és tömegében nagyobb, mint az ország más vidékén élő 60 populációké. Tavasszal és télen elsősorban az erdőkben, nyáron és ősszel azonban szívesebben tartózkodnak mezőgazdasági területeken. Ahhoz, hogy a bikák 200 kg-os testtömegüket és átlagban a 10 kg-os agancsukat kifejlesszék, naponta testtömegük közel 10%-ának megfelelő takarmányt fogyasztanak. Takarmányszükségletüket az erdő és mezőgazdasági területe-ken található növényzetből fedezik, tetemes kárt okozva a tulajdonosoknak. Az elmúlt években - a selejtezéseket is beleértve - az elejtett bikák agancsa 5-14 kg közötti volt. (1994-ben egy 14 kg-os agancsú bika orszá-gos második helyezett volt.) Az elmúlt években a „tervszerű létszámgyérí-tés" miatt számuk lecsökkent. Sajnos ebben a vadorzás (hurkolás) is köz-rejátszik. Zalakaros felett, Hollófa mellett egy 60 ha-os dámoskert is van, ahol a bekerített területen 80 db dámvad (Dama dama) él. Amíg az apróvad létszámára (fácán, fogoly, mezei nyúl) katasztrofális hatással volt a nagy mezőgazdasági táblák kialakítása, addig a vaddisznó (Sus scrofa) élettere bővült. A vaddisznó eredendően erdei állat. Minden-evő. Éjszaka jár táplálék után. Kedveli a nedves részeket, ahol dagonyát talál. A nagyüzemi táblák egész évben elegendő táplálékot biztosítanak számára. Amint itt elegendő takarást nyer, úgy szívesen „átköltözik" ide. Egész évben lőhető vad. Ennek ellenére számuk lényegesen nem csökken. 4.2. A Kis-Balaton állatvilága Arról, hogy az Alsó-Zalavölgy vidéke a múltban milyen gazdag volt állatfajokban, talán legérzékletesebben az 1832-ben készült Vízi Leírás szól: „A bűzhödt posványságban békák tanyáznak, gólyák, gémek, bíbicek népesítik be a nádasokat, a réteket, róka lapul a bozótban, vidra, borz, őz keres búvóhelyet, s erdei (vaddisznó) csörtet a vadász elől. A kövér, jóízű rákokat, a bécsiek kedvelt Szalo rákjait a szentgyörgyvári piacon vásárol-ják össze. (A környékbeliek) a téli fajészó időben megjárják a bozótot és fát döntenek, ilyenkor végzik a nádlást is, hogy legyen miből házfalat, tetőt rakni. Nem viszi üresen a csikasz a gyékényből font puttonyt, nem hiába kel korán a vejszés sem, hogy a tolvajok elől járja végig a rekesztéseket. A berek még patikája is a zalavölgyi embernek, a mocsarak nadályai az érvá-gást helyettesítik." Az idilli képet némileg rontják az itt élt és már rég kipusztult nádi far-kasról szóló híradások. A 18. század végén, a 19. század elején különösen sok kárt okoztak az elszaporodott „toportyánférgek". Pallényi Inkey Imre így panaszkodik egyik levelében: „... a farkasok miatt sem állat, sem pász-tor bátorságosan már nem élhet. Kocsisomat Márton napján Bagoláig 61 űzték világos nappal. Legjobb tinaimat tépték széjjel, hogy már kihajtani sem lehet, a nádasokat, a bozótot ugyan senki ember-fia meg nem hajtja..." A falvakba is bemerészkedő farkasok az embert is megtámadták. Egy ilyen veszedelem leírása szerint Balatonmagyaródon 1801. május 2-án virradat-kor egy veszett nádi farkas 12 embert, 62 tehenet és üszőt, valamint 22 sertést mart meg. Az állatok aztán „...kinek keréttésében, másoknak udva-rokban a dühös farkas állatjokat megrágva a hajdú és az erdős által rendre agyonlövettek." Akkor még védőoltás nem lévén azokon az embereken, akiknek „a Farkas által egész feje ábrázattya megligatott, megrágatott" segíteni nem tudtak. Azok „baját észre vévén látzra veretett" és három em-ber kivételével valamennyi „nagy kínok között meg holt". A Kis-Balaton állatvilágának feltérképezésében különösen az 1960-as években elkezdett és az azóta is folyó ökológiai kutatások voltak eredmé-nyesek. A folyamatosan változó környezet dokumentálásán túl hozzájárul-tak a környezeti változások élővilágra gyakorolt hatásainak jobb megérté-séhez és azok prognosztizálásához. A kis-balatoni összefüggő hatalmas élettér valamennyi vízi-mocsári állatfajnak (a zooplanktontól a ragadozó emlősökig) biztosítja a táplálé-kot, szaporodó és pihenőhelyet. Ezúton mondok köszönetet Horváth Jenő-nek, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetőjének, amiért az itteni élővilágra vonatkozó értékes információival segítette mun-kámat. A puhatestűek közül mintegy 20 vízicsiga és 10 kagylófajt számoltak össze a Kis-Balaton területén. A szárazföldi csigák egyik igen ritka és itt élő védett faja a rajzoscsiga (Theodoxus danubialis). A hazánkban találha-tó csípőszúnyog fajok egynegyede, 10 faj fordul itt elő. Szitakötőkben is igen gazdag ez a terület. Eddig 38 fajt sikerült kimutatni. A védett zöld ácsát (Aeschna viridis) szaporodása a kolokán gazdanövényhez köti. Az elárasztott területeken és csatornákban számos halfaj él, közülük, a lecsapolások előtti időkben gyakran előforduló halfaj került fel a védett fajok listájára. Bízunk benne, hogy az elárasztás hatására, a már-már kipusztulás szélére került, lápi póc (Umbra crameri) és a réti csík (Misgur-nus fossilis) is szaporodni fog. A vízfelületek növekedésével a halfajok élettere bővült. A Balatoni Halászati RT. hévízi telepének dolgozói 1988-től rendszeresen halásznak a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemén. Szabó Zoltánnak, a hévízi Angolnatelep munkatársának szíves szóbeli közlése szerint a kifogott nemes halak között elsősorban a csúcsragadozó csuka (Esox lucius) és a fogas (Stizosteidon lucioperca) említendő. Az angolnát (Anguilla anguilla) a tavaszi vándorlásuk megindulása után a hídvégi zsilipnél varsával fogják. A gazdag táplálék és nyugalom hatására óriás harcsák (Silurus glanis) is 62 előfordulnak. A kifogott halak között megtalálható a ponty (Cyprinus car-pio), pettyes busa (Hypophtalmichthys nobilis), bálin (Aspius aspius) és a compó (Tinca tinca). Az elmúlt években a halfauna összetétele az értéktelenebb kárászok (Carassius carassius) felé tolódott el. Nagy tömegben él itt a bodorka (Rutilus rutilus) és a veresszárnyú keszeg (Scardinius erytthrophtalmus). kz utóbbi években sajnos halpusztulások is előfordultak. 1991-ben bakté-riumos fertőzés miatt a „kazettákon" 140 tonna kárász pusztult el. 1992-ben a túlszaporodás rovására írható a 40 tonna kárász tetem. 1994-ben pedig a Il-es ütem elárasztott területére felúszott halak, elsősorban a har-csák és a pontyfélék, pusztultak el tonnaszámra a hajnali oxigénhiányos vízben. Sajnos az orvhalászok is mérhetetlen károkat okoznak. A védett területen számos kétéltű faj is található. Az óriási számban található békák közül fontosnak tartjuk megemlíteni az ásóbékát (Pelo-bates fuscus). A sekélyebb vizekben, pocsolyákban gyakorta látni a tarajos gőtét (Tritulus eristatus) és a pettyes gőtét (T. vulgáris). A vizes-mocsaras környezet a hüllők igazi otthona. A náddal, sással szegélyezett vizekben él a mocsári teknős (Emys orbicularis). A nyári nap-sütésben sokszor találkozni a töltések kövein sütkérező fürgegyíkkal (Lacerta agilis). A vízisikló (Natrix natrix) szinte mindenütt megtalálható. A kockás vízisikló (N. tessellata) azonban már jóval ritkább. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park kis-balatoni területe 232 madárfaj otthona. Ebből 110 faj fészkelő. Hazánk 65 fokozottan védett madárfajából 38 megtalálható itt. Az itt költő gázlómadarak közül mindenekelőtt a díszes válltollaiért majdnem kipusztított kócsagokat nagy kócsag (Egretta álba), kis kócsag (Egretta garzetta) kell megemlítenünk. Költ még itt: a vörös gém (Ardea purpurea), szürke gém (A. cinerea), bölömbika (Botaurus stellaris), bak-csó (Nycticorax nyeticorax) és az üstökös gém (Ardeola ralloides) is. A vadludak közül a vetési lúd (Anser fabalis), nyári lúd (A. anser) és a nagy lilik (A. albifrons) néha több ezres csapata rándul át a közeli vetésekre. Sok récefajt találni itt. A legnagyobb tömegben a tőkésréce (Anas platyrhyn-chos), böjti réce (Anas querquedula), csörgő réce (Anas crecca) és a ken-dermagos réce (Anas strepera) fordul elő. A kontyos réce (Aythya fuligula) előbb csak őszi átvonuló „vendég" volt, de 1986 nyarától már fészkel is. A cigányréce (Aythya nyroca), barátréce (A. ferina) és a kanalas réce (Spatu-la clypeata) már szerényebb mértékben található. Ritka vendég a nyílfarkú réce (Anas acuta). Madárvonuláskor nem ritka az 50 ezresre becsült vadlúd és a 30 ezer példányos vadréce tömeg. 1977 nyarán járvány, a madárbutulizmus (Clostridium butulinum), pusztított a keszthelyi szennyvíztisztító kazettáin tanyázó récék között. 63 A kárókatona vagy kormorán (Phalacrocorax carbo) viszonylag új jövevénynek tekinthető a Kis-Balatonon. A halban gazdag vizek hatására új élettérre talált itt. Nyílt vizeken él a búbos vöcsök {Podiceps eristatus), kis vöcsök (P. ruficollis) és a feketenyakú vöcsök (P. nigricollis). A növények-kel borított vizeket kedveli a szárcsa (Fulica atra), guvat (Rallus aqua-ticus), vízityúk (Gallinula choloropus) és a vízicsibe (Porzana porzana). A mocsarakat övező réteken, kaszálókon számos olyan ritka madár költ, mint a haris (Crex crex), a nagy póling (Numenius arquata), réti fü-lesbagoly (Asio flammeus) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus). Napközben a környező réteken vadásznak a Kis-Balaton környéki fal-vakban fészkelő fehér gólyák (Ciconia cinonia). A levegőt gyorsröptű dankasirályok (Larus ridibundus) és küszvágó csérek (Sterna hirundo) hasítják. A fattyúszerkő (C. hybridus) fokozottan védett madárfaja a Kis-Balatonnak. A magasban füstifecskék (Hirundo rustica), molnárfecskék (Delichon urbica) és parti fecskék (Riparia riparia) csivitelnek, egerész-ölyv (Buteo buteo) kering méltóságteljesen, hogy lecsapjon egy-egy elővi-gyázatlan mezei pocokra (Microtus arvalis). Néha a rétisas (Haliaetus albicilla) is feltűnik. A nádasok szélén róka (Vulpes vulpes) vadászik. A berki vizek halaiból él a vidra (Lutra lutra). 4.2.1. Változások a Kis-Balaton madárvilágában A Kis-Balaton területén a madártani megfigyelések ugyan már az 1800-as években elkezdődtek, de azokat csak az 1910-es évektől vehetjük folyamatosnak. Lovassy Sándor, Keller Oszkár, Vönöczky Schenk Jakab, Warga Kálmán és Kéve András ornitológusok munkássága fémjelzik az el-múlt száz év itt folyó madártani kutatásait. A környékbeli ásatásokból előkerült madárcsont leletek bizonyítják, hogy már korábban is gazdag volt az itteni madárvilág. Zalaszentivánról, egy bronzkori gödörből a pelikán vagy rózsás gödény (Pelecanus onocro-talus) medencecsontja, Keszthely-Dobogó lelőhelyén egy 12-13. századi edény alatt a kanalas gém (Platales leucorodia) tojása került elő. A 18. századtól már írásos feljegyzések szólnak a Kis-Balaton és környékének madárvilágáról. Bél Mátyás, az 1730-1742 közötti időkből, túzok (Otis tarda) és szürke gém (Ardea cinerea) állományról tesz emlí-tést. Az 1826-ból származik az a contractus, melyet kócsagtollak gyűjtésé-re kötött a Festetics uradalom a balatonszentgyörgyi halászcéhhel. Az elmúlt száz év madármegfigyelései nyomán három korszakot különböztethetünk meg a Kis-Balaton madárvilágának eddigi történe-tében: 64 1. Az 1922-ig tartó időszakban az emberi behatástól mentes ősmocsár nyugalmat, bőséges táplálékot és korlátlan fészkelőhelyet biztosí- tott az itteni madárvilágnak. A fajok diverzitása magas volt. 2. Az 1922-től 1985-ig terjedő időszak lecsapolási munkálatai drasz- tikus hatással voltak az itteni ökoszisztémára. A nyílt vízzel együtt csökkent a táplálékhalak mennyisége és a terület eltartóképessége. 3. 1985-től, vagyis a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemének elárasztásával új időszak kezdődött. A táplálék és a fészkelőhelyek bővülése kedvező hatással van a madárfajok diverzitására. Elkez- dődött a populációk egyedszámának gyarapodása. Új fajok is meg- jelentek: gulipán (Recurvirosta avosetta), gólyatöcs (Himantopus himantopus), feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis), fattyú- szerkő (Chlidonias hybrida), szerecsensirály (Larus melanocepha- lus), sárgalábú sirály (Larus cachinnans) és az üstökös réce (Netta rufina). A következőkben a Kis-Balaton eddigi történetére legjellemzőbb, s természetvédelmi érték szempontjából is kiemelkedő fontosságú madárfa-jok eddigi történetét mutatjuk be. A Balaton környéki nagy kócsagról (Egretta álba) az első feljegyzé- sek 1894-ből valók. (Azt nem tudni, hogy az említett kis-balatoni száz párt külön-külön, vagy a Nagyberekben élőkkel együtt értették-e?). A múlt szá- zad végének kalapdivatja miatt a világban évente közel ötvenezer nagykó- csagot öltek le hófehér tollaiért. Az 1895/96. évi jégzajlás ráadásul letarolta az „avas", azaz régi nádat, melyből a nagy kócsag fészkét építi. Mindezek következtében a kócsagok száma hét párra esett vissza. Az elkövetkező években tíz pár fészkelt itt. Számuk húsz párra is csak 1924 után emelke- dett. 1954-ben egy vadászrepülő „bravúros mélyrepülése" után a nagy kócsagok évekig nem tértek vissza fészkelőhelyeikre. Végre 1973-ban tizenkét párt regisztráltak. 1974-től létszámukban ugrásszerű változás következett be: a fészkelő párok száma elérte a hatvanat. 1979-ben már közel száz pár költött itt. 1987-ben a fészkelő párok száma soha nem látott mértékre emelkedett: 126 párt számoltak össze. ■-.,--. A kis kócsagot (Egretta garzetta), a kárókatonához hasonlóan az orni-tológusok új jövevénynek tekintik. Előfordulásáról szórványos adatok ugyan már 1891-ből vannak, mégis rendszeres fészkeléséről csak 1948-tól beszélhetünk. Létszámuk szépen gyarapodott. 1956-ban már 96 párt szá-moltak össze. Nem tudni, hogy miért, de ezt követően számuk drasztiku-san visszaesett. 1971-ben már csak egyetlen párt láttak belőlük. Az igaz-sághoz tartozik, hogy a kis kócsag rejtett életmódja miatt létszámuk megál-lapítása meglehetősen nehéz feladat. Szívesen lakik „társbérletben" a bak-csókkal. 1987-ben 8-11 fészkelő párt figyeltek meg belőlük. 65 A kanalas gém (Platales leucorodia) is jellegzetes madara a Kis-Ba-latonnak. Már a múlt század végéről vannak feljegyzések fészkeléséről. 1912-ben 5 párt regisztráltak. Ezt követően mind több kanalas gém keres-te fel a Kis-Balatont. Számuk 1948-ban elérte a 120 párt. Ezt követően évről évre kevesebb érkezett ide. 1985-re már kérdéssé vált itteni előfordu-lása. A Kis-Balaton elárasztása úgy tűnik e madárfajnak is kedvező élette-ret biztosít: 1987-ben már 18 párt számoltak össze. A Kis-Balaton (újra) elárasztása óriási vonzerőt jelent a madaraknak. Újabban bütykös hattyú (Cygnus olor) is fészkel itt. Sajnos a szép mada-rak agresszív viselkedése sok gondot jelent, mert elüldözik környezetükből a többi fészkelő madarat. Nem lenne teljes a kép, ha nem állítanánk emléket két, a Kis-Balaton egykori híres, és az elmúlt nyolcvan évben kipusztult madarának, a peli-kánnak vagy rózsás gödénynek (Pelecanus onocrotalus) és a batlának (Plegadis falcinellus). Ráadásul az első írásos feljegyzések a Kis-Balaton madárvilágáról (1798) éppen a rózsás gödény fészkeléséről szólnak. Az egyik 1897-ből származó feljegyzés még rendszeres vadászatáról tudósít: bőréből prémet, torokzacskójából dohányzacskót készítettek. Egy, az 1920-as évekből származó felvétel örökítette meg az utolsó kis-balatoni pelikántelepet. Abatla inváziószerű megjelenése a Kis-Balatonon az 1920-as években legalább olyan érthetetlen, mint eltűnése. 1927-ig még ezer pár fészkelt belőlük, majd állományuk fokozatosan fogyni kezdett. A szakem-berek számára mind a mai napig talány, hogy mi okoz(hat)ta ennek a két fészkelő fajnak az eltűnését. 4.2.2. Természetvédelem a Kis-Balaton területén A múlt század végéig az igazi madárparadicsomot még a Nagyberek vidéke jelentette. De az ottani lecsapolási munkálatok következtében élet-terüket vesztett vízi- és gázló madarak hamarosan átköltöztek a Kis-Bala-tonra. A Kis-Balaton madárvilágával hamarosan olyan kiváló tudósok kezdtek el foglalkozni, mint Hermán Ottó és Lovassy Sándor. 1891-ben a II. Nemzetközi Madártani Kongresszus tagjai is ellátogattak ide. A magyar természetvédelem címermadarául választott nagy kócsag megmentése érdekében 1906-1926 között nemzeti mozgalom indult. Vönöczky Schenk Jakab döbbenetes erejű tanulmányban vette védelmébe a kipusztulás szé-lére került, díszes válltollaiért vadászott nagy kócsagot. Utóbb Földvári Miksa a Kis-Balatonnak természetvédelmi területté nyilvánítását szorgal-mazta. A holland Madárvédő Egyesület anyagi támogatásával már nemzet-közivé vált a kócsagok megmentésére indított társadalmi mozgalom. En- 66 nek első lépcsőjének tekinthető, hogy a terület birtokosainak: a Festetics Tasziló herceg és a zalavári apát beleegyezésével a Madártani Intézet a vörsi Gulyás József személyében kócsagőrt alkalmazott. Az akkor elkez-dett madártani megfigyelések, gyűrűzések azóta is folyamatosak. Kaán Károly kezdeményezésére 1935-ben fogadták el az európai mércével mérve is első, ökológiai szemlélettel átszőtt erdőtörvényt. Ennek hatására az ország egész területén tilossá vált az énekes- és részben a raga-dozó madarak vadászata. 1940-ben az Országot Természetvédelmi Tanács a Kis-Balaton területén rezervátumot jelölt ki. 1946-ban a földosztás alól kivették a területet, s a Földművelésügyi Minisztérium a Kis-Balatonon 8500 kat. holdat vadászati védterületté nyilvánított. Ezen belül 2400 kat. hold területen már nem lehetett vadászni, még a nádgyűjtést is engedély-hez kötötték. A legbelső 600 kat. hold pedig már mindenféle emberi beha-tástól mentes ún. „szanktuarium" volt. 1951-ben az Országos Természet-védelmi Tanács a külső vadászati területet leadta ugyan, de a belső 1403 ha területet saját kezelésbe vette. Ez gyakorlatilag a kis-balatoni természetvé-delmi területét jelentette. Az itteni élővilág védelmében kifejtett erőfeszítések elismerését jelenti, hogy az iráni Ramsarban 1971-ben az ENSZ kezdeményezésére létrejött nemzetközi egyezmény a Kis-Balatont is felvette a világ kiemel-kedő jelentőségű természeti értékei közé: ősmocsár jellegű fészkelőhe-lyként tartják nyilván. A Kis-Balaton a „ramsari védettséget" éppen az itt fészkelő és átvonuló, ill. az itt telelő madárfajoknak köszönheti. A Ramsari Egyezmény aláírásának napja minden év február 2. világszerte a „Vizes Élőhelyek Világnapja"-ként ünnepelt. A Kis-Balaton tájvédelmi körzetet 1986-ban hozták létre. A közel 15 ezer ha terület az egykori Kis-Balaton területét, valamint a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemét foglalja magába. Az élővilág védelme ér-dekében - a Kányavári sziget kivételével - a terület nem látogatható, tilos a fürdés, csónakázás, s minden olyan tevékenység, amely zavarná az otta-ni élővilág nyugalmát. Horgászni is csak a Zalavár-Zalaszabar töltéséről és a Kányavári sziget meghatározott részén szabad. A Kányavári szigeten két kilátótornyot építettek, ahonnan pazar kilátás nyílik a vízre. Bízunk benne, hogy a természetet féltők gondoskodásának és összefogásának eredménye-ként a Kis-Balaton megmarad Közép-Európa egyik legjelentősebb madár-élőhelyének... A Kis-Balaton védelmének folyamata 1997-ben vált teljessé, amikor a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részévé vált. Magyarországon nyolca-dikként hozták létre a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot, mely sajátos mó-don egymástól izoláltan lévő tájvédelmi körzetek „felfűzéséből" áll. Egy a Tihanyi-félszigettől a Kis-Balatonig hosszan elnyúló változatos „ökológiai 67 zóna" jött létre. Zala megyéből 22 település tartozik ide. A Kis-Balaton l-es és Il-es ütemének állandó vízborítás alatt álló területei, melyek a védett állatok élettere és fészkelőhelye, ún. I. kategóriás védettséget élvez-nek. „Szentély" jellegű, korlátozottan látogatható, fokozottan védett terü-let ez, ahová csak engedéllyel lehet belépni. A fokozott védelem a közel 15 ezer ha-os terület kétharmad részére terjed ki. A zárt területtel közvet-lenül érintkező részek a II. védettségű kategóriába tartoznak. Ezek azok a területek, melyek a nagyközönség számára nyitottak és látogathatók. Ebben a „védőzónában" szigorú korlátozás mellett ugyan, de bizonyos, a biodiverzitas megőrzését szolgáló gazdálkodási tevékenység már megen-gedett. A III. kategóriába tartozó területen pedig olyan mezőgazdasági „pufferzónát" kívánnak kialakítani, ahol a gazdálkodás csak vegyszermen-tesen, azaz biológiai módon folytatható. Az, hogy a Kis-Balaton vidéke a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részévé vált, igen jó hatással van a környező településekre. Az ide látoga-tó turisták részére információs központokat hoznak létre, turista és kerék-párutak, tanösvények, bemutatóhelyek szolgálják majd a természetet ked-velő látogatókat. A természetvédelmi tevékenység nyomán máris fellendü-lés érezhető a Kis-Balaton környéki idegenforgalomban, a falusi turizmus-ban. A környező települések közműellátásának fejlesztésére, munkahelyek létesítésére pedig újabb állami pályázati lehetőségek nyílnak. 68 IRODALOM Dél-Zala növényvilágához: BORBÁS Vince: A Balaton flórája. (A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei II. Budapest, 1900. BOROS Ádám: APannonicum és Praeillyricum flóravidékének kapcsolatai. (Ma-gyar Botanikai Lapok 27. (1928.), 51-56.) DEBRECZY Zsolt: Növényvilág a Balaton körül, a környék növényzete, jelleg-zetes növénytársulásai. (In: Illés István (ed.): Tavunk a Balaton. Budapest, 1981., 75-119.) Diaria itenarum Pauli Kitaibelii. Aus Grund originaler Tagebücher zusammen-gestellt von Endre Gombocz I—II. (Budapest, 1945.) GAYER Gyula: Vasvármegye növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv. (Szombathely, 1925.) GYULAI Ferenc: Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település nö-vényleletei és élelmiszermaradványai. (In: Zalai Múzeumok 6. Zalaeger-szeg, 1996.), 169-195. KÁROLYI Árpád: Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről. (In: H. Kerecsényi Edit (ed.): A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972.), 429-454. KÁROLYI Árpád & PÓCS Tamás: Új adatok Délnyugat-Dunántúl növényflórá-jához I. (Botanikai Közlemények 45/3-4., 1954.), 257-267. KÁROLYI Árpád & PÓCS Tamás: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához II. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 7, Budapest, 1957.), 197-204. KÁROLYI Árpád & PÓCS Tamás: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához III. (In: Savaria 2. Szombathely, 1964.), 43^5. KÁROLYI Árpád & PÓCS Tamás: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához I-VII. (In: Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közlemé-nyei. Eger, 1968., 1969., 1970., 1971., 1972., 1974., 1975.) KÁRPÁTI Zoltán: Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens. (In: Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungáriáé. 6/1-2. Budapest, 1960.) 45-53. PÓCS Tamás: Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. (In: Acta Bota-nica Academiae Scientiarum Hungáriáé. 6/ 1-2. Budapest, 1960.) 75-105. PÓCS Tamás: Növényföldrajz. (In: Hortobágyi Tibor (ed.): Növényföldrajz, tár-sulástan és ökológia. Budapest, 1981.) 27-166. RÁPÓTI, J. & ROMVÁRY, V: Gyógyító növények (Budapest, 1983.) 511. p. SOÓ Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kéziköny-ve I. (Budapest, 1964.) 69 Dél-Zala állataihoz: AMBRUS András: Ökofaunisztikai és állatföldrajzi vizsgálatok két zalai gyűjtő-hely nagylepkefaunáján (Macrolepidoptera). (Erdészeti és Faipari Tudomá-nyos Közlemények. 1985/1-2.,) 105-119. ANDRÁSSY István: Gyűrűsférgek - Annelida I. (Fauna Hungáriáé. 3/10. Buda-pest, 1955.) BERINKEY László: Halak - Pisces. (Fauna Hungáriáé. 20/2. Budapest, 1966.) DELY Olivér György: Kétéltűek - Amphibia. (Fauna Hungáriáé. 20/3. Budapest, 1967.) DELY Olivér György: Hüllők - Reptilia. (Fauna Hungáriáé. 20/4. Budapest, 1983.) GOMÁNY László: Nappali lepkék - Diurna. (Fauna Hungáriáé. 16/15. Budapest, 1968.) MIHÁLYI Ferenc: Igazi szúnyogok - Culicidae. (Fauna Hungáriáé. 16/5. Buda-pest, 1955.) PETERSON, Roger, Mounfort, Guy & HOLLÓM, Philip Arthur Doninic: Euró-pa madarai. (Budapest, 1986. 4., átdolgozott kiadás.) PÓCS Tamás & KÁROLYI Árpád: The Occurrence of Helicigona (Camoylea) illírica Stabilé in Hungary (Mollusca, Gastropoda). (In: Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 53, Budapest, 1961.) 531-532. RICHNOVSZKY Andor & PINTÉR László: A vízicsigák és kagylók (Mollusca) kishatározója. (Vízügyi Hidrobiológia 6, Budapest, 1979.) TÓTH József: Coleoptera fajok populációdinamikai vizsgálata fénycsapdákkal. (Egyetemi doktori értekezés. Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem 1975.) Kis-Balaton történetéhez és élővilágához: BÖKÖNYI Sándor & JÁNOSSY Dénes: Szubfosszilis madárleletek Magyaror-szágon. (In: Vertebrata Hungáriáé 7'., 1966.), 85-99. CSUPOR Tibor: Kis-Balaton. (Budapest, 1983.) 200 p. FARKAS Béláné: A Kis-Balaton védőrendszer tervezése. 2. Kis-Balaton Ankét 1996. (Összefoglaló értékelés a KBVR 1991-1995. közötti kutatási eredmé-y nyeiről, Keszthely 1996.) 618-628. JOÓ Ottó & LOTZ Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton eutrofizálódásában. (Vízügyi Közlemények 1976.) 225-257. KÉVE András: Adatok a Kis-Balaton madárvilágához I. Aquila 82 (1976.), 49-79., II. Aquila 83 (1977.), 191-226. KÉVE András: Adatok a Balaton és környéke madárfaunájához (Aves). (In: Fólia Musei Historico-Naturalis Bakoniensis 3, Zirc, 1984.) 229-241. LOTZ Gyula: A Kis-Balaton múltja és jövője. (In: Zalai Gyűjtemény 8, Zalaeger-szeg 1978.), 159-174. 70 MAROSI Sándor & SZILÁRD Jenő: A Balaton kialakulása. (Földrajzi Közlemé-nyek 1981/1), 1-31. POMOGYI Piroska, SZEGLET Péter & CSATÓ Éva: A Kis-Balaton védőrend-szer Fenéki-tó nádas társulásainak változásai a vegetációtérképezés eredmé-nyei alapján. (2. Kis-Balaton Ankét 1996., Összefoglaló értékelés a KBVR 1991-1995 közötti kutatási eredményeiről, Keszthely 1996.) 198-213. RASSY Tibor: A balatonmogyoródi tragédia. (Honismeret 11, 1983/1.) 54-57. SÁGI Károly: Árpád-kori varázslás régészeti emlékei. (In: Veszprém megyei Mú-zeumok Közleményei 6. Veszprém, 1967.), 55-88. SÁGI Károly: A Balaton vízállás-tendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében. (In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 7. Veszp-rém, 1968.), 441-464. SCHMIDT Egon: A hazai madárvilág változásai. (Honismeret 15. évf., 1987/2.), 34-38. SONNEVEND Imre: A természetvédelem helyzete és lehetőségei az átalakuló Kis-Balatonon 1996-ban. (2. Kis-Balaton Ankét 1996. Összefoglaló értéke-lés a KBVR 1991-1995. közötti kutatási eredményeiről, Keszthely, 1996.), 641-658. STERBETZ István: Hozzászólás dr. Kéve András: Változások a legutóbbi évek-ben (1975-1980) a Balaton vízgyűjtő területe madárvilágában c. beszámo-lójához. (In: A Balaton Kutatás Újabb Eredményei II. VEAB monográfia 16. Veszprém, 1981.), 305-308. SZABÓ István, SZEGLET Péter & BOTTA-DUKÁT Z.: Elárasztás hatásának vizsgálata a Fenéki-tó makrofiton állományaiban kvantitatív ökológiai mód-szerekkel. (2. Kis-Balaton Ankét 1996., Összefoglaló értékelés a KBVR 1991-1995. közötti kutatási eredményeiről, Keszthely, 1996.), 177-185. TAKÁCS Lajos: A Kis-Balaton környéke. (Somogyi Almanach, Kaposvár 1978.), 27-29. ZÓLYOMI Bálint: Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkortól. (Magyar Tudományos Akadémia Biológia Osztályának Közlemé-nye 14. évf. 1952.), 491-543. ■.■:..■■.-..•;-:?!•••.. ./ , ;.■..;..-. 71 I. Tűlevelű elegyeserdő zóna II. Szubmontán bükkös zóna - Fagion illyricum III. Gyertyános-tölgyes zóna - Fagion illyricum 1. Elegyetlen erdeifenyvesek (Myrtillo-Pinetum) 2. Lombelegyes erdeifenyvesek (Pino-Quercetum) 3. Bükkösök (Vicio oroboidi-Fagetum) 4. Gyertyános-tölgyesek (Querceto-Carpinetum) 5. Ligeterdők, láperdők, mocsarak és lápok 6. Cseres tölgyesek (Potentillo albae-Quercetum) 7. Reliktum erdeifenyvesek és mészkedvelő tölgyesek (Cytiso-Pinetum) 8. Homokpuszták (Festucion vaginatae) 1. ábra: Delnyugat-dunántúl természetes növénytakarója (Pócs Tamás 1960. nyo-mán.) 72 2. ábra: Az Alsó-Zalavölgy és a Kis-Balaton 1836-ban, a lecsapoló társaság térké- pén. : 73 A Balatoni Nemzeti Park területe és zónabeosztása felvidehi emzeti 74 ÖRDÖG FERENC A KAROS HELYSÉGNÉV EREDETE Zalakaros nevét Kórus alakban először abban az oklevélben emlí-tik, amely Merena (ma Zalamerenye) határleírását tartalmazza. Ez az okle-vél 1254. június 2-án kelt, amikor is a veszprémi püspökség által Merena birtok határainak megsértése miatt Chak-nemzetségbeli Demeter mester, valamint a zalai vár jobbágyai és karosi népei ellen indított perben a király, IV. Béla a veszprémi egyház javára mondott ítéletet. A határleírás volta-képpen Imre királynak az 1203-ban kelt oklevelének az átírása, tehát an-nak megerősítése, hogy Merenyét Szent László királyunk neje, Adulheyth (Adelhait) adományozta a veszprémi püspökségnek. Kórus alakban aztán többször is előfordul a későbbi századokban, például 1341-ben, a veszprémi káptalannak I. Károly királyhoz írt jelenté-sében, Oztolocz vagy Istócz nevű, később a csapi határba beolvadt birtok határjárásában. 1444-ből, majd 1481-ből is adatolja Csánki Dezső a Ma-gyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korábban című híres művé-ben Karos, illetőleg Karws alakban az óbudai káptalan birtokaként. Ekkor már Somogy megyéhez tartozónak vették a káptalan többi e vidéki birto-kaival (Komár, Galambok) együtt, de 1341-ben még Zala megyei helység-ként említik. A falu neve puszta, minden képző és utótag nélküli személynévből keletkezett. Ez a fajta helynévadási mód a Kárpát-medencében jellegzete-sen magyar gyakorlat, amely főleg a X-XII. századra volt jellemző, de el-vétve még a XIV. században is előfordul. Nyilvánvalóan annak a nevét vi-seli a falu, akié volt, tehát első birtokosáét, illetőleg az első odatelepülőét. Zala megyében - akárcsak az ország többi megyéjében - szép számmal fordulnak elő az e típusba tartozó nevek (Rajk, Bagola, Tüttös, Báza, Bak, Bocska, Aracsa, Pacsa, Hahót stb.) számuk közel 70. Az, hogy a településnek nevet adó birtokos milyen személynevet viselt, magyart vagy nem magyart, teljesen közömbös a település nevének nyelvi megítélésében, mindkét esetben magyarnak kell tekintenünk, mivel mi adtuk a helynevet, nem pedig idegenek. A Karus helynévről ma már nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy a Károly magyar személynév -(u)s képzős alakja, akárcsak a Mikus (Mihály: Mikhál, Miklós) és társaik. 75 Mivel egyszer a régiségből Káros alakban is előkerül, egyesek fölteszik, hogy a kár főnév káros melléknévképzős alakjából is keletkezhetett, ám ez a magyarázat egyáltalán nem meggyőző. Bak, Pacsa stb. nevét még a XVIII. században is le-leírták Bák-nak, illetőleg Pácsa-nak, aminek nyilvánva-lóan a lejegyzők komolykodása az oka, ez a jelenség pedig a hivatalvise-lés velejárója. (így keletkezett például az Illyés, Szélyes stb. családnevünk az Illés-bői, illetőleg a Széles-bői.) Ahogy tehát Bak, Pacsa sohasem hang-zott Bák-nak, Pácsa-nak, ugyanúgy Kórus, Karos sem Káros-nak. Mind-ezek mellett lehetséges egy harmadik etimológia is, amely szerint a Karos személynév a kar 'emberi testrész' jelentésű főnévnek-(o)s melléknévkép-zős alakja, akárcsak az orr közszónak az Orros, a fül közszónak a Füles személynév stb. Mindezek mellett nem szabad elvetnünk egy negyedik névmagyarázatot, az idegen nyelvből való származtatás lehetőségét sem. A bolgár Karus vagy a szerb-horvát Karusics, továbbá a cseh Karus személy-név viselőjével együtt hozzánk kerülhetett, de ebben az esetben is helység-nevünk magyar eredetű, mivel Karos település nevét nem idegenek adták, hanem mi magunk. Jelzője, a Zala- 1908-ban került a név elejére, hogy meg lehessen különböztetni a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Karos-tói. IRODALOM CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. (Bp., 1894.) KAZMER Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század. (Bp., 1993.) KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. (Bp., 1988. 4. kiadás) ÖRDÖG Ferenc: Zala megye helységneveinek rendszere. (Bp., 1981. 2. kiadás) SZENTPÉTERY Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. (Bp., 1923.) Zala vármegye története. Oklevéltár I. (Szerk.: Nagy Imre, Véghely Dezső, Nagy Gyula. Bp., 1886.) 76 VÁNDOR LÁSZLÓ ZALAKAROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK TÖRTÉNETE AZ ŐSIDŐKTŐL A TÖRÖK KOR VÉGÉIG I. AZ ŐSIDŐKTŐL A HONFOGLALÁSIG A város az Alsó-Zalavölgy nyugati partját kísérő domb vonulat lábá-nál, a Balatonba siető patakok által elmocsarasított Zalavölgy alsó teraszán fekszik. Az egykor itt élt emberek hátrahagyott emlékeit pár évtizeddel ez-előtt még egyáltalán nem ismertük. S bár Zalakaros területén a későbbiek-ben sem folytak jelentősebb régészeti feltárások, a térségben végzett szisz-tematikus régészeti terepbejárások és az 1980-1985 között a Kis-Balaton I. víztározó építésével egy időben végzett régészeti kutatások alapján ma mégis megbízható képet rajzolhatunk arról, milyen kulturális hatások és népmozgások érintették ezt a vidéket a magyarság betelepülését megelőző évezredekben.1 Megyénk ősállati maradványokban különösen gazdag területén már az őskőkorban (paleolitikum) megjelentek az első emberek, akik vadásza- taik alkalmával minden bizonnyal becserkészték az Alsó-Zalavölgy partja- inak állatvilágát is. r ÍT: / 'V Az ember konkrét nyomait azonban egyelőre csak mintegy 7000 év-vel ezelőttről, az újkőkor (neolitikum) időszakából tudjuk kimutatni, ami-kor már nagyobb számban meg is telepedtek ezen a tájon. Ez a korszak az emberiség fejlődésének egyik legjelentősebb szakasza. Ekkor ismerkedik meg az ember a földművelés alapelemeivel, az agyagedény készítésének tudományával, tér át a letelepült életmódra és bár szerszámait még mindig kőből készíti, de már gondosan megmunkálja, csiszolja azokat. Zalakaros vidékén a jellegzetes edénydíszítési módja után dunántúli vonaldíszes kul-túrának nevezett középső újkőkori műveltség népességéről vannak az első biztos adataink. E kultúra emberei házaikat a vízhez közel építették fel, mi-ként a Zalakarossal szomszédos Garabonc-Ófalu dűlőben, ahol a mocsár-ba félszigetként benyúló lelőhelyen díszesen karcolt és festett edényeik tö-redékeit találtuk meg.2 Ugyancsak az Alsó-Zalavölgy régészeti lelőhelyei alapján rekonstru-álható a tájék késő újkőkori, rézkori és kora bronzkori településtörténete. Valószínűleg e korszakok egyikéből való az az őskori település, amelynek 77 nyomait a karosi fürdőtől délre fekvő üdülő területén ismertük meg. Az építkezés során mintegy 80 x 40 m-es területen kerültek elő kerámiatöre-dékek, melyek sajnos nagyon jellegtelenek, ezért pontosabb kormeghatá-rozásra alkalmatlanok.3 Garabonc-Ófalu dűlőben, a félsziget északnyugati szélén bukkantunk egy kisebb kiterjedésű telepre, melyet a késői bronzkorban az ún. halom-síros kultúra kései fázisában létesítettek. Harcias természetű, pásztorko-dással foglalkozó lakói a Kr. e. 13. században a Rajna vidékéről és az Al-pok térségéből érkeztek hozzánk. Kultúrájukat - miután a népesség nevét írásos forrásból még nem ismerjük-jellegzetes temetkezési szokásuk alap-ján nevezték el. Egy évszázad múlva ugyanerről a forrásterületről indult ki az a népi-kulturális átalakulás, melyet eltérő temetkezési szokása alapján urnamezős kultúrának nevezett el a szakirodalom. Ennek az új népességnek a művelt-ség korai fázisába tartozó települése szintén Garabonc-Ófalu félszigeten, annak északkeleti felén terült el, míg sírjaikat a félsziget délnyugati részén tártuk fel.4 A késő bronzkorban azonban Zalakaros területén is lehetett egy kisebb település, melynek nyomaira abban a homokbányában leltünk, amit a város északi szélén, a Zalamerenyére vezető bekötőúttól délre fekvő dombba vágtak. Az itt végzett leletmentés során egy dózer által erősen megrongált késő bronzkori tárolóverem, esetleg sír leleteit mentettük meg. Egy nagyméretű vöröses és sárgás színű, ujjbenyomásos bordadíszű és egy feketés színű edény darabjait sikerült összegyűjteni.5 A Kr. e. 4. századtól újabb jelentős népmozgások indultak ki az Al-poktól északra eső területekről. A késő vaskori kelta nép több hullámban szállta meg a Dunántúlt, ahol törzsi szervezetének megfelelően építette ki települési hálózatát. Karoshoz legközelebb ismét csak Garabonc-Ófalu dűlőben kerültek napvilágra félig földbe vájt házai és egy fazekaskemence, amiben már korongolt edényeket égettek ki.6 Ugyancsak jelentős település volt ebben az időszakban Galambokon is. Az itt élt kelták temetője a köz-ség mai temetőjének helyén volt. Az itt előkerült sírok leleteit, karperece-ket, nyakláncot és cserépedényeket a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.7 A kelta törzsek uralmának a római birodalom katonái vetettek véget. A rómaiak Kr. e. 13 és 9 között vezetett hadjáratukkal előbb a Dráva-Száva közét, majd látványosabb csaták nélkül az 1. század közepéig az egész Du-nántúlt hatalmuk alá hajtották, s Pannónia provincia néven birodalmukhoz csatolták. Az itt élt kelta törzsek békésen alávetették magukat új uraiknak, fokozatosan romanizálódtak. A gyorsan kiépülő úthálózat és közigazgatá-si rendszer, az élénk kereskedelem és a békés életkörülmények a tartomány védett belsejében fekvő Zalakaros és környéke területét virágzó kultúrtájjá változtatták. A közelben haladt el az egyik legfontosabb nemzetközi keres- 78 kedelmi útvonal, ami az Adria partjáról kiindulva Letenye táján lépte át a Murát, majd a Dunántúlt átlósan átszelve Aquincumi^ (a mai Budapest kör-nyékéig) és onnan tovább Kijevig hatolt. Ez a főút, melynek gazdasági elő-nyeit vidékünk lakossága is élvezhette, nagyjából a régi 7-es út nyomvo-nalán haladva a Balatonmagyaród-hídvégpusztai átkelőn keresztül nyugat-ról kerülte meg a Balatont és annak északi partján haladt tovább kelet felé. A késő római időkben, a Kr. u. 4. századtól a fenékpusztai erőd és a vörsi révátkelő játszott fontos szerepet térségünkben.8 A virágzó gazdaságnak, békés életnek a hunok vad hordái és a hozzájuk csatlakozott germán törzsek vetettek véget, akik néhány évtized alatt (420-as évektől 453-455-ig) teljesen átrajzolták Európa politikai térképét. Felbom-lott a provinciák láncára fűzött római birodalom, a létbizonytalanság a társa-dalom minden rétegét elérte, a békés kereskedelem útvonalai pusztító had-járatok közvetítőivé váltak. Egész tartományok népessége, így Pannónia lakosainak nagy része is békésebb tájakra (főleg Itáliába) költözött, a hely-ben maradtak pedig jól védhető erődítések falai mögé (vidékünkön Keszt-hely-Fenékpuszta védelmébe) húzódtak. Ez a népesség egyre fogyó szám-ban élte meg a népvándorlás újabb és újabb hullámait, előbb a keleti gótok (456-526) majd a langobárdok (526-568), végül az avarok „honfoglalását". Ebből a mozgalmas időszakból a fenékpusztai erődtől nyugatra alig ismerünk régészeti emléket, csak a Balatonmagyaród határában előkerült leletek utalnak gyér 5. századi lakottságra.9 A Kárpát-medence történetében új fejezet kezdődött, amikor ismét egy keleti, belső-ázsiai, a „magát avarnak nevező" lovasnomád nép és a hozzájuk csatlakozott szlávok szállták meg a Duna völgyét (568). Uralmuk kiterjedt a Duna mindkét oldalára, az általuk létrehozott avar kaganátus -hosszú idő után újra - az egész Kárpát-medencét egységes politikai keret-be foglalta. A 6. század végén, 7. század elején a Zala völgyében megtele-pült avarok egy velük együtt ide telepített szláv törzzsel (feltehetően a Kö-zépső-Dnyeszter vidékéről 600 táján elszármazott du[d]lebekkel) együtt közös településeket és temetőket hoztak létre. Zalakaros körzetében Zalakomárban (Kiskomárom-Lesvári dűlő) tártuk fel egy temetőjüket -ahol az avar harcosokat fegyverrel, lóval és gyakran feleségükkel koporsó-ban, míg a szlávokat elhamvasztva többnyire egy cserépurnában temették el -, településmaradványaik pedig Balatonmagyaród határának több pont-ján is napvilágra kerültek.10 Egy ebből a korszakból származó hulladékgö-dörre Zalakaros területén, a Zalamerenyére vezető út melletti, már említett homokbányában is rábukkantunk. A gödörben átégett, deszkalenyomatos agyagtapasztás- és homokkő darabok egy elbontott ház maradványaira utalhattak, míg a hullámvonalköteggel díszített edénytöredékek és vad-disznócsontok az itt élők életmódjába engedtek bepillantást.11 79 Vidékünk a 7. század végén ismeretlen okok miatt egy időre elnépte- lenedett, s csak az avar kaganátus végnapjaiban, a 8. század végén népe- sült be újra. Ekkor jórészt a korábban itt élt avar-szláv kevert népesség le- származottjai tértek vissza őseik földjére. Viseletük elemei az idők folya- mán sokat változtak, a férfiak övdíszeit például domborított díszű bronz és ezüstlemez helyett bronzból öntötték és mesés griffekkel, indákkal díszí- tették, megváltoztak a fegyvertípusok és a nők ékszerei is, a temetkezéskor azonban változatlanul követték őseik szokásait.12 v>_.: Az avar kaganátust Nagy Károly császár - inkább a diplomácia, mint a fegyverek erejével - a 8. század végén, 9. század elején néhány évtized alatt felszámolta, s a több részre szakadt avar szállásterületből a Dunántúlt - római mintára - Pannónia provincia néven a Karoling birodalomhoz csa-tolta. Egy szerencsésen ránk maradt 9. századi írásos forrás, a bajorok és karantán szlávok megtéréséről szóló, 870 körül Salzburgban írt mű alapján részletes ismereteink vannak a Dél-Dunántúl ezen időszakának történeté-ről. Nagy Károly utóda, Német Lajos császár a 840-es évek elején Pan-nónia tartomány „alsó" (déli) felében a Zala folyó alsó folyásának vidékét előbb hűbérbe, majd teljes tulajdonba adta egy bizonyos Pribinának, akit Mojmír morva fejedelem űzött el nyitrai birtokából a 830-as évek elején. A keresztény hitre tért, grófi rangot (comes) kapott Pribina „mindenünnen népeket gyűjtött maga köré" s új birtoka központjában, Mosaburgban, urbs paludarumban (= „Mocsárvár", amit a régészeti kutatás Zalavár-Vársziget-tel azonosított) erős várat építtetett.13 850-ben megépült az első templom is, amit Mária tiszteletére szenteltek fel, majd gyors egymásutánban az ő, és 861-ben bekövetkezett halála után fia, Kocel uralkodása alatt további 32 templom épült. Köztük voltak szerényebb, fából készültek, mint aminek nyomait Zalaszabar-Borjúállás szigeten14 tárta fel a régész ásója, de olyan jelentős kőtemplomok is, mint a Zalavár-Récéskút szigeten helyreállított háromhajós bazilika,15 vagy a legutóbbi évtizedben a Várszigeten feltárt, nyugati mintára épült, 50 m hosszú, háromhajós zarándoktemplom, ami a korabeli Közép-Európa eddig ismert leghatalmasabb temploma volt.16 A mosaburgi grófság fénykorában annak ura, Kocel levelezésben állt korá-nak hatalmasságaival, a római pápával és a Karoling birodalom császárá-val, s rendszeresen itt töltötte a karácsonyt a salzburgi érsek és kísérete is. Kocel döntő szerepet játszott abban is, hogy a szlávok apostolát, a keleti egyház alapítóját, Methódot a pápa 873-ban Pannónia érsekévé nevezte ki. A szigeteken és a mocsaras Zala völgy parti sávjain ebben az időben számos új település épült, ahol a grófi székhely és a nemesi kíséret tagjai számára különböző szolgáltatásokat végző köznép házai álltak. A Zala-karoshoz közeli Garabonc-Ófalu dűlőben két ilyen nagycsalád temetőjét tártuk fel. A temetők egyikében - a sírokba tett sarkantyúk és fegyverek 80 alapján - katonai kíséret adásával szolgálókat, míg a másikba szerényebb feladatot ellátó családok halottait temették el. Egy még szegényebb, talán rabszolga sorú közösség gyakran szokatlan pozícióban eltemetett halottait rejtette a Zalaszabar-Dezső szigeten feltárt temető.17 A Délnyugat-Dunántúl nagy részét magába foglaló mosaburgi kora feudális grófság alaplakossága a korábbi századokban itt megtelepült avar-szláv keverék népesség volt, amihez újonnan dunai bolgár, morva-szláv, alpesi szláv (karantán, ószlovén) és kisebb részben bajor, frank, alemann nyelvű családok csatlakoztak. Ez a lakosság a magyar honfoglalás után is helyben maradt, míg uraik az Alpok bércei közé vagy Salzburg, Regensburg környéki ősi családi fészkeikbe húzódtak vissza. ■ II. KAROS A KÖZÉPKORBAN A kezdetek (A magyar honfoglalástól 1254-ig) . Miután a honfoglaló magyarság birtokába vette a Kárpát-medence ke-leti felét, 900-ban, egy észak-itáliai kalandozó hadjáratból hazatérőben megszállta a Dunántúl területét is és hatalmi övezetének határait az Alpok lábáig terjesztette ki. De nem szállta meg egyenletesen az egész területet, hanem csak a nagyállattartó életmódjának leginkább megfelelő vidékeket és a stratégiailag fontos pontokat foglalta el, az erdő- és hegyvidéket lakat-lanul hagyta. Érdekes helyzet alakult ki Mosaburg (Zalavár) vidékén, melynek von-záskörzetébe Zalakaros mai területe is beletartozott. Ezen, a 10. század ele-jén még sűrűn lakott vidéken honfoglaló őseink nem települtek az őslako-sok közé, hanem, miként az e korszakból származó faluneveink (Örs= Vörs, Berény, Besenyő, Kér, Keszi, Oszlár) mutatják,18 egy csoportban a Balaton délnyugati csücskéhez települtek, s innen ellenőrizték a meghódí-tott Karoling grófság, Mosaburg területét, ahol a régészeti kutatások ered-ményei szerint az őslakosság a század első felében is zavartalanul tovább élt. A megszállást vezető Kál harka (ez a tisztségnév a magyar törzsszövet-ség harmadik legmagasabb méltóságát jelölte) és fia, a kalandozó hadjárat-ok révén elhíresült Bulcsú valószínűleg megelégedtek azzal, hogy az itt ta-lált népek adót fizetnek, és szolgáltatásokat nyújtanak számukra. Nem te-lepítettek magyar katonaelemeket a mocsárvidékre, sőt eddigi ismereteink szerint azon túlra, a belső zalai dombvidékre sem. 955-ben a nyugati törzsek vezetői és azok katonai kíséretének színe-java - köztük Bulcsú és legjobb vitézei - a Lech mezei csatában odavesz-tek. A honfoglalás óta eléggé háttérbe szorított fejedelmi törzs akkori ve- 81 zetője, Taksony azonnal kihasználta ezt, s kiterjesztette hatalmát a nyugati vidékekre. Tette a magyar szállásterület megvédése érdekében is fontos lé-pés volt. Az előretörő német hódítás miatt a nagyfej edelem az addig az Enns folyóig, térségünkben pedig Grazig érő gyepű vonalát beljebb, a Lajtától a Muráig húzódó, jól védhető sáv mögé húzta vissza. Ezzel egy időben fel-tehetően a Mosaburg (Zalavár) körüli településtömböt is megbontotta, s a lakosság egy részét a Zalát kísérő dombhátakon létesített új falvakba tele-pítette át. Az Alsó-Zalavölgy egyedülállóan sűrű lakottsága, jól működő és adó-képes gazdasága bizonyosan nagyban hozzájárult ahhoz, hogy első kirá-lyunk, Szent István az ország közigazgatásának megszervezésekor itt ala-kította ki a megye központját. A Balaton északi partja és a Dráva-vidék kö-zött létrehozott megyét valószínűleg első ispánja és hasonnevű székhelye után Kolonnák nevezték el.19 Colon civitas, a megyeközpont feltehetően a mai Zalakomár (Kiskomárom) és Balatonmagyaród közötti királyi út mel-lett állt, s határos lehetett a mai Karossal. Megyeközponti jogállása azon-ban valószínűleg már a 11. század vége felé megszűnt, de mint falu, majd mezőváros, egészen a török időkig virágzó település maradt. Elpusztulása után nem épült újjá, de lakott pusztaként még az 1960-as években is léte-zett.20 Karos nevével a 13. században találkozunk először az írott források-ban. Nyelvészeink a név kialakulását kétféleképpen magyarázzák. Az egyik szerint magyar, személynévi eredetű. A régi magyar személynevek egyike volt a Karos is, amely eredetét tekintve akaros (<: kar) melléknévből szárma-zik. De eredhet szlávból is, hiszen a szerb-horvátban (Karusic), a bolgárban (Karyuu) és a csehben (Karus) is megtaláljuk.21 Utóbbi eredet valószínű-sége mellett szól, hogy a környező települések többsége is szláv eredetű nevet visel - Galambok, Komár(om), Kolon, Merenye, Garabonc -, me-lyek névadója a még az avar-Karoling időből itt maradt népesség lehetett. Karos királyi birtok (1254-1355) A 13. századtól már a fennmaradt oklevelek is segítenek abban, hogy Karos és környéke történetét megismerjük, birtokviszonyait megrajzolhas-suk. Tekintsünk végig előbb a szomszédok során. A szomszédok közül az északnyugatit, Merenyét 1203-ban említi elő-ször hiteles forrás, amely ekkor már a veszprémi káptalan birtoka. A ha-gyomány szerint a falut Adelhaid, Szent László felesége adományozta az egyháznak.22 Északkeletről Garabonccal volt közös a határ. Garabonccal csak 1335-ben találkozunk írásos forrásban, amikor a szomszédos Mere- 82 nyével együtt Veszprém birtoka volt.23 Keletről az egyik szomszéd Kolon volt, ami már a 13. században kikerül a királyi birtoktestből. Egy alkalom-mal a pannonhalmi monostor birtokaként említik, 1285-ben pedig már arról hallani, hogy Koloni Sefrid ispán (comes) fiai szőlőt vesznek Mere-nyén.24 Délkeleten az 1217-ben zalai várjobbágyok birtokában lévő Ko-már volt Karos szomszédja, akiktől IV. Béla király csere útján szerezte meg a falut.25 Később Komár két részre oszlott, Nagykomárra és Kisko-márra, vagy Kiskomáromra. Ez utóbbi Karos határos szomszédja. A déli szomszéd Galambok 1231-ben tűnik fel, amikor ura, Chernél végrendele-tében birtoka felét feleségének, felét pedig a kanizsai (későbbi nevén murakeresztúri) apátságnak adományozta.26 A nyugaton fekvő Csapi is ké-sőn tűnik fel, első említése 1325-ből ismert, ekkor említik Egyed fiait, mint itteni nemeseket.27 Maga Karos a 13. század közepén, 1254-ben szerepelt először okle-vélben, méghozzá olyan „szerencsésen", hogy ez alapján birtokviszonyai-ról és lakosságáról is átfogó képet nyerhetünk. Karos az oklevél szerint a zalai vár földje volt, amelyen várszolgák laktak, de várjobbágyoknak is volt itt földjük, sőt IV. Béla felesége, Mária idegen telepeseket, hospesektt is hozott ide.28 Az oklevél is egy, a hospesek miatt kirobbant peres ügyben született. Ezek ugyanis lerombolták a Karossal határos Merenyének, a veszprémi egyház birtokának a határjeleit. Az okirat most előírta, hogy ezeket a határokat Imre király 1203-ban kelt adományozó oklevele alapján kell visszaállítani.29 Az oklevél pontosan meghatározta a településen élők jogállását. Ez a település a király birtoka volt, ami a közeli Kolonban, majd Zalavárott szé-kelő ispán közvetlen fennhatósága alatt állt. Alaplakosságát a várszolgának (latinul először cívisnek, majd castrensisnek) nevezett réteg adta. Felada-tuk a várbirtokok művelése, a királyi uradalmak gazdasági munkái, adott esetben az ezt segítő kézműipari tevékenység volt. Ezek a népek eredendő-en a szolga, rabszolga rétegből kerültek ki. Vidékünk őslakossága is dön-tően ilyen jogállású volt. A Karoson szintén birtokos várjobbágyok (latinul miles, majd ioba-gines castri) a királyi várhoz, mint megyeközponthoz kapcsolódó hűbére-sek legkisebb számú, de a legelőkelőbb rétegét alkották. Eredetüket tekintve a király védelme alá húzódott szabad magyarokból és a meghódolt népek előkelőbbjeiből származtak. Közülük kerültek ki az ispánt segítő tisztség-viselők, akik közigazgatási és gazdatiszti teendőket láttak el. Mint katonák, az ispán zászlaja alatt vonultak hadba és az ország határain túl is kötelesek voltak harcolni.30 Mint királyi hűbéresek, szolgálataikért a vár földjéből kaptak örök használatra szóló birtokot. E birtok csak a várjobbágy magva szakadásakor került vissza a várhoz. 83 A Karos és Merenye közti pert kirobbantó idegen telepesek (latinul hospesek) a királyság első századaiban kisebb, majd később mind nagyobb számban jöttek az országba, és sokan telepedtek meg a várbirtokon is. Ezek kezdetben szlávok, a 12. századtól kezdve azonban már túlnyomóan németek voltak. Jogilag szabadok, de gazdaságilag a földesuruktól függ-tek, mert mint úrbéresek művelték a tőlük kapott földeket, s ezért úrbért fi-zettek. Adatainkból úgy tűnik, hogy IV. Béla és felesége, Laszkarisz Mária valamely oknál fogva különösen kedvelte vidékünket. A tatárjárás utáni időkben nemcsak Karosra, de Komárba is hoztak telepeseket. Ezek ittlété-ről először az idézett 1254-es oklevélből tudunk. A későbbiekben a kivály tovább erősítette a telepesek helyzetét a térségben. Talán egy jelentős új ki-rályi birtokközpont, esetleg egy város csírájának terve fogalmazódott meg akkor, amikor a Budáról az Adriához vezető főútvonal mentén összekap-csolódó birtokok, Komár és Karos területére igen nagyszámú új lakosságot hoztak. Ezeknek azonban a királyi szabad rendelkezésű földek már kevés-nek bizonyultak: az itt birtokos várjobbágyok földjére, sőt a korábban egy-házi kézre adott birtokokra is szükség lett, amiket a király csere útján meg is szerzett. Hogy a főleg Komárban lakó várjobbágyok birtokai milyen na-gyok és értékük mekkora volt, arra a cserébe adott birtokok alapján követ-keztethetünk. Az 1217-ben megnemesített komári Orosz (Wruz) fiai, Budue, Jakab és Karács 1260-ban Kiskallosdot,31 1263-ban komári Gubás és Szemere, valamint rokonaik a Nagyrécse (Récse) és Nagykanizsa (Ka-nizsa) közt fekvő Bille határában kaptak új birtokokat.32 Utóbbiak emellett Récsén is földhöz jutottak.33 Miután a király a vendég telepeseket beiktatta Komár birtokába, 1263-ban kiváltságlevelet adott ki részükre. Ebben falunagy-választási jogot, igazságügyi, szabad költözési, vagyonukkal szabad rendelkezési jogot adott nekik, megállapította fizetendő cenzusukat, és megkapták a hetivásár-tartás jogát is csütörtöki napra.34 A kor városi rangú települései-nek kiváltságaival rendelkező jelentős településen IV. Béla házat építtetett magának. Nem sokkal kevesebb jogot kaphatott ezzel egy időben Karos sem, saj-nos azonban ez az adománylevél nem maradt fenn. De hogy ilyen Karos számára is készülhetett, arra azokból a kiváltságokból következtethetünk, melyek egy néhány évtizeddel későbbi esemény kapcsán váltak ismertté. A gyenge kezű IV. (Kun) László király alatt ugyanis meg is kezdődött már a nagy gonddal kialakított királyi uradalom eladományozása. 1276-ban a király Karos falut kiváltságaival - vásártartási, valamint a helység „folyó"-ján (a Merenye-Orosztony patakon) lévő átkelőnél vámszedési jogával együtt - kárpótlásul adta a veszprémi egyháznak azoknak az értékeknek a 84 fejében, melyek Csák Péter veszprémi dúlása alkalmával pusztultak el.35 Ugyanakkor az özvegy Erzsébet királyné is eladományozta Karos saját jo-gán bírt részeit ugyanezen okból.36 Az útvonal, amely a Zala folyó nyugati partján Zalabér és Galambok között húzódott, bizonyosan jelentős kereskedelmi szerepet játszott, hiszen négy helyen is szedtek rajta vámot: Szentgróton, Kehidán, Szabarban és Karoson.37 A vámszedés joga kezdetben királyi kiváltság (ius regaliá) volt. Ez a jog a későbbiekben eladományozásokkal, új vámok állítására adott engedélyekkel, valamint a vámfizetés alóli mentességek adományozásával túlnyomóan magánosok kezébe került. A vámtulajdonosok kötelessége volt útvám esetében a hidak, töltések építése, átkelési eszközök készítése, így volt ez bizonyosan a karosi vám esetében is. Az ilyen kötelezettségre jó példát a közeli Szabarról ismerünk. Mikor 1459-ben Mátyás király itt vámszedési jogot adományozott a helység földbirtokosainak, a Darabosok-nak és a Püspököknek, kötelességükké tette, hogy a mocsaras vidéken hidakat és töltéseket készítsenek, különben az adomány érvénytelen.38 Az útvám ilyenképpen való rendben tartását a középkorban törvények is sza-bályozták (1435:XXIII), mint ahogy azt is, hogy mi az eljárás akkor, ha ezen a létesítmények hibájából az utast kár éri (1492:LXXXVII). A Zalában található 39 középkori vámhely közül kettőnek a tarifái megmaradtak, és szerencsés módon ezek közül az egyik a karosi volt. Borral, vagy más áruval terhelt szekér után 1 nehezék = 127'5 fill. Üres szekér után 4 dénár = 54 fill Ló után ■ -<■'■■ 3 dénár = 40 fill Ökör után 2 dénár = 27 fill Sertés, juh vagy kecske után 1 dénár = 13 fill Egyéb dolgok után méltányos módon.39 Bár ez a tarifa, akárcsak a több évszázaddal későbbi végedi (ma Zalavég), nem igazán részletes, mégis összehasonlíthatatlanul több információt ad, mint az a néhány apróbb adat, amely néhány más vám jövedelmezőségéről szól.40 Karos a középkorban számos alkalommal határkonfliktusba került északi szomszédjával, s ez századokon át sem csillapult. Pedig éppen Merenyének, a veszprémi püspökség ősi birtokának a határairól már a 12. század vége óta királyi oklevél szólt. A falut a 11. században említő okle-velek (Szent István 1019. évi és 1024. évi oklevele, Szent László 1082. évi oklevele) „hamisak", csak későbbi átiratban maradtak ránk. Az 1082. évi oklevél szerint Merenyét a veszprémi egyház Szent László feleségétől, Adelhaidtől kapta. Ez a hagyomány bekerült az első, 1203-ban kelt hiteles 85 oklevélbe is.41 Ebben az oklevélben Imre király Kalenda püspök kérésére Cumpurdinus ispánt küldte ki, hogy járja meg a falu határait úgy, mint azok III. Béla idejében voltak.42 így azután csak találgathatjuk, hogy miért törtek ki határvillongások Csák nembeli Demeterrel, a karosi várjobbágyokkal, várszolgákkal és a ki-rályné itteni hospeseivel a 13. század végén. Talán a szabdalt felszínű sző-lőhegyek területén nem voltak pontosan azonosíthatók a határjelek s ezek mentén újultak fel a viták akkor, amikor Karos a két falu pár évtizednyi veszprémi püspökséghez tartozása után új földesurat kapott. IV. László király ugyanis Komár és Galambok birtokokat a Csák nembeli Demeter bánnak és fiának, Móricnak adta. Móric később domonkos szerzetes lesz, s ezen birtokait 1331-ben a győri káptalan előtt rokonának, a Pécz nembeli Miklós comesnek adományozta.43 Hogy ekkor mi történt, mi sem, nem tudjuk, - a legvalószínűbb talán, hogy miként az interregnum alatt sok más esetben is, valakik ezeket is elbitorolták - tény azonban, hogy 1355-ben Karost, Komárt és Galambokot ismét a király kezén találjuk. Karos történetében fontos esemény volt az az egyházi villongás is, ami ugyancsak a 13. század közepén zajlott le. 1256-ban az esztergomi ér-sek által tartott zsinaton Balázs zalavári apát panaszt emelt Kaplony nem-beli Zlaudus veszprémi püspök ellen, mert a püspök nemcsak az őt és apát-ságát Szent István király adományából megillető tizedeket foglalta el, de a törvényes rendelkezések ellenére is több, az ő fennhatósága alatt álló misés-papot és káplánt zaklatott. A püspök válaszában azt állította, hogy az apát az ő egyházmegyéje több papját jogtalanul az ő egyházához kapcsolta, márpedig egyházi joghatóságának semmi alapja nincs. Ekkor az apát az ott jelenlevő komári, karosi, koloni, radai, szabari, rokolyáni, pacsai, igrici és rajki plébánosokat kérte tanúként, akik azt vallották, hogy ők és még több társuk mindig is a zalai apát és egyháza joghatósága alatt álltak, neki enge-delmeskedtek, s ő évente zsinatot tartott nekik. A vallomások meghallga-tása után az érsek az ügyben az apát javára döntött.44 Ezen oklevél alapján tehát - függetlenül annak keltezési bizonytalan-ságától - Karos azon plébániák közé tartozott, melyek a zalavári apátság-nak tizedet fizettek, s amelyek felett az apát főpásztori jogokat gyakorolt. Ezeket a helyeket már az apátság 1019. évi („hamis") alapítólevele is fel-sorolja. Karos tehát igen korai település, melynek már a 13. század közepe táján biztosan volt temploma és plébániája is. 86 Karos az óbudai prépostság birtokában (1355-1566) A Csák nem néhány évtizednyi birtoklása után rövid időre ismét kirá-lyi kézre kerültek vidékünk falvai. De Nagy Lajos király már 1355-ben Karost, Komárral, Galambokkal és Szentpéterrel együtt a budai (óbudai) káptalannak adta kárpótlásul. Ettől kezdve Karos sok évszázadra egyházi birtok lett.45 A király ezen adományozásának okait jól ismerjük. Óbuda városában ugyanis ez időben megoszlottak a birtokosi jogok a király-királyné és a prépostok között. A királyi birtokon élők nemigen tűrték a prépostok fenn-hatóságát, a jövedelmek behajtását pedig gyakran a királyi alkalmazottak is akadályozták. Ezért I. Lajos először azt gondolta, hogy a káptalant elhe-lyezi Óbudáról (1353), majd mégis úgy határozott, hogy inkább pontos határvonallal választja el a királyi birtokokat a prépostság és káptalan föld-jétől. Ennek során viszály támadt a várnagy és az egyháziak között bizo-nyosjogok gyakorlása- tulajdonjog, bíráskodás, piacjövedelem, a hajózás vámja - miatt, amit a király által kiküldött magas rangú egyházi és világi tisztségviselőkből álló bizottság rendezett. Az egyezkedésben a bizottság szerint 200 márkát meghaladó jövedelmet veszített a prépostság és kápta-lan, aminek fejében a fent nevezett, Zala és Somogy megyékben fekvő bir-tokokat kapták cserébe. A birtokok közül bizonyos, hogy Szentpéter somo-gyi falu volt.46 Karos új birtokosa tehát az ország egyik legrégibb egyházi testülete, az óbudai prépostság és társas káptalan lett, amit a Kézai krónika koráig fennmaradt hagyomány szerint 1012-ben első királyunk alapított. De mi-vel az első hiteles oklevelet csak 1148-ból ismerjük, eltérnek a vélemények az alapítás pontos idejéről. Tény ellenben, hogy a királyi alapítás és a ki-rállyal való folyamatos kapcsolat miatt a prépostság az ország kivételezett egyházi intézménye volt.4' Az Anjou királyok uralkodása alatt a többi ó-budai egyház is jelentősen fellendült. 1310 körül épül meg az ún. kiskáp-talan a honfoglaló fejedelem sírjának gondozására, majd 1345-1348 között új templom építésére is sor kerül.48 Vidékünk falvainak az óbudai prépostsághoz kerülésével kezdődött el régiónk Zalától a szomszédos Somogy megyéhez kerülésének folyamata. Holub József úgy véli, hogy „mivel a budai káptalan e terület szomszédsá-gában, Somogyban is birtokos volt, s egyéb somogyi birtokaihoz közelebb is feküdtek ezek mint a Balaton északi sarkánál levő zalai birtokaikhoz. A XV. században már jórészt Somogyhoz számítják ezeket..."49 Minden-esetre az óbudai prépost és a káptalan birtokává lett Karos a 14. század má-sodik felében még zalai falu, hiszen 1376-ban a veszprémi káptalan Zala 87 megye hatósága előtt emelt panaszt, hogy a budai káptalan itteni jobbágyai az ő Merenye birtokuk határait teljesen lerombolták.50 1393-ban is Zalá-ban folyik a vizsgálat, amikor a káptalannak újabb panasszal élt a karosi jobbágyok ellen.51 Mindebből kitűnik, hogy ez időben újra fellobbantak a merenyei határ viták. Karos templomáról konkrét írott adatunk csak 1430-ból van: ekkor említik először a Szent László tiszteletére szentelt parochiális egyházát.52 A templom azonban - ahogy erre fentebb már utaltunk - minden bizonnyal állt már a 13. században is. Mivel azonban a hajdani templom helyén régé-szeti kutatás még nem folyt, annak valós keletkezési idejéről semmit sem tudunk. Az egyház a török háborúk időszakában vált használhatatlanná, de romjai még a 18. század végén is megvoltak.53 A 15. században kiújult a veszprémi püspök és a zalavári apát közötti viszálykodás, ami bizonyos plébániák fölötti joghatóság miatt még 1256-ban kezdődött. Mivel a zalavári apátság exemptus, vagyis a püspöki jogha-tóság alól kivett királyi apátság volt, közvetlenül az esztergomi érsek iuris-dictiója alá tartozott. Az apátság plébániáinak egy része azonban 1471-ben a veszprémi püspök kényszerítésére elismerte annak felsőbbségét, bár a király a jogtalanság miatt eltiltotta a püspököt a fölöttük való bíráskodás-tól. Az ügy ellentmondásosságát kihasználva a plébánosok egy része - a karosi mellett a gelsei, komári, galamboki, rajki és az igrici -, úgy magya-rázta különleges helyzetüket, hogy őket a zalai apát joghatósága alól vet-ték ki, ezért megtagadták tőle a köteles engedelmességet. Nem valószínű -véli Holub József -, hogy itt is a veszprémi püspök befolyásáról volt szó, mert az apátnak a panaszára a pápa a veszprémi vikáriust bízta meg, dönt-sön a felek meghallgatása után.55 Bár a döntésről nem maradt fenn emlék, a karosi plébános továbbra is a zalai apát joghatósága alá kellett tartozzon, mivel 1512-ben több társával együtt újra megtagadta az engedelmes-séget.56 A15. század 40-es éveiben Albert király halála után a rendek többsége Jagelló Ulászlót hívta meg a trónra. Az özvegy királynő, Erzsébet osztrák földre menekült. A meginduló belháború során a Marczaliak megszállták az óbudai káptalan birtokait, és annak központjában, Komárban erődít-ményt (fortalicium) építettek, melynek segítségével nemcsak hogy megszi-lárdították hatalmukat a térség felett, de innen kiindulva a környéket is sanyargatták. A környék gyakorlatilag hadszíntérré vált. A Rozgonyiak csapatai Kanizsát ostromolták, s a szorongatott Kanizsai família csak az alsólendvai Bánfiak seregeinek segítségével tudta várát megmenteni. 1444-ben a veszprémi káptalan azt a panaszt terjesztette a somogyi közgyűlésen a nádor elé, hogy a Marczaliak zalavári várnagyaik révén a Garabonc, Újlak és Merenye birtokokon termett bort, ami 4000 köbölre 88 rúg, s más terményeket is, beszedték és taksákat is kiróttak a népekre.57 Új-laki Miklós erdélyi vajda és Thamásy Henrik főispán előtt Imre óbudai ka-nonok igazolta, hogy Komár, Karos, Galambok, Büki birtokok, Szentpéter, Badanaridencs, Kápolna és Banadarimusteh nevű puszták a káptalanéi, azokat a múlt zavaros időiben a Marczaliak jogtalanul elvették.58 A 15. század második felének időszakáról nem ismerünk Karossal foglalkozó oklevelet. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a falu szilárd bir- toklása miatt nem keletkezett okirat. A 15. században fellendülő gazdaság e vidéken is jelentős változásokat hozott. A fontosabb kereskedelmi útvo- nalak mellett fekvő falvak folyamatosan fejlődtek és számos település ka- pott mezővárosi kiváltságokat. ■-.•■•■.■■; A 16. század eleji gazdasági virágzásnak a török megjelenése vetett véget. A változásokból a nyugati határvidéken az első időszakban még csak keveset érzékeltek, a mohácsi csatavesztés utáni események főként az ország közepét érintették. Szulejmán 1532-es hadjárata volt az első török támadás, ami a térségre jelentősebben hatott. A Dráva mentét követő, majd Kanizsa-Kapornak irányában továbbvonuló török hadsereg azonban még nem szállta meg és nem adóztatta a vidéket, pusztítását ezért a vidék még gyorsan kiheverte. A török jelenléte csak több mint egy évtized múlva, az 1540-es évektől vált érezhetővé. Karos török előtti állapotáról a dicális összeírásokból nyerhetünk ké-pet. Az 1536. évi összeírás az ekkor már Somogy megyéhez tartozó falut Török Bálint (Valentin) birtokának mondja, ahol 26 portát írtak össze.59 Ti-zenkét évvel később, 1544-ben Karoson 22 portát, 15 szegényt (pauper) és 19 üres (desertae) telket jegyzett fel a rovásadó készítője.60 Ez a jelentős telekszám és egyben lakosságnövekedés valószínűleg összefüggésben le-hetett a török elől menekülő és itt megtelepülő lakossággal. Ez a fellendü-lés azonban csak nagyon rövid ideig tartott. 1548-ban az összeírok már csak 5 adózó portát és 12 nem adózó szegényt találtak, és megjegyezték, hogy mindez a törökök általi pusztítás és égetés következménye. Az 1548-as évben egy gyilkossággal végződő hatalmaskodási ügy kapcsán jut tudomásunkra, hogy a megnagyobbodott falu az óbudai pré-postságtól mezővárosi kiváltságot nyert. Az történt ugyanis, hogy Kako-nyai Kecskés (Kechkes) Pál, a szentgyörgyvári vár prefectusa kirendelte Mátyás nevű viceprovisorát Báthory András főkapitány Híd vég nevű pusz-tájára (ma: Hídvégpuszta, Balatonmagyaród és Zalavár között). Úgy tűnik, hogy nem csak Hídvégen volt dolguk, mert egy kis kerülő utat tettek. Eközben nevezett Mátyás embereivel együtt az óbudai prépostságnak a Nagykomár mezővárosában lévő erődítményében (fortalicium) szolgáló Vince nevű katonáját a Somogy megyei Karos mezőváros (oppidum) Mária tiszteletére szentelt kápolnájánál megölette. Úgy látszik, hogy Kecskés is 89 igen rossz viszonyban lehetett a prépostsággal, mert egy másik alkalommal bilincsbe verette annak egy katonáját, aki Segesd mezővárosba ment adós-ságot behajtani.62 Egy sikkasztási ügyben szereplő adatok alapján úgy látszik, hogy a prépostság Karossal egy időben Galamboknak is megadhatta a mezővárosi jogállást. 1549-ben ugyanis Pécsi Bornemissza Pál óbudai prépost és Gaz-dag Gergely, a prépostságnak Nagy Komár castellumában alkalmazott vár-nagya (castellanus) és provisora egyezségre léptek a Gazdag által a castel-lum jövedelméből elsikkasztott 1164 magyar forint ügyében. Eszerint ha Gazdag kártalanítja a három mezőváros: Nagykomár, Karos, Galambok és a hozzájuk tartozó Beké és Sávoly (Sawol) jobbágyait, s fizet 200 forintot, és ezen kívül kártalanítja a prépost Bertalan nevű szolgáját is (akit gyer-mekkora óta nevelt, s akinek a castellanus szolgája két ujját levágta), akkor a prépost eltekint a fogságba vetéstől.63 1552-ben a vámszedési jogot illetően került sor tanúkihallgatásra. Va-lószínűleg ezekben a zavaros időkben már nem lehetett bemutatni az ere-deti okleveleket. Ezért Nádasdy Tamás országbíró rendelete alapján a zala-vári konvent elé idézett (és név szerint felsorolt) Nagykomár, Karos és Galambok mezővárosok lakosai eskü alatt vallották, hogy Mátyás király idejében Nagykomár oppidumban és a hozzá tartozó Karos és Galambok oppidumokban a földesuraknak vámszedési joga volt. (Mind a három oppi-dum ekkor már Somogy megye része volt.)64 Ugyanezen évben aztán megismerkedhetünk a mezővárossá nyilvání-tás idejével, s polgárai jogaival és kötelességeivel. 1552-ben ugyanis az óbudai prépostság három városának a polgárai megjelentek a zalavári kon-vent előtt és tanúvallomások alapján írásba foglaltatták az elmúlt években - amikor a török feldúlta és felégette városaikat, őket, magukat pedig csa-ládjukkal együtt fogságba vetette - elégett privilegialis levelüknek a szö-vegét. Ezt még néhai László prépost adta nekik és a király is megerősítet-te azt. A zalavári hiteleshely anyagában azonban mára csak az újraíratott kiváltságlevél fogalmazványa maradt meg. Ennek a rendkívül nehezen olvasható dokumentumnak - amely ráadásul nem is teljes - a vizsgálatára és elemzésére remélhetően egyszer majd sor kerül. Most csak kivonatos, a számunkra feloldható olvasató részeket ismertetjük belőle. A három mezőváros (oppidum) élén ekkor sorrendben Gálffy Mátyás komári, Hencz Ambrus (Ambrozius) karosi és Szabó Dámján galamboki bíró álltak. Az oklevél ezt követően részletesen felsorolta a három város polgárainak jogait és a földesúrnak járó szolgáltatásokat. Az irat fennma-radt része azonban csak a három oppidum urbáriális adatait tartalmazza. Eszerint Szent György és Szent Mihály napra 150-150 Ft censust fizettek. Szent Mihály, húsvét, karácsony stb. ünnepeken a földesúrnak victuálist 90 adtak (tojás, kappan, kenyér stb.). Servitia: hidak, malmok gondozása, szé-na és fa szállítása, levélhordás stb. A felsorolt adatokból nem derül ki az egyes települések nagysága, csupán annyi, hogy a három település együt-tes nagysága 60 telek. A hatvan telekre állapítják meg a victuálist, telken-ként egyet-egyet.65 A folytatódó török támadások ellenére, melyekről 1555-ben Mező-laky Ferenc is beszámol egy Nádasdy Ferencnek írt levelében,66 a telepü-lés ekkor még magához tért. Az 1557-es dicális összeírás újra 20 adózó portát, a bíró portáját, 12 paupert és 2 szolgát talált Karosban.67 Sérülése miatt nem tudjuk pontosan keltezni Köves András veszpré-mi püspök és óbudai prépost (1553-1568) azon oklevelét, amelyben leírja, hogy az elmúlt évben nagykomári (Somogy megyei) castellumát bérbe ad-ta Köwendi Székely Jakabnak, de most saját kezelésébe visszavette s a bér-let ideje alatt a nagykomári, galamboki és karosi stb. jobbágyoknak oko-zott károkért kártérítést követel.68 Köves előbb néhány évig Ferdinánd ki-rály udvari káplánja, majd budai prépost lett, s 1553-ban nevezték ki veszprémi püspökké. Továbbra is megtartotta a prépostságot, sőt a lövöldi priorságot és a fehérvári prépostságot is megkapta, hogy birtokai jövedel-méből Sümeget és Komár várát rendbe hozathassa.69 Ezen adatok alapján az oklevél az 1550-es évek közepe körül keletkezhetett. III. KAROS HATÁRFALU A TÖRÖK BIRODALOM SZÉLEN A kiskomári vár védőszárnyai alatt (1566-1664) A falu az 1540-es évektől szenvedett a török támadásoktól, de a török egyelőre nem terjesztette ki uralmát a vidék fölé. A 1550-es évek közepén azonban elfoglalta a somogyi várak zömét, 1566-ban pedig, Szigetvár eles-tével egész Somogy megye a töröké lett, kivéve néhány kisebb, a Balaton délnyugati sarkánál fekvő várat: Komárt, Szőcsényt, Csákányt és Fonyó-dot. Ezek a várak az ekkor alakuló Dráva-Balaton közti, vagy más néven Kanizsai Főkapitányság részévé válnak. A főkapitányságnak több lépcső-ben tagolt, és elsősorban a mocsaras észak-dél irányú völgyekre támaszko-dó védelmi vonala a Marcali-hát északi végétől Légrádig húzódott, így az óbudai prépostság birtokai közvetlenül a határvonal mögé kerültek. Hiába állomásozott magyar katonaság az itteni várakban, így a közeli Kontárban is, a falvak lakosságát nem tudta megvédeni. A vidék falvai meghódoltak a töröknek, és a magyar adó mellett biztonságuk érdekében kifizették a tö-röknek is az adót. Utóbbit azonban gyakran éppen a magyar katonaság akadályozta meg. 91 A török fokozatosan építette ki a maga közigazgatását. A legnagyobb területi egység, a tartomány, azaz a vilajet (pasalik) volt, élén a pasával, vagy más néven beglerbéggel. A vilajeten belül találjuk a szandzsákokat, élükön a bégekkel. A szandzsákok pedig náhijékxt voltak felosztva. A köz-igazgatási egységek határai nem voltak merevek, sőt nagyon gyakran vál-toztak. Az első időszakban a Dunántúl meghódított területe a budai vilajet-hez tartozott. 1600-ig a Balatontól délre eső területeken elsősorban a kop-pányi, a pécsi és a szigetvári szandzsákok osztoztak. Kanizsa elestét köve-tően megalakult a kanizsai vilajet, a hasonnevű szandzsák, és ide kapcso-lódott a pécsi és szigetvári is. Arról, hogy Karost a török adózásra kényszerítette, először az 1565-66-os török adójegyzékből {defter) ismerünk adatokat. Ennek alapján bizo-nyos, hogy a vidék megadóztatására csak Szigetvár elestét követően került sor. A törökök a komári várhoz tartozó falvakból - a várat valójában nem foglalják el - önálló adóztatott kerületet szerveztek, melybe Komár, Kolon, Malona, Galambok, Újlak és Karos tartozott. Érdekes, hogy közülük a tö-rök összeírás csak Komárt nevezi városnak. E jegyzék szerint Karos a szi-getvári szandzsákban lévő Komár nahije része volt, és 5 házzal adózott. A házszámok Komárban 10, Kolonban 6, a többi faluban 5-5.70 Ez a ház-szám egyben jelzi, hogy a török 1566. évi pusztítása ennek a vidéknek, így Karosnak a lakosságszámát is nagymértékben megritkította, a falu éppen csak hogy létezett. A sokat szenvedett jobbágyság ráadásul még a saját ka-tonaság önkényeskedését is el kellett viselje. 1570-ben Károly ausztriai főherceg felhívására Koncz András a So-mogy megyei komári, Wassas Balázs pedig a karosi jobbágyok képvisele-tében jelentette a zalavári konventnek, hogy Majthényi László komári kapitány az elfogott jobbágyokat, Sinke János vicekapitány kezességére, váltságdíj fizetése mellett hazabocsátotta.71 Ekkorra a falu már kissé ma-gához tért és mint a pécsi szandzsákban lévő kaposvári nahije része, 12 ház után fizetett a töröknek adót. Az összeíró azt is megmondja, hogy Karos falu Komár mellett fekszik, jogállása bérlet, 75 akcse értékben.72 Nem vé-letlen, hogy most már mezőváros helyett faluról beszélünk. A komári ka-pitány 1574. február 20-án kelt levelében úgy jellemzi a vidéket Batthyány Boldizsárnak, hogy „Komárhoz az minemű három falu vagyon, ki azelőtt mezőváros volt, Komár, Karos és Galambok, ezek többnyire elpusztultak az török miatt, elégtelenek az épületre"73 1580-ra Karos falut (possessio) teljesen elpusztítottnak találták.4 Ezekben az években Karos és vele az óbudai prépostság birtokai már királyi kezelésben voltak és a komári vár ellátását szolgálták. Ez tűnik ki az 1582-es dicális összeírásból is, ami szerint az újra éledező faluban há-rom portát találtak.75 A század végére, Kiskomárom mezőváros 1597. évi 92 birtokösszeírása szerint, Karos falu, ha nagy áldozatok árán is, de a koráb- biakhoz képest tovább növekedett. A kiskomáromi váruradalomhoz tartozó faluban a telkek száma ekkor 16, a pauperekkel együtt. Az ekék száma 4, egy jobbágy átlag 8 hold szántóföldet művel. Az összeírás készítője azt is lejegyzi, hogy a falut a törökök kipusztították, 108 embert hurcoltak el. A karosiak szolgálatai ekkor a következők voltak: szőlőművelés a várkapi- tány számára, szénakaszálás, cséplés, a kapitány borainak kimérése, kise- gítő szolgálatok a várhoz, kilenced szolgáltatása a borból.76 Majdnem hasonló állapotot tükröz a következő évi összeírás is, amely 14 házat je- gyez fel a Kiskomári várhoz tartozó faluban.77 -. Ah ,■:,-■>■■-. . , 1600 őszén a török nagyvezér seregei hosszú ostrom után bevették a Délnyugat-dunántúli védelem kulcsát, Kanizsa várát. A nagyvezér táborá-ba tartó budai pasa seregei ugyanekkor elfoglalták Kiskomárt. A következő évben Ferdinánd főherceg vezetése alatt felvonuló haderőnek Kanizsát nem sikerült visszavennie, de Kiskomár újra magyar kézre került. Azon-ban a Balaton és a Mura közti védelmi vonal teljesen megszűnt, Kanizsá-val együtt török kézre kerültek a Kanizsa környéki kis várak is, ám ezekbe a törökök nem ültetnek védőket, hanem lerombolták őket. (Pl. Keresztúr, Fityeháza, Molnári, Csákány, Szőcsény, Újudvar, Kacorlak stb.). A török legnyugatibb tartományának székhelyével, Kanizsával szem-ben a császáriaknak új főkapitányságot kellett szervezni. Az új védelmi vonal Kiskomáromtól a Zala völgyére támaszkodva Zalalövőig húzódott, majd a Kerka völgyében a Muráig, és a Muraközben a Dráva-Mura össze-folyásánál fekvő Légrádig nyitott szájú zsákként kerítette be a török kézre került erődöt. A zsák szája Kiskomár és Légrád között Somogy felé nyílt ki. Ennek a szélére, éppen a frontvonalra került Karos, melynek sorsa ettől kezdve a két fél jóindulatától függött. És ahogy az adatokból látni fogjuk, Karos minden pusztítás és szenvedés ellenére mindig újjáéledt, lakói ragaszkodtak hozzá, bárki pusztította el, mindig újjáépítették. 1612-ben sajátos életjelet adott a falu: Csákán Balázs Karoson lakó jobbágy panaszt tett Erdély András ellen, aki két lovát ellopta.78 1637 őszén azonban Karos lakatlan, puszta falu volt.79 Ám hat évvel később már megint lakták. Az 1640. évi, az esztergomi káptalan levéltára által megőr-zött urbárium szerint Karos 50 Ft évi censust fizetett, a malom censusa 1 Ft, valamint természetben is adóztak (tyúk, birka stb.) Ugyancsak az esz-tergomi káptalan őrzi azt a szerződést 1650-ből, ami a karosiak viszonyát rendezi a kiskomári kapitánnyal. Eszerint a karosiak a földesúri javadal-makból részt kapnak s a földesúr részét is árendálhatják. 1663-ban a török újra elpusztította (devastrálta) a falut, de 1668-ban a karosiak már ismét 25 Ft censust fizettek, s 1679-ben 39 sessio, 12 populosa és 27 deserta volt a falu telekállománya.80 93 Az 1640-50-es években számos hír szól Karosról a Batthyány család levelezésében, melyek azt bizonyítják, hogy a falu a nehéz viszonyok kö-zött is tovább létezik. 1644-ben Batthyány Ádám a végvárak kapitányaihoz írott levelében közli, hogy a sarcot Karosba szállítják, s innen fogják majd Körmendre vinni.81 1646. február 27-én Ányos Pál azt írta Kiskomárból, hogy a török megrabolta a vár körüli falvakat, Újlakot, Merenyét, Karost és Garaboncot.82 1649. január 22-én Ahmet Ali kanizsai bég és az agák intéztek levelet Batthyány Ádámhoz, melyben arról panaszkodtak, hogy Széchenyi György püspök Galambok, Karos és Komárváros lakóit magas adókkal, bírságokkal gyötri.83 1650 tájáról újabb török levél kelt a Karos környékbeliek ügyében. Musztafa pasa Kanizsáról írt Batthyány Ádám-nak. Kapronczi Géczi vajda 15-20 lovassal magrabolta Zalaapáti, Merenye, Karos, Komárváros, Galambok, Récse, Pocfölde falvakat. A marhákat el-hajtották, s jobbágyokat is vittek magukkal megkötözve Kaproncára. (Kop-rovica - Horvátország).84 1651 augusztusában újabb nagy csapás érhette Karos vidékét. Ekkor ugyanis a kanizsai pasa, bár „békeidő" volt, mintegy 6-7000 emberével megtámadta a kiskomári végházat. Ez a végház már jó ideje rengeteg bosz-szúságot okozott nekik. Innen lehetett ugyanis támadni a Kanizsa és a biro-dalom belseje közti utakat, s itt volt a zalai végvidék török elleni kémköz-pontja is. A törökök augusztus 15-én reggel négy órától délután háromig ostro-molták a várat. Mind a végbeliek, mind a törökök jelentős veszteségeket szenvedtek. Bár a várat nem sikerült elfoglalni, a várost és a majort feléget-ték. Valószínűleg hasonló sors érte a környező falvakat is. Az események majdnem nyílt háborúhoz vezettek. A vármegye nemesi felkelést rendelt el, Batthyány Ádám és Zrínyi Miklós hadai is Kiskomár alá vonultak. Megmozdult a bécsi udvar is, segélycsapatokat küldtek. A komári mezőn gyülekező, mintegy 7000 főre duzzadt had a segesdi török vár alá vonult és azt kezdte ostromolni. A bécsi udvar azonban a további hadműveleteket leállította, miután a szultán megüzente, hogy a kanizsaiak önálló akciójá-ról volt szó és a bűnösöket megbünteti.85 A17. század második felének adatai a korábbiakhoz hasonló jellegűek, elsősorban adó és erőszakos cselekmények ügyében keletkeztek. A meg-maradt falvak, így Karos is sokat szenvedtek a fizetetlen katonák, elsősor-ban a sajátjaik dúlásaitól. Széchenyi György püspök 1654. április 29-én Egerszegen kelt levelében így írt: „Szinte megnyomorították a Szála két mellékét a végbeliek, a többi között zalaváriak, kapornakiak úgy csapnak ránk, mint a törökre, a két Páhok inned túl Galambok és Karos... "S6 Ez idő tájt jelentős változások történtek a vidék vallási életében is. A 16. század közepe után a lakosság nagy része hitet váltott. Először a lu- 94 theránus (evangélikus), majd a református (kálvinista) tanok szereztek ma-guknak több hívet. A reformáció tanainak fellegvára a végvár, legjobb őr-zői pedig a végvári katonák voltak. A változások hordozója, mint a terület birtokközpontja s egyben legjelentősebb végvára, a komári vár volt. Kanizsa török kézre kerülése után pedig Komár nemcsak a végvidék, de a protestantizmusnak is az egyik legerősebb bástyája lett. A 17. század ele-jén a református egyházmegye székhelye, melyhez kezdetben megközelí-tően nyolcvan, 1629, a külső somogyi egyházmegye megalakulása után pedig mintegy negyven anyaegyház tartozott. A reformáció számos nagy-tekintélyű tudós alakja szolgált itt, közülük is a legnevesebbek Pathai Ist-ván és Kanizsai Pálfi János püspökök.87 Bizonyos tehát, hogy a karosiak is áttértek az új hitre, amit az 1634. augusztus 26-án történt események is alátámasztanak. Ekkor Karosi Vavas Jánost, ki a karosi pásztort, Fabrit Pált gyalázatos káromló szókkal illette, arra ítélték, hogy kövesse meg a templomot és a prédikátort, majd a követ-kező vasárnap a karosi eklézsiát is.88 Az eset leírásából az is kitűnik, hogy ekkor még használatban volt, állt a karosi templom, ám a falu a zalavári apátság kötelékéből sem szabadult ki, 1653-ban a falu tizedjövedelmei a zalavári apátságé voltak.89 Az 1664. év ismét jelentősebb változást hozott Karos életében. A tér-ség újra háborús események színterévé vált. 1663-ban kitört a nyílt hábo-rú a törökkel. Köprülü Ahmed hadserege bevette Felső-Magyarország egyik legkorszerűbb erődítményét, Érsekújvárt, miközben a kanizsai török erők Zrínyi új erődítményét, Uj-Zrínyivárt és a Muraközt támadták, ez utóbbiakat azonban sikertelenül. Válaszul Zrínyi Miklós 1664 január-feb-ruár havában a birodalmi német hadak segítségével végrehajtotta a kor egyik leghíresebb hadi vállalkozását, az ún. téli hadjáratot, melynek során az eszéki Dráva hídig jutott és azt fel is égettette. A hadjárat során Pécs ki-vételével az északi Dráva környék minden török erődítményét elfoglalták, majd április 28-án megkezdték Kanizsa ostromát. Június 2-án azonban a felmentő török sereg közeledtére az ostrom megszakadt, sőt a törökök az ostromlók után eredve nekikezdtek Új-Zrínyivár ostromának is, amit június 30-án el is foglaltak, majd július 7-én felrobbantottak. Ezután a nagyvezér úgy döntött, hogy mielőtt Bécs (a Rába folyó) irányába indul, véglegesen átrendezi a környék katonai erőviszonyait. Ezért Uj-Zrínyivár elpusztítása után - a török Kanizsát legjobban veszélyeztető másik vár -, Kiskomár ellen fordult. „Midőn ugyanis Kanizsára ért volna (ti. a nagyvezér) - írja a hadjára-tokban résztvevő Esterházi Pál - néhány ezer katonáját Kiskomáromba küldve parancsot ad a Kanizsával szembeni végek megostromlására. S alig hogy ez bekövetkezik, az őrség hirtelen megadja a várat. Az ostrom har- 95 madik napján készített feltételek értelmében tehát a mieink e helyről eltá-voztak; tudniillik a német katonákkal együtt sem voltak többen három-száznál, s mivel a vár a védelemre a legkevésbé sem volt alkalmas, senki sem csodálhatja, hogy hirtelen feladták, ugyanis az egész vár fából készült, s ha tüzet fog, a legrövidebb idő alatt elpusztulhatott volna." A török június 14-én ért a vár alá, ahonnan Sárkány Ferenc azt írta, „negyednapnál tovább nem tarthatja a várat". A védők végül is június 16-án adták fel a várat,90 melyet a törökök július 18-án felrobbantottak.91 A hadjárat során a törökök még több, útjukba kerülő zalai várat elfog-laltak (Kapornak, Pölöske, Kemend, Egerszeg,Egervár), de végül is augusz-tus l-jén a Montecuccoli tábornagy által vezetett seregtől Szentgotthárd mellett vereséget szenvedtek. Az ezt követő vasvári békekötés - melyet a kortársak is szégyenletesnek neveztek - a töröknek tett engedményei kö-zött arról is rendelkezett, hogy Kiskomár és Új-Zrínyivár nem épülhet újjá. Ezzel már semmi sem veszélyeztette a kanizsai török összeköttetését a birodalommal, és az addig a kiskomári vár oltalmát élvező helységek, köz-tük Karos is teljesen török uralom alá jutottak. Karos küzdelme a túlélésért (1664-1690) A kiskomári vár feladása után a legközelebbi magyar végvár Zalavár maradt, melynek feladata - nagysága és elhelyezkedése következtében -csak a Zala mocsaras torkolatvidékén fekvő átkelők védelme lehetett. A karos környéki falvak lakói ettől kezdve egyértelműen a török alattvalói lettek. így alakult ki az a helyzet, hogy a megmaradt adózó falvakat most már a török oltalmazta, s a végváriak pusztították. Az 1670 körül írt leve-lében Musztafa kanizsai „bég basa" Batthyány Kristófnak arról panaszko-dik, hogy a kaproncai hajdúk Zalaapáti, Merenye, Újlak, Gelse, Újudvar, Karos, Komárváros, Galambok, Récse, Pocfölde polgáraitól marháikat elvitték, több polgárt megkötözve Kaproncára vittek.92 Úgy látszik, hogy a Dráván túli végek katonái előszeretettel rabolták ezt a vidéket, mert 1686. július 13-án Agi András Kapornakról írt levelében ismét arról tudó-sít, hogy németek és horvátok átjöttek a Dráván és feldúlták Karost, Ga-lambokot és Komárt.93 A erős élni akarás példájának tekinthető, hogy a megmaradt falvak lakói az elhagyott javakat a pusztítások közepette is igyekeztek hasznosí-tani. Ez ellen persze az eredeti tulajdonosok felléptek. 1685-ben Csányi Bernát tiltakozását kérésére Zala vármegye oklevélbe is foglalta. Ebben eltiltják Csány puszta használatától Misefa, Kehida, Igric, Zalaapáti, Szentpéterúr, Almás, Rada, Karos és Kapornak lakóit.94 96 Ezek az évek már a török megszállás utolsó időszakát jelentik. 1683-ban a Bécs elfoglalására vezetett sikertelen török hadjárat felrázta az euró-pai közvéleményt. Bebizonyosodott a nagy hódító legyőzhetősége, s elér-hető közelségbe került az országból való kiverésének lehetősége. 1686. szeptember 2-án Buda tornyairól lehullt a félholdas zászló, megkezdődött az ország felszabadítása. A felszabadító hadjárat fő csapásának iránya a nagy folyók, elsősorban a Duna mente volt. Az erősebb török várakat, helyőrségeket, amelyek a felvonulást nem nagyon veszélyeztették, blokád alá vették és egyszerűen maguk mögött hagyták. így Buda felszabadítása után, a török nyomába induló szövetségesek már október 22-én Pécset, no-vember 12-én Kaposvárt is elfoglalták, bár a mélyen ezek mögé húzódó várak még török kézen voltak. 1688 nyarán, amikor már Belgrád ormairól is lekerült a török lobogó, a Dunántúlon, Szigetváron és Kanizsán még a török volt az úr. Mikor azután 1689. január 26-án Szigetvár is kapitulált, Kanizsa egyedül maradt. A török kiverésére bevonuló seregek utánpótlásuk biztosítása érdekében semmitől sem riadtak vissza. Pusztításuk meghaladta a korábbi időszakét. Még azokat a magyar és a török végek között élő falvakat is módszeresen ki-fosztották, melyek lakói javaik zömét évszázados tapasztalataik alapján mindeddig sikerrel el tudták rejteni. Radonay Mátyás zalavári apát Zalavárról 1687 őszén arról tudósít, hogy az elmúlt évben gróf Sulcz generális katonái és a horvát hadak 5000 mázsa gabonát, 562 ökröt és sertést és 30 lovat vittek el Komárvárosból, Galambokról és Karosról.95 A török háborúk legsúlyo-sabb csapását mégis az utolsó években kellett hogy elszenvedje Karos. Kanizsa bevételét ugyanis - a többi várhoz hasonlóan - ostromzárral, kiéheztetéssel tervezték a hadjárat szervezői. Ezért arra törekedtek, hogy a kanizsaiak sehogy se jussanak élelmiszerhez. Mivel nemcsak a koncentrál-tabb kitörések megakadályozására, de még a jó áron való élelmiszer-csem-pészés kockázatának csökkentésére sem állt elegendő katonai erő rendelke-zésre, a legdrasztikusabb eszközökhöz nyúltak: a környék lakott települé-seit pusztították el. Amit másfél évszázad harcai nem tudtak elérni, azt vé-gül a „felszabadítók" megtették, évekre elűzték Karos lakóit. 1687 áprilisá-ban Nagy Ferenc egerszegi kapitány Batthyány II. Ádámhoz címzett leve-lében azt írja, hogy tudomására jutott, a zalavári kapitány megparancsolta a Kanizsa környéki falvaknak, hogy falujukat pusztán hagyják, mert neki őfelségétől parancsa van, hogy ezeket elpusztítsa. Galambok, Karos, Újlak lakói már elfutottak, a kapornakiak is indulni készültek.96 Kanizsa végül is 1690. április 13-án nyitott kaput szabad elvonulás fejében Batthyány II. Ádám gróf és Zichy István gróf csapatai előtt. Csak ezután nyílt lehetőség arra, hogy három év után hazatérjenek. Amivel a karosi polgárok még ab-ban az évben éltek is. 97 JEGYZETEK '■ Zalakaros területén a terepbejárásokat dr. Horváth László végezte. Eredményeinek fel-használását ezúton köszönöm meg neki. A Kis-Balaton területén végzett régészeti kutatások összefoglalása: Régészed kutatá-sok a Kis-Balaton térségében I. Az alsó-Zalavölgy régészeti emlékei (Tájékoztató az 1980-85. évi kutatások eredményeiről szerk.: Vándor László. Zalaegerszeg 1986.) Év-ezredek üzenete a láp világából (Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979— 1992) szerk.: Költő László és Vándor László. Kaposvár-Zalaegerszeg 1996. további-akban: Évezredek). Valamint német nyelven: Sieben Jahrtausende am Balaton. Von der Ur- und Frühgeschichte bis zum Ende der Türkenkriege. (ed. Róbert Müller. Mann-heim-Oldenburg 1990, továbbiakban: Sieben Jahrtausende). 2- M. VIRÁG Zsuzsa: Újkőkor (neolitikum) és korai rézkor. (In: Évezredek 16-17.) 3- HORVÁTH László terepbejárása 1978. július 20. (Thúry György Múzeum, terepbejá- rási jegyzőkönyv). 4- HORVÁTH László: Késő bronzkor. (In: Évezredek) 72. 5- HORVÁTH László leletmentése 1979. március 6. (Thúry György Múzeum, terepbejá- rási napló) 6 HORVÁTH László: Késő vaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában. (Zalai Múze-um 1., Zalaegerszeg, 1987) 62-63, 3. kép 1,4,5.; HORVÁTH László: Késő vaskor. (In: Évezredek) 19., 81-82. 7- DARNAY Kálmán: A galamboki sírleletről. (Archaeológiai Értesítő 13., 1893) 170- 171.; HUNYADI, Ilona: Kelták a Kárpát medencében. Leletanyag (Régészeti Füzetek 2. Bp., 1957.) 27-28. 8- MÜLLER Róbert: Római kor. (In: Évezredek) 85-91. 9 MÜLLER Róbert: Hunok, germánok. (In: Évezredek) 93-96. 10- SZŐKE Béla Miklós: Avar kor. (In: Évezredek) 104-113.; SZŐKE Béla Miklós-VÁNDOR László: 8-9. századi birituális temető Zalakomár határában. Zalai Gyűj-temény 18. Zalaegerszeg, 1983.) 69-86.; SZŐKE, Béla Miklós - VÁNDOR, László: Neue Ergebnisse der Ausgrabungen im Kis-Balaton Gebiet. (In: Herwig Friesin-ger-Falko Daim: Die Bayem und ihre Nachbarn. Teil 2. Wien 1985.) 207-213. "■ HORVÁTH László terepbejárása 1978. július 20. (Thúry György Múzeum, terepbe-járási jegyzőkönyv) n- SZŐKE Béla Miklós: Az avar kor vége (In: Évezredek) 108-113. l3' CS. SÓS, Ágnes: Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. (Münch-ner Beitrage zur Vor- und Frühgeschichte Bánd 22. München 1973.) 14- MÜLLER Róbert: Zalaszabar - Borjúállás-sziget. (In: Évezredek) 135-139.; MÜL- LER, Róbert: Karoling udvarház és temetője Zalaszabar - Borjúállás-szigetről. (In: Honfoglalás és régészet, szerk. Kovács László. Budapest, 1994.) 91-98. 15- CS. SOS, Ágnes: Berichte über die Ergebnisse der Ausgrabungen von Zalavár-Ré- céskút in den Jahren 1961-63. (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hun- garicae Budapest 21. Bp., 1969) 51-103. 16- CS. SÓS, Ágnes: Zalavár az újabb ásatások tükrében. (In: Honfoglalás és régészet, szerk. Kovács László. Budapest 1994.) 85-90. 17- SZŐKE Béla Miklós: Karoling-kor. (In: Évezredek) 123-135.; SZŐKE, Béla Miklós- ÉRY, Kinga-MÜLLER, Róbert-VÁNDOR, László: Die Karolingerzeit im unteren Zalatal. Graberfelder und Siedlungsreste von Garabonc I—II. und Zalaszabar- Dezsősziget. (Antaeus 21. Budapest, 1992.) is. VÁNDOR, László: Landnahme und Arpadenzeit. (In: Sieben Jahrtausende 98.) 98 l9i BÓNA István: Az Árpádok korai várairól. 11-12. századi ispáni várak és határvárak. (Debrecen, 1995.) 41. 2a A dolgozat lektora szerint elképzelhető, hogy Colon civitas nem a mai Kolon-pusztá-val azonos. Ott csak Colon-nak, a megye első ispánjának a magánbirtoka lehetett, míg székhelye, s egyben a megye első közigazgatási központja, civitas - a Zalavár-Várszi-geten állt, a korábbi Karoling-kori grófi központban, így érthetőbb az is, miért ott, s nem Kolon-pusztán épült fel 1019-re a bencés kolostor. 21- KISS I. 693. Nevének eredetéről ld. ÖRDÖG Ferenc tanulmánya ugyanebben a kötet- ben. 22- Veszprémi kápt. lt. Merenye 4., (Codex Diplomaticus. A továbbiakban CD.) IX/7 640., VI/2 382; A királynéi adományozásról Holub III. 500-501. (Merenye). : , 21 Zalai Oklevéltár (a továbbiakban: Z.O.) I. 296., Holub III. 242. (Garabonc) 24- Pannonhalmi rendtörténet I. 306., 640.; Veszprémi kápt. lt. Merenye 7. 25- ÁUO. XI. 141.; HO. VII. 2.; UO. XI. 479., VIII. 64., Szentpéteri I. 423. 26. VÁNDOR: Kanizsa, 226. és 1. lábjegyzet : 27 ZO. I. 188. ■.,..■-..;: , .■■•; .. ■■ . . •■ . 28-CD. VI/2. 382. 29 ■ A kérdésre alább még részletesebben visszatérek. i 30-1231. évi Aranybulla 15. pontja. 31OL. Dl. 89., 502. ; 32-ÁUO. VIII. 64., XI. 526. ; . ,; 31 ÁUO. XII. 699. ; 34CD. VII/1.322. 35- Veszprémi kápt. lt. 1276. Karos 1.; Fejér: CD VII/2. 48. 36- Veszprémi kápt. lt. 1469 (1276) Insula magna 5. 37' HOLUB József: Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban. Századok, 1917. 45-60. (A továbbiakban: Holub, 1917.) 38- Z.O. II. 576-577. ■ : 39- Vk. lt. 1469 (1276) Insula magna 5; Holub 1917 50; HÓMAN Bálint: Magyar pénztör- ténet 1000-1325. (Bp., 1916.) 528. 40- HOLUB, 1917. 50. ' ' 41- IV. Béla 1254. évi átiratában: Vp. lt. Merenye 4.; CD. VI/2. 360-362. ,'• 42- Vp. kápt. lt. Merenye 4; CD. IX./7. 640., VI/2. 382. ", ... ' ■ 43- CD. VIII/3. 549. 44- HOLUB József: Zala vármegye története a középkorban I. (Pécs., 1929.) 334. (Későb- biekben Holub I.) (Karácsonyi szerint ez az oklevél hamis. Erdélyi azonban csak az 1256-os évet kérdőjelezi meg, ERDÉLYI László: A zalavári apátság legrégibb okleve- lei. (In: Füssy 460.) 45- CD. IX/2. 374. 46'Bártfai Szabó 11., 77-83. „■ ■ ■:.'..■ ... ■ . ' 47-Bártfai Szabó 8-10. . . , .-.■■■■ 48-Bártfai Szabó 10. ; - : 49' Holub I. 114. . . ..' 50- Vp. kápt. lt. Merenye 17. " -; : ■ ; ; 51Vp. kápt. lt. Garabonc 12. ' 52- Vp. kápt. lt. Merenye 24. 53- OL. C 99. Helytartótanács lt. Conscriptio provertuum prochorum et ludimagistrorum. raksz. A. 100. 1777. 54- Holub I. 333-334.; Füssy 466-468.; Z.O. II. 596. 9$ 55HolubI. 336.;Füssy563. 56- Holub III. 370. 57- Holub III. 502. Merenye 58- Bártfai Szabó 105.; Magyar Tört. Tár XII. 117. 59 OL. Dic. Somogy m. I. köt. pag. 142. 1536. 60- OL. Dic. Somogy m. I. köt. pag. 165. v. 1544. 61- OL. Dic. Somogy m. I. köt. pag. 250. 1548. 62- ZML. Zalavári hh. lt. 1/286. 63 ZML. Zalavári hh. lt. 1/289. 64 ZML. Zalavári hh. lt. „C" protocollum 71-74. old. 65-ZML. Zalavári hh. lt. 1/2393. 66- OL. Kam.lt. Nádasdy lt. Missiles. 1555. „... tria oppida utque Komar, Galambok et Ka- ros turcas cese subire vellet." 67 OL. Dic. Somogy II. köt. 155/v. ' 68- ZML. Zalavári hh. lt. 1/1997. (Az oklevél vége leszakadt!) ' 69- A veszprémi egyházmegye schematizmusa. (Veszprém, 1975.) 22. 70- VELICS: Defterek I. köt. 188. : 71 ZML. Zalavári hh. lt. 1/406. 72 VELICS: Defterek I. köt. 211. (1571) ' 71 OL. Batthyány lt. Missiles 26832. 74- Hofkammer Wien Film W 182. Conscriptio Kapornak. 75 OL. Dic. Somogy 2. Fol 219/V. Karos ad castrum Komar. 76- OL. U. et C. 27/61. '597. Kiskomárom 77- OL. Dic. Somogy 2. kör. Fol. 267/V. 1598. 78 P. 427. Khuen Héderváry Lt. Viczay rész. P. III. nr. 3/a. Jegyzőkönyv pag. 6. 79- OL. Batthyány lt. Missiles 34652. Orosz Pál levele Kaporaakról Batthyány Ádámnak. 1637. X. 1. (400 török lovas jött az elmúlt nap Kapornak felé Almás faluig, majd Karos nevű puszta falunál megfordultak és visszamentek). 80- Esztergomi Káptalan lt. Lad. 154. Exceptum ex urbariis variis veteribus Praep. Veterius Budae. 81 OL. Batthyány cs. lt. P. 1315. Batthyány I. ődám ir. Rsz. 2. 1644. évi pali. Fol. 6. 82- OL. Batthyány lt. Missiles 622. 83- OL. Batthyány lt. Missiles 134. 84 OL. Batthyány cs. lt. Missiles 31726. 85- VÁNDOR: Kanizsa, 363. 86 OL. Batthyány lt. Missiles 46195. Széchenyi György püspök Egerszegről. 1654. IV. 29. 87ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. (Bp., 1977.) 315- 316. 88- ÚJVÁRI István: A komári vár története (Kézirat). G.M.A. 1288-88. 211. 89 OL. Relatio. - Eredeti E. 150. Acta eccl. 22/29. 90 ESTERHÁZY Pál: Mars Hungaricus (Bp., 1989.) 168-19. 490.1. 138. lbj. 91 Magyarország történeti kronológiája II. (Bp., 1982.) 486. 92- OL. Batthyány lt. Missiles 31726. 93 OL. Batthyány cs. lt. Missiles 84. Agi András levele Kapornakról. 1686. VII. 13. 94 ZML. Csány cs. lt. II.csőm. fasc. 5. nr. 17. 95- OL. Batthyány cs. lt. Missiles 39037. Radonay levele Zalavárról. 1687. X. 11. 96 OL. Batthyány cs. lt. Missiles 33110. Nagy Ferenc egerszegi kapitány Batthyány Ádám-nak. 1687. IV. 12. 100 HALÁSZ IMRE A TELEPÜLÉS UTOLSÓ KÉT ÉVSZÁZADA Szinte lehetetlen vállalkozás Zalakaros utolsó két évszázadának rész-letes feldolgozása. A forrásanyag rendkívüli szűkössége miatt egyrészt a fennmaradt összeírások, másrészt a statisztikai adatközlések képezhetik csak a munka gerincét. Az egykori komárvárosi - ma Zalakomár - központtal működő óbudai prépostsági, majd vallásalap tulajdonában lévő birtokközpontnak hatalmas levéltári anyaga volt - a második világháború végéig, sőt még a háborús hónapokat is átvészelte, de 1945 végén ez az anyag elpusztult. A helybeli lakosok által szétszórt és eltüzelt iratok valamikor 1945 és 1946 forduló-ján semmisültek meg, az egykor mintaszerűen rendezett levéltár jelenték-telen töredéke került csak be a Zala Megyei Levéltárba.1 A KONTRAKTUSOK ÉVTIZEDEI 1690. április 13-án Kanizsa várának visszafoglalásával ismét béke köszöntött a környékre.2 A majd egy évszázados török uralom megtette hatását, hiszen elnéptelenedett falvakat, elhanyagolt földeket, réteket, gyü-mölcsösöket és részben kipusztult szőlőket talált az arra járó, a korabeli Kis-Balaton mocsárvidéke mellett észak-déli irányban húzódó évszázados utakon. A reorganizáció nem könnyű munkája azonnal, alig másfél hónappal a térség centrumának visszafoglalása után megkezdődött. Karos és a kör-nyékbeli települések sivár, 1687 óta felégetett falvak3 voltak, melyek ma-radék lakói is elmenekültek. Ezért a kizárólagos cél a minél hamarabbi betelepítés lehetett. A kanizsai blokád során felégetett falu területe az 1690. évi urbárium szerint száz hold közepes minőségű szántóföld, silány rét, fél mérföld hosszú erdő és kb. 12 holdnyi puszta szőlő. Gabona és bor-tizedet, valamint évi 25 forintot kellett adózniuk keresztény földesuruknak, a nagyszombati barátoknak. Török földesuruk a koppányi bég volt, akinek 24 forinttal adóztak, ezen kívül évente 8 szekérrel teljesítettek Merenye községgel együtt ingyenmunkát a töröknek.4 101 Zalakarosnak és környékének, a Galambok, Karos, Kiskomárom tele-pülésből álló térségnek az „Óbudai prépostság és a Generál-kollégium" lesz a földesura. A prépostság tulajdona volt ezen kívül a Dunántúlon még a mai Veszprém megye területén lévő Nagypécsely és Budavár (ma Óbu-davár).5 Kiskomárom és Zalakaros környéke végig egyházi tulajdonban marad, az óbudai prépostság után később az esztergomi káptalan, 1790-től a Vallásalap, majd a pozsonyi szeminárium tulajdonolta. Ez az egyházi fennhatóság csak rövid időre szűnt meg 1789-ben.6 A földesúr és jobbágyai között az első kontraktust Kanizsa felszaba-dulása után alig másfél hónappal már megkötik. Ezek a kontraktusok (=szerződések) szabályozták az adott területen élők mindennapjait, kitér-tek a földesúri joghatóságra, a földesúr gazdasági érdekére, az árendákra és más - szabályozást igénylő - területekre. Amennyiben e kontraktusokat meghaladta az idő, esetleg más lett a gyakorlat, vagy a földesúr kívánta másképp szabályozni a birtokolt falvak rendjét, úgy új kontraktust kötött, sokszor - ahogy ezt Karosnál is látni fogjuk - szabálytalan időközönként, de minden esetben újraszabályozva a haszonvételeket. A kontraktusok mellett az urbáriumok nyújtanak eligazodási lehetőséget a kor mindennap-jaiban, hiszen ez az összeírás feltüntet minden adózót, számba veszi azt a tulajdont, ami után adózik a jobbágy, s megadja a beszolgáltatandó adó mennyiségét is. A már említett, 1690. május 23-án kelt kontraktus eredetije nem maradt fenn, de az erről készített másolat viszont szerepel egy 1777-es úrbéri per anyagában. Ezt közölte le Samay István 1876-ban, mikor nemcsak érintet-len volt még az uradalom levéltára, hanem a lehető legnagyobb gondosság-gal kezelték az esetleges jogviták során perdöntő bizonyítékul is szolgáló dokumentumokat. Nem véletlenül „Alapító-levél Komár, Galambok és Karos községekre" címmel tette közzé Samay a török idők utáni első doku-mentumot, hiszen ennek alapján osztják fel a földeket, kapnak házhelyet, földet, s nem utolsó sorban adómentességet a be-, illetve visszatelepültek. „Pethő István Jézus Társaságábul Magyar Országban az Egy házi Rendnek Generálé Collegiumának Regense és Ó Budai Prépost" Komár, Galambok és Karos helységekkel kötött kontraktusában, felosztották a bir-tokot, melyben a Karosnál sokkal jelentősebb, várral és birtokközponttal rendelkező Komár 101, másik két település 51-51 házhelyet kapott. A meg-állapodás szerint minden házhelyhez egyenlő nagyságú rét, gyümölcsös és szántóföld tartozik. A zsellérek és mesteremberek csak házhelyet kaptak, gazdaságot nem. Ez a kontraktus minden részletre kiterjedően szabályozta a letelepedés feltételeit, az adómentesség, illetve az adó mértékét, a jog-szolgáltatás módozatait, ezért - különös jelentősége miatt - teljes terjedel-mében idézzük: 102 „1. A régi Urbáriumok szerént ezen meg nevezett három Városnak Ha-tára közönséges lényen, és annak földei, Rétéi, Gyümölcsösei osz-tassanak föl, mind az három városnak mastani Lakossinak egyenlő akarattyábul kétszáz három Ház helyre: Légyen pedig Komárvá-rossának házhelye száz egy. Galamboknak Eötven egy, Karosnak Eötven egy, minden helységben minden háznak légyen egyenlő földgye, Réttye, Gyümölcsössé, egyiknek mint másiknak akár hon-nénd tellik ki, ezen földek, Rétek, Gyümölcsösek oly rendelessenek, a mely Rendelésnek az Házok az ház helynek föl vételében válo- ■■ gatás de nem a földekben, Rétekben és Gyümölcsösökben. A zsel- 1 léreknek, Mester Embereknek különben légyen Ház helyek, föld, Rét és Gyümölcsös nélkül. A kinek elejéntén bizonyos ház helye volt, ha mingyárt arra nem szál, és most mást más szál reája, nem kereshesse többé, senkinek pedig szabad ne légyen Ház helyhez jutott földeit, Rétéit, Gyümölcsösit attul ellidegenétteni, ell adni, és ell cserélni, és ell zálogosíttani, a ki pénz ád reá, ell veszti. Mind azon által ha ki e féle maga Háza után való javait erejével nem győzné, szabad lészen hogy néki menendő hasznára másnak bo- csáthasson Esztendőnként. Az Erdők, Makkosok, legeltető mezők, vizek, az egész határban közönségessek lesznek mind az három város lakossiaknak, amint arrul meg alkudhatnak egy más között, egyébb képpen az Uraságh azt is ell rendeli. A szőlők akár mely Hegyen legyenek, ha eddig volt Gazdái hozzá nem nyúlnak még ez idén, jövő kikeletre azoké legyenek örökössen, a kik akkor ell fog- lalják, és építteni kezdik. O-Tl!' 2. A Régi Urbáriumok helyekben maradván, azomban mind az három nevezett városnak Eöt esztendeig való szabadságh adatik, Házok- tul, és Házok után való Javaitul való Adótul, és szolgálattul. Az Eöt Esztendeigh kapálatlan, de rakott szőlőknek hegy vámot Eöt Esz- tendeig ell engedi az Uraságh, a Parlagoknak kiket ujjonnan szük- séges ültetni tiz Esztendeigh. A Puszták után való földeket, Réte- ket, és Gyümölcsössöket adgyák ki a Birák az Uraságh hasznául, ugy hogy a ki jövevén helyben szállana, mingyárst az hoz az Hely- ■ hez nyúlhasson, kihez kedve lészen, és az ő széle későbben hely- ben szálló jövevények attul a naptul, legyen hasonló Eöt ■; Esztendeigh való szabadsága, mellyen le telepedik, ha valaki ezen Helységekben szándékozó jövevént szóval, vagy cselekedettel akadáloztatná, vagy idegeníttené 40 forént légyen büntetése. Ki - adandó Puszták után való földekbül az Uraságh számára ezen Eöt Esztendő alatt a Birák illyen hasznot hajcsanak [sic] száz kévétül egy garast, egy Kalangya szénátul egy garast, egy Gyümölcsöstül 103 104 egy garast tartozzanak a Birák mind a le telepedett Gazdáknak, mind azoknak, a kik valami Pusztának Javait birják, és a szőlős Gazdáknak is Lajstromát minden Esztendőben, mastanis mindjárt az Uraságh kezéhez küldeni. A Csuti Kápolnánál való határ és Balaton között a Koloni határnak végénél esik eösszve a Komári határral maga számára, és hasznára tartya az Uraságh, mivel az Prépostságnak majorsága volt. Dézsma attul nem jár, árendába ki bocsáttatik, ha ki kívánni fogja, hasonló képpen az Uraságh számára szakasztassék és tartassék Komár vára helye a' mellette lévő Gyümölcsösökkel, Kertekkel és Rétekkel együtt, a' kit a várbélyi Katonaságh, és Petheő László birt Kapitán-sága után, kis árendába bocsáttatik. A vámnak jövedelmét szedgyék a Birák hiven az Uraságh számá-ra, kinek sörtésekbül eleven jövedelmet pénzül bé ne vegyék, ha-nem egyszer egy Esztendőben tartozzanak föl hajtani a városiak ál-tal Nagy Szombathban valamennyi lészen. A Korcsmáknak, Mé-szárszékeknek, Malmoknak jövedelmét, és az ép szőlőknek Hegy-vámot, és az Uraságot illető Dézsmát, aprólékos Bírságokat, Bün-tetéseket ezen eöt Esztendő alatt fordittya az Uraságh a' Templo-mokra, és a Lelki Tanéttókra szedgyék bé a Bírák, de az Uraságh hire nélkül semmire ne fordétsák. A Két Száz Ház helyen kívül légyen mind az három városhoz legh közellebb lévő földekbül, Gyümölcsösökbül, Rétekbül annyi, meny-nyi Két ház után esnek külömbb szakasztva a Lelki Taníttóknak, és Templomoknak számára, a mint tovább az Uraságh ellrendeli, tar-tozik mind a három helység Lelki Taníttojának számára bötsületes lakó Helyt szakasztani, azon Házat építteni minden szükséges és elegendő alkalmatosságával, a Templomok építtésében is munká-val segítségül lenni. Eli telvén eöt Esztendeig való szabadságh 1695.dik Esztendőnek szent György napján [április 24.], és ugyan akkoris meg nem köny-nyebbedván mastani nehéz Terhe a Szegénységnek: minden Ház helynek adója, s szolgálattya lehett lészen summája hat forént, a' Bírák szedik bé, és szolgáltattyák kezéhez három Terminusra, Kar-ácson Szent György, és Szent Mihály napjára, azért az három Biro akkoron szabad lészen házátul való summátul a szent Péteri, és Bükkösi Puszta határbul, ha valami haszna lehet egy Esztendeig, ezen három Város megye hasznát jövő Szent György napig, és a kik azon Helységeket meg száliák, hasonló szabadságh adtik nézik: Továbbá pedig talállyák meg az Uraságot az ház helyeknek szá-mával. 6. Az Uraságh hire nélkül határok miatt való Pörlekedésben a város béliek ne ereszkedgyenek, ha ki halált érdemlő vétkesnek találtat- '< nék, az Uraságh keze lészen rajta, Komár várossá kapuja előtt az Országh Uttya fölött helyeztessék mingyárt mind az három váro-siaknakjelen létékben a Törvényfa. Ne engedgyék a Birák az Istent bosszantó szitkot, átkot, és más gonosz cselekedeteket, lészen a féliknek büntetése a Biráknak fele hasznával, vethetnek kik halált ... • nem érdemlenek, és más egyenetlenségekben mind a három város Birái, és Eskütt Tanátsai tegyenek együtt Törvént, és igazéttást. De az Uraságh elejbe fönt maradgyon az Apelatio, ha ki aránzaria, . hogy meg sértődött. A Bírák minden Holnapban irás által minden állapottyokrul tudóséttsák az Uraságot."7 A kontraktus szerint tehát a letelepülők ötévi, a szőlőtelepítők tízévi mentességet kaptak a földesúri terhek alól. Ez utóbbi külön figyelemre méltó, mint ahogy az is, hogy 40 forint bírságot róttak ki arra - rendkívül nagy pénz akkoriban -, aki bármelyik letelepedni szándékozót valamilyen módon eltérítene szándékától. Mindez azt mutatja, hogy a földesúr nagy gondot fordított az újratelepítésre, ez elemi érdeke volt egyrészt a szolgál-tatásokat, másrészt birtokai megművelését illetően. Ezt erősítette az a kivé-tel is, hogy ha valaki régi helyét nem foglalta el, azt később már nem kö-vetelhette vissza. Az egyház megerősítését szolgálta, hogy a kocsma, a malom és a mé-szárszék jövedelme öt éven keresztül a templomé volt, s a települések lakóinak kötelességük volt dolgozni az építendő templomon, parókiákon. A vám jövedelméről és - elsősorban a későbbi terhekkel összehason-lítva - csekély adóról nem mondott (mondhatott) le a földesúr, ki 1695 után hat forintra emeli, a „szabadság ötödik esztendejében" az adót, amit minden házhely után ki fognak vetni. Az 1695. évi urbárium Karost mezővárosnak, oppidumnak nevezi és összesen 23 családfőt említ, közülük 4 egész-, 15 fél-, 2 negyed-, és 2 há-romnegyedtelkesjobbágy. Egy évvel korábban mindössze nyolc jobbágyot és két zsellért említ egy adóösszeírás, amihez képest ez óriási fejlődés. A két évvel későbbi, 1697-es úrbéri összeírás szerint a földesurat 1 Ft 50 dénár illette házanként, s Karos lakói együttesen 40 nap kézi robotot voltak kötelesek teljesíteni. Ebben az évben két egynyolcadtelkes, öt egy-tizenhatod-telkes és öt zsellértelkes jobbágy volt a faluban, valamint öt há-zatlan zsellér.8 Ez az összeírás ismét falunak említi Karost, melynek területe 4 hold hosszú és két hold széles. Ekkor már jelentős, 40 holdnyi a szőlőterület, de döntő részében „eingewaxen" (=benőtt). Az összeíró megjegyzi még, hogy 105 a puszta és a bozóttal benőtt telkek számát nem lehet pontosan megálla-pítani. Az összeírás szerint a falu birtokosa ekkor az esztergomi káptalan, melynek régebben összesen 25 forint évi adót kellett fizetniük a karo-siaknak. Az urbárium megemlíti még a tiszttartó (provisor) számára teljesíten-dő szolgáltatásokat, ez szintén 40 napi kézi robot, továbbá 5 hold földet kell neki felszántani és bevetni jobbágy szolgáltatásként. Itt is feltűntették a török időkről már - korábban elvétve - közölt adatokat, mely szerint a koppányi bég (most „Bagoss hopani"-nak írják) volt a földesuruk, kinek a karosiak együttesen évi 30 Ft adót fizettek, ezen kívül 15 Ft volt évente a szultánnak fizetendő adójuk, s munkajáradékként tűzifát is kellett szállí-taniuk Kanizsára. Az 1697-ben felvett urbárium az eggyel korábbi eszten-dőre csak 4 adózó portát jelölt meg, amelyeken kívül 8 puszta porta volt a katolikusok és kálvinisták által egyaránt lakott településen.9 Vándor László szerint a törökkori szolgáltatások egy része tovább öröklődhetett, mivel ebben az évben a karosiaknak évente 24 szekér tűzi-fát kellett a kanizsai jezsuiták részére szállítani.10 Tizedet ekkor a zalavári apátságnak szolgáltattak gabonából és bor-ból, valamint mézből, ezen kívül a borból kilencedet a káptalannak.11 Az összeírok a településen megemlítenek egy romos templomot és egy malmot is.12 1699-ben domestica összeírást rendeltek el Zala és Somogy várme-gyékre. Ez - mind ez ideig - a legelső és a 17. századvéget illetően a leg-teljesebb összeírás, melynek eredményéből következtethetünk a majd egy évtized alatt kialakult helyzetre. Az összeíróknak szóló útmutatás szerint a helységbe érkezve a bírót és az esküdteket, vagy a falu öregjei közül néhá-nyat meg kellett esketni arról, hogy segítségükkel kizárólag valós adatok kerülnek felvételre. A korabeli „teljességi nyilatkozat" vétele után minden gazdának érté-keit egyenként összeírták. Rákérdeztek minden - szintén megesketett - gaz-dánál vagyoni viszonyaira, majd a falu vezetőinél - és ha volt, papjánál -kontrollálták, hogy a megkérdezett gazda igazat mondott-e. Ha valamit eltagadott, azt azonnal lefoglalták, elkobozták, fele az összeíróké lett, má-sik felét a vármegye javára kellett beszolgáltatni. A sessiókat, a jobbágy-telkeket 32 holddal vették számba, ennek megfelelően a háromnegyed tel-kes jobbágy 24, a féltelkes 16, a negyedtelkes 8, a nyolcadtelkes 4 hold szántóföldet birtokolt. Az utasításban felhívták a figyelmet arra a lehető-ségre, hogy nagyobb földterületet találnak. Ezt is számba kellett venni ter-mészetesen, ahogy a réteket, irtásokat, szőlőket is, feltüntetve azok minő-ségét és mennyiségét. Ha a sessiókhoz a jelzettnél kevesebb szántóföld tar- 106 tozna, azt is külön jelezniük kellett az összeíróknak. Külön felhívták az összeírok figyelmét, hogy a föld minőségét is tüntessék föl „tudniillik igen jó termő föld avagy középszerű, avagy igen sovány". A zsellérek javait ugyanúgy össze kellett írni, mint a jobbágyokét. Az összeírás rendelkezett a taxás és kuriális nemesek, valamint a polgárok javainak összeírásáról is. A szőlős gazdákat lakóhelyükön kellett összeírni, s nem annál a település-nél, ahol szőlőjük feküdt. Ugyancsak össze kellett írni a megyében szőlős-birtokkal rendelkező, de nem megyei lakos szőlősgazdákat. Ez az összeírás Karos 14 gazdáját említi meg, ezeket családfőknek tekinthetjük. Karos ekkor még nem tartozott a tehetős falvak közé, nyol-cadtelkesnél nincs tehetősebb lakója. A meglévő földterület még megfelelő megélhetést nyújt, nem kell ez idő tájt területeket elhódítani az erdőből. Már jelentős a szőlőművelés, jelentékeny mennyiséget szüreteltek. A gaz-dák háromnegyedének volt igásállata, kettőnek négy, egynek hat, ez akkor is jelentős szám, ha szaporulatot nem írták össze. Egy házas zsellér él, és egy egykerekű malom is működik itt, a faluban.13 Ez az összeírás - isme-reteink szerint - a legrégebbi karosi gazdanévsor: Gazda neve 3 3 g Z B fi II o I 1 -Scg E M 11 Szabó István Vasas András Vg 13 Szöő Pál Vw Varga Márton Szőke István Pap János Dörgöny András Vs Koszorús János Szőke György Vi Szabó János Csapó Márton Bornemissza Márton P/2 Horvát Miklós Barabás Márton 2Vs 107 Lassan folyik tehát a betelepülés, a falu a török idők pusztítása után kezd magára találni. Az 1700-as úrbéri összeírás már 11 lakott féltelekről és egy jó malom-ról tett említést. A község - melyben ekkor már kizárólag katolikusok lak-nak - területe ekkor 120 hold szántó, 86 kaszás rét, 70 kapás szőlő és 10 hold erdő volt.14 A nagyszombati káptalan birtokában lévő, lassan benépe-sülő település jobbágyi szolgáltatása a török időkben és jelenleg évi 24 frt. Az összeírás az egykori török földesúrnak a koppányi béget („Kopanyi Begg") említi, akinek évi 60 forinttal, a szultánnak pedig évi 15 forinttal adóztak. Érdemes összevetni az első évtized fejlődését, bár csak az összeírás által említett adatokat lehet összevetni, ami nem nyújt mindenre kiterjedő összehasonlítási alapot: Az összeírás adatai 1697 1699 1700 Említett gazdák száma 17 14 11 Egésztelkes jobbágy 0 0 0 Féltelkes jobbágy 0 0 11 Negyedtelkes jobbágy 0 0 na. Egynyolcadtelkes jobbágy 2 6 na. Egytizenhatod-telkes jobbágy 5 3 na. Zsellértelkes jobbágy 5 na. na. Hazátlan zsellér 5 0 na. Házas zsellér 0 1 na. Malom nem említi van van Falu területe szántó (hold) na. 33 í/2 120 rét (kaszás) na. 42 86 szőlő (kapás) na. 54 70 erdő (hold) na. na. 10 na. = nincs adat a forrásban A hiányosan rendelkezésre álló adatok egyértelműen mutatják, hogy a falu - bár továbbra is a kevésbé jelentősebbek közé tartozik, de önmagá-hoz képest fejlődik, ugyanakkor lakói egyre tehetősebbé válnak. Az 1700. évi összeírás már csak féltelkes jobbágyokat említ, három évvel, de még egy évvel korábban is az egynyolcadtelkes a legtehetősebb. Sajnos pontos névsorok hiányában a migrációt nem lehet nyomon követni, egyrészt az itt 108 közölt adatok egy mérsékelt, ugyanakkor töretlen fejlődést mutatnak, más-részt az a tény, hogy 1699-től jól működő malmot említenek a források, az olyan mérvű gazdasági tevékenységre utal, ahol a malom már megél. A 18. század elejéről fennmaradt néhány összeírásból e folyamat foly-tatódására következtethetünk. Az esetlegesen fennmaradt - elsősorban adózási céllal készített - összeírások azonban soha nem terjednek ki a la-kosság egészére, ezt csak a polgári kor statisztikai adatfelvételeitől köve-telhetjük meg. 1701-ben egy tucat karosi gazdáról tesznek említést, és itt már ismét-lődnek a két éve feltűnt családnevek, melyek hosszú időn keresztül folya-matosan jelen lesznek forrásainkban: Szöő Pál, Csapó Márton, Borne-missza Márton, Varga Márton, Dörgönye András, Horváth Miklós, Borbás Márton, Varga János, Csöndör János, Kiss Miklós, Vasass András és Sző-ke István.15 Gazda neve Ökör, ló, igavonó Fejőstehén Meddő tehén, na-gyobb 3 éves tinó Tinó, legalább 2 éves Méhe (kas) Gabona (tiszta) soproni mértékkel Kukorica Árpa, köles, hajdina Bor, akó II. oszt. Szöő Pál 4 3 - - 4 12 - 9 10 Csapó Márton 2 2 - 1 2 10 1 5 1 Bornemissza Márton 4 1 1 2 - - 3 1 2 Varga Márton - 1 - 2 4 12 3 1 5 Dörgönye András 2 3 - - 2 5 4 8 Horvát Miklós 6 4 4 1 6 30 5 9 10 Borbás Márton 4 4 - 2 1 9 1 4 4 Varga András - 2 - 2 - 5 1 Vr - 5 Csöndör János 2 1 - 2 1 1 - - 8 Kiss Miklós - 2 - - - 2 2 - 3 Vasass András 3 1 - 2 8 10 3 8 9 Szőke István 4 2 - - 3 10 5 - 5 1702-ben a földesúr új kontraktust kötött jobbágyaival, ebben az állt, hogy az egésztelkes jobbágynak 6, a féltelkesnek 3 forintot, a negyedtel-kesnek egy tallért kellett fizetni. A terményből az uraságot kilenced illette, aki a tizedet a zalavári apát helyett szedte be. A karosi zsellérek a kiskomáromi uradalomban dolgoztak. 109 Ha valaki puszta földet akart felszántani, jelentenie kellett, s a termés után kilenced beszolgáltatására kötelezték. Az uraság rétje után boglya-pénzt kellett fizetni, az erdők és legelők viszont a közös haszonvételek közé tartoztak. A karosi jobbágyok robotja - ahogy a kiskomáromi és ga-lamboki jobbágyoké is - szántás, szénahordás, kaszálás volt, ezt mind a kiskomáromi majorságban kellett teljesíteniük, továbbá előírták robotjuk-ban a major körüli segédkezést, ez bármilyen, a majorságban végzett mun-ka lehetett. Ezen kívül a karosi jobbágyoknak évenként, két szekeret kel-lett adniuk Nagyszombatba, ahová két őzet és két pár császármadarat is kellett küldeniük.16 A karosiak karácsonytól Szent Mihály napig [szeptember 29.] áren-dálták a kocsmákat.17 A büntetések között említik, hogy egésztelkes jobbágynak engedet-lenség esetén 120 pénzt kell fizetni, féltelkesnek 60-at, s mindezt az egy-háznak. Az ünnepi miséről elmaradóknak 12 pénzt kellett fizetni gyertyá-ra. Ezt a kontraktust 1712-ben megerősítették.18 A falu lakosairól és vagyoni viszonyairól az 1702. június 20-án készült urbárium meglehetősen pontosan tájékoztat bennünket. Az adózó családokat, illetve a családfőket tűntetik fel, ha a családfő özvegy (relicta), pontosan szerepel, nőket azonban csak abban az esetben tűntetnek fel, ha özvegyi sorsra jutott, s így ő a családfő. Az urbárium 30 háztartást sorol fel, tehát még 21 házhely üres abból az 51-ből, melyet az 1690-es megál- lapodás a községnek juttatott. . — . , Az adózó családfő Telek Ökör Tehén Üsző Juh-birka Disznó Méhe Bán Miklós, szabad, 200 forintért váltotta meg szabadságát 1 Borbás Márton özvegy, fiai István, György és Gergely 1 4 3 5 3 Tótt Miklós, fiai Miklós és Mihály 1 3 4 3 20 Szű Orsolya özvegy, fia Mihály '/2 1 1 2 Szű János, fia Mihály Vl _ 2 1 2 _ 2 1 Szű Pál, fia György Vi _ 2 3 6 _ 5 3 Szűke György, fia János Vi - - 2 2 - 2 - 110 Az adózó családfő Telek 3 Ökör Tehén Üsző Juh-birka Disznó Méhe Bornemissza Márton, fia Miklós lÁ 2 2 3 2 _ Csapó Márton, fiai István és Márton Vl 2 2 4 4 Varga Márton Vi — 1 1 1 — 4 — Basó Márton V2 elhagyatott Dörgényi András, fia Pál lÁ - 2 1 1 - 1 - Szilvágyi Mátyás Vi - 2 2 4 - 4 - Vasas András, fia Péter Vi - 2 2 4 - 10 4 Bolhásy István, fia Péter Vz - 2 1 2 - 2 - Varga András Vi - - 1 2 - - 4 Szűke István, fia János Vi - 4 1 2 - 3 - Ambrus István, elmenekült '/4 elhagyatott Pap János, fia Ferenc VA - - 2 3 - 2 - Dörgényi János VA - 2 1 - - 2 - Csertő András nőtlen VA - - - 1 - - - Koszorús János VA - - 2 4 - 2 - Csorna Bálint VA - 2 1 2 - - - Bolhásy András VA - - 1 1 - - - Tott Pál VA - - 1 2 - 1 - Kis Miklós VA - - 1 - - - - Györe Balázs VA - - - - - 3 - Török János VA - - - 1 - 1 - Baksa Péter, szegény, az előző évben vette fel [a telket] VA Tott János, szegény, ő is az előző évben vette fel [a telket] VA Összesen 30 család - 32 36 53 - 58 32 111 Az összeírás megjegyzi azt is, hogy még hat elhagyott (puszta) telek is van a faluban. Természetesen legelő és rét is tartozik Karos területéhez, ezen kívül egy - a már korábban többször is említett - egykerekű malom működött itt, az egy molnár 10 forintot fizetett évenként. A falu kocsmája ki volt adva árendába, ez évi 15 forint jövedelmet jelentett a birtokos pa-poknak.19 1711-ből már fellelhető egy teljes vagyonösszeírás is. A 13 összeírt gazdát három csoportba sorolhatjuk. Már majdnem mindenkinek van vonós jószága, a 4-6 igavonó mindenképpen tehetősségre utal. A másik figye-lemre méltó adat a viszonylag nagy bortermés, ez azt jelenti, hogy a két Gazda neve Vonós ökör, ló és fejőstehén Tinó, tulok, csikó, harmadfű Fejős juh, kecske és Öreg sertés Tavalyi juh, és esztendős süldő Vetés és kész vagy szalmát-lan gabona (pozsonyi akó) Bor (köböl) Árpa, zab, törköly, hajdina, köles Méhe (kas) Interesen (kölcsönzött pénz ft) Másnak adós-e (ft) Mennyi tesz ki egy dica 2 5 20 32 40 20 40 24 _ _ Szobi Gergely 3 - - - 2 3 - - - 6 Csöndör János 2 - - - 9 3 3 3 - 15 Koszoros János 1 - - - - 3 2 1 - - Varga Márton - - - - 4 5V4 - 8 7 - Bornemissza Márton 1 - - - 2 5 V4 - - - - Beké Gergely 5 - - 3 8 3 6 4 - 30 Szobi István 3 1 1 1 8 1 1 2 15 - Német Márton 6 2 3 6 16 12 7 15 15 - Szabó János 4 - - - 4 6V2 3 10 8 - Dedesi János 1 - - - 4 2 - - 15 - Ritecz István 3 - 10 6 4 3 2 - - 15 Csorna Bálint 3 - - - 6 6!/2 - - - 28 Vörös István 4 - 4 3 - 4 - - - 15 Összesen: 13 gazda 36 3 18 19 67 59 24 43 60 109 112 évtizeddel korábban elhanyagoltnak, elgazosodottnak talált szőlőket újra intenzíven művelik, illetve újakat is telepítettek. Külön érdekes, hogy meg-lepően nagy a kintlévőségek - a kölcsönzések és adósságok - összege. Az 1711. évi összeírás arról is tudósít, hogy ebben az évben húszan estek áldozatul a dühöngő pestisjárványnak.21 A 18. század elején a két szomszédos falu - jóllehet oppidumnak, tehát mezővárosnak is említik, s így szerepel az idézett 1690-es kontrak- tusban is - nagyjából azonos nagyságú. Egy 1713. novemberében készített összeírás Galambokon 8, Karoson 9 gazdát említ, ám mintha szegényebb lenne a falu, s az 1711-ben említett gazdák is. Mesterembert és kereskedőt ez évben nem említenek a faluban:22 : : , Gazda neve Vonyós marha, fejőstehén Negyed fű, tinó, tulok Harmadfű, tinó, tulok, csikó Juh, kecske Vetés és szemes gabona hajdina (pozsonyi mérő) Bor (pozsonyi akó) Méhe (kas) darab Németh Márton 2 1 2 - r 4i/2 1 Yi 8 Csorna Bálint - 1 - - i 1 - Bencze János 2 1 - - 6 Vi 4 Szabó István - 1 - - 1 1 1 Beké György 2 1 - - 2 1 2 Szabó János 2 1 - - 2 - 6 Csendes János - 1 - - - - 1 Bornemissza Márton - 1 - - - 1 - Koszoros János - 1 - - - - - Összesen: 9 gazda 8 9 2 - 16 Vi 6 22 Galambokon: 8 gazda 14 9 6 - 22 1 9 Nagy valószínűséggel az összeírás nem terjedt ki valamennyi jelenlé-vőre. Ami viszont minden adózóra kiterjedt, az az 1712. évi (egy 1764-ben készített másolatban fennmaradt) urbárium. Miután Zalakaroson ez időben csak adózó népesség él, ezt a 30 családfőt vehetjük Karos teljes lakosságá-nak.23 113 Az uradalom és a lakosság között nem kis feszültséget jelentett, hogy a kontraktusokat egyre kevésbé, végül már - elsősorban az italmérésre vo-natkozó cikkelyeit - egyáltalán nem tartották be. A szőlőtelepítés eredmé-nyeként egyre több, és a művelésnek köszönhetően egyre jobb a termés, melyet tisztességgel fogyasztottak a vidék lakói éppen úgy, mint az átuta-zók. Karos is - hiába nevezik mezővárosnak - kis falu ugyan, de nagy az átmenő forgalma. A Kis-Balaton két partján - már a középkortól fogva -fontos kereskedelmi út vezetett észak-déli irányban. Az egyik a víztükör és az azt szegélyező mocsárvidék keleti oldalán húzódó Zalaszentgrót-Sármellék-Zalavár-Balatonhídvég-Balatonmagyaród-Komár kereskedő út volt, míg a másik a nyugati oldalon a Kis-Balaton és a Zala folyók mel-lett Zalabértől Behiákpusztáig végigfutó „Zala-melléki Nagy Kereskedő Ut", melyek „bé ágazó mellék Kereskedő Uttyai" között említi a 19. szá-zad első felében készült leírás azt a kereskedő utat, mely Karosnál ágazott el s Kiskomáromon keresztül Somogy vármegyébe lehetett rajta eljutni. Ugyancsak erre mentek azok, akik a Muraközből induló, Nagykanizsán átvezető „Nagy Kereskedő és Katona Járó Út"-on elhagyva a dél-zalai me-zővárost északra fordultak Galamboknál. Karos tehát fontos elágazási pont, a 18. században már egyre forgalmasabb. A következő századtól pedig kimondottan élénk mindennapi forgalmat lebonyolító utak kereszte-ződésében rövidesen felépül „egy beszálló V[endég] fogadója"24. E foga-dóban és a többi kocsmában mérni az ekkor minden összeírásban jó bor-nak25 említett hegylevét ugyancsak jó üzlet, melyről az uradalom nem kívánt lemondani. Az uradalmi tiszttartó Komárvárosban van, viszonylag távol, a birtokos pedig Nagyszombatban - még távolabb - tehát „gazdasá-gosabb", ha előbb a község méri ki saját borát, akkor is ha nincs korcs-mái tatási joga. Miután az uradalom nagyon megérezte ezt a veszteséget, hiszen mindhárom településen hasonló volt a helyzet, és így a jobbágyszol-gáltatásként kapott jelentékeny mennyiségű borral nem tudott mit kezdeni, elhatározta, hogy egy újraszabályozott kontraktusban külön kiemeli kizá-rólagos jogát. 1732-ben került sor erre, mikor Komárváros, Galambok és Zalakaros elküldte Nagyszombatba háromfős delegációját, hogy megálla-podjon Huszár Jánossal a „Nagy szombathi Vörös Papok Collegiumának Regensével", ki egyben az „Oh Budai Propostságnak Adminisztrátora", hogy újratárgyalják a kontraktust. Komárvárosból Lábodi Mihály esküdt, Galambokból Tóth János, Zalakarosból Horváth Miklós egyezkedett a föl-desúrral, ki nehezményezte, hogy a települések egyike sem tartja be a korábbi kontraktus kocsmákra vonatkozó passzusát. A tárgyaláson - az 1732. október 31-én kelt kontraktus alapján - a régensnek is engednie kel-lett néhány pontban, így a megállapodás azzal kezdődhetett, hogy a telepü-lések küldöttei beismerték: „eöket a Korcsmák nem illetik". Majd „azon 114 könyörögtek, hogy eöket azon Árendában és szabadságokban hagyá az Uraságh a mint ekkoráigh voltak, kiket én meg hallgatván, és továbbis Nemes Collégium földén meg tartani akarván, kivánságoknak engedtem" elkészült az új, öt pontból álló kontraktus. Az első pont a korábbi megegye-zésekről, azok hatályát vesztéséről rendelkezik. A második pont tartalmaz-za a legfontosabb kérdést, hogy mindhárom településen a kocsmák és mé-szárszékek egész évben urasági tulajdonban maradnak, abban kizárólag az uraság borát, sörét, pálinkáját szabad árulni. Amennyiben valamelyik tele-pülés ki akarja venni a kocsmát árendába, akkor a gazdatiszttel kell előbb megalkudni. A kontraktus harmadik pontja továbbra is érvényben hagyja azt a gya-korlatot, hogy az árendás gazdákat „az Uraságh Dolgára" nem kötelezhe-tők, tehát robottal nem tartoznak, erre őket kényszeríteni nem lehet. Ezzel függ össze a megállapodás következő pontja is, mely arról rendelkezik, hogy az árendába kivett földterület összege változatlan marad. Az ötödik pont szerint gabonából nem, de borból kötelesek a kilenced beszolgáltatá-sára. Ez ismét a fennálló gyakorlat megerősítése: „a mire ekkoráigh köte-lesek voltak, azutánis arra kötelessek maradnak, és a' mire ezen edgyezés előtt kötelessek nem voltak, azután sem lesznek."26 A kontraktus tulajdonképpen az újraszabályozás címén a régi helyze-tet erősíti meg, így igazából csak megerősítésről beszélhetünk. A három település azáltal, hogy elismerte: nincs kocsmáltatási joga - ami jogilag tényleg nem is volt - megtartotta valamennyi jogosultságát az egyre nö-vekvő jobbágyterhek időszakában. A18. század negyvenes éveitől fokozódott a földesúri elnyomás. A há-rom település lakói Mária Teréziához fordultak sérelmükkel, úgy vélték, hogy az úriszék megsemmisítette korábbi jogaikat, a legfájóbb panasz az volt, hogy elvették szabad költözési jogukat, ezáltal az örökös jobbágyok sorába süllyesztették őket. Panaszolták azt is, hogy a szomszédos Kis-komárom és Komárváros lakói jelentős földterületet foglaltak el a karosi határból.27 Karos jobbágyainak életkörülményein Mária Terézia 1768. évi urbá-riuma sem sokat változtatott, Karos és a környező települések úrbéri viszo-nyai a következőképpen alakultak:28 115 . ' ! : "J '■ \. ■ i • i ■ ' Egész telek száma Telkes jobbágyok rétegződése Telkes jobbágyok száma Házas Hazátlan Helyséj egész 32-ed £ OO CN 48 33 32 32 32 25 32 "32 24 17 32 32 16 9 32 32 zsel-lérek száma Karos község 29 8 - - 8 5 35 2 - 50 - - Galambok község 43 - - - 21 - 44 - - 65 7 - Kiskomárom község 24 8 - - 2 9 29 5 - 45 - - Komárváros község 40 20 - - 16 5 43 - - 64 24 - Forrás: Az úrbéres birokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. Az 50 jobbágyból álló faluban 8 egész és 35 féltelkes jobbágyot írtak össze, kevés kivétellel örökös jobbágyokat. Nem volt tehát lakóira nézve pozitív kimenetelű az úrbéri per. A falu egy részén nagyon termékeny volt a föld, egy 1720-as adat sze-rint a kétnyomásos gazdálkodással 1 mérő elvetése után 3,5 mérő gabona termett. A második nyomás azonos nagyságú volt az elsővel. A dicalis összeírásokban első osztályúként szereplő rétjeik egy kaszás után egy közepes kocsi szénát adtak. Legelőjük, tűzifájuk és épületfájuk elegendő volt. A falu körül telepített szőlőket részben a domboldalakon, részben a mélyebben fekvő területeken művelték. 1 kapás szőlő után 3 urna silány minőségű boruk termett, ezt 60 dénárért tudták eladni, ám ez időben sok-szor küszködtek értékesítési problémákkal.29 Ez az adat ellentétes a koráb-biakkal. 1770-ben Karos már népes falu. Az itt letelepedett jobbágyok között volt egy faber 10, egy kerékgyártó 30 és két takács 32 forint jövedelem-mel, az extraszerialisták között pedig egy uradalmi kocsmáros és mészáros 22, egy tagularius 12 és két neocolonus (cigány) kézműves volt 6 frt. jöve-delemmel, 1 kocsmáros, egyúttal molnár Behiákpusztán 31 pozsonyi mérő gabona jövedelemmel, volt még 4 kanász, 1 csordás és egy uradalmi tiszt-tartó (satrapa). 116 Összes úrbéres száma Telek átlag Osztály Egész telekhez járó Belső telek Szántó Rét Teljes úrbéres földterület szántó rét telkes jobbágyoké zselléreké összesen telkes jobbágyoké zselléreké összesen telkes jobbágyoké zselléreké összesen telkes jobbágyoké zselléreké összesen 50 0,58 II. 20 8 37 - 37 441 - 441 357 - 357 835 - 835 72 0,67 II. 20 8 82 - 82 797 1 798 374 5 379 1253 6 1259 45 0,55 II. 20 8 40 - 40 449 - 449 210 - 210 699 - 699 88 0,63 II. 20 8 59 - 59 804 4 808 341 - 341 1204 4 1208 Dunántúl (Akadémiai Kiadó, Bp. 1970. 386-387. old.) A karosiak úrbéri szolgáltatásai nem különbözetek a másik két telepü-lés, Galambok és Komárváros szolgáltatásaiétól, ám a már lévő irtásföldek után külön kellett adózniuk 34 frt 22 kr-t, és külön évi 382 vödör kilenced-bort szolgáltattak a tizedköteles szőlők után.30 A környéket kézművesipari termékekkel - minden valószínűség szerint - a kiskomáromi takács céh látta el. A Zala Megyei Levéltárban található céhszabályzatuk szerint - melynek eredetije 1781-ben kelt, -II. József engedélyezi, hogy a csizmadiák, a magyar és német vargák, kád-árok, takácsok, kötélgyártók, bognárok, szűrszabók, váltómívesek, szabók és szűcsök közös céhbe tömörüljenek. A Zalaegerszegen megtartott várme-gyei közgyűlésen 1782-ben jelentették be a vegyes céh megalakulását.31 Karos 18. századi lakói Kiskomáromba, vagy Kanizsára jártak piacra, fölösleges mezőgazdasági termékeiket itt értékesítették és elsősorban kéz-művesipari portékákkal érkeztek vissza. Ruhára nem, vagy csak ritkán köl-töttek, ezeket általában télen maguk állították elő.32 Zalakaros és a környező települések lélekszámáról a legkorábbi pon-tos adatokat az 1784-1787 között, II. József korában végrehajtott első magyarországi népszámlálás adataiból nyerhetjük:33 .■.-• , 117 Település neve Jogál-lása Birtokos neve Házak Családok Jogi népesség Távol lévők (+) Idegenek (-) Tényleges népesség száma Zalakaros község Pozsonyi szeminárium 78 98 558 10 16 564 Garabonc község Veszprémi káptalan 66 70 403 5 11 409 Galambok község Pozsonyi szeminárium 123 143 760 17 12 755 Kis Komárom mezőváros Pozsonyi szeminárium 123 150 910 34 43 919 Komár Város község Pozsonyi szeminárium 136 150 788 13 11 786 Töllös puszta Pozsonyi szeminárium 12 13 70 3 2 69 A Pozsonyi Szeminárium dél-Zalában található birtokán a legjelentő-sebb település a mezővárosi jogállású Kis Komárom, mely ezt a központi helyzetét a 20. század hatvanas éveiig megtartja. Itt van a szeminárium uradalmának birtokközpontja is. Ugyanezeket az adatokat támasztja alá az 1996-ban kiadott Magyar-ország történeti helységnévtára sorozat Zala megyét tárgyaló kötete. A tör-téneti helységnévtár feldolgozta a Lexikon Locorum, a Tabella Locorum, az előbb közölt népszámlálás, a birtokos-összeírások, Korabinsky Mór, Vályi András és Lipszky helységnévtárait, a Pfarrtopographiet és egyéb adatbázisokat, ezért ezek tételes közlésétől itt eltekintünk. A tulajdonosokat illetően a birtokos összeírások közül az 1787. évi és Vályi András a Kamarát, az 1789. évi birtokos összeírás a Vallásalapot, míg az előbb idézett II. József kori népszámlálás és Vályi a Pozsonyi Sze-mináriumot jelöli meg tulajdonosul. Karost kizárólag magyar katolikusok lakták, a veszprémi püspökség kiskomáromi anyaegyházának filiája volt. Kiskomárom mezővárosa nemcsak birtokigazgatási, hanem egyház-igazgatási központ is volt, melyhez Alsócsány, Kehida, Kiskomárom, Mere-nye, Pacsa, Szabar, Szentpéterúr, Zalaapáti és Zalakoppány anyaegyházak (fára v. mater) tartoztak, a 9 anyafára összesen 59 filiával. Kiskomárom me-zőváros filiáihoz a következő települések tartoztak:34 118 Összesen Kiskornál Töllös 1 Ormándh Nagy Vöi Komárvá Kolon Kápolna Karos Gálámból Balatonra Balatonhí Behiák (ti Tel< to o ida OQ 3 c/a 7^r o OQ a. CB ff o OQ" ŐT cöt lepülés inyaeg ocsma poj én egy > neve yház) ház) 1 i 3 c g c c O: O: ;zővár szta u, pus jzővár szta szta zség zség zség zség i Jogáll o N o P'* c* LO Léi 1785 LO oo L/l [N ^- £L L/l -J -o. oo [\ -íj t-t oo Os L/l *>• Os 00 o LO to CD C/3 3 N §3 1 1 isi | 1 SS 511 w i OQ >—» 4^ 160 171 L« Ln 107 házas Férfiak száma 230 300 231 143 187 nőtlen LO 390 471 LO OO os 216 294 összesen U> ~J 398 439 374 187 264 Nők összesen 1 i i i i pap A férfiak közül 1 i i nemes 1 i 1 i 1 i tiszttartó — 4^ t—» 4^ 4^ -^i polgár 1 g LA LO O , 4^ VO paraszt és polgár örököse - VO OS Ln 4^ ~J L/l oo 4^ 104 O K) Ln OS zsellér 1 L/l L/l oo to egyéb 1 1 1 - - 1 szabadságolt katona — 114 148 111 4^ 107 1-12 éves sarjadék L/l VO 4^ O oo Os 13-17 éves U) 390 4^ 386 216 294 Összesen A kiskomáromi esperesség legnépesebb anyaegyháza volt az összesen egy tucat települést magába foglaló anyfára:35 Anyafára (mater) neve Hozzá tartozó filiák száma Lélekszám (1785-ben) Alsócsány 4 1 284 Kehida 5 1 063 Kiskomárom 11 3 354 Merenye 6 1 417 Pacsa 10 2 695 Szabar 8 2 638 Szentpéter 9 2 296 Zalaapáti 4 955 Zalakoppány 2 1 414 Összesen 9 fára 59 17 116 A II. József idejében végzett kataszteri felmérésből pontos adataink vannak a települések területére, és a földterület megoszlására is: 36 Település Birtok Birtok Szántó Szőlő Legelő Erdő katasztrális hold Zalakaros un jobbágyi összesen 505 1271 1776 7 624 631 0 119 119 294 528 822 204 0 204 Galambok (Töllös pusztával) úri jobbágyi összesen 1550 2090 3640 20 1054 1074 129 129 12 907 919 1518 1518 Kiskomárom úri jobbágyi összesen 2777 1484 4261 605 603 1208 3 56 59 1996 825 2821 173 173 Komárváros (Ormánd-hidával) úri jobbágyi összesen 3124 1726 4850 271 1020 1291 - 164 706 870 2689 2689 1789-ből fennmaradt az uradalom településeinek termék-, illetve ki-lenced- és tizedösszeírása is:37 120 Település Termés Kilenced és tized búza rozs árpa zab búza rozs árpa zab ft kr ft kr ft kr ft kr ft kr ft kr ft kr ft kr Komárváros 226 8 356 8 14 10 20 - 22 11 35 11 1 8 2 - Karos 91 2 53 7 5 16 1 11 9 2 5 6 - 10 - 3 Galambok 89 9 163 7 12 7 24 5 8 16 16 6 1 4 2 8 Sámson 767 10 430 5 - - 67 3 153 9 68 1 - - 13 8 Összesen 1174 12 1003 10 32 16 113 2 194 4 143 7 3 5 18 2 Ebben az évben már három uradalmi épület állt Karoson, az egyik a kocsma, tapasztott sövényfalu, szalmatetős épület, mint a házak döntő több-sége. Állt még itt egy mészárszék, hasonló építési móddal kivitelezve, vala-mint - a korábban már többször említett - malom.38 A majorsági gazdálko-dás egyre jelentősebbé válik ez idő tájt, ezért megnőtt a zsellérek száma.39 1794-ben Böjtmás hava (március) 30-án Karoson felütötte fejét a vö-rös kakas, rövid idő alatt a falu egynegyede leégett. A tüzet Bazsó Gergely hároméves gyermeke okozta, ahogy a vizsgálati jegyzőkönyv fogalmaz: „ki Estve felé az Attya házának belső végén tsak maga játszadozván, oda alattomban tüzet vitt, s áztat meg éllesztvén, az háznak üstökében gyújtot-ta, mellyet az Konyhában lévő édes Annya meg észre vehetett, már annyi-ra erőt vett, hogy ámbár egy sajtár vízzel annak el oltására sietett, de már semmi módon el nem olthatta." Miután a település lakói kárukra való hivatkozással az évi adójuk elengedését kérték, fennmaradt a teljes kárlis-ta, hivatalos értékbecsléssel együtt. Ez nem csak a kár mértékére, hanem a korabeli árviszonyokra is szolgál adatokkal.40 Sajnálatos módon az 1787 és 1797 közötti tíz évről semmiféle össze-írás, így a rovatos összeírás sem maradt fenn, ezért nem tudjuk, hogy a tűz-vész esztendejében milyen vagyonnal bírt a húsz károsult. Az 1787. évi dicalis összeírásokban tizenketten szerepelnek közülük, az évtizeddel későbbiken tizennyolcan, s miután sem özvegy, sem leszármazott nem lel-hető fel a forrásokban, valószínű, hogy be-, illetve elköltözésről van szó. A tűzvész okozta sebek, ha nagyon nagy kárt is okoztak, de meglehe-tősen gyorsan gyógyultak. A tizennyolc, 1797-ben említett károsultnak ismét teljes volt a gazdasága, állt a háza a szükséges melléképületekkel és néhány szélsőséges kivételtől eltekintve az „átlag adófizetők" közé (9-19 Ft) tartoztak. Mint már említettük a fában gazdag környék tűzifa mellett jó minőségű épületfával is ellátta a karosiakat, a tapasztott sövényfalu háza-kat maguk a jobbágyok építették, és fedték be. A tűzben nemcsak az épü-letek pusztultak el a berendezéssel együtt, hanem élőállatok is . 121 A tűzvész okozta kára 1794. Dicalis adóösszeírás szerinti Károsult mértéke (ft) évi portio- vagyona adófizetési kötelezettsé- neve felsorolása fizetési ge (ft, ki-) téte-lesen össze-sen kötele-zettsége 1787 1797 1787 1797 Fodor lakóház, pajta és 5,36 s/s ház, ház, 4,12 4,20 János istálló 100 1 borjú, 1 sertés, 4 köböl kukorica 2 1 sertés, 5 hold föld, 10 köböl rozs 10 3 hold 2 kaszás 4 sertés 10 112 szántó, rét 2 kaszás rét, 4 kapás szőlő Fodor lakóház, konyha, 8,36 ház, 1 fe- ház, 1 fe- 4,52 10,44 István kamra, 150 jőstehén, jőstehén, zsellér padláson 1 sertés, 1 borjú, 15 köböl rozs, 15 2 hold 1 sertés, lószerszám, 10 föld, 2 hold zsírtartó láda, 4 kaszás szántó, benne háj, és rét, 3 kapás rét, „egyéb aprólék" 7 182 8 kapás 5 kapás szőlő szőlő Kustos lakóház, konyha, 10,50 ház, 1 fe- ház, 2 ökör, 5,00 7,52 Mihály kamra 100 jőstehén, 10 hold másfél leolt 1 sertés, szántó, disznó, húsa 3 hold 4 kaszás szalonnával 20 szántó, rét, „agyi és viselő 5 kaszás 3 kapás fehér ruha több rét, szőlő aprólékos 4 kapás főzelékkel" 20 140 szőlő Bazsó lakóház, konyha, 11,20 nem ház, 2 ökör, n.a. 14,26 Gergely kamra 25 szerepel 1 fejőste- két szalonna, az össze- hén, 1 med- hozzá tartozó írásban dő tehén, füstölt hússal 30 2 borjú, „aprólékos 1 sertés, főzelékek" 10 65 17 hold szántó, 8 kaszás rét, 4 kapás szőlő 122 A tűzvész okozta kára 1794. Dicalis adóösszeírás szerinti Károsult mértéke (ft) évi portio- vagyona adófizetési kötelezettsé- neve felsorolása fizetési ge (ft, kr) téte-lesen össze-sen kötele-zettsége 1787 1797 1787 1797 Csöndör kétszobás 12,9 ház, ház, 7,14 11,27 István lakóház, kony- 1 fejős- 2 ökör, ha, kamra 200 tehén, 1 fejőste- 2 köböl liszt 2 1 sertés, hén, 20 köböl kukori- 7 hold 1 kétéves ca, és egyéb szántó, tinó, apróságok 6 kaszás 1 sertés, (=5 ft) 17 219 rét, 10 hold 2 kapás szántó, szőlő 4 kaszás rét, 6 kapás szőlő Csöndör lakóház, konyha, 12,10 ház, ház, 9,18 11,51 András kamra 150 2 ökör, 2 ökör, ehhez tartozó 1 borjú, 1 sertés, apróbb épületek 50 1 meddő 1 fejőste- kamrában tehén, hén, 22 köböl búza 33 1 sertés, 1 borjú, 8 köböl kukorica 4 7 hold 10 hold 4 vasas kerék új föld, föld, tengelyekkel, 8 kaszás 5 kaszás eke, és borona 29,30 rét, rét, „aprólékos 6 kapás 5 kapás főzelékek" 3 273,30 szőlő szőlő Beké lakóház, konyha, 8,19 ház, ház, 6,19 9,10 Mihály kamra, sertésól 1 három- 1 sertés, hidassal 100 éves tinó 1 borjú, 10 köböl rozs, és 1 fejőste- 7 köböl 1 sertés, hén, kukorica 13,30 6 hold 2 ökör szalonna, hús és szántó, 10 hold „több más 7 kaszás szántó főzelékkel" 11 124,30 rét, 4 kaszás 2 kapás rét szőlő 123 A tűzvész okozta kára 1794. Dicalis adóösszeírás szerinti Károsult mértéke (ft) évi portio- vagyona adófizetési kötelezettsé- neve felsorolása fizetési ge (ft, kr) téte-lesen össze-sen kötele-zettsége 1787 1797 1787 1797 Sánta lakóház, 14,0 ház, ház, 7,35 8,45 József konyha, kamra, 2 ökör, 2 ökör, istálló, sertésól, 200 2 sertés, 2 sertés, padláson volt 1 fejős- 1 meddő 2 köböl tehén, tehén és kukorica és 1 kétéves 1 kétéves 2 köböl zab, 2 tinó, tinó, 1,5 köböl 5 hold 10 hold kendermag, föld, föld, szalonna és hús, 33 6 kaszás 5 kaszás kamrában rét rét, 6 köböl rozs, 2 kapás 30 köböl búza, 51 szőlő 2 hordó (összesen 4akó) káposzta. Vasszerszám, 10 2 szekrény, tele ruhákkal és 1 láda vászon, 30 „többi aprólékos főzelékek" 5 331 Kováts lakóház, 12,9 nem ház, n.a. 12,1 István konyha, szerepel 2 sertés, ól, hidas, 60 az össze- 2 ökör, padláson írásban 1 fejőste- 4 köböl hén, kukorica, 2 1 három- 1,5 köböl éves tinó, kendermag, 3 1 borjú, 1 üres szekrény, 10 hold 1,5 akó szántó, káposzta, 3,30 6 kaszás 2 üres ágy rét, a szobában 3,30 72 6 kapás szőlő 124 A tűzvész okozta kára 1794. Dicalis adóösszeírás szerinti Károsult mértéke (ft) évi portio- vagyona adófizetési kötelezettsé- neve felsorolása fízetési ge (ft, kr) téte-lesen össze-sen kötele-zettsége 1787 1797 1787 1797 Kovács lakóház, konyha, 11,52 ház, 1 ház, 7,5 2h 11,23 László kamra, ólak meddő 2 ökör, a hidasaival, 200 tehén, 2 1 fejőste- padláson 3 köböl sertés, hén, zab, 2 köböl 7 hold 1 borjú, kendermag, 5,30 szántó, 1 sertés 2 köböl kukorica, 6 kaszás 10 hold „viselő ruha, rét, szántó, érhetett 3 ft" 4 6 kapás 6 kaszás 2 köböl búzaliszt, 3 szőlő rét, eke, borona, 5 kapás 14 akó borra szőlő való hordó, 13 „más egyéb aprólékos eszközök és főzelékek" 5 230,30 Arany lakóház, konyha, 13,29 nem ház, n.a. 12,31 Antal kamra, szín, szerepel 2 ökör, hidas és ól, 300 az össze- 2 sertés, padláson írásban 1 meddő 3 köböl áipa, tehén 2 köböl zab, 3,15 és 1 borjú, 2 új taligakerék, 10 hold 6 köböl szántó, kukorica, 4,15 6 kaszás 10 köböl rozs, rét, 10 köböl búza, 25 8 kapás 2 akó káposzta, szőlő 2 köböl kendermag, 6 szövőszék fonalastól, 80 [?] való vászon szerszámmal 12 2 ágy és „egyéb aprólékos főzelékjei" 8 358,30 125 A tűzvész okozta kára 1794. Dicalis adóösszeírás szerinti Károsult mértéke (ft) évi portio- vagyona adófizetési kötelezettsé- neve felsorolása fizetési ge (ft, kr) téte-lesen össze-sen kötele-zettsége 1787 1797 1787 1797 Szabó lakóház, konyha, 12,55 nem ház, ökör, n.a. 12,42 Márton kamra, hidas, szerepel 1 fejőste- ól, szekérszín, 200 az össze- hén, padláson 4 köböl írásban 1 borjú, 1 kukorica, 2 sertés, 3 metszett fenyő 10 hold deszka, 1,45 szántó, 2 disznó húsa, 6 kaszás hájjal együtt, 15 rét, 2 köböl 7 kapás kendermag, 11 szőlő „aprólékos főzelékek", 3 üres ágy, 8 2 szekrény fehér ruha, egy láda tele vászonnal, 18 15 köböl rozs, 3 akó káposzta, 12,24 11 akó üres hordó, 2 vasas kerék tengellyel, 16 2 vasfazék, egyik pálinkás, a másik szapuló 2 hosszú és 2 rövid oldalak 2,30 290,39 Adorján lakóház, konyha, 5,4 ház, ház, 2 ökör, 8,54 10,11 István kamra, szekér- 2 ökör, 2 sertés, szín hidassal, 2 sertés, 1 fejőste- sertéséi, 100 5 hold hén, a szobában szántó, 1 kétéves „viselő Ruha", 7 kaszás tinó, fonállal, 7 rét, 10 hold 1 ágy, benne 1 kapás szántó, való ruhával, 6 szőlő 4 kaszás 2 köböl rozsliszt rét, 2 köböl zab, 2 124 3 kapás szőlő 126 Károsult neve A tűzvész okozta kára 1794. évi portio-fizetési kötele-zettsége Dicalis adóösszeírás szerinti felsorolása mértéke (ft) vagyona adófizetési kötelezettsé-ge (ft, kr) téte-lesen össze-sen 1787 1797 1787 1797 Adorján János lakóház, konyha, kamra, pajta hidassal, a szobában 2 üres ágy, 1 almárium tele ruhával, 2 szekrény, az egyik tele fehér ruhával, a másikban zsír, 2 köböl rozsliszt, 3 akó káposzta, „aprólékos főzelékek, két hosszú oldal" 200 3 20 12 5 3 243 8,36 nem szerepel az össze-írásban ház, 2 ökör, 1 meddő tehén, 1 sertés, 10 hold szántó, 5 kaszás rét, 6 kapás szőlő n.a. 10,48 Csapó László lakóház, konyha, kamra, istálló, hidas, sertésól, szekérszín, szobában, szövő-szék fonallal, 2 üres szekrény, ágy, a konyhá-ban egy metszett ágy, a kamrában hat akós hordó, tele morzsolt kukoricával, 4 akó káposzta, 10 köböl csut-kás kukorica, 2 köböl rozsliszt, háj, hús, „Egy vasfazék aprólékos főzelékekkel" 300 12 7 6 9 6 4 344 11,53 nem szerepel az össze-írásban ház, 2 ökör, 1 meddő tehén, 1 sertés, 10 hold szántó, 5 kaszás rét, 6 kapás szőlő n.a. 10,29 127 A tűzvész okozta kára 1794. Dicalis adóösszeírás szerinti Károsult mértéke (ft) évi portio- vagyona adófizetési kötelezettsé- neve felsorolása fizetési ge (ft, kr) téte-lesen össze-sen kötele-zettsége 1787 1797 1787 1797 Horváth 1 ágy ruhával 1,41 nem nem szere- n.a. n.a. József együtt 10 szerepel pel az (zsellér) 1 almárium, az össze- összeírás- viselő ruhával, 4 írásban ban 1 szapuló vasfazék, 2,30 2 lóra való szerszám, 6 3 akó káposzta, 3 1 köböl kendermag, 3 2 köböl rozsliszt 2 30,30 Nagy házának fedele, 14,3 ház, ház, 2 ökör, 10,35 11,59 Ferenc konyha, kamra, 150 2 ökör, 1 meddő 6 köböl rozs, 6 1 fejős- tehén, 1 vasfazék, 4 tehén, 1 kétéves 10 köböl 5 sertés, tinó, kukorica, 5 8 hold 2 sertés, „aprólékos szántó, 10 hold főzelékek 7 kaszás szántó, hússal együtt" 2 167 rét, 7 kaszás 6 kapás rét, 6 kapás szőlő szőlő Csiz- lakóház, konyha, 5,24 nem ház, n.a. 6,19 madia kamra, istálló, 80 szerepel 1 sertés, István 2 akó káposzta az össze- 1 borjú, a kamrában, 2 írásban 1 fejőste- 1 köböl rozsliszt, 1 hén 5 akó üres hordó, 2 5 hold 3 köböl kukorica, 1,30 szántó, 2 szövőszék 3 89,30 2 kaszás rét, 2 kapás szőlő Kiss 15 15 nem nem szere- n.a. n.a. János szerepel pel az helység az össze- összeírás- kanásza írásban ban 128 Összesen 3586,39 ft-ra rúgott a kár összege. Ám alig három év múlva nemcsak állnak a leégett házak melléképületekkel együtt, hanem bizonyos mértékű vagyongyarapodás is kimutatható. Mindez csak azt jelentheti, hogy a többnyire féltelkes jobbágyok többsége tisztességes jövedelemre tett szert évente. A kárfelmérés a korabeli árakról is tudósít. Eszerint 1794. márciu-sában Zalakaroson és környékén 1 köböl zab 30, árpa 45, csutkás kukori-ca 30 krajcárba került, ugyanennyi búza 1,30-ba, a rozs 1,10-be, a kender-mag 2 forintba került. 1 akó káposzta 1 forintot ért, míg egy levágott sertés zsírjával 7,30-ba, egy ágy (ágynemű nélkül) 1,45, egy ruhával megtöltött almárium 20 ft-ba, egy vasas kerék tengellyel 3 ft-ba, a lószerszám 10 forintba, egy szövőszék 1,30-ba került. Eltérőek - magától értetődően - az ingatlanok értékei. Az ingatlanára-kat reálisnak kell tekintenünk akkor is, ha feltételezzük, hogy a kár megál-lapításánál a károsult nagyobb összeget mondott be, és reális árnak kell tekintenünk a felsorolt használati eszközök kárösszeírásban feltűntetett értékét is. Az összesen 193,38 forint adót elengedte a megye közgyűlése, 1794-ben ennyivel kevesebb portio folyt be az államkasszába.41 A 19. század elejéről szórványosan maradtak fenn adatok Zalaka-rosról. Az egyes katonai évekre készített dicalis összeírások adnak némi támpontot, s ha nem is minden évből, de végigkövethetjük a változásokat. 66 évből 38 adóösszeírás maradt fenn. Ezek (melynek felvétele néha pon-tatlan, pl. az egyes besorolásoknál) a falu kiterjedésének, határának állan-dóságát mutatják és mutatnak bizonyos mobilitást is, mivel vegyes kötött-ségű jobbágyok laktak a faluban.42 Az évente kirótt adó végösszege folyamatosan növekszik. 1797-ben 694,16 ft, két évvel később 710,45 4/s, 1804-ben 898,55 ft az éves összesí-tett adó, amely az 1809/10-es katonai évben emelkedik ezer fölé: 1140,43, egy év múlva 3750,38 ft, 1813 után visszaállt 1000 és 1800 közé.43 A vonós állat az ökör, majdnem minden jobbágyháztartás rendelkezik egyel vagy kettővel. Ekkor még a ló ritka, a 18. század második és a 19. század első felében nagyon kevés van belőle a faluban. Az itt adóalapként feltűntetett javakhoz még közös haszonvételek is járultak, ezzel volt teljes a jobbágygazdaság. Karos szőlőhegyén - évente változó számban - 20 és 48 között inga-dozott a nem helyi illetőségű szőlőtulajdonosok száma. Érdemes áttekinteni az összeírások tükrében a falu nagyságát:44 129 Év Összeírásban szereplő karosiak Nem karosi szőlőbirtokosok Személyek Állatok jobbágyok 16 évnél idősebb testvérek zsellérek lakók szolgák szolgálók saját ökrei tehén fiai lányai fejősök ! száma 1775 81 35 62 19 - 4 12 8 8 - 114 92 - 1776 84 nem vettek fel 55 17 3 6 18 5 12 - 122 60 19 1778 80 20 50 23 4 6 20 5 19 2 140 91 5 1779 82 31 52 24 1 5 22 7 17 1 102 63 8 1785 82 28 50 21 - 8 18 9 5 - 96 52 - 1786 85 29 51 15 1 5 23 6 6 - 71 42 9 1787 83 29 49 14 8 6 22 4 17 - 92 39 17 1797 92 46 56 18 1 7 25 5 5 1 90 39 20 1798 93 44 52 24 2 8 24 5 3 - 110 38 22 1799 95 46 53 21 - 8 25 4 2 1 108 64 12 1800 95 48 53 16 - 5 28 5 3 - 84 55 17 1801 95 46 55 17 - 3 24 3 2 1 86 21 25 1802 97 45 55 15 - 5 23 4 1 - 94 31 3 1804 97 45 58 12 - 5 25 6 7 - 78 19 16 1807 95 42 55 21 - 6 22 4 3 1 94 25 14 1808 92 40 55 22 - 6 22 2 4 - 106 31 5 1809 91 39 55 15 - 4 19 5 2 - 78 13 20 1809/10 93 39 55 20 2 4 20 2 3 - 78 44 15 1811 87 38 55 18 - 3 19 1 2 - 94 35 4 130 Állatok II. rendű házak Szántóföld Rét Szőlő 3. rendű Meg-jegyzés tinó borjú hámos lovak sertések 1. 2. 1. 2. 3 éves 2 éves rendű rendű száma hold kaszás kapás 32 26 7 9 67 76 81 '/2 233 371 1 513 29 27 7 10 70 76 32 Vi 151 Vz 314 45 Vi 372 133 Vi 3. és 2 4. ren-dű rét van 21 25 2 11 54 75 139 Vi 167 355 - 454 1 12 3 12 58 75 144 Vi 171 300 514 4 14 10 4 67 77 148 Vi 173 '/2 366 534 3 6 2 4 63 77 148 Vi 174 360 531 3 6 8 4 67 78 144 169 Vi 338 Vi 514 9 15 42 2 76 85 304 % 281 VA 287 511 15 16 38 2 91 84 304 Vi 281 '/2 287 511 4 9 14 2 105 85 313 VA 292 297 550 V2 3 5 3 2 120 87 315 297 297 554 17 20 35 2 105 89 304 282 215 550 1 2 2 2 86 90 313 291 296 550 15 16 14 9 67 88 318 295 306 576 !/2 7 14 17 2 56 88 314 212 308 572 9 7 33 2 62 54 312 296 304 571 2 5 8 - 64 83 305 Vi 296 305 4 562 8 16 42 2 68 82 311 298 302 555 5 6 37 2 55 82 310 298 311 546 131 LO to 1841 1837 1832 1831 1830 1830 1826 1825 1823 1822 1821 1820 0381 1818 1817 1815 1814 1813 1812 < LO LO LO to LO to -o to to LO to to to VO 143 108 100 100 100 o 00 00 102 100 Lfl LO LO VO O 00 00 Összeírásban szereplő karosiak LO LO Lfl LO LO Lfl LO LO LO Lfl LO Lfl LO Lfl LO LO O\ LO 00 LO LO LO LO OO LO LO VO Nem karosi szőlőbirtokosok O\ 00 O\ é O\ Lfl o é Lfl o Lfl LO Lfl Lfl Lfl Lfl Lfl Lfl Lfl o Lfl 00 Lfl Lfl LO Lfl Lfl to jobbágyok 1 to O\ 00 a\ to o VO Lfl 00 Lfl VO >—i 5 to o VO fiai lóé idős to i 1 1 l l 1 LO 1 1 to to i 1 i l 1 lányai vnél ebb 3 Lfl o 1- - to Lfl LO >- to — 1 - LO - N testvérek Szem Lfl LO VO to LO 00 O\ OO =3 & LO Lfl ;-* zsellérek élyek to LO to LO LO to to to IO to to LO LO to to lakók 1 to LO Lfl to Lfl LO 1 1 1 1 1 I szolgák to 1 1 1 1 - 1 1 1 1 1 1 t—L 1 szolgálók 126 120 122 OO O\ 102 102 112 120 106 o oo 108 108 o to o -J O\ VO to OO o 00 saját ökrei Állatok Lfl O\ to LO t—» oo to to Lfl to LO to to 00 s to Lfl to oo to to O\ LO 00 LO ON LO Lfl fejősök tehén 1 1 1 1 1 1 to i 1 1 1 1 LO to to LO LO LO meddők 1 K> -J VO vo KJ VD KJ N> 1 K> Ul 1—i száma 3 éves tinó Állatok KJ Os oo 1—* Ul KJ u, Os KJ Ul O u, i 2 éves 1 4, 00 o u. h—* K) 1 VO KJ VO KJ O Os Ul KJ VO borjú KJ OS 00 KJ KJ KJ K, KJ Os K> KJ KJ KJ hámos lovak Ul vő" Ul O\ & OO Os Ul Os KJ Os OS OS Ui OO sertések vo Os vo O VO 00 VO u> VO Ul U) VO VO Ul 00 VO 00 00 00 Ul 00 U) 00 II. rendű házak 152 311 311 U) 313 316 316 316 316 315 315 U) 315 315 313 310 310 310 hold rendű Szántóföld 809 563 295 301 300 303 303 303 303 303 303 303 303 304 297 863 863 863 K> 297 297 291 297 304 304 304 304 305 304 V2 306 306 306 309 305 305 305 kaszás rendű Rét 304 Os Ul Os Ul Ul Ul Ul Ul 557 559 855 558 Ul 546 Vi Ul Os 545 538 543 536 550 kapás Szőlő 3. rendű másod-osztá-lyú sző-lőnek van feltün-tetve Meg-jegyzés Hogy mekkora volt a 19. század első negyedében egy jobbágygazda-ság, azt egy 1825-ben kelt egyezségből tudjuk. Csöndör József özvegyét Csönge Julit oltárhoz vezette a szintén karosi születésű Fehér József, ez alkalommal készült az összes karosi tisztviselő által hitelesített láthatóan egyenlőtlen házasságkötés előtt felvett korabeli „házassági szerződés". Az új férj „talált az Árva Háznál" egy új házat „három derékra", egy jó állapotban lévő hidast, egy disznó óllal „egy födél alatt", egy másik hi-dast, valamint egy jó istállót és pajtát. Az állatállomány is figyelemre mél-tó, hiszen 2 ökör, 2 tehén és 4 sertés volt az istállóban és az ólban. A gaz-dasághoz tartozott még egy egész vasas szekér rövid és hosszú oldalakkal, volt még egy rövid és egy hosszú lánc, 2 nagy fejsze, 2 kis fejsze, 2 sze-kerce, 3 kapa, 1 kis fűrész, 1 vasvilla, 4 fúró (?), 1 kis kés (?), 1 szekrcny, 1 asztal, 2 ágy, 1 sajtár, 1 vas láb (?), 1 új ponyva, és 1 vas rosta. A karosi hegyen birtokot az özvegy „egy jó szöllő Hegyet minden pusztulás nélkül", rajta pincét présházzal, préssel, 1 cséplő patát (?), 2 ke-fét, 1 borvályút, 1 csöbröt, metsző kést, 1 törekrostát, boros fát (?), 36 3Á akót, két ecetes hordót, egy négyakósat, egy másfél akósat, és egy négy-akós zabos hordót.45 Ezen kívül voltak az „árváknak" tekintélyes kintlévőségei, négyen tar-toztak neki összesen 165 váltóforinttal és 24 krajcárral (Csuha Imre 35, Csiz-mazia József 100, Csöndör Gábor 8, Fodor János 22 ft. 24 kr-ral tartozott). Miután Fehér József mindössze 34 váltóforintot tudott a házasságba vinni, erre mondják, hogy „jól nősült". Fehér Józsefnek az 1828-as összeírásban már nem szerepel állata, csak a földje és a szőlője.46 1845. augusztus 6-án Faitli György fiai feljelentenek egy Fehér József helybeli jobbágygazdát, aki őket tetemesen megkárosította, előbb egy % akós uborkás hordót lopott el, mely tele volt uborkával, a hordó fenekét beütötte és abban meszet oltott, majd - „múlt húshagyáskor" - öt libát lo-pott el, „s Kanizsai Zsidónak el adta", végül a harmadik vádpont, hogy a komáromi szőlőhegyi hajlékukból egyszer elvitt három „egész s.v. Sertvés hajunkat", később a bort tetemesen meglopta, ellopott 20 itce pálinkát, és 3 pozsonyi mérő rozsot.47 Nem lehetett bizonyítani, hogy ugyanarról a sze-mélyről van-e szó, vagy csak a névazonosság kapcsolja e két - ez esetben egymástól független - de a kis faluban mindenképpen nagy port felvert eseményt utólag egybe. Az 19. század első feléből található szórványos források között 1827-ből fennmaradt egy termés- és tizedösszeírás is. Sajnos ez is esetleges, s valószínű, hogy töredék, mert 35 adóköteles gazda pénzre átszámított ter-méseredményét, és ennek a tizedét tünteti fel. Az 1826/27-os katonai évről felvett dicalis összeírás 50 jobbágyot - tehát ugyanennyi adókötelest em- 134 lít, így több mint egy tucat adózót nem tüntettek fel ezen az összeíráson -nem tudjuk miért. Ugyanakkor a terméseredményből ezúttal is következ-tethetünk a korabeli árakra, árviszonyokra. Az összeírásban hárman vannak, kiknél 20 forint feletti termést írtak össze, ebből egyiküké meghaladta a 45 forintot. További hét adózót a 10 és 20 ft. közötti sávba sorolhatunk, a többi érték mind 10 forint alatt van. Esetlegesen - s valószínűleg töredékesen - előkerült adatunk erre a három vagyoni csoportra enged következtetni:48 , , • Sor-szám Adózók neve Termés Tized búza rozs búza rozs ft kr ft kr ft kr ft kr 1. Bóhási József 11 13 1 3 2. Papp László 8 4 14 3. Fehér János 14 12 1 8 4. Arany Antal 7 1 12 5. Arany István 10 13 13 1 1 10 6. Felső Szabó János 14 2 1 7 7. Dörgönye Antal 3 9 6 8. Dörgönye András 6 8 11 9. Fodor Ferenc 5 5 9 10. Fodor András 5 13 10 11. Ország Ferencz 5 3 9 12. Molnár Jánosné 4 2 7 13. Botrási György 3 9 6 14. Botrási Örzse 3 9 6 15. Mikola Farkas 11 3 1 2 16. Koma Antalné 2 16 5 17. Papp Jánosné 10 1 18. Cser Györgyné 8 4 14 19. Rittecz Mártonné 9 7 16 20. Büki Antalné 4 12 8 21. Kovács Ferencz 22 6 22 6 2 4 2 4 22. Beké István 11 13 1 3 23. Kovács János 7 11 13 24. Beké Györgyné 4 2 7 25. Beké Antalné 2 6 4 135 Sor-szám Adózók neve Termés Tized búza rozs búza rozs ft kr ft kr ft kr ft kr 26. Keö Mártonné 1 3 2 27. Szabó Imre 31 13 3 3 28. Vida Andrásné 3 9 6 29. Vida Mihál 4 12 8 30. Horváth Antal 2 16 5 31. Szelitsán István 8 14 13 32. Kovács László 6 8 11 33. Németh Pál 2 6 4 34. Csöndör József 18 4 1 14 35. Csordás Lászlóné 5 5 9 Összesen 65 5 236 8 6 9 25 11 Az 1848-cal záródó feudális korszak utolsó nagyméretű összeírása az 1828. évi országos összeírás volt. Már a 18. században tervezték az adó-rendszer megváltoztatását és az adókivetés újjászervezése miatt szükséges Az adózó neve 18-60 év közötti mind-két nemű házas vagy szabad adózók száma Jobbágy Zsellér Hazátlan zsellér Testvér Fiúk Lányok Szolgák Szolgálók Ifj. Németh Mihály 2 1 Csöndör József 2 1 Mikola János 2 1 Adorján István 2 1 Beké Márton 2 1 Arany István 4 1 1 1 Kovács József 2 1 Kovács János 2 1 Szabó Márton 2 1 Csapó László 2 1 136 volt egy olyan összeírás, mely számba veszi az összes adóköteles ingó és ingatlan vagyonát.49 Az 1802. évi országgyűlés az összeírási utasítást is kidolgozta, de ekkor ennek megvalósítására nem került sor. Az 1825-27-es országgyűlé-sen került ismételten elő ez a kérdés, mely aztán - még sok vita és üzenet-váltás után - az 1827. évi VII. tc-ben manifesztálódott. Az összeírás tehát nem statisztikai célokat, hanem az adóalanyok és adóköteles javak összeírását szolgálta. Ezért az adott helységbe érve az összeíróbiztosok maguk elé rendelték a helység bíráját, esküdtjeit, egyet-egyet a nagyobb, a közepes vagyonú és a szegényebb jobbágyokból ugyan-úgy, mint a házas és hazátlan zsellérekből, s ismertették velük az összeírás feladatait. Tudatosították bennük, s erre meg is eskették őket, hogy a valós helyzetet tárják fel az összeírok előtt. Az így létrejött összeíró bizottság a házak sorrendjében megkezdte az adóköteles családfők összeírását, na-gyon vigyázva, hogy senki ne maradjon ki. Zalakaros szempontjából azért is érdekes különösen ez az összeírás, mert a Mária Terézia által elrendelt urbárium nincs meg a Zala Megyei Le-véltárban,50 ezért a dicalis összeírások mellett a legteljesebb képünk 1828-ban van a forrásokban ugyancsak szegény Zalakarosról. Ezért az összeírás valamennyi lényeges adatát közöljük: Házak száma Vetettek a termésterü-letbe hány pozsonyi mérő gabonát Jobbágy jogon bírt kaszáló (kaszás) Szőlő Nagyobb állatok 1 évnél idősebb sertés területe pozsonyi mérőben szükséges kapások száma jármos ökrök borjas vagy anyatehén meddő tehén 3 évnél idősebb tinó és üsző 2 évnél idősebb tinó és üsző 3 évnél idősebb ló 1 5 2 2 1 5 2 1 10 4 6/l2 12A 2 1 5 2 1 10 4 2 1 1 10 4 1 3 2 1 1 10 4 Vl2 P/4 2 1 1 1 10 4 8/l2 2 2 1 10 4 1 3 2 1 1 1 10 4 l2/4 2 1 137 Az adózó neve 18-60 év közötti mind-két nemű házas vagy szabad adózók száma Jobbágy Zsellér Hazátlan zsellér Testvér Fiúk Lányok Szolgák Szolgálók Faidli Antal 2 1 Adorján Iván 2 1 Nagy László 2 1 Nagy András 2 1 Molnár Imre 2 1 Csordás László 1 1 Ritecz Márton 2 1 Bolhási István 2 1 Vida András 1 - 1 Bazsó András 4 1 1 1 Dörgönye András 2 1 Dörgönye Antal 1 1 Papp László 1 1 Büki Antal 1 1 Marton István 2 1 Ifj. Németh István 2 1 Csuha Imre 2 1 Szabó János 2 1 Ifj. Szabó András 1 1 Borbás János 2 1 Ifj. Adorján István 2 1 Beké György 2 1 Beké Gábor 1 1 Horváth István 2 1 Margalits Mihály 1 1 Lakos József 2 1 Lakatos Ferenc 2 1 Kő Márton 1 1 Bóta István 2 1 138 Házak száma o o O o o O O o o Ul 1—l o o O O Vetettek a termésterü-letbe hány pozsonyi mérő gabonát -£. to ■fi. to K) O\ N> Jobbágy jogon bírt kaszáló (kaszás) KI K> KI K» K> K> K> 4i. KI KI területe pozsonyi mérőben Szőlő t—» — to K) KI K» 4-. szükséges kapások száma to jármos ökrök Nagyobb állatok >- borjas vagy anyatehén meddő tehén 3 évnél idősebb tinó és üsző 2 évnél idősebb tinó és üsző 3 évnél idősebb ló - — 1 évnél idősebb sertés Az adózó neve 18-60 év közötti mind-két nemű házas vagy szabad adózók száma Jobbágy Zsellér Hazátlan zsellér Testvér Fiúk Lányok Szolgák Szolgálók Horváth Antal 2 1 Beké István 2 1 Csöndör Mihály 2 1 Lakatos János 2 1 Szikitsán József - 1 Ország Ferenc 2 1 Fehér János 2 1 Heilnig József 2 1 Beké János 1 1 Csizmazia János 1 1 Marton János 2 1 Odor Mihály 1 1 Ábrahám György 2 1 Fehér József 2 1 Arany Antal 2 1 Németh István 2 1 Ritetz János 1 1 Margalits János - 1 Nagy Ferenc 3 1 Jáili György 2 1 Horváth István 2 1 Mikola V. 2 1 Fodor János 2 1 Fodor Ferenc - 1 Németh Pál 1 1 Németh János 1 1 Németh Mihály 2 1 Kustos Mihály 2 1 Pap János 2 1 140 Házak száma o o o Ln o U\ O o O o O Ln O o O O O Vetettek a termésterü-letbe hány pozsonyi mérő gabonát 4^> 4^ 4^ Ni N> 4^ K> 4^ N) O\ N> 4^ 4^ 4^ 4^ Jobbágy jogon bírt kaszáló (kaszás) K> >— tó KJ K> KJ KI K> K> K> Ki Ni N> i—k N> K> K> £k ÍJ K> területe pozsonyi mérőben Szőlő K> KJ KJ — >— Ni *—i - szükséges kapások száma N> KJ N> N> jármos ökrök Nagyobb állatok borjas vagy anyatehén — meddő tehén 3 évnél idősebb tinó és üsző N> N) NJ >- 2 évnél idősebb tinó és üsző 3 évnél idősebb ló — 1 évnél idősebb sertés Az adózó neve 18-60 év közötti mind-két nemű házas vagy szabad adózók száma Jobbágy Zsellér Hazátlan zsellér Testvér Fiúk Lányok Szolgák Szolgálók Csöndör István 2 1 Csöndör Gábor 2 1 Csöndör András - 1 Ifj. Fodor András 2 1 Fodor László 1 1 Fodor Ferenc 2 1 Csizmazia István 3 1 1 Csizmazia József 2 1 Csizmazia Mihály 2 1 Bazsó András 1 1 Horváth József 2 1 Ritetz József 2 1 Bentze József 2 1 Adorján Mihály 2 1 Dómján László 1 1 Deák Ferenc 2 1 Formen György 1 1 Bolhási József 3 1 1 Szabó János 1 1 Kovács Ferenc 2 1 Ritetz András - 1 Fodor Imre 1 1 Szabó Imre 2 1 Horváth Péter 1 1 Bolhási Imre 2 1 Iván László 2 1 Büsei Imre 2 1 Adorján Ferenc 2 1 Összesen 167 69 24 3 2 2 3 - 1 142 U) Házak száma <-h 00 ^1 o L/l o O O o o O Vetettek a termésterü-letbe hány pozsonyi mérő gabonát 357 K> N> ro *- K) 4^ Jobbágy jogon bírt kaszáló (kaszás) NI W to bJ területe pozsonyi mérőben Szőlő 532 N* — I—» bJ bJ K) szükséges kapások száma Ni jármos ökrök Nagyobb állatok ^o borjas vagy anyatehén meddő tehén K> 3 évnél idősebb tinó és üsző Uí VO N> 2 évnél idősebb tinó és üsző N) 3 évnél idősebb ló U\ o 1 évnél idősebb sertés A 96 karosi adózó mellett felvették a nem karosi szőlőtulajdonosokat is. Ezek: Neve Lakóhelye Szőlőterülete pozsonyi mérőben Szükséges kapások száma Tuisz Lajos Kiskomárom 4/l2 1 Bedő Márton Kiskomárom 4/l2 1 Latzó József Kiskomárom 2/l2 2/4 Horváth László Kiskomárom 4/l2 1 Latzó József Kiskomárom 4/l2 1 Horváth József Kiskomárom 4/l2 1 Szabó János Kiskomárom 4/l2 1 Benkő József Kiskomárom 4/l2 1 Balázs Ferenc Kiskomárom 4/l2 1 Balázs István Kiskomárom 4/u 1 Komáromi Pál Kiskomárom 4/l2 1 Varga Ferenc Kiskomárom 6/l2 1 2/4 Hegedűs Ferenc Kiskomárom 4/l2 1 Benkő József Kiskomárom 4/l2 1 Kulcsár János Kiskomárom 4/l2 1 Hartz János Kiskomárom 4/l2 1 Hartz György Kiskomárom 4/l2 1 Zsorán József Kiskomárom 8/i2 2 Béts István Kiskomárom 4/i2 1 Zsoldos István Kiskomárom 4/l2 1 Köbli János Kiskomárom 4/l2 1 Tóth János Kiskomárom 4/l2 1 Mészáros Ferenc Kiskomárom 6/l2 1 2/4 Béts József Kiskomárom 2/l2 2/4 Gelentsér József Kiskomárom 8/l2 2 Kincses János Komárváros 4/l2 1 Pordán Mihály Komárváros 2/l2 2/4 Kenckei Imre Kiskomárom 2/l2 2/4 Molnár János Garabonc 2/l2 2/4 Hajdú József Magyarod 2/l2 2/4 Ritetz János Magyarod 2/l2 2/4 Bácsi László Magyarod 4/l2 1 Rába József Merenye Vl2 1 2/4 144 26 kiskomáromi, 2 komárvárosi, 3 magyaródi és l-l merenyei, illet-ve garabonci - összesen 33 nem karosi - tulajdonosnak volt - kevés kivé-tellel - nagyjából azonos területű szőlője Zalakaros határában. Az 1828-as összeírás idején 93 házban 167 adóköteles családfőt írtak össze. 69 volt a jobbágy, 24 a házas, 3 a hazátlan zsellér, emellett 2 testvér, 2 fiú és 3 lány szerepel az összeírásban, és egy jobbágynál találtak szolgá-lólányt, talán nem is kell említeni, hogy a legtehetősebbnél. Természetesen az egyéni javak mellett voltak még közös haszontéte-lek is. Ezek a legelők (ökrök, tehenek, lovak, illetve külön a juhok, kecs-kék, sertések után első rendűnek voltak feltűntetve, adózni az állatok szá-ma után kellett. Ritka volt a kiugróan nagy állatállomány, ezért nagyjából - néhány kivétellel - ugyanakkora adót fizettek. Közös haszonvétel volt még a fuvarozás, ahol barmok száma után; a kézi munkák, ahol a szemé-lyek után, a tűzi faizás (tűzifa) és az épületfaizás (épületfa), az előbbiekben személyek száma, az utóbbiakban a ház volt az adókivetés alapja. Emellett két haszonbérlőt, a molnárt és a kocsmárost tűntetik fel az összeírásokban. Az 1828. évi összeírás kétnyomásos gazdálkodást említ, a föld értéke fekvésétől függően nagyon változó volt. A terület egyharmad részét min-den évben trágyázták, ennek ereje négy évig tartott. Őszi vetésre az egész szántó, tavaszi vetésre a fele volt alkalmas. A karosiaknak 6 kaszás rétje volt általában, a réteket kétszer lehetett kaszálni. A tehenet öt hónapig fej-ték, naponta két média tejet adtak.51 A település kocsmája 10 váltóforintot jövedelmezett félév alatt. Miután fontos hadi út mellett feküdt, gyakoriak voltak a katonák átvo-nulásai, gyakran jelentős kára - 40 forintot említenek - származott a falu-nak.52 1828-ban konfliktus robbant ki az uradalom és a karosiak között. Az uradalom elrendelte erdei fölmérését, hogy tiszta helyzetet teremtsen egy-részt saját birtokát, másrészt a közös haszonvételeket illetően. Tette ezt azért is, mert az 1835. évi nemesi javak összeírásakor az egyik legjobban jövedelmező bevételi forrása az erdőkből, az erdőgazdálkodásból szárma-zott. A karosiaknak pedig nem volt érdekük a pontos területhatár kijelö-lése, a „körülbelüli" nekik jobban megfelelt. A kirendelt földmérő munkáját a karosi, galamboki és komárvárosi települések lakói megakadályozták, „lázzadóképen a hely színéről el ker- gették, és a „Tisztség rendeléseinek magokat vétkesen ellen szegezték". A vizsgálat megállapította, hogy Bazsó András karosi bíró összehívta a karosi elöljáróságot, s ők, valamint a falu gyülekező lakossága az urada- lom által megrendelt mérést megkezdő földmérőt munkájában akadályoz- ták, majd elkergették. . ■ 145 Másnap Karos elöljáróit az „Uradalmi Tisztséghez" [ti. a tiszttartóhoz] rendelték, mire a karosi bíró Komárváros és Galambok lakóit is „meghívta, és hasonló vétkes ellenállásra ingerelte, valamint a Számtartói lakásnál a' mérés ellen való erőszakos ellenállását" bizonyította ismételten, miközben Faitl György, Kustos Ferenc, Csuha Imre és Fejér József tovább kergették a szerencsétlen földmérőt egészen az uradalmi tiszttartó távoli pincéjéig, közben halálosan megfenyegették a tiszttartó füle hallatára. Ugyanezek a jobbágyok a mérés ellen lazították társaikat. A vizsgálati jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy Arany József „káromkodás által magát megkülönböz-tette, s halállal fenyegette a földmérő segítségére kirendelt Hosensteiner tanút". Bolhási József pedig a szomszéd települések lakóit szólította fel ellenállásra. Ezt a lázadással felérő ellenszegülést mindenképpen meg kellett bün-tetni. Bazsó András karosi bírót egy hónapi tömlöcre ítélték, bevonulása előtt és kiszabadulása után 12-12 pálcaütést mértek rá. Deresre húzták a földmérőt megkergető Faitl Györgyöt, Kustos Ferencet, Csuha Imrét és Fejér Józsefet, nekik 20-20 botütést kellett elszenvedniük. Mikola Farkas, Kovács János, Fodor Ferenc, Arany József és Bolhási József 12-12 pálca-ütésre ítéltetett. Az enyhébb ítélet indoka az volt, hogy már az eseményt követő napon megbánást tanúsítottak az úriszék előtt. A többi résztvevőt keményen megdorgálták. Az ítélet végrehajtására - elrettentésül - az emlí-tett települések lakói előtt került sor.53 Az uradalom tiszttartója és számtartója évente kötött kisebb jelentő-ségű szerződéseket, kontraktusokat, ilyen volt a makkoltatás ügyében kötött kontraktus is, melynek 1825-ből és 1836-ból maradt fenn egy-egy példánya. A kontraktusok szövege nagyjából megegyezik, csak - magától értetődően - az összeg a változó. A három részből álló kontraktus első szakaszában körülírták az érin-tett területet: „Garabonci határtul fogva Földhidig, az úgy nevezett Karosi Erdő Papp Csarittyával [Papcsalit] Karosi berekkel és Kis Kaniczával együtt", hogy azt „sertvéseik számára használhassák közönségesen." A makkoltatásért 1825-ben 750, 1836-ban 110 váltóforintot kellett befizetni két részletben az uradalom pénztárába. Az első részlet határideje Terézia napja volt, a másodiké pedig karácsony napja. A harmadik, befejező részben a kontraktus arról rendelkezik, hogy bármilyen kár éri az erdőt, származzon az akár tűzrakásból, akár a fák lenyesegetéséből, az okozott kárért nem a pásztort, hanem a gazdákat teszik felelőssé, akiknek a károkozást meg kell téríteni.54 Az uradalom csonka levéltárában fennmaradó adatok esetlegesek, csak arra alkalmasak, hogy a korabeli árviszonyokba alkalmanként bete-kintsünk. 146 A község igazgatását illetően alig maradt fenn adat. Elöljárójuk az évente választott öreg bíró, az elöljáróság tagjai a szintén évente választott esküdtek voltak. Azon a néhány szerződésen, amelyen nevük fennmaradt, mindegyikük neve mellett kereszt látható, tehát nem tudtak írni. Egyedüli kivétel ez alól a község adminisztrációját végző jegyző volt.55 Ev 1825 1836 1839 Öregbíró Bazsó András Bóhási József Nagy Ferenc Jegyző Szobolits István Herclich (?) Ignác Marton György Esküdtek Szabó Márton Marton István Marton István Horváth István Nagy András Szabó István Kovács Ferenc Bazsó András n.a. Mikola Farkas Papp János ■ n.a. Bóhási József . 1825-ból említenek még kisbírót (Bóhási István), öreg hegymestert (Fodor András) és egy hegyközségi esküdtet (Arany Ferenc)56 is. 1839-ben érdekes esemény zavarta meg a dél-zalai falu mindennapjait. Marton Györgynek, a helység jegyzőjének tolvajlása szolgáltatta a beszéd- témát, hogyan sikerült a falu jegyzőjének 25 ezüst forintnyi bankjegyet elsikkasztania. A „vasban álló Marton György" elleni per - a tanúvallomá- sokkal együtt - fennmaradt. Eszerint 1839. januárjában Nagy Ferenc öreg- bíró és Marton György jegyző Vitára vitte Töreky János adószedőhöz Karos portioját, 146 pengőforintot, bankjegyekben. Ebből a pénzből lopott el a jegyző 25 forintot. Miközben Vitán az adó befizetésére várakoztak, a jegyző elkérte a bírótól a befizetendő adót, „azon állítással, hogy azt a pa- galis könyvbe fogja tenni, s onnénd adószedő Úrnak befizetni". A bíró „semmi következhető csalárdságtul nem tartva egész bizalommal" a pénzt átadta. A befizetés után a fogadóban vacsoráztak, ezután nyugovóra tértek. Éjjel a jegyző elhagyta a szobát, majd a pitvarból visszatérve azt állította, hogy elveszett a pénze. A fogadósnéval gyertyát hozatott, s elkezdték ke- resni a jegyző pénzét, amit ő aztán keszkenőjébe kötve meg is talált, állí- tása szerint mind a 62 forint 30 krajcárt. Hogy továbbra is bizonygassa, mennyi pénze van, annak összegét többször említve fel akarta váltani a kocsmárosnénál. •;!? Zalakarosra menet Keszthelyen egy pokrócot, egy pár csizmát, sajtot és gyertyát vásárolt, s ez felkeltette a bíró gyanúját, hiszen úgy tudta, hogy a jegyzőnek, állításával ellentétben - nincs pénze. A bíró visszatért Keszt-helyről Vitára és az adószedői iratokban megtekintette a befizetett össze-get. Döbbenten látta, hogy a 146 ezüst forint helyett 121 forintot vett csak 147 át az adószedő, „ekkor tisztán alván már a tanú [t.i. a bíró] előtt a vádlott jegyző által Keszthelyen vásárolt eszközöknek minő pénzbül lett vásárlá-sa". Ezután a bíró visszatért Zalakarosra, ahol felelősségre vonta a jegyzőt, hogy „egy tapasztalatlan ember társának ügyetlenségét használván, le tett hite ellenére őtet az érdeklett 25 ft ezüstnek eltolvajlásával megkárosította, felszólitván néki valódilag tudtára adta, hogy az eltolvajlott 25 fkát térítse vissza, mert hogy azok kétségen kívül ő általa lopattak el". A jegyző természetesen mindent tagadott, ekkor a bíró a jegyző fele-ségéhez fordult segítségért, aki másnap hozott is a bírónak „két ött ezüst forint banknottát", hogy azokat „megborosodott" férje kezéből vette ki. Ezzel bizonyítást nyert az adópénz elsikkasztása, a körülményekről még -további bizonyosságot szerezve - több tanút kihallgattak, s miután a vallo-mások sehol sem mondtak ellent egymásnak, ezután a falu - immáron volt -jegyzőjét elítélték.57 1846. június 4-én felmérte egy bizottság a Zalakaros környéki réte-ket58, megállapították minőségét és javaslatot tettek arra nézve, hogy lehet-ne még rétet, legelőt kialakítani. A Koppány Ferenc táblabíró és úriszéki elnök vezetésével kiszállt hattagú bizottság végigjárta a „Karosi helység-beli jobbágyok részéről" állított öt emberrel - akik közül egy sem volt karosi lakos (!!) - a falu határát, számba véve valamennyi eddig használt és számba jöhető területet, és a következő megállapításokat tették: 1. A közös legeltetésre szolgáló erdei legelő és az ún. Tüskésrét szé- lét (sarkát) középes minőségűnek (középszerűnek) találta a bizott- ság. 2. Az ún. alsó berket is ugyanilyennek minősítették, megjegyezve, hogy „ha azonban irtatnék, s egy kevéssé tisztíttatnék, közép sze- rűnél sokkal jobb legelőt fogna adni." 3. Az erdei közös legeitetőnél fekvő, ez időben a „jobbágyok által census mellett bírt irtás rét u.m. a Széles rétek, Zab telek, s Tüskés- rét legelővé fordítatván, szinte jó középszerű legelőt adnának." 4. A Kanizsai erdő a legeltetésre teljesen alkalmatlan, egyrészt mert bükkös, másrészt egyenetlen, árkokkal, vízmosásokkal sűrűn szab- dalt terület. 5. Rossz minőségűnek („alább valónak") találta a bizottság a felső- berki legelőt is, miután gyakran áll itt víz, s akkor nem használható. 6. Ha kiirtanák az alsó berket, akár rét, vagy kaszáló is lehet ez a te- rület, sőt jobb minőségű, mint a 3. pontban említettek. 148 ZALAKAROS 1848 UTÁN Az 1848-49-es szabadságharc kezdetén Jellasics bán 1848. szeptem-berében átvonuló hadai megszállták a környéket, megsarcolták, kifosztották egyéb települések mellett Karost is. Ennek emléke - ahogy ezt Kerecsényi Edit gyűjtése bizonyítja59 - még másfél évszázad múltán, a huszadik szá-zad hatvanas éveiben is élt a környéken élők emlékezetében.60 14 karosi polgár vett részt - sorozott honvédként - a szabadságharc-ban. Bazsó Ferenc 20 éves földműves, Beké Boldizsár 20 éves takács, Beké György takács, Beké János József földműves, Bencze József 19 éves földműves, Fehér János 19 éves földműves, Gáspár József 20 éves földmű-ves, Kulcsár József földműves, Lakatos György takács, Marton Dávid földműves, Marton Pál 19 éves földműves, Mikola Boldizsár földműves, Molnár János földműves, Németh Mihály 19 éves földműves vett részt a szabadságharcban. A 47. honvédzászlóaljba Beké György, Kulcsár József, Lakatos György és Molnár János, az 56.-ba Beké János József, Bencze József, Fehér János, Gáspár József, Marton Dávid, Mikola Boldizsár és Németh Mihály soroztatott be. Három honvédnél nem említ forrásunk csa-pattestet.61 Zalakaros közigazgatásilag az 1849 után megszervezett nagykanizsai járáshoz került. Az 1848-cal lezárult feudális korszak megyei igazgatása, melyben Karos a kapornaki járáshoz tartozott. 1849 után, a Bach-korszak-ban indul meg az alsó fokú közigazgatás racionális kiépítése, akkor új járá-sokat alakítanak ki, alaposan átrajzolva a korábbi - inkább csak névleges -járáshatárokat. Az új éra új igazgatási szervezete számba vett mindent, a statisztikai adatok garmadáját gyűjtötték be a járásokat igazgató cs. kir. főbírói hiva-talok, így maradt fenn az 1850-es összeírás teljes anyaga valamennyi tele-pülésről. Sajnos éppen az ellenkezőjét tudjuk mondani a korszak meghatá-rozó eseményéről, a jobbágyfelszabadításról, majd az úrbérrendezésről és tagosításról. Eddig egyetlen, e témákkal behatóan foglalkozó szerző sem tudott egyetlen statisztikai adatot sem közölni Zalakarosról. Fennmaradt egy 1907-es átirat, melyben a megyei törvényszéktől kérték betekintésre az úrbérrendezés anyagát, de már akkor sem sikerült fellelni ezeket az irato-kat a megyei bíróság irattárában. így a 19. század ötvenes és hatvanas éve-ire egyrészt az 1850-es összeírás, másrészt az 1864-ben készített kataszte-ri felmérés lehet számunkra irányadó.62 Azt láttuk már, hogy Karos régiójában, melyet a tulajdonos kiskomá-romi uradalom határaival húzhatunk meg, a legkisebb falu volt úgy kiter-jedését, mint lélekszámát tekintve. Jelentőségét mégis fekvése, valamint szőlője és erdeje jelentette. E két bevételi forrás pótolhatatlanul nagy volt 149 az uradalom bevételi struktúrájában. Tisztában volt ezzel a falu lakossága ugyanúgy, mint az uradalom, nem véletlenül konfrontálódtak, amikor az uradalom pontosan fel akarta méretni erdejét. Az 1835. évi nemesi javak összeírásánál az uradalomnak Karos évente 3.190 pengőforintot és 30 kraj-cártjelentett, Kis Komárom 6.967 forint 42 Vs kr, Komárváros 4.919 forint 13 kr, Galambok 5.226 forint 21 kr, míg Behiákpuszta 1.366 forint 30 kr.63 A környéken három malom van ez idő tájt, a legnagyobb Komárvá-rosban, mely 480 pengőforintjövedelmével magasan megelőzi a 100 forint jövedelmet eredményező karosi malmot. Ezen kívül az uradalomnak volt még egy kisebb malma Töllesi pusztán, az 70 forintot és 30 krt jövedelme-zett. Mészárszék Kis Komáromban (102 forint 8 kr jövedelemmel), Karo-son (49 forint 3 kr) és Galambokon (19 forint 21 kr) volt, pálinkafőzésből Kis Komáromból és Galambokról (mindkét hely 75 forint 12 kr-t jövedel-mezett), valamint Komárváros és Zalakaros - miután itt kevés volt a gyü-mölcsös, 18 forint, 48 kr-nyi jövedelme lett csak az uradalomnak.64 Ez a tendencia folytatódott 1848 után is, Karos általában a harmadik az uradalom településeinek rangsorában. Karoson 1850-ben 844 főt találnak az összeírok. A falu lakosságának száma hullámzó az első magyarországi népszámlálást követő bő egy év-században65: Év Össznépesség (fő) 1785 558 1828 515 1850 844 1857 770 1869 761 1880 836 1890 888 1900 915 Az 1850. évi összeírás a következő adatokat közli Zalakarosról és a környékbeli - az uradalom - településeiről:66 150 Település neve Zala-karos Behiák Galam-bok Kisko-márom Komár-város jogállása falu puszta falu mező-város falu Házak száma 95 1 196 181 161 Lakók száma 170 6 329 380 301 nemek férfi 386 11 749 842 687 szerint nő 365 15 715 759 673 nemzetiség magyar 751 26 1458 1592 1309 szerint zsidó - - 6 9 5 cigány - - - - 46 vallás szerint római katolikus 751 - 1049 1590 1355 evangélikus - - 400 2 - izraelita - - 6 9 5 rint hajadon férfi 225 5 443 474 353 a vagy nőtlen nő 188 9 339 346 334 O CX házas férfi 152 5 290 338 288 oss álla nő 152 5 290 335 288 lak ládi özvegy férfi 9 1 16 30 16 < csa nő 25 1 86 75 51 17 6 - 12 15 18 ■4—< 18 3 - 9 3 6 ö 19 9 - 20 6 16 N 20 4 - 15 7 7 életkor éves 21 2 - 10 12 7 22 5 - 11 15 10 23 3 - 11 13 16 érfí 24 13 - 17 29 20 25 5 - 8 17 15 26 2 - 11 7 9 Távollevők férfi 5 - 17 24 7 nő 1 - 4 6 1 Idegenek férfi 50 11 28 81 28 nő 49 - 9 35 3 Jelenlévő népesség férfi 431 22 760 599 708 nő 413 15 720 799 675 összesen 844 37 1480 1687 1383 151 A népszámlálást kiegészítették egy állatszámlálással is, ez számunkra azért érdekes, mert a dicalis összeírások után csak 1895-ből lesz az állatál-lományt megbízhatóan közlő adatunk:67 Település neve Lovak Ökör, bika Szarvas-marha Bárány Öszvér és szamár száma Zalakaros 26 204 171 — — Behiák - 4 13 2380 — Galambok 44 310 216 - — Kiskomárom 58 314 321 2200 1 Komárváros 54 405 265 - - Az 1850 utáni átalakulás másik sajátossága a polgári igazgatás mel-lett a polgári jogszolgáltatás rendszerének kialakítása volt. Egyrészt a köz-igazgatás vált el a jogszolgáltatástól, másrészt a járásbíróságok lettek - a megszűnt úriszék helyett - a jogszolgáltatás első folyamodású szervei. így amikor a Karos határában lévő irtásföldek ügyében perelte az uradalom a falut, már a nagykanizsai cs. kir. járásbírósághoz kellett fordulni. Végül pe-ren kívüli megegyezés történt. Az uradalom 1852. január 1-től 30 pengő forint éves összegért fogja bérbe adni.68 A Bach-korszakban vezetik be az ingatlanforgalom telekkönyvi be-jegyzését. Ehhez egy rendkívül pontos kataszteri felmérésre volt szükség, mely valamennyi településen, minden kis földdarabot számba vesz. Az or-szágban nagy gondossággal végrehajtott a felmérés 1864-ben történt meg Zalakaroson. Számba vették a művelési ágakat, házhelyet és valamennyi telek-, föld- és szőlőbirtokost. Ez már mindenre kiterjedő, mérnökök által készített és ellenőrzött felmérés volt. E szerint 1865-ben Zalakaros terüle-tének művelési ágak szerinti birtokstruktúrája így nézett ki:69 Területe ]V [űvelési ágak hold 1 -öl összes terület hold F.i-öl Szántóföld szántóföld 641 1358 641 1358 Rét rét 411 1349 rét gyümölcsfával 1 67 rét fahasználattal 1 301 összesen 414 117 152 lűvelési ágak Területe IV hold [7-öl összes terület hold 1 -öl Kert zöldséges 6 910 gyümölcsös 90 1497 összesen 97 807 Szőlő szőlő 163 882 163 882 Legelő legelő 187 1269 legelő fahasználattal 13 969 összesen 201 638 Erdő szálas erdő, lombfa 515 1300 alacsonyerdő 19 628 harasztok 2 107 összesen 537 405 Terméketlen talaj pusztaság 5 628 folyó és patak 1 1377 utak, helyi területek 32 48 összesen 39 453 Epületek, udvar, építési tér 13 93 Az egész község területe 2107 1583 Érdemes számba venni a karosi telkeket és lakóit is, s mivel ez az el-ső pontos és mindenre kiterjedő kataszteri felmérés, teljes egészében kö- ,.70 „Jegyzéke minden Karosi községében előforduló helységeknek, praediumoknak [pusz-táknak], egyedül álló házaknak, dűlőknek, folyóknak, tavaknak, helyeknek stb. nagy erdőknek, a mindennemű más elnevezéseknek, s azoknak helyes kiírása Tételszám Elnevezések 1 Helyinév Karos /:falu/ 2 Dűlők Gátszer, Papi hegy, Hosszú dűlő Teleki dűlő, Péczai dűlő, Gástyai dűlő, Felső hegy, Alsó hegy, Hegy alai, Bodony, Kert alai dűlő, Kis homok, Karosi erdő, Papi rét, Belső homok, Bazsó föld, Középső ho-mok, Széles rét, Fődhét, Kanicza, Városi hegy, Közép dűlő, Mikol-csai dűlő, Téglaszén, Boda hegy, Kuti dűlő, Sás rét, Berek, Tűskés 3 Vizek ........ Malomárok : . 153 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 1. 51 Ábrahám György földmivelő Karos 2. 4/a Arany János földmivelő Karos 3. 13 Adorján Jánosno földmivelő Karos 4. 4/b Adorján József földmivelő Karos 5. 76 Adorján József ifjú földmivelő Karos 6. 7 Arany Ferencz földmivelő Karos 7. 6 Arany János földmivelő Karos 8. 49/a Arany Józsefnő földmivelő Karos 9. 29 Balás István földmivelő Kis Komárom 10. 139 Barbalits György földmivelő Komárváros 11. 93 Barbás Ferencz földmivelő Karos 12. 28 Barbás János földmivelő Karos 13. 109 Bazsó Ferencz földmivelő Karos 14. 74 Bazsó János földmivelő Karos 15. 20 Bazsó Vendel földmivelő Karos 16. 41 Bazsó Vendel földmivelő Karos 17. 178 Bécs Bodi földmivelő Kis Komárom 18. 138 Bécs István földmivelő Kis Komárom 19. 10 Bedé József földmivelő Kis Komárom 20. 0 Bendekovits István földmivelő Karos 21. 172 Benke János földmivelő Kis Komárom 22. 30 Boata József földmivelő Karos 23. 56 Babati Ferencz földmivelő Kis Komárom 24. 0 Bodor János földmivelő Karos 25. 22 Bognár István földmivelő Komárváros 26. 90 Bolhási Györgyno földmivelő Karos 27. 18 Bolhási Ferencz földmivelő Karos 28. 85 Bolhási Ferencz földmivelő Karos 29. 83 Bolhási József földmivelő Karos 30. 96 Bolhási József földmivelő Karos 31. 0 Bolhási Kata földmivelő Karos 32. 73 Boros György földmivelő Komárváros 33. 31/b Beké Antal földmivelő Karos 34. 89 Beké Györgyno földmivelő Karos 154 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 35. 3 l/a Beké Ferencz földmivelő Karos 36. 47 Beké János földmivelő Karos 37. 40 Beké Péter földmivelő Karos 38. 23 Büki Vendel földmivelő Karos 139/a. 93 Csizsmazsia Mihály földmivelő Karos 139/b. 48 Csizsmazsia Ferencz földmivelő Karos 40. 88 Csizsmazsia József földmivelő Karos 41. 73 Csizsmazsia István földmivelő Karos 42. 62/b Csordás János földmivelő Karos 43. 16 Csordás József földmivelő Karos 44. 0 Csőnder Ferencz földmivelő Karos 45/a. 69/b Csőnder János földmivelő Karos 45/b. ohne Csönder János földmivelő Karos 46. 68 Csőnder István földmivelő Karos 47. 101 Csőnder István földmivelő Karos 48. 69/a Csőnder Mihály földmivelő Karos 49. 39 Csőnder Vendel földmivelő Karos 50. 52 Csőnder Vendel ifj földmivelő Karos 51. 26/a Csuha Andrásnő földmivelő Karos 52. 26/b Csuha Imre földmivelő Karos 53. 21/b Dőrgenye Ferencz földmivelő Karos 54. 2 l/a Dőrgenye Jánosnő földmivelő Karos 55. 14 Domsa György földmivelő Komárváros 56. 60/a Fájli Antal földmivelő Karos 57. 79 Fájli Antal felső földmivelő Karos 58/a. 60/b Fájli Jánosno földmivelő Karos 58/b. 104 dto. földmivelő 59. 1 Fehér Imre földmivelő Karos 60. iO Filág József földmivelő Galambok 61. 70 Fodor János földmivelő Karos 62. nélk. Fuisz János földmivelő Kis Komárom 63. 63/a Fodor József földmivelő Karos 64. 115 Fuisz János földmivelő Komárváros 65. 21 Galamboki [?] földmivelő 155 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 66. Gerencsér István árvái földmivelő Kis Komárom 67. Gerencsér István földmivelő Komárváros 68. 144 Gerencsér József földmivelő Komárváros 69. 69 Góbor Ferencz földmivelő Kis Komárom 70. 55 Góbór József földmivelő Kis Komárom 71. 44 Gulás János földmivelő Komárváros 72. 39 Hajdú József földmivelő Balaton Magyarod 73. 128 Harcz Ferencznő földmivelő Kis Komárom 74. 128 Harcz József földmivelő Kis Komárom 75. 46 Hegedés Ferencz földmivelő Kis Komárom 76. 32 Horváth Antal árvái földmivelő Karos 77. 81 Horváth Antal öreg földmivelő Karos 78. 12/b Horváth Ferencz földmivelő Karos 79. 61 Horváth Ferencz alsó földmivelő Komárváros 80. 61/b Horváth János földmivelő Karos 81. 102 Horváth János földmivelő Karos 82. 12/a Horváth József földmivelő Karos 83. 29 Horváth József földmivelő Komárváros 84. 28 Horváth Ferencz földmivelő Komárváros 85. nélk. Horváth György földmivelő Karos 86. 92 Iván László földmivelő Karos 87. 45 Káloczi József földmivelő Karos 88. 77 Karos község - Karos iskola 89. 82 . ". .". - Karos kovács-lak 91 . ". .". - Karos csordás-lak 90. 7 Kéncses István földmivelő Komárváros 91. Kéncses László földmivelő Komárváros 92. 59 Kis László földmivelő Komárváros 93. Koncz István földmivelő Komárváros 94. 77 Koncz Mihály földmivelő Komárváros 95. 111 Kosa Józsefnő földmivelő Komárváros 96. 8 Kováts Benedek földmivelő Karos 97. 10 Kováts János földmivelő Karos 98. 9 Kováts József földmivelő Karos 156 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 99. 22 Kováts Vendelnő földmivelő Komárváros 100. 107 Koma János földmivelő Komárváros 101. 37 Kőő József földmivelő Karos 102. 95 Kőő József földmivelő Karos 103. 30 Könyves Imre földmivelő Komárváros 104. 34 Krenus István földmivelő Komárváros 105. nélk. Kováts Bodi földmivelő Karos 106. nélk. Kustos József földmivelő Karos 107. 66/b Kustos Ferencz földmivelő Karos 108 66/a Kustos Vendelnő földmivelő Karos 109. 81 Kustár István földmivelő Komárváros 110. 113 Komárvárosi község földmivelő 111. 0 Lakatos Ferencz földmivelő Karos 112. 86/b Lakatos Gabornő földmivelő Karos 113. 0 Lakatos György földmivelő Karos 114. 98/b Lakatos János földmivelő Karos 115. 163 Lakatos Istvánné földmivelő Kis Komárom 116. 35/a Lakatos István földmivelő Karos 117. 35/b Lakatos Mihály földmivelő Karos 118. 98/a Lakatos Pál földmivelő Karos 119. 0 Lakatos Péter földmivelő Karos 120. 0 Lakatos Mihály földmivelő Karos 121. 72 Malik Ferencz földmivelő Karos 122. 33 Margalits Ferencz földmivelő Karos 123. 58 Margalits József földmivelő Karos 124. 80 Márton Dávid földmivelő Karos 125. 55/a Márton Györgynő földmivelő Karos 126. 49/b Márton Ferencz földmivelő Karos 127. 99 Márton János földmivelő Karos 128. 55/b Márton Józsefnő földmivelő Karos 129. 24 Márton István földmivelő Karos 130. 38 Mázak István földmivelő Komárváros 131. 133 Méreji János földmivelő Komárváros 132. 150 Méreju István földmivelő Komárváros 157 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 133. 5 Mészáros József földmivelő Balaton Magyarod 134. 62/a Mikola György földmivelő Karos 135. 84 Mikola Ferencz földmivelő Karos 136. 3/b Mikola János földmivelő Karos 137. 3/a Mikola Mihály földmivelő Karos 138. 0 Mód István földmivelő Karos 139. 64/b Molnár Ferencz földmivelő Karos 140. 198 Molnár János földmivelő Galambok 141. 90 Molnár István földmivelő Komárváros 142. 29 Mikola Györgynő földmivelő Karos 143. 14/b Nagy András földmivelő Karos 144. 46 Nagy Jánosnő földmivelő Karos 145. 78 Nagy Auguston földmivelő Karos 146. 25 Nagy Ferencz földmivelő Balaton Magyarod 147. 42 Nagy Gergely földmivelő Karos 148. 59 Nagy Józsefnő földmivelő Karos 149. 14/a Nagy László földmivelő Karos 150. 105 dto. földmivelő Karos 151. 94 Németh András földmivelő Karos 152. 56/a Németh Ferencz földmivelő Karos 153. 87 Németh Ferencz földmivelő Karos 154. 0 dto. földmivelő Karos 155. 38 Németh János ifjú földmivelő Karos 156. 71 Németh János földmivelő Karos 157. 64/a Németh József földmivelő Karos 158. 56/b Németh István földmivelő Karos 159. 57 Németh Pál földmivelő Karos 160. 5 Németh Vendel földmivelő Karos 161. 65 Németh Vendel földmivelő Karos 162. 118 Németh István földmivelő Komárváros 163. 115 Németh Imre földmivelő Komárváros 164. 50/a Oder Ferencznő földmivelő Karos 165. 50/b Oder Mihálynő földmivelő Karos 166. 44 Ország János földmivelő Karos 158 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 167. 59 Pajor Ferencznő földmivelő Karos 168. 74 Pajor István földmivelő Karos 169. 611b Pap Bodi földmivelő Karos 170. 22 Pap Ferencz földmivelő Karos 171. 67/a Pap József földmivelő Karos 53 Pesti pap neveidé mint Kis Komáromi jószág (:hajdu-lak 172. 54 földmivelő (:korcsma 103 földmivelő -" - (molnár-lak 173. 2 Poklos Imre földmivelő Karos 174. 97 Pénteg György földmivelő Komárváros 175. 15 Pór József földmivelő Komárváros 176. 0 Récséi Ferencz földmivelő Karos 177. 6 l/a Ritecz Benedek földmivelő Karos 178. 76 Ritecz Bodi földmivelő Komárváros 179. 75/a Ritecz János ifjú földmivelő Karos 180. 75/b Ritecz János öreg földmivelő Karos 181. 63/b Ritecz József földmivelő Karos 182. 50 Sánta Ferencz földmivelő Komárváros 183. 86/a Schiffer Zsigmund földmivelő Káros 184. 171 Schlőgel Josef földmivelő Kis Komárom 185. 0 Sós József földmivelő Karos 186. 36 Sűle Ferencz földmivelő Komárváros 187. 37 Sűle József földmivelő Komárváros 188. 97 Szabó Ferencz földmivelő Karos 189. 27 Szabó József földmivelő Karos 190. 11 Szabó István földmivelő Karos 191. 25 Szabó Mihál földmivelő Karos 192. 0 Szabó Miklós földmivelő Karos 193. 176 Szabó Antal földmivelő Kis Komárom 194. 43/b Szélécsán Benedek földmivelő Karos 195. 36 Szűcs István földmivelő Karos 196. 0 Szabó János földmivelő Karos 197. 132 Takács József földmivelő Komárváros 198. 15 Tálos Ferencz földmivelő Káros 159 Tétel-szám Ház-szám Neve Állása Lakhelye Jegyzetek a földbirtokosnak 199. 40 Tanás János földmivelő Balaton Magyarod 200. 78 Tor György földmiveló' Balaton Magyarod 201. 17 Tóth János földmivelő Karos 202. 43/a Tóth János földmivelő Karos 203. 149 Tóth János földmivelő Kis Komárom 204. 14 Tóth József földmivelő Balaton Magyarod 205. 44 Varga Ferencz földmivelő Komárváros 206. 43 Varga György földmivelő Komárváros 207. 34 Vastag János földmivelő Kis Komárom 208. 19 Vida János földmivelő Karos 209. 0 Vieg /:Galál:/ György földmivelő Komárváros 210. 120 Zsavan Bodi földmivelő Komárváros 211. 100 Zsavan János földmivelő Karos 212. 34 Zsidó György földmivelő Karos A polgári közigazgatás kialakítása során - mint már említettük - Zala-karost a nagykanizsai járásba sorolták be. A helyi szintű igazgatást a meg-szervezendő körjegyzőségek látták el. Zalakaros túl kicsi volt az önálló körjegyzőség fenntartásához, ezért a nagyobb, jelentősebb településen, Galambokon hoztak létre körjegyzőséget, melyhez Karost besorolták. így önkormányzata megmaradt ugyan, de a község és lakói hivatalos ügyeit Galambokon intézte a körjegyző. 1882-ben a nagykanizsai járást vezető szolgabíró azt jelentette az alis-páni hivatalnak és a megye közgyűlésének, hogy Karos, Garabonc és Mere-nye körjegyzőséget szeretne létrehozni. Ezt a kérést a megye közgyűlése 1882. májusi ülésén elutasította. Merenye a bakónaki, Garabonc és Karos a galamboki körjegyzőséghez tartozott ezután is. Ha a kiválás megtörténne - érvelt a felterjesztő - Bakónak és Újlak maradna csak a bakónaki kör-jegyzőség területén, Galambok pedig egyedül maradna. így egyrészt a köz-igazgatás által ellátandó népesség is kevesebb, másrészt a községek anyagi helyzete is kedvezőtlenebb lenne. Az előkészítés során az érdekelt közsé-geket, Bakónakot, Újlakot és Galambokot is megkérdezték, de mindhárom település „az eddigi szövetkezés felbontása" ellen szavazott. Ez várható volt, mert egyik község sem akarta központi szerepét veszélyezni. Karos és Garabonc elszakadási és körjegyzőség-felállítási kérelmét azzal indokolta, hogy „a Galamboki körjegyző nagymérvű elfoglaltsága miatt, a székhelyen kívül eső községek ügyeinek ellátását hiányosan telje- 160 siti" - és jóllehet ezt a járási szolgabíró is megerősítette - egyszerűbb meg-oldás volt Galambokon egy segédjegyzői állást létesítve, csökkenteni a körjegyző leterheltségét, s ez a költségvetés számára is kedvezőbb, olcsóbb volt, mint egy új közigazgatási hivatal létesítése.71 Ma már nehéz eldönteni, hogy egy készülő megyei monográfiához, vagy a millenniumi kötethez, esetleg Bátorfi Lajos tervezte Adatok Zala megye történetéhez címen közreadott - és már megjelenése után is erős kritikával fogadott - munkájához készítettek egy elég részletes adatgyűj-tést72, de 1880. elején öt kérdéscsoportba sorolva 32 kérdőpontot tartalma-zó kérdőívet kapott valamennyi település, mellyel egységes adatbázist akartak kialakítani a megyéről. Ujj József tanító válaszolta meg - két oldalon - a 32 kérdést. Ismét egy rendkívül jó, áttekinthető összesítés a községről. Az első rész négy kérdése azt tudakolta, hogy van-e valamilyen levéltár vagy iratgyűjtemény a településen és van-e régi pecsétlenyomat. A tanító válasza szerint a régi iratok a községi bírónál vannak, s hivatko-zik az 1690-ben kelt „Alapító-levélre". (Teljes terjedelmében ld. a fejezet elején.) A kérdőív második részének öt kérdése a földrajzi elhelyezkedés-re, legfőképpen a település határaira kérdez. 1880-ban északról a Veszpré-mi Káptalan garabonci pusztája, keletről Kiskomárom, délről Behiák-puszta, nyugatról [Zala]Merenye határolta a karosi földeket. A puszták közül egyedül a falutól keletre fekvő, a Kiskomáromba vezető út jobb oldalán, a kiskomáromi uradalom 1858-ban épített Új majorját említi, megjegyezve, hogy a köznyelv csak karosi majornak hívja, és mindössze egy cselédházból és egy gazdasági épületből áll. Helynevek, nevezetes dűlők közül a község északi részénél fekvő Kápolna, és a Pap-hegy szán-tóföldeket említi a helység tanítója, megjegyezve, hogy „itt még ma is ta-lálhatók az eke által felszínre vetett téglák és csontok. Hajdan a régi Kársa városa állhatott rajta." - s ezzel már az akkor még élő legendáról is tájé-koztatja az olvasót. Megemlítette még a keletre fekvő Pécza dűlőt „hason-nevű tóval, mely halászati és réczéző hely." Ezzel a mai Kis-Balatonnak a község határáig nyúló mocsár- és vízivilágára, illetve annak hasznosítására utalt Természetesen a „vidék egyik legjelesebb bortermelő helyeinek" nevezi a karosi alsó- és felsőhegyet, ahol évszázadok óta viszonylag nagy mennyiségű, de - egyes források szerint - silány minőségű bor terem. A harmadik rész öt kérdése a néphagyományokra, a lakosságszámra, és a leggyakoribb vezetéknevekre vonatkozik. Karos múltját illetően az élő hiedelmet már említette Ujj József. A lakosságszám szerinte meghaladja a 800 főt, „tiszta tősgyökeres magyarok", valamennyien római katolikusok, két kivétellel, ők a helybeli cipész, ki „Mózes vallását tartja a nejével". Szerinte a sok vezetéknév, ami a faluban van, külön említést nem kíván, de a „régi megszálló okiratban" [t.i. a legrégebbi kontraktusok és urbáriumok] 161 szereplőket mégis kiemeli, ezek a családnevek az Arany, Szabó, Kovács, Bazsó, Csöndör, Bolhási, Beké, Fodor és az Országh. A negyedik rész két kérdése a régi és a jelenlegi földesúrra vonatko-zik. A tanító helyesen adja meg a választ erre a kérdésre, mikor a 16. és 17. századi birtokosként az „Ó budai barátok"-at említi meg. A válasz papírra vetése előtt valószínű, hogy megnézte a bírónál lévő régi iratokat, erre utal a „mind az okirat szól" kitétel is. A jelenlegi földesúrnak az Esztergomi Káptalan Pesti Papnöveldéjét adja meg. A befejező ötödik rész 16 kérdőpontja a falu jelenével foglalkozik. Rákérdez iskolájára, templomára, postára, vásárra, népszokásra, stb., tehát teljes körűen tárgyalja a falu mindennapjait. A tanító az iskolával kezdi: „Van a községnek egy élet ölő egészségrontó, nem nevelő, hanem nyomo-rék készítő iskolája, melyről az Ur Istenen kívül ez ideig senki sem gon-dol, nem csak a bútorok, tan eszközök rothadnak el benne, de elrothad az egészség is tanú rá a sok beteg tanoncz. Bir egy tanteremmel egy tani tóval, melyben a község 800 lelket meghaladó lakosnak 13%-a nyer oktatást, ha egészségesek!" Az egyházi viszonyokkal több kérdőpont foglalkozik. Karos a veszp-rémi püspökséghez, a kiskomáromi esperesi kerülethez és a galamboki plé-bániához tartozott, miután saját lelkésze nem volt, a lelki gondozást a galamboki plébános végezte. Római katolikus temploma van, ,,1866.ban épült köz költségen egy ki csinos templom". Az anyakönyvek - melyeket magyarul vezetnek - szintén a galamboki plébánián találhatók. A közlekedés helyzetéről annyit ír a tanító, hogy „Ország ut kövezet-len Z.Apátin keresztül vonul Galamboktól egyenes vonalban északra (vá-sárok, posta, vasút nincs)". Malmok, ipartelepek kérdésre a község határában található kétkerekű, vizes, szitás malmot említi, megjegyezve, hogy az uradalomé. Ami a la-kosság foglalkozását illeti, az „főkép a borászat, nagyrészben a földműve-lés és baromtenyésztés is". A tanító arra a kérdésre, hogy „Jellemeztessék röviden a közerkölcsi-ség állapota?" azt válaszolta, hogy erényes faluja „Közerkölcsiségben meg a legelső helyen áll". A viseletről annyit írt, hogy „csinos magyaros vise-let, főképp a nőknél fény űzésig terjed". A táplálkozás módjáról írottakat érdemes teljes egészében idézni: „Táplálkozás egyszerű, vannak kivételes esetek p.l. bucsu, lakodalom, még manap is dívó tor, melyekben pazarlásig sok az étel és ital, mely utóbbinak szükségét nem érzik." Az utolsó kérdés azt tudakolta, hogy régi pénzeket vagy régiségeket találtak-e a falu határában? Az igenlő válasz többértelmű is lehet: „Régi pénzek találtattak és találtatnak is egy-egy darab, de fájdalom általam még ez ideig nem láttatott, állítólag ezüst, kis vékony lemezféle." 162 A válasz Karos közigazgatási beosztásának ismertetésével fejeződik be - mint már előbb említettük, a polgári korban végig - a nagykanizsai szolgabírói járás galamboki körjegyzőségéhez tartozott a falu. Galambok és vidéke címmel Juk József galamboki plébános valami-vel több, mint három oldalas cikket közölt a Zalavármegyei évkönyv a Millenniumra című kötetben, mely reprezentatívan mutatta be a múlt szá-zad végén Zala vármegyét. Juk - talán érthető elfogultsággal - nagyon pozitívan szól Galambokról, s így a parókiájához tartozó Zalakarosról is. Néhány szemelvény a kortárs lelkipásztor szavaival az évszázaddal ezelőtt ott élőkről: „Föld- és szőlőművelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoz-nak és mindezt annyi értelemmel gyakorolják, hogy a legtanultabb gazda sem találhat abban kivetni valót. A földet, szőlőt és az állatokat kiválóan szeretik, nemcsak azért, mert nekik jövedelmet ad, hanem benső indulatból is és talán ebből magyaráz-ható meg az is, hogy egy darab földért nagyobb árt adnak, mint amennyi a jövedelem számítása szerint megér. A lakosság munkabírása bámulatra méltó, és ezzel párosul a nem lan-kadó szorgalom is. A sok munka elvégzésére testük is igen alkalmas, erős, ruganyos, kis koruktól kezdve erősen megedzett"[...] „A nők szintén elég magas testalkatúak, kiknek arczán a szlávtypus nagyon is felötlő" [...] „A legtöbb mezei és szőlőhegyi munkát a férfiakkal együttesen és csaknem egyforma arányban végzik, öltözetük tiszta és pa-rasztos értelemben véve ízléses, habár számítás nélkül költséges." Juk kiemeli a szép, tágas, szorgalmasan látogatott iskolaházakat, a majd minden községben lévő postát, emellett két érdekes megfigyelése külön érdemes figyelmünkre: „kevés kivétellel a közlekedési utak is jó kar-ban vannak, a rendőri szolgálat is úgy van szervezve, hogy ritkán történhe-tik támadás a vagyon vagy a rend ellen". S hogy ne csak dicsérje a pásztor a nyáját, végén szól „azon szomorú, de igaz" állításról, „hogy a sajtónak egyik nagyon ismert ága, rosszlelkü férfiak meggondolatlan, igaztalan beszéde, a város közelsége és a választások alkalmával szertelenségbe csa-pott korteskedések a nép erkölcsét igen megrongálták, mit ő maga is belát, elismer és szégyenl." 7^ Sajnos nem sikerült nyomára jutnunk, hogy mire célzott Galambok jótollú plébánosa ez utolsó mondatával. A 19. század végéről 1892-ből fennmaradt a kiskomaromi uradalom őszi vetési terve. A behiáki gazdaság, a karosi gazdaság 5, a tőlősi gazda-ság 4, míg a csontéi gazdaság 3 táblájáról összesen 485 holdról készült el ez a tervezet. Augusztus 11-én készítette a kiskomaromi tiszttartó, és még e hónap 29-én jóvá is hagyták Esztergomban. Egyedüli forrásként maradt meg, hogy hol és mekkora területen, illetve mit termeltek az uradalom karosi gazdaságában: 163 Gazdaság Dűlő neve Tábla száma Te-rület Talaj minősége (hold) Trá-gyáz-ták Volt benne Benne vetendő Behiáki Hegyaljai II. 48 agyag, kevés homok 1892 zab, bük-köny, ugar repce Hegyaljai I. 52 1891 repce repce Karácsonyi IX. 40 1887 lóher, legelő Országúti VIII. 45 1886 búza búza Karosi Zab telek IX. 30 homok, kevés agyag 1891 árpa búza Major előtti keletről II. 20 homokos agyag 1889 zab, bükköny rozs Csalit III. 28 1889 zab, bükköny búza Régebbi irtás III. 18 homok, kevés agyag 1890 búza rozs Két gödör III. 4 homok 1892 takarmány kukorica őszi bükköny A vallásalap Kiskomaromi tiszttartói kerülete összesen 2.265 holdon gazdálkodott, melynek megoszlása: szántóföld 1.328, rét 660, legelő 265 és szó'lő 12 hold volt 1892-ben.74 Sem Zalakaros, sem a korabeli körjegyzőségi székhelynek Galambok területe nem változott számottevően az 1895 és 1966 közötti hét évtized alatt és ugyanez mondható el a művelési ágakról is. Érdemes összevetni a több korszakon átnyúló adatsorokat melyek elvezetnek bennünket a tele-pülés huszadik századi históriájához: FÖLDTERÜLET MEGOSZLÁSA MŰVELÉSI ÁGAK SZERINT 1895-1966 Település Év Szántó Kert, gyü-mölcsös Szőlő Rét Legelő Mezőgazda sági terület Erdő Művelés alól kivett terület Összesen katasztrális hold Zalakaros 1895 1913 1935 1962 1966 666 657 663 567 577 92 93 85 150 140 201 200 181 228 167 450 451 425 374 421 238 237 275 556 479 1647 1638 1629 1878 1784 388 387 387 149 176 75 83 84 88 150 2110 2108 2100 2110 2110 164 FÖLDTERÜLET MEGOSZLÁSA MŰVELÉSI ÁGAK SZERINT 1895-1966 Település Év Szántó Kert, gyü-mölcsös Szőlő Legelő Mezőgazda sági terület Erdő Művelés alól kivett terület Összesen katasztrális hold Galambok 1895 1913 1935 1962 1966 1564 1485 1541 1279 1372 158 154 159 111 104 186 170 172 197 141 622 530 469 710 637 151 128 129 382 330 2681 2467 2470 2697 2584 1651 1857 1854 1854 1622 140 164 163 224 296 4472 4488 4487 4487 4502 SZŐLŐ-ÉS BORTERMELÉS A karosi hegy mindig is fontos szőlőtermő terület volt. Az 170l-es összeírásban szereplő 15 karosi jobbágy közül 14-nek van szőlője. Egy-egy gazdának termett egy, három, négy, illetve 9, kettőnek kettő, ismét ket-tőnek 10, háromnak öt és további másik háromnak nyolc akó bora.75 A 18. században a szőlőtermesztés és bortermelés egyre jobban kiteljesedik, több környékbeli település jobbágyainak van mai szőlője a karosi hegyen. Bár néha eladási gondok is felmerülnek, mindez nem befolyásolja a terméste-rület növekedését.76 A 18-19. század rovatos adóösszeírásaiban sorra felveszik azokat a nem karosi lakosokat is, akiknek itt van szőlőhegyük. Az 1770-es évek végén mindössze 20 főről van szó, a tulajdonosok száma azonban rövid idő alatt majdnem két és félszeresével növekszik. 1809 és 1841 között 31 és 39 között mozog ez a szám, garabonci, bakónaki, merenyei, (balaton)magya-ródi, komárvárosi és kiskomáromi tulajdonosokat említenek a forrásaink.77 A bor minősége ekkor még sok kívánni valót hagy maga után. „Silány bor"-nak említi néhány összeírás, Vályi selejtes szőlőnek írja le. 1799-ben ennek ellenére nincs már gond az értékesítéssel: „borainak eladására jó módja van" -jegyzi meg Vályi.78 A karosi szőlősgazdák Articulusaik [szabályzatuk] elnyerésével 1777-ben hegyközséggé szerveződtek. A 33 pontból álló szabályrendelet részle-tesen szabályozza a hegyközség életét, tisztviselőik választását, jogaikat, feladataikat. Ami végigvonul a 41 oldalas szabályzaton, az a magántulajdon követ-kezetes védelme, az aprólékos, mindenre kiterjedő szabályozás és a rend-bontás szigorú szankcionálása.79 165 A szabályzat első helyen szól a tisztviselők választásáról és feladatairól. A hegyközség tagjai minden év Szent György napjának környékén hegymestert (hegybírót) választottak, továbbá 12 esküdtet, közülük egy, a főesküdt lett a vicehegymester. Amennyiben a földesúr tiszttartója nem volt jelen a választáson, akkor miután a megválasztottak letették az esküt, a „Földes Uraságnak, vagy Tisztének Confirmatióra," megerősítésére be kellett jelenteni. Amennyiben valaki, akit megválasztottak, a hivatalt, az ezzel járó felelősséget nem akarta vállalni, 4 forint büntetést kellett fizet-nie, melyből 3 a földesúré, 1 a helységé lett. Jegyzőt kellett felfogadni, „jó értelmes Embert", s feladatukká tétetett, hogy nemcsak nyáron, hanem ta-vasszal valamint télen is vigyázzanak a szőlőkre és a szőlőkbeni hajlékok-ra, „hogy Tolvaiok, és egyébb gonosz Emberek által a Szőlős Gazdák.iak kára ne következzen". A megválasztás után a bírónak és az esküdteknek be kellett járni a he-gyet, s ha rossz gyepüket találnak, meg kellett csináltatniuk. Ha az erre fel-szólított gazda ezt öt nap alatt nem tette meg, négy forint büntetéssel kel-lett a hanyag gazdát sújtani, melyből kettő forint az uraságé, egy a helységé volt. Ha a rossz gyepűn egy marha átment és a szőlőben kárt tett, a kárt is meg kellett a vétkesnek fizetnie. Ugyancsak rendben kellett tartani a „mel-lék Gyepüt" is, ezt pedig valamennyiüknek „Helség szerint, kire mennyi esik". Mivel a büntetés olyan szegény embert is érhetett, kinek nagy meg-terhelést okozott a négy forint büntetés kifizetése, lehetőség volt ezt 12 pálcaütéssel megváltani. Az artikulus felszólította a hivatalba lépőket, hogy nemes, vagy „értékes Paraszt Emberen" alkalmazzák inkább a pénz-büntetést. Az ítéletet - végrehajtása előtt - előbb a földesúrral, vagy tiszt-tartójával jóvá kellett hagyatni. Utat, vagy kaput nem lehetett a birtokosok tetszése szerint a sövényen elhelyezni, hanem a helység értsd: a közösség döntötte el, hogy hol nyis-sák ezt, s jó karban tartásáról a maga szőlője előtt - szintén 4 forint bünte-tés terhe alatt - a tulajdonosnak kellett gondoskodni. Ha „Valaki Szőlő Hegyen káromkodni hallatik," nemes személy eseté-ben feljelentik a vármegyei tiszteknél, nemtelen egyéneket, ahányszor e vétekbe estek, annyiszor 4 forintra, vagy 12 pálcaütésre büntettek. Az így befolyt pénz háromnegyedét a helybeli, vagy legközelebbi templom, egy-negyedét pedig a „Helybéli Magistratus" kapta, hogy fordítsa szükségletei fedezésére. Ha „vasárnaponkon és az Anya Szent Egyháziul rendeltetett Innap [ünnep] napokon" valaki a szőlőben dolgozott, ugyanúgy, mint a káromko-dásért, 4 forintra kellett megbüntetni, mert „Vasárnap és Innep Napokon Szent Mise előtt Gyümölcsöt szedni, vagy rázni, annál inkább Bort vonni, vagy Szekerén vinni, azon büntetés alatt szabad nem lészen". 166 Évente egyszer mindenkinek számot kellett adni a hegybírónak, hogy látott-e ilyen embert. Mindenkinek a megszokott útján kellett a szőlőjéhez mennie, mivel „Sok féle utak igen károssak a Szőlőknek", s ha valaki erről a megszokott útról letért, s ezzel kárt okozott más szőlőjében, azt 30 krajcárra, vagy négy pálcaütésre bírságolták meg. Ez alól csak akkor volt kivétel, ha a hegymes-tert, vagy az esküdtek valamelyikét meglátta, s vele - vagy velük - valami dolga volt. Ezután a lopást, és a pincefeltörést elkövetőkről rendelkeztek. Ha va-lamelyik gazda gyümölcsöt, karót, füvet vagy szénát lopott, négy forint büntetést kellett fizetnie, vagy 12 pálcaütést elszenvednie. Ha valaki pin-cét tört fel, vagy értékesebb tárgyat lopott, esetleg sorozatos lopást köve-tett el, azt az uraság tömlöcébe kellett zárni, vagy a vármegye börtönébe kellett küldeni. Ha a szőlősgazda valamelyik cselédje követte el ezeket a köztörvényes bűntetteket, esküt kellett a gazdának tennie, hogy ő vétlen cselédje tettében. A cselédet a már említett módon kellett megbüntetni. Amennyiben a gazda mégis tudott a dologról, vagy netán orgazda volt, a kár értékének kétszeresét kellett fizetnie büntetésül. A pénzbüntetésből két rész az uraságé, egy a hegyközségé volt. Ha valakiket paráznaság közben fognak meg, legyenek azok akár házas, vagy szabad személyek, „ollyasok gonosz tettekben, vagy botránkosztató Társasságokban tapasztaltattnak" át kellett adni a földesúrnak, ha ilyen nem volt, akkor a vármegye tisztjének. Aki ilyen bűnöst elfogott, egy forintot kapott jutalmul. Amennyiben idegen embert, vagy csavargót fogtak, a hegymesternek és az esküdteknek egy forintra vagy négy pálcaütésre kellett őt megbüntet-ni. Ha valaki gyümölcs - vagy szőlőtolvajt látott, egyedül nem tudta elfog-ni, bárkit akit látott, segítségül hívhatott. Ha valaki a hívásra nem menne segíteni, négy forint bírságot kellett fizetnie, amit szegény ember 12 pálca-ütésre átválthatott. Ha valakit vadászat közben fogtak el a hegyen, kutyá-ját, - ha volt neki - agyon kellett lőni, a fegyvereket, puskákat el kellett venni, s át kellett adni az uradalmi tiszttartónak. Ez a paragrafus a szőlő-pásztorokra, és a vincellérekre is vonatkozott, senki sem vadászhatott Szent Gergely [május 9.] napjától a szüret idejéig. A szabályt megszegő-nek fegyverét elvették. A következő articulus is a termést védte azzal, hogy semmiféle álla-tot nem őrizhettek a gyepűn belül Szent György [április 24.] és Szent Már-ton [november 11.] napja között. Ha valaki sertést találna a szőlőben -szólt a rendelkezés - ha tudja - hajtsa be a hegymesterhez, akinek három napig kellett őriznie az állatot. Ha három napig nem jelentkezne a gazdája, a hegymester adja hírül a szomszéd községekben, hogy nála van egy elkó-borolt állat. Ha a 15. napon sem jelentkezne a gazdája, le kell ölni a bete- 167 relt állatot, húsából ki kellett elégíteni annak a gazdának a kárát, akinek szőlőjében a kóbor sertés kárt okozott. A maradék húst el kellett osztani a hegybíró és az állatot behajtók között. Ha nem tudnák behajtani, s nem tud-ják azt sem, hogy kinek a jószága, a fenti arányban eloszthatták egymás között. Ha viszont ismerték a gazdát, akkor az állatot nem volt szabad leölni, a kárt annak kellett megtéríteni, kinek hibájából a marha elkóborolt. Amennyiben a marhát mégis agyonlőnék, s meglenne a gazdája, aki a kárt megtéríti, visszaveheti ami - marhájából megmaradt. Ha nagyobb állat, „Öreg marha, ugy mint ökör, Ló, Tehén, vagy más Öregbb Szarvas Marha" kerülne a hegybíróhoz behajtásra, mindegyik után 10 pénzt, „ki-sebb marhátul pedig, ugy mint Juhtul, Ketskétül, s afféléktül minden darabtul 2 kr-t vehessen a Marhás Emberen", továbbá becsüljék fel az ál-lat(ok) okozta kárt, ezt ki is kellett fizetni, s a gondtalan gazda csak ezután kaphatta vissza elbitangolt jószágát a hegymestertől. Ha a kár a pásztorok figyelmetlensége miatt következett be, csak a kárt kellett kifizetni, más büntetést nem volt szabad kiróni. Ha valaki marháját szándékosan hajtotta be a szőlőbe, az állat kárt okozott, akkor egyrészt az előbb említett módon kellett eljárni, valamint a szándékos károkozót négy forintra, paraszt lévén 12 pálcaütésre kellett ítélni. Amennyiben valaki az intézkedésnek ellenállt, ha paraszt volt az illető, akkor megkötözve kellett a vármegye bírósága elé vinni, ha pedig nemes volt, akkor be kellett idézni a törvényszékre. „Szöllő Hegyen egymást szidalmazzák, vagy gyalázzák, azok közül a ki vétkes lészen, úgy szintén a ki mást meg ver, a vagy raita vért ereszt" és szabad paraszt az illető, négy forint, vagy 12 pálcaütés legyen a büntetése, ha nemes ember, feleljen tettéért a törvényszék előtt, ha jobbágy, akkor „Földes Uraiknak hatalma, és büntetéssé alá" vessék. Ha pedig valaki karddal vagy puskával sebesítené meg ellenfelét - fölszentelt hely kivéte-lével - bárhol is legyen, el kellett fogni, s vagy a földesúrhoz, vagy a vár-megyéhez kellett szállítani, hogy elnyerje méltó büntetését. A „megye szegesnek" is 4 forint vagy 12 pálcaütés volt a büntetése. Ha a hegymester az esküdtekkel kiment a kárt megtekinteni, s azt nem ítélték súlyosnak, a vétkes személynek 40 pénzt kellett fizetnie. Ha az esküdteknek ez ügyben dolgozniuk kellett, 40 pénzt kaptak érte, „tovább való foglalatos-ságért pedig naponkint, minden Személyre 15 kit vehetnek az Esküttek". Ha a gyümölcs érett, a hegymester - módjával ugyan - de szedhetett az uraságnak bármelyik gazda gyümölcséből, egyébként még a lehullott gyümölcsöt vagy szőlőt sem szedhette fel senki más, csak a tulajdonosa -e passzus megszegőit is 4 forinttal vagy 12 pálcaütéssel büntették. Arra, hogy mit takart a „módjával" jelző, nem tér ki a forrásunk. A hegyközség kialakított területére és rendjére is szigorúan ügyeltek. Ha valaki szőlőjének gyepűjét a kijelölt határnál arrébb rakta, ezáltal terü- 168 letét engedély nélkül megnagyobbította, a hegymesteren keresztül be kel-lett jelentenie a földesúrnak, s ha az a terület nagyobbítását nem engedé-lyezte, az eredeti állapotot kellett visszaállítani. Ha valaki tüzet okozott, egyrészt meg kellett térítenie az okozott kárt, másrészt az uraságnak 4, a hegybírónak 2 forint büntetést kellett fizetnie. A hegybírónak naponként, vagy legalábbis hetenként be kellett járnia a szőlőhegyet, hogy a távol lévő szőlősgazdák „kárt ne vallanak", s valakit „káros munka tételben tapasztalnak", minden esetben 12 pénzre kellett megbüntetnie. A szőlős gazdáknak kötelességükké tették, hogy „férfiú Szölö Pásztorokat" alkalmazzanak, akiknek „nem is lészen Szabad rósz életű Aszonyokat 4 forént vagy 12 pálcza büntetés alatt tartani". Továbbá ezeknek a pásztoroknak nem volt szabad az általuk őrzött szőlőbirtokot el-hagyni, ha mégis ezt megfelelő indok nélkül megtették 1 forint vagy 3 pál-caütés büntetést kaptak érte első alkalommal, ha később is megtették ezt, akkor a magára hagyott szőlőben időközben keletkezett kárt kellett megté-ríteniük. Ha ezek a szőlőpásztorok nem végezték megfelelően feladatukat, ezt a hegybírók feljegyezték, és az uradalom gazdatisztjének a hegyvám beszedése időpontjában a kifogásokat közölték, akkor - amennyiben az uradalom alkalmasabb személyeket tudott fogadni - a munkájukat nem megfelelően végzőket elbocsátották. Amennyiben munkást alkalmaztak a hegyen, kizárólag a vármegyei limitatioban [árszabásban] megállapított munkabért volt szabad fizetni, nem volt szabad sem ráígérni, sem aláígérni. Ha valaki bárminemű fortély-lyal a munkást elcsalta, 50 pénzre büntették. Amíg a szüretet a földesúr nem engedélyezte, senkinek nem volt sza-bad a szőlőt leszedni, és amíg a kilencedet és/vagy a tizedet be nem gyűj-tötték, a bort sem volt szabad a hegyről elvinni. A szabályt megszegők itt is 4 forint büntetéssel, vagy 12 pálcaütéssel számolhattak. Ha valaki a földesúrnak járó részt „maga rosszaságábul, az az nya-kasságbul, s nem a termésnek fogyatkozásábul" egy évig nem adta ki, be kel-lett jelenteni a vármegyének. Aki pedig a szőlőjét szándékosan egy évig el-hanyagolta, attól szőlőjét elvették, s a hanyag gazdát a törvényszékre vitték. Ha a szőlősgazdának nem termett annyi bora, hogy a hegy vámot meg-adhassa, a következő évben kellett kipótolnia az elmaradt beszolgáltatást, pénzzel a hegyvámot nem volt köteles megváltani, csak abban az esetben, ha ezt szabad akaratából tette meg. Amennyiben valaki vízzel, vagy valami mással keverte, vagy hígítot-ta a bort, és úgy adta a földesúrnak, büntetésül 4 forintot fizetett az uraság-nak, kettőt a helységnek, vagy 12 pálcaütést kapott büntetésül. Ha valaki a földesúrtól parlag szőlőt kapott, ahová szőlőt telepített, senki el nem vehette a telepítőtől. 169 Hogy ne legyenek birtokperek, titokban szőlőt eladni, vagy vásárolni - a szokásos büntetés terhe alatt - továbbá a vásárlás semmissé nyilvání- tása mellett nem volt szabad. Ha valaki szőlőjét el akarta adni, azt először - a hegymesteren és az esküdteken keresztül - az uraságnak kellett felaján- lani, ha ő nem élt elővásárlási jogával, akkor a vér szerinti rokonok élhet- tek ezzel, ha nem voltak, vagy nem kellett nekik a birtok, akkor a szomszé- doknak kellett felajánlani megvételre. A birtokos megváltozását természe- tesen be kellett vezetni a hegyközség könyvébe. Amennyiben valaki az eladást, vagy az öröklést meg akarta akadá-lyozni, a pert egy év alatt be kellett fejezni. Ugyanis a szőlő „több eszten-dő alatt másnak serénségével megjobbéttatott", törvénytelen lenne, ha a per folytán leromlana. Ez esetben a gyermeki sorban lévő ugyanazért az árért hosszadalmas per nélkül megörökölheti, s ezt a hegyközség könyvé-ben szintén rögzíteni kellett. Abban az esetben, ha egy szőlősgazda szőlőjéből egy részt lefoglal-nának adósság fejében, azt csak szüret után tehették meg Szent Gergely napjáig. Ekkortól a szőlőben dolgozni kellett, a legközelebb hasonló fog-lalás a következő szüretig ismételten tilos volt. Ha valakit a hegyközség „Törvényre idéztettvén meg nem jelenik, egy forént meg átolkodás büntetésen marasztasson", továbbá a másik fél automatikusan pernyertes lett. Azoknak az embereknek, akik a jogot szolgáltató hegymestert vagy esküdteket bármilyen módon szidalmazták, 4 forintot kellett fizetniük, melynek fele a földesúré, másik fele a hegyközségé lett. Ha a félnek nem tetszett a választott tisztségviselők ítélete, megvolt a lehetősége, hogy fel-lebbezzen az urasághoz, vagy a vármegyéhez. A munkának díja volt, me-lyet a keresetet benyújtónak kellett fizetni, a bírónak és esküdteknek álta-lában 52 pénzt. A vallomás kiadásáért, a könyvbe való bejegyzésért 50 pénzt kellett fizetni, melyen egyenlő arányban osztozott vevő és eladó. Ha egyéb írást kér, „mely egy Árkus papírost bé nem tölt, 7 krt", ha ennél több, akkor írásért, papírért, és a jegyző munkájáért a jegyzőnek kell 15 krajcárt fizetni. Rendelkezik az artikulus az esküdtek kárbecsléséről is. Ha egy szőlő-tövet szándékosan törtek ki, azt 1 garasra kellett felbecsülni. Az egy éves jó oltványok elrontását hat garasra becsülhette a hegymester vagy az esküdt. Az idősebb oltvány mindig értékesebb az egyévesnél, és ugyanígy kellett eljárni a gyümölcsöt illetően is. Többször megtörtént, hogy helytelen ítéletet hoztak, vagy valamelyik félnek nem tetszett a meghozott ítélet, vagy nem engedték meg - talán erő-szakkal - hogy a földesúrhoz folyamodjon az érdekelt fél (erre utal: az 170 „ellenek szóllót az meghurczolták testében, vagy erszényében bűntették"). A vitát bor mellett folytatták, nem csoda, hogy ez a vita gyakran elfajult. Ezért vették bele az articulusba, hogy a hegyközség dolgait reggel, józanul szabad csak elintézni, étel és italfogyasztás „után semminemű Törvényt ne lássanak, senkit se bűntessenek". Továbbá illetékességi területükön, a gye-pűn kívül ne avatkozzanak bele a vitás ügyekbe, ha mégis van ilyen eset, azt előbb a földesúrnak, vagy gazdatisztjének kellett kivizsgálnia. Ha vala-ki nem engedelmeskedett a hegymester ítéletének, nem volt szabad erősza-kot alkalmazni, nem zárhatták kalodába az illetőt, hanem át kellett adniuk a földesúrnak, hogy ő szerezzen minél előbb érvényt a törvénynek. Tehát az idegen kóborlókat, szökött katonákat - akik többnyire a szőlőkben lap-pangnak, akiket lopáson, vagy verekedésen, esetleg paráznaságon értek „Paraszti Embereket senkinek másnak az Helységbéliek közül személyé-hez ne nyullyanak" mindaddig, míg a földesúr helyben nem hagyja az íté-letüket. Az articulus végén hivatkozik Mária Terézia rendeletére, hogy eladás-kor és vételkor egyaránt a pozsonyi akót és a „pozsonyi itcét" kell alkal-mazni. Ezért vagy a vármegye, vagy a gazdatiszt pecsétjével ellátott, így hitelesített pozsonyi iccét és akolófát köteles a hegyközség tartani. A mé-rés minden esetben a hegymester vagy az esküdt előtt történt, s a bort ennek megfelelően a kialkudott áron kellett eladni. Ha nem így történt, nemes ember 4 forintot fizetett, a nemtelen 12 pálcaütést kapott, ha vidéki volt az elkövető, „olyan értékig zálogoltasson", amennyire meg akarta kerülni a hiteles mérést. Ha helybeli a vétkes a legközelebbi hegyközségi összejövetelre kellett megidézni, s ott szenvedte el a perbe fogott az emlí-tett büntetést. Az utolsó articulus arról rendelkezik, hogy minden szőlősgazda gon-doskodjon megfelelően a munkásáról, de „az étel és Bor Ital adásban is mértékletességet tartson, főttet nem többször napjában kétszernél, akkor is két félét, de nem béleseket, s afféle kényes süteményeket, Bort pedig nap-jában nem többet egy Itzénél egy Munkásnak Adgyon". Ezt azért rögzítet-ték, mert sok munka esetén a gazdák hajlamosak voltak a rendelkezést -főleg az italfogyasztásra vonatkozó részét - figyelmen kívül hagyni, s gonoszságok történtek, amit a részeg munkások okoztak, továbbá „részeg elmével, és tétovázó kézzel, nem hasznot, hanem kárt a Szölö Tök körül okoznak az Munkások". Az articulus végén megtaláljuk még a jegyzői eskü szövegét, vala-mint 1881-ből a panaszok jegyzékét. Ez azt valószínűsíti, hogy ekkor az articulus még élő szabályrendelet volt. De lássuk a panaszokat: „1. Nagy István nagypénteken szekerezett a hegyben. 2. Mikola Bálint ugyan akkor szalmát hozott szekérrel a hegyről. 171 3. Horváth József ugyan akkor szénát hordott szekéren. 4. Kulcsár Ferencz ugyan ekkor szénát vitt szekéren. 5. Flórián napján Marton Istvánnál rakodtak bort. Úgy Marton Dávid- nál is. 6. Fájli József - Dörgönye György almafájáról almát rakott. 7. Marton István szolgája Gelencsér József kabátja aljában körtét szedett. 8. Tálos József - 4 fej szölött szakasztott Farkas József garabonczi szőllejében " . A panaszok még folytatódnak, de töredékes forrásunk másolata eny- nyit tartalmaz a bejegyzésekből. ;; , A 19. század első feléből fennmaradt néhány kilenced- és tizedössze-írás, mely egyrészt alátámasztja a bortermelés jelentőségét a falu és a kör-nyező települések életében, másrészt a terméseredményeket is közli. 1829-ben a karosi hegyen 3209 2/4 akó bor termett. A kilenced 356 akó 12 pint, a tized 285 akó 6 pint volt, melyből egyéb címen 17 akó 1 pint mennyiségű bort még levontak, így 268 akó és 5 pint szerepel a „Marad az Uraságh" rovatban. 130 adózót vettek fel a lajstromba, nem jelölve, hogy melyik tulajdonosnak hol van lakhelye. Az 1830/31 katonai évre felvett dicalis összeírás 37, egy másik, 1830-as datálású dicalis 35 nem karosi sző-lőtulajdonost említ. Ugyanez 100, az előbbi 101 karosi adózót vesz szám-ba. Ha feltételezzük, hogy mind a három dézsma, illetve adóösszeírás a va-lós adatokat tartalmazza, akkor - a számadatok szerint - valamennyi karosi lakosnak volt szőlője. Az 1829-es termés természetesen valamennyi gaz-dánál más-más akómennyiséget mutat ki, a legkevesebb 4, a legtöbb a 80 akós termés, 7 tulajdonosnál nem említenek terméseredményt. Legtöbb-ször a 15 és 30 akó közötti terméseredmény szerepel az összeírásban.80 Az uradalomhoz tartozó települések között háromnak volt szőlőhe-gye. A termés - nagyjából ugyanazon a termőterületen - nagymértékben függött az időjárástól. A három adat nyolc évet fog át, folyamatos és jelen-tős termésnövekedést mutat. A szőlőbirtokosok száma ebben az időben nem változik jelentősen, egyedül Kiskomáromnál haladja meg a tizet. A terméseredmény pedig három illetve öt év múlva megduplázódik. A három település szőlőhegye közül Zalakarosé a legtermékenyebb, egyedül itt annyi bort termelnek, mint a másik két szőlőhegyen együtt-véve. 172 Tele-pülés neve Év Szőlőtulajdonosok (összeírtak) száma Összesen termett bor(akó) Kilenced és tized együttes mennyi-sége Kilenced Tized Tizedből 16-od rész „Marad valósá-gosan az uraság-nak" akó pint akó 'cl akó pint akó pint akó pint Karos 1826 123 1532 306 8 170 474 136 3 74 8 10 127 1374 1829 130 3209 74 641 18 356 12 285 6 17 1 268 5 1834 126 607174 1214 4 685 14 528 10 33 - 495 10 Ga-lam-bok 1826 124 818,10 163 14 90 18 72 16 4 11 68 5 1829 129 1590 318 - 176 14 141 6 8 16 132 10 1834 125 316774 633 10 351 18 281 12 17 12 263 1 Ko-már-város 1826 68 717,5 143 9 79 14 63 15 3 7 60 8 1829 62 1495 299 - 106 2 132 18 8 6 124 12 1834 57 3449 689 16 378 16 291 - 18 - 273 - Az 1826-os összeíráson szerepel az is, hogy a Gaál József kasznár ál-. tal beszedett bort hova vitték. A galamboki hegyen termettet Zalavárra (68 XU akót), a komárvárosi hegyen termett 61 akót részben Zalavárra (12 74 akót), részben Zalaapátiba (48 74 akót), míg a karosi hegyen termett (129 3/4 akót) teljes egészében szintén Zalaapátiba vitték.81 Az 1829. évi szőlődézsma lajstrom a legteljesebb, ahol szőlőbirto-kost, termést és annak dézsmáját a legpontosabban feltüntették. Eszerint: Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Latzó József 8 1 12 Hartz János 20 74 4 2 Adorján István 35 7 - Adorján László 13 2 12 Ritecz József 12 74 2 10 Szabó Jánosné 22 74 4 10 Ritetz Mártonné 58 74 11 14 Ritetz János 13 2 12 Adorján Mihály 6 74 1 6 Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Adorján Ferenc 23 4 12 Adorján János 50 74 10 2 Kovács János 105 21 - Kovács Ferenc 34 6 16 Molnái" János 34 5 16 Molnár Jánosné 25 5 - Bóhási József né - - - Bentze Istvánné 30 6 - Pap Jánosné 12 2 8 173 Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Ritetz András 27 5 8 Nagy József 17 3 8 Szabó Ferentz 21 4 4 Szabó Márton 78 15 12 Hajdú József 17 3 8 Csizmazija József 102/4 2 2 Bóhási István 6 1 4 Horváth Péterné 8 1 12 Németh István 30 6 - Tar György 19 3 16 Hartz György 17 3 8 Vida András János 40 8 - Fodor András 18 3 12 Fodor Ferenc 262/4 5 6 Kustos Mihály 22 4 8 Pap László 22 4 8 Bazsó János 10 2 - Horváth József 15 3 - Kintses János 25 5 - Latzó József 8 1 12 Hartz János 202/4 4 2 Adorján István 35 7 - Adorján László 13 2 12 Ritecz József 12 2/4 2 10 Szabó Jánosné 222/4 4 10 Ritetz Mártonné 582/4 11 14 Ritetz János 13 2 12 Adorján Mihály 62/4 1 6 Adorján Ferenc 23 4 12 Adorján János 502A 10 2 Kovács János 105 21 - Kovács Ferenc 34 6 16 Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Molnár János 34 5 16 Molnár Jánosné 25 5 - Bóhási Józsefné - - - Bentze Istvánná 30 6 - Pap Jánosné 12 2 8 Ritetz András 27 5 8 Nagy József 17 3 8 Szabó Ferentz 21 4 4 Szabó Márton 78 15 12 Hajdú József 17 3 8 Csizmazija József 102/4 2 2 Bóhási István 6 1 4 Horváth Péterné 8 1 12 Németh István 30 6 - Tar György 19 3 16 Hartz György 17 3 8 Vida András János 40 8 - Fodor András 18 3 12 Fodor Ferenc 262A 5 6 Kustos Mihály 22 4 8 Pap László 22 4 8 Bazsó János 10 2 - Horváth József 15 3 - Kintses János 25 5 - Németh Pál 21 4 4 Németh Jánosné 30 6 - Németh Mihály 23 4 12 Szabó János 31 6 4 Rabó József 35 7 - Szabó Andrásné 7 1 8 Köbli János 35 7 - Bazsó András 57 11 8 174 Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Molnár Jánosné - - - Ország Ferenc 11 2/4 2 6 Iván László 19 3 16 Beké István 552/4 11 2 Németh István - - - Csöndör István 48 9 12 Mikola Farkas 272/4 5 10 Arany Ferenc 41 8 4 Csapó László 14 2 16 Fodor Lászlóné 17 2/4 3 10 Német István 30 6 - Szabó Imre 36 7 4 Ritetz Jánosné 8 1 12 Beké Antalné 17 3 8 Csöndör Gábor 28 5 12 Fehér József 23 4 12 Borbás János szolga - - - Marton János 28 5 12 Csöndör István - - - Arany István 80 - - Beké István - - - Csöndör Gábor - - - Fehér József - - - Csöndör József - - - Arany Antal 16 - - Beké Mihály 33 - - Tóth János 15 - - Varga Antal 15 - - Horváth József 27 - - Patri László 11 - - Kovács Antal 13 - - Horváth István 19 - - Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Nagy János 14 - - Fodan Mihály 10 - - Béts József 10 - - Horváth László 27 - - Latzó István 24 - - Béts Istvánné 17 - - Balás Istvánné 35 - - Benkő József 19 - - Nagy József 14 - - Csapó László 27 - - Nagy László 25 - - Mikola János 442/4 - - Borbás János 17 2/4 - - Nagy András 21 - - Ország Ferenc 25 - - Fehér János 302/4 - - Beké János 222/4 - - Borbás János 232/4 - - Horváth Antal 44 2/4 - - Marton István 622/4 - - Csuha Imre 36% - - Szabó László 37 - - Csordás László 17 - - Mészáros Ferencne 542/4 - - Ábrahám György 10 - - Zsoldos István 20 - - Vastag György 5 - - Csemse Imre - - - Komáromi Pál 24 - - Botka István 51 - - Fuisz László 17 2/4 - - Balás Ferenc 20 - - 175 Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Nagy Ferenc 642/4 - - Hegedűs Ferenc 26 - - Benkő István 222/4 - - Bedő Mátyás 202/4 - - Jován József 34 - - Kulcsár János 4 - - Gerencsér István 73 - - Köő Mártonné 22 - - Odor Mihályné 24 - - ifj. Csizmadia Jánosné 11 2/4 _ _ Csizmadia István 32 - - Furmer György 39 - - Molnár Jánosné 31 - - Szőlő-tulajdonos (adózó) neve Termett akó Kilenced és tized akó pint Csizmadia Jánosné 17 - - Lakatos János 24 - - Teigl György 232/4 - - Lakatos Ferenc 82/4 - - Lakatos József 15 - - Dörgönye Antal 372/4 - - Dörgönye András 51 - - Göndör András 19 - - Karos összesen 3209 2/4 641 18 ebből kilenced - 356 12 tized - 285 6 tizedből adó - 171 "Marad az Uraságh" 268 5 Többször említettük már, hogy több környékbeli falu lakóinak volt Zalakaroson szőlője. Ugyanez fordítva is igaz, a zalakarosi lakosok is bir-tokoltak a környékbeli hegyeken telkeket. Egy 183l-es perből tudjuk, hogy amikor Deák György karosi zsellér meghalt, gyermekei bepanaszol-ták bátyjukat Deák Ferencet, hogy a komárvárosi hegyen lévő szőlőjüket eladta 500 forintért, a szintén karosi lakos Odor Mihálynak. Deák Ferenc az így kapott pénzen 440 forintért szőlőt vett „a Mernyei Uraság fundu-sán". Ebből az örökösödési perből számunkra a telekforgalom az érdekes, amely azt bizonyítja, hogy karosi illetőségűeknek is volt szőlőbirtoka Zalakaroson kívül, másrészt azt - s ezt az 1828. évi összeírás is a dicalisok is alátámasztják -, hogy zselléreknek is volt szőlője, általában pincével, présházzal. Karos helyzete egy fél évszázad múlva is hasonló. Az egyik legfonto-sabb forrásunk erre az 1875-ben kiadott Magyarország szőlészeti statiszti-kája 1860-1873 címmel, Keleti Károly által szerkesztett kiadvány.82 Az itt közölt adatok jelentőségét tovább növeli, hogy a filoxéravész előtti utolsó, teljes körű adatgyűjtéssel szembesülünk. Nem lehet célunk egy helytörténeti monográfia keretében a statiszti-kai adatfelvétel és közölt adatbázis teljességének ismertetése, csak a leg-fontosabb adatok közlésére szorítkozhatunk. 176 A szőlészet költségei fejezetben az összköltségnek két alapvető össze-tevőjét, a művelési költséget és a betakarítás költségeit vették számba, a művelési költséghez számítva a metszés, trágyázás, kötözés, kapálás, stb. költségeit, míg a betakarítás költségeinél a szüret költségeit tüntették fel. Terület Egy hold sző-lő művelése a szüretig A szüret holdanként Holdankénti összes költség forint Dunántúl (átlag) 34,00 5,50 39,50 Emellett még jelentkezett közvetlen költségként az adó is, ezt azonban most nem érintjük. A művelési költségek négy magyarországi területet illetően a Dunántúlon a legmagasabbak, hi-szen a Tiszán inneni területen 36,10, a Tiszán túli területen 31,00, míg a Dunán inneni területen 33,50 forint a holdankénti összköltség. A művelési költségeket illetően a legmagasabb és a legalacsonyabb ár erős szóródást mutat, értelemszerűen a szőlő helyétől, minőségétől füg-gően. E szerint Zala megyében Terület Egy hold szőlő művelé-sének költsége a szüretig A szüret költsége holdanként Összes költség átlaga legma-gasabb legala-cso-nyabb közép legma-gasabb legala-cso-nyabb közép .... szerint osztrák értékű forintban Zala megye 172 6 23 30 2 5 28 Dunántúli Kerület átlaga 350 4 34 130 1 5,50 39,50 A nyers szőlőeladás mennyisége Zalában 2340 mázsa (összehasonlí-tásul: Győr 4060, Tolna 4530, Vas 1642, Veszprém 118), ennek értéke -mázsáját 4 forintra becsülve - 9360 ft (az említett Győr megyéé 16260, Tolnáé 18120, Vasé 6568 és Veszprémé 472). Meg kell azonban jegyezni, hogy a történelmi Zala megyéről van szó, így a Balaton-felvidék termése nem Veszprém, hanem Zala megyénél jelentkezik. Zala megyében egyéb-ként 306 községben 42805 birtokos termelt szőlőt, az egy birtokosra eső átlag 1,02 hold volt, a legmagasabb a Dunántúli Kerület 11 megyéjében. A statisztika az 1873. és termését adja közre. Eszerint Zala megyében termett fehérbor 248298,1 akó vörös bor 74598,9 akó 177 félvörös (siller) bor 316065,0 akó összesen közönséges bor 638962,0 akó 1 A 638962,0 akó összetermés 43962,88 1600 négyszögöles holdon ter-mett meg, ezek szerint a termésátlag 12,8 akó/hold. A megyei összesített adatok után nézzük Zalakaros és környékének adatait: Település Szőlő-birto-kosok száma Szőlőterület nagysága 1873. évi termés 1600 I -öles I -öl fehér vörös siller össze-sen hold akó Zalakaros 173 151 1100 304 - 2736 3040 Garabonc 84 84 1039 78 - 2147 2225 Galambok 188 249 900 482 - 4338 4820 Kiskomárom 192 221 1063 500 650 8974 10124 van: A közönséges bor átlagáráról ismét csak megyei összesített adatunk Év Ft/akó Ev Ft/akó 1861 6,50 1867 5,03 1862 5,99 1868 5,34 1863 4,94 1869 5,76 1864 4,55 1870 4,97 1865 5,10 1871 5,55 1866 4,51 1872 9,31 1873-ban a nagykanizsai járásban - beleértve a székhely Nagykanizsa városát is - 23 településen folyt szőlő és bortermelés. Jóllehet Karos életé-ben, a falu gazdaságában mindig is kiemelkedő szerepet játszott a szőlő és a bor, a termelt bort illetően járási összehasonlításban is csak a középme-zőnyben helyezkedik el: 178 Település Szőlő-birto-kosok száma Szőlőterület nagysága 1873. évi termés 1600 1 -öles [ -öl fehér vörös siller össze-sen hold akó Zalakaros 173 151 1100 304 - 2736 3040 Garabonc 84 84 1039 78 - 2147 2225 Galambok 188 249 900 482 - 4338 4820 Kiskomárom 192 221 1063 500 650 8974 10124 Csapi 376 383 861 845 60 17503 18408 Nagyrécse 498 304 1487 432 25 13268 13725 Palin 330 175 29 5332 - 5332 10664 Kiskomárom 192 221 1063 500 650 8974 10124 Homokkomárom 655 391 766 2500 2500 5000 10000 Galambok 188 249 900 482 - 4338 4820 Rigyác 625 394 1035 1093 2187 1093 4373 Gelse 275 387 na. na. na. 4300 4300 Magyarszerdahely 333 206 1363 - 1000 2000 3000 Szentbalázs 210 189 1343 200 1000 1800 3000 Börzönce 148 103 1030 900 1000 1000 2900 Eszteregnye 198 98 134 1337 - 1336 2673 Bakónak 209 160 1062 300 900 1500 2400 Garabonc 84 84 1039 78 - 2147 2225 Bocskán, Merenyén, Sárszegen, Sormáson, Szepetneken, Újudvaron, Újlakon a termelt bor mennyisége 325 és 1500 akó között volt. 1873 után néhány statisztikai adatunk van csak a szőlőtermesztésről, mely az elkövetkező évszázadban a következő képen alakult:83 Év Hektár Év Hektár Év Hektár 1873 87 1913 115 1965 95 1895 116 1935 104 - - 179 1895-ben nem volt parlagon hagyott szőlőterület Zalakaroson.84 Mi-után ez az összeírás a filoxéravész csúcspontján rögzítette az adatokat, a parlagterület a filoxéra által kipusztított területet jelöli. Miután Zalaka-rosnál nincs adat a parlagterületre, így nem, vagy nem érintette számotte-vően eddig a szőlőgyökértetű (filoxére) a zalakarosi szőlőket. Egyébként hasonló volt a helyzet a Balaton-felvidéket és a Muraközt is magába fog-laló történelmi Zala megyében: 1895 Hektár beültetett terület 11989 parlag vagy kiirtott terület 874 szőlőterület összesen 12863 A következő, 1935-ös össze-írás 104 hektár szőlőt regisztrált. Domb vidéki talajon direkt termő fajtájút 12 hektáron, hazai fajtájút 85 hektáron termeltek. Parlag, vagy kiirtott terület dombvidéki ta-lajon 4 hektárnyi volt, míg síkvidé-ki talajon 2 hektáron termeltek, és 1 hektár parlagon volt. A második világháború utáni időszakot illetően, 1965-ből származik a következő adat, mely kitér a szőlő állapotára és a telepítés korára is. Eszerint:85 A SZŐLŐ ÁLLAPOTA minősítés jellemzők hektár jó kondíciója jó, fajtától és kortól függően a hajtásnövekedés erőteljes, a tőkehiány 10% alatti, a szőlő termőképessége megfelelő időjárás esetén meghaladja a 4500 kg/hektárt 25 közepes ha a jó minősítésnél gyengébb a szőlő állapota, termőképessége 2000-4500 kg/hektár 63 gyenge ha a szőlőtőkék nagy részénél a hajtásnövekedés gyenge, jelentős a tőkehiány, a termőképesség nem éri el a 2000 kg/hektárt 5 pusztuló elhanyagolt gyenge szőlő, amit meg sem metszettek 2 A szőlő kora 1965-ben (év) Hektár A szőlő kora 1965-ben (év) 1965-ben (év) Hektár 0-4 1 13-25 21 5-12 2 25 évesnél idősebb 71 180 (Arra nézve, hogy milyenek voltak a zalakarosi hegyen található pin-cék, présházak az elmúlt évtizedekben, Id. Kerecsényi Edit Zalakaros népi értékei címmel, ugyanebben a kötetben közölt tanulmányának A régi sző-lőhegyi hajlékok és pincék című fejezetét.) ZALAKAROS A 20. SZÁZADBAN A hivatalszervezet fejlődésével, a 19. század második felében jelenik meg a település címeres pecsétje. A kizárólag mezőgazdaságból élő, egy-kori jobbágyfalvak mintájára készítették el a körpecsétet, melynek köze-pén fa, tőle jobbra gabonakéve és kasza, (a címereknél mindig a pajzsot hordó, és nem a vele szemben álló szempontjából határozzuk meg az olda-lakat), balra a pajzsderékig felnyúló növényzet. A címeres pecsét körirata: KAROS KÖZSÉG PECSÉTJE (75. kép). A 20. század elején, a községek országos törzskönyvezésekor kapta a Belügyminisztériumtól Karos a Zalakaros nevet, ezzel különböztették meg a Bodrogközben található, ugyanilyen nevű településtől. (Nevének erede-tére, változásaira Id. Ördög Ferenc tanulmányát ugyanebben a kötetben.) Ekkor hagyták jóvá címerét is, mely csücskös talpú vörös pajzs, zöld pajzs-talpának közepén fa, jobb oldalán kasza és gabonakéve, bal oldalán a pajzs, derékig érő növény. így a település tradicionális színei vörös-zöld. A pe-csét körirata: ZALA VÁRMEGYE ZALAKAROS KÖZSÉG 1908 (16. kép), az az évszám, amióta a település a Zalakaros nevet hivatalosan hasz-nálja. Ezt a címert használta Zalakaros a második világháború végéig. A második világháború után betiltották a településcímerek használatát. 1990 után rengeteg település készíttetett címert magának, a települések egy cso-portja a történelmi címeréhez tért vissza, de vannak olyan települések is szép számmal, kik új címert, a réginél sokkal kifejezőbbet alkottak. Közé-jük tartozik Zalakaros város is, értelemszerűen nem térhetett vissza egyál-talán nem egyedi címeréhez, így a település új szimbólumát, új tartalom-mal emelte a szó szoros értelmében pajzsra. A mai címer (17. kép) már a gyógyvízre, a gyógyfürdőre utal. Leírását Id. az Adattár részben a 382. ol-dalon.86 1895-ben pontos összeírás készült az állatállományról, korábban csak a Bach-korszakból ismerünk hasonló pontossággal készített adatfelvétele-ket. Ez azonban már a modern statisztika módszerével készült és került összesítésre. Ismét az egyházi birtok négy településéből álló kisrégió ada-tai kínálják az összehasonlítást. A korábban tapasztalt, már a hódoltság után kialakult településhierarchia követhető ezúttal is nyomon: Zalakaros ekkor is a legkisebb a négy település közül. 181 A gazdaságok arányában alacsony számú a lóállomány, ez továbbra is azt jelenti, hogy a szarvasmarhát - ahogy korábban - igavonóként is hasz-nálják.87 Megnevezés Zala-karos Galam-bok Kisko-márom Komár város szarvasmarha bika, bika-borjú 0-1 éves 25 40 16 22 -2 éves 1 8 2 4 -3 éves 3 1 - - 3 éven felüli 2 7 - 3 üsző, tehén 0-1 éves 25 45 85 69 -2 éves 33 38 40 91 -3 éves 27 19 36 69 -4 éves 33 49 28 33 4 éven felüli 199 258 345 401 tinó, ökör 0-1 éves 63 25 71 63 -2 éves 74 49 90 66 -3 éves 69 89 100 65 -4 éves 60 56 76 47 4 éven felüli 48 93 291 152 összesen 661 777 1180 1085 az összes állo-mányból magyar-erdélyi 526 582 965 899 piros tarka 85 66 77 111 mokány vagy riska - 88 2 7 borzderes 4 6 10 15 egyéb színes 45 35 126 51 bivaly 1 - - 2 mén 0-1 éves 2 9 6 10 -2 éves 6 8 - 3 -3 éves - 1 - - 3 éven felüli - 1 4 - kanca 0-1 éves 2 13 14 9 -2 éves 10 20 17 20 -3 éves 7 8 15 16 182 Megnevezés Zala-karos Galam-bok Kisko-márom Komár város kanca -4 éves 5 13 13 13 4 éven felüli 33 97 107 116 heréit 0-1 éves - 1 2 4 -2 éves 2 10 10 3 -3 éves 3 8 11 10 -4 éves 4 5 8 5 4 éven felüli 23 56 91 30 összesen 97 250 298 239 Megnevezés Zalakaros Galambok Kiskomárom Komárváros szamár - - - 1 öszvér - - - - kecske - - - - sertés 218 402 999 777 juh - 361 4000 3892 baromfi 1899 4590 3971 3527 méhcsalád 34 41 75 49 Az arány 1911-ben is hasonló, de az állatállomány száma nagyarányú fejlődést mutat, ami mindenképpen a gazdaság kiszélesítésének és az egyén gazdagodásának is eredménye:88 Állattulajdonosok száma 196 szarvasmarha 1895 661 1911 818 ló 1895 97 1911 138 sertés 1895 218 1911 593 juh 1895 - 1911 514 az összes szarvasmarha állományból tehén 4 igavonásra használt (1911) ökör és tinó 130 183 A legfontosabb haszonállat továbbra is a szarvasmarha, a szaporulat nagy része tovabbtenyesztesre kerül, viszonylag csekély hányadát adják el. 1910. márciusa és 1911. februárja között 259 borjú a szaporulat Zalaka-roson, ebből 163 került tovabbtenyesztesre, s csak 32-t adtak el. (Az elhul-lott jószágok száma 2.)89 Az első világháború előtt megjelenő gazdacímtár három 100 holdon felüli birtokost említ meg:90 Művelési ág Tulajdonos község papnövelde özv. Bogyay Istvánná területe (katasztrális hold) szántó 5 112 234 kert - - 4 rét - 252 90 szőlő - - 7 legelő 135 101 100 erdő 314 72 133 használatlan 43 12 3 összes terület 499 551 574 kataszteri tiszta jövedelem 2458 5926 5873 Három és fél évtized alatt - ha figyelembe vesszük a felmérések esetleges apróbb pontatlanságait - itt is az állandóságot kell konstatálnunk, kivéve 1930-ra, a rét nagyobb, a szőlőterület kisebb mérvű visszaszorulá-sát elsősorban a legelő javára. Az 1914-ben megállapított kataszteri tiszta jövedelme művelési ágan-ként és osztályonként a következő volt:91 Művelési ág 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Összes Átlag Földrészletek Birtokívek osztály területe katasztrális holdakban terület kataszteri tisz-ta jövedelem kat. hold koro-na fillér száma Szántó 2 164 208 153 128 1 1 657 8944 1361 Kert 21 59 13 93 2501 2689 184 Művelési ág 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Összes Átlag Földrészletek Birtokívek osztály területe katasztrális holdakban terület kataszteri tisz-ta jövedelem kat. hold koro-na fillér száma Rét 12 57 135 115 6 65 30 31 451 7403 1619 Szőlő 130 3 64 3 200 9203 4601 Legelő 174 48 15 237 1647 695 Nádas Erdő 124 263 387 1649 426 Termő 2025 31347 1548 Termé-ketlen 83 Az egész határ területe és kataszteri tisztajövedelme 2108 31347 4007 274 Az első világháború során mozgósítottak közül Adorján József, Ba-gyari János, Csizmadia István, Csöndör József, Csuhas(i) Imre, Fodor Bol-dizsár, Furmen György, Harc József, Horváth János, Kiss József, Máiig János, Mikola János, Molnár István, Nagy Gábor, Nagy József, Németh István, Németh József, Országh István, Ritecz János és Szabó György nem tért vissza a nagy világégésből. A világtörténelem szele ilyen módon érin-tette meg a nyolcszáz lelkes kis zalai községet, árvákat, özvegyeket hagy-va a négy keserű év után.92 A továbbra is döntő többségében földművelésből élő Zalakaros népességi viszonyai a következőképpen alakultak:93 Év Lakosság-szám Anyanyelv szerint Felekezet szerint magyar német egyéb római katolikus izraelita 1880 836 832 2 2 nincs adat 1890 888 886 1 1 884 4 1900 915 915 - - 910 5 1910 893 893 - - 893 - 1920 864 864 - - 864 - 1925 864 864 - - 864 - 185 A két világháború közötti időszakról - egyéb forrásanyag hiányában - ismét csak az összeírásokból, statisztikákból szerezhetünk adatokat me-lyek egy kép felvázolásához talán elegendőek, de mélyebb elemzést nem tesznek lehetővé. Az 1925-ben felvett Közigazgatási tájékoztató lap, vala-mint a Falu Országos Földmives Szövetség által 1921-ben és 1926-ban készített kérdőívekre adott válaszok lehetnek elsősorban támpontjaink. A Közigazgatási tájékoztató lap94 első része a település általános leírását tartalmazza. A nagykanizsai járás galamboki körjegyzőségéhez tartozó, 1848 előtti státuszát úrbéres községnek jelölt Zalakaros területe az 1871. évi községi törvény óta változatlan. Sem egyesítés, sem kiválás nem tör-tént, a kisközségként szerveződött település szervezetében (önkormányzat, körjegyzőség, anyakönyvi kerület, stb.) semmilyen változás nem volt az elmúlt évtizedek alatt. Zalakaros kisközség elöljárósága öt főből, a bíróból, helyettes bíróból és három esküdtből állt. Miután Galambokon volt a körjegyzőség, tisztvi-selőket, alkalmazottakat nem foglalkoztatott, szegődményes alkalmazottai is csak négyen voltak, egy kisbíró, egy bábaasszony és két éjjeli őr. A kép-viselőtestülete 12 főből állt, hat virilista (legtöbb adót fizető) és hat válasz-tott tag alkotta, melyet mindkét csoportból (a virilistából és a választottból) két-két póttag egészített ki. Nem volt gyámhatósági hatásköre, így nem volt gyámpénztára sem. A közigazgatási beosztás szerint - a korabeli útvi-szonyokat figyelembe véve - a megyeszékhely Zalaegerszegtől 82, a járási székhely Nagykanizsától 18, a jegyzőség székhelyétől Galamboktól 5, az országgyűlési és törvényhatósági választókerület székhelyétől Kiskomá-romtól szintén 5 km távolságra feküdt. Csendőrőrs nem volt a faluban, a legközelebbi csendőrőrs az öt kilo-méterrejelzett Kiskomáromban volt található. A település későbbi minden-napjaiban oly fontos, és elismert szerepet játszó önkéntes tűzoltóságot95 még nem szervezték meg, az önkéntes tűzoltóság szervezetét firtató kér-désre is nemleges a válasz. A Faluszövetségnek küldött kérdőíven is az áll, hogy tűzoltóság nincs, csak két fecskendő van.96 A település határait, földrajzi leírását, a szomszéd községektől való tá-volságát így adja meg a körjegyző: „Északról: Garaboncz 4 km, délről: Behiják puszta 4 km, keletről Kiskomárom: 5 km, nyugatról: Zalaujlak: 5 km. Dombos és erdős vidék. Magaslatai nincsenek. Vizei nincsenek." Nem tartoztak a községhez önálló puszták, vagy a község határával össze nem függő határrészek. A birtokívek adatai alapján területének nagysága 2108 kat. hold volt. Ez az adat, valamint a művelési ágak megoszlása kínálja az összehasonlítást a múlt század végétől a 20. század közepéig: 186 Év Község területe összesen Művelési ágak szerint szántó (kaszáló) rét kert szőlő legelő erdő nádas termé-ketlen katasztrális hold 1895 2110 666 450 92 201 238 388 - 75 1914 2108 657 451 93 200 237 387 - 83 1925 2108 657 451 93 200 237 387 - 83 1930 2110 658 421 93 191 273 387 - 86 1925-ből tudjuk azt is, hogy a község belterületén 778, a szőlőhegyen 10, a malomban 6, a majorban 70 fő élt. Érdekes lehet a házak és lakrészek száma, ugyancsak ebből az évből: Épület helye Ház Lakrész községben (belterületen) 170 258 szőlőhegyen 2 4 malomban 1 2 majorban 1 13 Állami épület ekkor nincs a faluban, középületnek említik a két római katolikus iskolát - itt minden valószínűség szerint egy kéttanter-mes iskoláról van szó - a hozzá tar-tozó tanítói lakást és a templomot. Az egészségügyi és szociális képe sem bíztató. Sem körorvos, sem gyógyszertár nincs a faluban, mindkettő Kiskomáromban volt, az egészségügyi „személyzetet" a már említett bábaasszony jelentette. Ma különösen érdekes lehet a vendéglátást tudakoló kérdésekre adott válaszok: • : , ... ■,-.■; ■-;■,. , .. Nincs. 1 korcsma, - vendéglő, -kávéház .■■.-; .■:••:.:.■-. Nincs. •.■■;■- Nincs. Nincs. > „Van-e csatornázása? Korcsmák és vendéglők száma? Van-e szálloda, fogadó és hány? Van-e a községben közfürdő? Van-e község határában gyógyfürdő, üdülő, vagy nyaraló-telep és milyen távolságra? A közlekedési viszonyok sem sokat változtak a korábbiakhoz képest. A községen a Gyülevész-Galamboki megyei út vezetett keresztül, és 10 híd volt a község határában. Zalakaroshoz a legközelebbi vasútállomás a 7 km-re fekvő Komárvárosban volt, a faluban ekkor posta, távírda, vagy távbeszélő állomás még nincs. A felmérés részletesen kitért a földművelésügyre, a birtokviszonyokra. Nagybirtok nem volt, egy középbirtokot jelöltek meg, a budapesti központi 187 papnövelde tulajdonában lévő birtokot, melynek kiterjedése ekkor 539 hold. A kis- és törpebirtok átlagos kiterjedése Zalakaroson 3 hold volt. A községnek 320 hold közös legelője van ekkor, legeltetési társulat nincs, mindössze egy legelőrendtartásuk szabályoz, és említik a közös erdőt is. Azalakarosi legeltetési társulat alapszabályát 193 l-ben hagyják csak jóvá.97 Az állatállomány 1925-ben 149 ló, 642 szarvasmarha, 260 sertés és 419 juh. Hegyközség nincs, a szőlőhegyet a balatoni borvidékhez tartozónak említik. A faluban 400 LJ-öl faiskola van részben beültetve, illetve beülte-tés alatt. A község határában egy vízimalom működik. A kereskedelmet két szatócsüzlet jelenti, az iparosok száma öt, egy-egy cipész, asztalos, szabó, kovács és bognár. A felmérés szerint nincs háziipar. A község tulajdonában nincs épület, csak a már említett legelő és erdő. Befejezésül a községre kivetett egyenes adókat sorolják fel: Adónem Arany-korona földadó 7815,46 házadó 561,15 általános kereseti adó 130,70 társulati adó - vagyon és jövedelmi adó 840 más közjövedelem nincs Arra a zárókérdésre, hogy „Mily feladatok megoldása volna a legszükségesebb a községben?" a jegyző áthúzta a válaszadásra szánt helyet. Ebből arra következtethe-tünk, hogy Zalakaros semmiben nem maradt el a korabeli, hasonló nagyságú falvaktól. A Faluszövetség két kérdőívének pontjaira is sok a nemleges vá-lasz.98 Eszerint 1921-ben nem működött a faluban egyesület, szövetkezet, nem volt népkönyvtár, s nem is tervezték ennek beszerzését, nem tartottak a felnőtteknek ismeretterjesztő előadásokat. Arra a tervre, hogy az iskola-szék bevonásával falusi népakadémiát létesítenének, s erre biztosítható volna-e az egyetértés, az érdeklődés, Németh István bíró így kezdte a vá-laszt: „Nem ez a", majd zárójelbe tette, meggondolva magát, hogy esetleg rossz színben tűnne fel a község, és a következő választ adta: „Téli idő-szakban a nép előadásokat szívesen hallgatna." Véleménye szerint a hitel-szövetkezetet azonban mindenképpen meg kellene alakítani a faluban. Az első világháború után a kivándoroltak közül egy fő jött haza Ame-rikából. Arra a kérdésre, hogy „Fejenként átlag mennyi pénzt hoztak?" -üresen maradt a válasz helye. A lakáshiány komolyan érezhető, ennek or-voslására 13 házhely kiosztása kezdődött meg. Van építési szándék, de nincs építési anyag a környéken, ez megdrágítja az építkezést. A két lakó-szobából, konyhából és mellékhelyiségből álló átlagos ház forgalmi értéke 1921-ben húszezer korona. (Ez már a korona-inflációs év!) 188 A felmérés rákérdez arra is, hogy 1910 óta - tehát a legutolsó évtized-ben - mi okozott jelentős kárt, pusztítást a termésben. A fagy 1917-ben, jégverés és szárazság 1921-ben, míg a peronoszpora minden évben gondot jelentett a gazdáknak. Ezen kívül - évmegjelölés nélkül - a marhavész fe-nyegette az állatállományt a kérdezett évtizedben. A gazdák négy évente trágyázták földjeiket, a faluban 3 vetőgép van ekkor, ezen kívül néhány szőlő permetezőgép jelenti a „gépesítést". Ami a szőlőt illeti, 1913 óta 15 hold szőlőt telepítettek, a borukat „kü-lönféle árban" értékesítik. Egy visszaemlékezés szerint még Grácból is jöt-tek a karosi borért. A faluban nincs földmunkás felesleg, és nem alkalmaz-nak szegődött vándormunkásokat (summásokat). A fél évtizeddel későbbi felmérés adatai összevetést jelenthetnének a korábbi állapottal, számba vehetnénk a változást, fejlődést. Talán ezért is kezdődik az 1926-os kérdőív azzal, hogy létesült-e valami az utóbbi hét év alatt a községben. A válasz ezúttal is nemleges. A fejlődést, a csinosodást az 1921-ben jelzett 13 házhely-kiosztásból származó építkezés jelenthetné. Ebből 12 telek kiosztása valósult meg 1922-ben, s a község keleti részén 1926-ig 9 ház épült fel. A kérdőív nemcsak a statisztikai adatokat, hanem az élő szokásokat, népszokásokat is tudakolta. Ez utóbbinál egyedül a betlehemezést említik. Az előbbihez lenne sorolható az a kérdés, hogy „Kire hallgat a nép legin-kább?" A válasz nem meglepő: „papjára" Előrelépés történt az ismeretterjesztés területén. Az elmúlt télen (1925-26 fordulóján) 24 ismeretterjesztő előadás hangzott el a faluban, a zalakarosiak közül legtöbben a „Vasárnap" című újságot járatják ekkor, könyvet nem vásárolnak. Iskolája változatlanul a két tantermes római ka-tolikus iskola. A leventemozgalom ebben az időben nem népszerű a faluban. Kifo-gásként említik, a lábbeli és ruhaszaggatást, s előnyeként, hogy „lassan jó útra téríti a fiatalokat." A helybeliek nem kívánnak tagosítást, ennek okát a „maradiság"-ban látja a körjegyző. A gazdálkodást illetően megjegyzik, hogy a gazdák -ahogy a kisbirtokosokat ekkor nevezik: a kisgazdák - nem bérelnek az ura-dalmi földből semmit, de 100 katasztrális holdat részes művelésben művel-nek. A zalakarosi gazdák nincsenek eladósodva, földjeiken az átlagos ter-méshozam katasztrális holdanként 8 mázsa búza, 7 mázsa rozs, 6 mázsa tengeri, 20 mázsa burgonya. Egyáltalán nem gyakori a földeladás, ha még-is van ingatlanforgalom, az helyiek között van. A föld forgalmi értékére nézve érdekes összehasonlító adatokat is kérdeztek a felmérésben, a hábo-rú előtti utolsó év (1914) és a felmérés (1926) évét összehasonlítva, s az infláció miatt aranykorona-értékben kellett az adatokat megadni: 189 A föld forgalmi értéke 1914 1926 1 L-öl beltelek 1,20 1,20 egy gazda házának, telkének értéke (átlagosan) 600 600 jó minőségű föld esetében 1200 1200 tráli ára zán közepes minőségű föld esetében 1000 1000 N 1) 8 U gyenge minőségű föld esetében 700 700 áá jó minőségű föld esetében 1400 1400 >> o közepes minőségű föld esetében 1200 1200 gyenge minőségű föld esetében 900 900 A jó minőségű földek Zalakaroson a hegyalján és a gátszernél, a kö- zepes minőségűek a hosszúdűlőben és a telki dűlőben feküdtek. A község központjától távolabb fekvő földek 10-15%-kal értek kevesebbet. Egy ka- tasztrális hold haszonbére ugyanannyi - 20 Korona - volt 1914-ben és 1926-ban. 1926-ban a napszám 40000-60000 Korona (a hatalmas szám alatt az inflációs papírkorona értendő. Ekkor 1 aranykorona=15000 papír- korona) volt. ;:j;;;; : :if. :? .,; A záró kérdés, s az arra adott válasz elgondolkodtató: „A község na-gyobb arányú fejlődését minő okok akadályozzák? a nagy adózás." Az 1935. évi mezőgazdasági összeírás az 1921. évi földreform ered-ményét is tükrözi. Nézzük ismét a papnövelde birtokain lévő négy telepü-lés adatait:99 Megnevezés Zala-karos Galam-bok Kiskomá-rom Komár-város földbirtokok száma birtoknagyság-csoportok szerint összes földbirtokok száma 321 724 625 510 1 kat. holdnál kisebb szántóföld nélküli 49 49 154 25 szántóföldes 67 251 132 166 1-5 kat. holdas 137 278 253 229 5-50 kat. holdas 66 144 83 87 50-100 kat. holdas - - 1 - 100-500 kat. holdas 1 - - - 500-1000 kat. holdas 1 1 1 1 1000-3000 kat. holdas - 1 - 2 3000-nál nagyobb - - 1 - 190 Megnevezés Zala-karos Galam-bok Kiskomá-rom Komár-város földbirtokok területe birtoknagyságszerint összes földbirtok területe 2100 4487 5483 4933 1 kat. holdnál kisebb szántóföld nélküli 29 23 81 8 szántóföldes 39 172 74 76 1-5 kat. holdas 332 655 578 539 5-50 kat. holdas 723 1354 823 708 50-100 kat. holdas - - 57 - 100-500 kat. holdas 437 - - - 500-1000 kat. holdas 540 718 650 554 1000-3000 kat. holdas - 1565 - 3048 3000-nál nagyobb - - 3220 - földbirtok területe művelési ágak szerint szántóföld kat. hold 663 1541 2222 1809 kert 85 159 123 59 rét 425 469 936 871 szőlő 181 172 207 - legelő 275 129 1700 922 erdő 387 1054 71 1033 nádas - - - - földadó alá nem eső terület 84 163 224 239 földbirtok kataszteri tiszta jövedelme (aranykorona) 31006 51928 57927 43174 A tagoltságot tekintve Zalakaroson a földbirtok tagok száma 2232, az egy tagból álló földbirtokok száma 99, területe 85 kat. hold, haszonbérbe adott föld nincs. Védett földbirtokok száma 10, összterülete 25 kat. hold. A Nagyatádi-féle földreform során földhöz, házhelyhez juttatottak száma a budapesti papnövelde birtokát érintő településeken a következőképpen ala-kult: Megnevezés Zala-karos Galam-bok Kisko-márom Komár-város földhöz juttatottak száma 98 381 265 - házhelyhez juttatottak száma 26 52 46 147 a juttatott földbirtok területe (kat. hold) 96 351 203 - házhelyek 8 13 15 42 191 Zalakaroson községi tulajdonban 540 kat. holdnyi terület volt, (ebből szántóföld 6, legelő 172, erdő 315, valamint földadó alá nem eső terület 47 hold) 2738 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel, továbbá volt még birtoka a katolikus egyháznak is, 3 földbirtok volt a tulajdonában, 456 kat. hold összterülettel (szántóföld 50, rét 223, legelő 101, erdő 71 kat hold, va-lamint 11 hold földadó alá nem eső terület) 4894 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel. Zalakaroson 1941-ben 206 lakást írtak össze. Háromszobás 3, kétszo-bás 68 épület (ebből egy konyha nélküli), 134 egyszobás (3 konyha nélkü-li), valamint 1 lakott gazdasági helyiség. 199 háznak van konyhája, kettő-nek előszobája, 127-ben van éléskamra, nincs fürdőszobás és árnyékszék-kel ellátott ház. A helyiségek rendeltetésének 1 egyéb 2 lakott gazdasági helyiségként került felvételre. 279 szoba közül 236-nak vert föld a padoza-ta, 43-nak fa. A 199 konyhából 184-nek szintén vert föld, 15-nek cement a padozata. A település 179 háza kizárólag vert földes szobával rendelkezett. A faluban nem volt vízvezeték, villanyvilágítás, így nem volt rádió sem. Kevés forrásunk van a második világháború idejéről. A község gaz-dálkodásába enged bepillantást az ebből a korból egyedül fennmaradt, 1941. évi költségvetés.'00 1941-re a költségvetést 8030 Pengő hiánnyal állapították meg, amely 96 %-os pótadóval volt fedezhető. Ennek alapját az előző - 1940. évi -állami adók összege után állapították meg. A zalakarosiaknak 1940-ben 6979,62 P. földadót, 1595,30 házadót kellett befizetni, tehát ez volt a pót-adó számításának alapja. A pótadó alól mentes volt a katolikus iskola, a kántortanító valamint a plébános jövedelme.101 Alap költségvetése Szükséglet (Pengő) Fedezet (Pengő) Hiány (Pengő) községi háztartási alap 11228 3310 7918 körorvosi közös 906 906 - testnevelési alap 397 397 - Nincs adatunk a bevonultakról és a háborús évek mindennapjairól sem. Csak annyit tudunk, hogy huszonötén: Balogh István, Bazsó András, Bazsó László, Bazsó Vendel, Beké Ferenc, Borbás László. Csöndör Mi-hály, Csöndör Vendel, Fájli János, Horváth Géza, Koma István, Kovács Ist-ván, Kovács László, Marton László, Marton Vendel, Németh Vendel (ifj.), Németh Vendel, Odor Ferenc, Országh József, Scheiber István, Szabó Já-nos, Szabó Lajos, Szűcs Lajos, Tóth István, Tóth Kálmán, Tüttő Sándor nem tértek haza a harctérről. Az első és második világháború áldozataira az 1994-ben felállított emlékmű emlékeztet helybelit, vendéget egyaránt.102 192 Mint mindenhol Magyarországon, 1945-ben, sőt az azt követő évben is központi kérdés a földbirtokrendezés volt. A Pesti Központi Papnövelde Zalakaros, Kiskomárom, Komárváros, Galambok, Balatonmagyaród, Nagyrécse, Miháld és Somogysámson községek területén fekvő birtokát a 600/1945.M.E. számú, A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a föld-művesnép földhöz juttatásáról szóló rendelet értelmében Zala vármegye Földbirtokrendező Tanácsa a földbirtokrendezés céljára megváltás ellené-ben igénybe vette. A birtoktestből a kisrégió területén - művelési ágak sze-rint - az alábbi kiterjedésű területek voltak: Település Össz-terület Ebből szántó rét szőlő legelő erdő katasztrális hold Zalakaros 438 50 204 - 101 71 Galambok 1565 168 45 - 35 1288 Kiskomárom 3220 1351 605 19 1102 67 Komárváros 1575 346 233 - 441 86 A felosztható birtokokat és a lakosság számarányát tekintve a leg-rosszabb helyzetben Galambok volt, miután kevés felosztható birtok esett a község területére, és sem Komárváros, sem Zalakaros nem engedett át te-rületet. Egyedül Kiskomárom engedett át 107 holdat, de ez a galamboki igényeket nem elégítette ki. Zalakaros területére 437 katasztrális hold és 905 négyszögöl (4479 Pengő és 60 fillér kataszteri tiszta jövedelmű) bir-tok esett, melyet a következőképpen szabályozott 1945. augusztus 21-én kelt határozatában a Zalavármegyei Földbirtokrendező Tanács: j ,:: j, ■.-: - jövőbeni juttatások céljára 46kat. hold 1325 20 kat. hold - 86 kat. hold 980 284 kat. hold 200 tartalékolva - házhelyek kialakítására ■ - Zalakaros község tulajdonába - földigénylők részére juttat J-öl J-öl legelőt, J-öl szántót és rétet. A határozatot a községben ki kellett hirdetni, majd három napra köz-szemlére kitenni, és ezt helyhatósági bizonyítvánnyal igazolni. (Ez Marton József községi bíró tanúsítványa szerint augusztus 29. és szeptember 6. kö-zött, az előírt határidőt jócskán meghaladva, megtörtént.) Zalakaroson 82 földigénylőt írtak össze, foglalkozásukat tekintve 10 gazdasági cselédet, 69 földművelő napszámost, l-l major gazdát, útőrt és kisbírót. Az igénylők általában egy-két, esetleg három gyerekes családfők. Ritka a kiugróan nagy gyermekszám az igénylőknél, egy-egy 7, 6, 5 és 4 193 Igényelt földterület (kat. hold) Igénylők száma 11 2 10 vagy 10 kh. 800 U-öl 6 9 0 8 1 7 1 6 1 5 4 4 6 3 20 2 26 1 14 gyermekes igénylőt találunk az igénylési lapon. A földigénylők kö-zül 32-en házhelyet is igényeltek. Az igényelt földek nagysága is je-lentős szóródást mutat: nyolcan igényeltek 10, vagy 11 holdnyi te-rületet, döntő többségükben azon-ban 1, 2 vagy 3 holdat. ''4' ri-"j Az egy- és két holdas igény-lők egy része birtokkiegészítésként igényelte a földterületet, a meglévő 0,5, 1, 2, vagy 3 holdas birtoka mellé. Összesen 283 hold 1200 J-öl mezőgazdasági ingatlant, és há-rom igénylő között egyenlő arány-ban 600 ü-öl szőlőt és gyümöl-csöst osztottak ki, továbbá 47 ház-helyet. A házhelyhez juttatott földművesek mellett 3 pásztor, 2 kovács, 1 gépész, 2 cipész, 1 háztartásbeli, 1 borbély, 1 molnár, 1 kádár, 1 teknővájó és 2 gazdasági cseléd kapott házhelyet. Joggal hihetnénk, hogy - mindenki megelégedésére - ezzel befejező-dött az ingatlanhoz juttatás, miután 1945. augusztus 23-án a megyei föld-birtokrendező tanács változtatás nélkül jóváhagyta. Ám 1946. áprilisában kilenc aláírással egy olyan tartalmú jegyzőkönyvet vettek fel a zalakarosi földigénylők, melyben kérték, hogy a földosztást nyilvánítsa semmisnek a megyei földbirtokrendező tanács. Indokaik egyben súlyos vádak is. Azt ál-lítják beadványukban, hogy a földosztást nem a rendelet szerint hajtották végre, ugyanis nem a földigénylők által választott földigénylő bizottság írta össze az igénylést, hanem a nyugalmazott tanító és két elöljáró. Miután felvették a jegyzőkönyvet, a tanító megnevezett öt embert, akivel aláírtat-ta, mint a földosztó bizottság tagjaival. Ezek a kijelöltek csak később döb-bentek rá arra, hogy miben segédkeztek s beismerve hibájukat a földosztás érvénytelenségének kimondását és annak felülvizsgálatát kérik. 1946. április elején megalakult - most már szabályosan és hivatalosan - a zalakarosi községi földigénylő bizottság, előbb Szerény János, majd Csondor László, végül Marton Kálmán elnöklete alatt. Tagjai Adorján La-jos, Grédics György, Horváth József, Molnár János, Odor Mihály, Ritecz Imre és Tóth János voltak. Ez a bizottság április 26-án ismételten kéri a Megyei Tanácsot, hogy szálljanak ki a helyszínre, ám ez még szeptember-ben sem történt meg, amikor a zalakarosiak arról panaszkodnak, hogy a régi bizottság semmiféle iratot nem adott át, így intézkedni sem tudnak, s nem 194 kaptak segítséget a Földbirtokrendező Tanácstól sem. Továbbá panaszol-ják, hogy kik kaptak jogosulatlanul földet. Emellett az újmajori cselédeket is házhelyhez akarta - ez az immár legális bizottság -juttatni, ezért 12 ház-helyet „...a község beépült részével közvetlen határos ingatlanokat akarja csere útján igénybe venni." Ám tervüket a megyei tanács elutasította. A várva várt helyszíni szemlére majd egy évvel a beadvány után került sor. A helyszíni szemle eredménye tovább borzolta a kedélyeket, mire az Or-szágos Földhivatalhoz fordulnak panaszukkal, kérve, hogy az újmajori házhelyeket megtarthassák. Panaszolták azt is, hogy nagyobb cserebirtokra az ő juttatásukból vettek volna el, s ez nem egy esetben a földjeiket 2-3 holdra csökkentette volna. „Kérdezzük akkor miért volt a földosztás, ha nem azért, hogy mi cselédek eldobjuk a jármot és az igát, és új gazdái lehessünk az Államnak." Földjeiket a nyugodt gazdálkodás érdekében kérik vissza. 1947. július 20-án helyszíni tárgyalás tett pontot a rendkívül hosszan elnyúló ügy végére. Itt aztán sok minden kiderült, az is, hogy olyan sze-mély is kapott pl. két hold földet, aki 1945 előtt meghalt. Emellett még több hasonló visszaélés is nyilvánosságot kapott, mire végül módosították a határozatot, melyben a birtokjuttatás csökkentése, a korábbi határozat helyben hagyása, illetve pótlólagos juttatás egyaránt szerepel. A lényeg, hogy mindenki esetében egyénileg vizsgálták ki a panaszokat és egyénileg döntöttek.103 Az 1945 utáni politikai pezsgés a kis falvakat sem hagyta érintetlenül, hiszen rendezvények, házi agitációk mindenhol voltak, pártok alapszerve-zeteket hoztak létre. A térségben a legnagyobb befolyása a Demokrata Néppártnak (Barankovics-pártnak) volt, az 1947-es választáson 43,8%-ot kaptak Zalakaroson. A második helyen a Kisgazdapárt végzett 19,9%-kal. Bár van Zalakaroson az MKP-nek alapszervezete, s az agitációt is jól meg-szervezték, ám meg kellett elégedniük a 13,9%-os eredménnyel. (A helyi szavazási eredményeket, valamint a politikai szervezetekről - a forrás-anyag mennyisége determinálta részletességgel - készített összeállítást Id. jelen kötet Adattár részében.) Ezután vissza kell térnünk szórvány forrásainkhoz. Ezek szerint 1949-ben Zalakaroson három kiskereskedőt írtak össze egy jelentésben. Mindhármuk „szatócs árukkal" kereskedett. A második világháború előtt nyílt meg Horváth János boltja 1938-ban, melyet Balhási Vincéné éppen egy évtizeddel később megnyitott üzlete követett. Már az új időket jelzi, hogy 1949-ben a Földműves Szövetkezetnek is nyílik itt boltja, s nemso-kára ez marad az egyetlen kiskereskedelmi egység a faluban. Összehason-lításul a körjegyzőségi székhely Galambok kereskedelmét ekkor összesen két üzlet, egy vegyeskereskedő és egy szatócsüzlet jelentette. Ugyancsak ebben az évben (február 20-án) írták össze a cséplőgépeket és a magtisztí- 195 tókat. Galambokon három cséplőgépet és egy szelektort írtak össze, Zala-karoson Adorján Józsefnek volt egyedül cséplőgépe, neki azonban kettő, mindkettő nyersolaj üzemanyagú motorral működött, volt egy új gépe napi 80, és egy régi cséplőgépe napi 40 mázsás teljesítménnyel. Valamennyi tulajdonos vállalt - természetesen - bércséplést.104 S a negyvenes éveket lezárandó, álljon itt egy adat a beszolgáltatásra. Mindenképpen biztosítani kellett Budapest főváros sertéshússal való ellátását, a Közellátási Hivatal rendelete alapján Galambokról hat, Zalakarosból négy sertést kellett be-szolgáltatni határidőre. A beszolgáltatandó mennyiség mértékének sajátos „indoklását" találjuk a Közellátási Hivatal körjegyzőhöz küldött rendeleté-ben: „A szállítást még karhatalom igénybevételével is biztosítani kell, mert a községekre kivetett mennyiség semmivel sem több, mintamennyi [sic!] hízásra beállított és elszállításra váró sertés községében található."105 A tanácsrendszer első hat évében nem sok minden történt a települé-sen, erre utalnak a tanácsülési és a végrehajtó bizottsági jegyzőkönyvek gyér bejegyzései. A közigazgatás elsődleges feladata a begyűjtés szorgal-mazása volt, ami viszont rendkívül gyakran szerepel a napirendi pontok között, emellett néhány kevésbé jelentős helyi ügyet vitatnak meg. Kezdet-ben reggel 8, majd kilenc órakor kezdődtek ezek az ülések, de volt eset, mikor este hat vagy hét órakor, esetleg 8 és 9 órakor.106 1950-ben a begyűjtési és az adóbehajtási munkákról, az őszi mező-gazdasági munkákról, a termelési szerződésekről, a végrehajtó bizottság tevékenységéről szólnak a rendkívül szűkszavú jegyzőkönyvek, melyből állásfoglalást, esetleges vitát - ha egyáltalán volt - nem lehet nyomon követni. Később megjelennek a munkaverseny-értékelések. Zalakaros és Garabonc versenyzett általában egymással a terménybeszolgáltatásban, és a verseny állását mindig áttekintették. Az 1952. I. félévi értékelésnél ser-tésleadásban 99, szarvasmarha leadásban 122, baromfiban 153, tejben 143, adóbefizetésben 103%-on állt Zalakaros teljesítése. Megjegyzik, hogy a sertésleadás még a héten meg fog történni. „Eredményeink jók. Ezt a len-dületet továbbra is fokoznunk kell, mert ezáltal mutatjuk Pártunkhoz és Kormányunkhoz való hűségünket. Az ötéves tervünk minnél [sic!] elébb való megvalósításához, több és gyors beadásunkkal tesszük naggyá és valósítsuk meg a szocializmus alapját." Ezek a zárómondatok bárhol íród-hattak volna. Tükrözik a kor előírásait, elvárásait, hangulatát, és azt a „mesterséges" lelkesedést, amit a politika sugallt.107 De milyen feladatokat lehetett volna még kitalálni, hiszen havonta tanácsülést, kéthetente végrehajtó bizottsági ülést kellett tartani. Ezért min-dig volt a programban valaminek az „áttekintése", az esetek többségében a tervfeladatoké. Amennyiben rendelet érkezett, annak az ismertetése, to-vábbá az év elején illetve végén pedig a költségvetés elfogadása. Érdekes 196 lenne néhány, az adott korban kiemelten kezelt esemény utáni kötelező re-agálás, pl. Sztálin halála után hogyan kellett megemlékezni, de ezek a jegyzőkönyvek rendre hiányoznak a sorozatból. 1956-ban megjelennek a helyi jelentőségű feladatok, pl. útkarbantar-tás, tanács tulajdonát képező major átadása a termelő szövetkezetnek, köz-ségfejlesztési hozzájárulás megállapítása, beszámoló a kultúrotthonban folyó munkákról, 1956 májusában a községi borverseny június 10-én való megrendezése, illetve a nyári tűzvédelem megszervezése, iskolai vizsgák, aratás és néhány egyéb mezőgazdasági munkáról szóló időszerű jelentés. Az országos politika jelenik meg helyi szinten az 1956. július 13-i végrehajtó bizottsági ülésen, mikor arról tárgyalnak, hogy a párthatározat szellemében július 10-én egy bizottság fog kiszállni Zalakarosra, és - ahogy másutt, itt is - felül fogja vizsgálni a kuláklistákat. Zalakaroson hét személyt tartottak nyilván mint kulákokat, akiket a végrehajtó bizottság tagjai egyhangú szavazással törölni javasoltak a listáról, miután a „7 sze- mély valóban nem volt kizsákmányoló." 1956-ban az utolsó jegyzőkönyv október 5-én kelt és a 14-i tanácsülést készítette elő. Ezután nincs több j egyzőköny v.! °8 :. i : .Í •; i : ■ > ■ ■ ■ •: ■• > r Az 1956-os forradalom fővárosi és megyei eseményeiről október 26-án szereztek tudomást a községben. Az ezt követő két napon, október 27-én és 28-án felvonulásokat tartottak a faluban, de „ott romboló munkát nem fejtettek ki". Október 30-án összehívták a Nemzeti Bizottság alakuló ülését, ezen kb. 50-60 fő jelent meg. Ezen a gyűlésen több felszólaló köve-telte a kommunista vezetők elbocsátását és felelősségre vonását, miután a tanácsrendszerben testesült meg a tömegek szemében a Rákosi-rendszer elnyomó apparátusa. Ám - legalábbis a falvak egy részénél - megmaradtak a tanácsi vezetők leváltásnál és a felelőségre vonás követelésénél. Ez a kö-vetelés általában a jelenlévők személyiségének függvényében hol heve-sebb volt, hol mérsékeltebb. Soós János, a helyi nemzeti bizottság elnöke például indulatosan tette mindezt, de még nála is indulatosabb volt Ador-ján Rudolf, ki egyéni sérelmeit is kifejezésre juttatta, mikor felelősségre vonta a galamboki tanácselnököt és tanácstitkárt, hogy „a galamboki házu-kat az ő idejükben államosították és ezt azonnal adják vissza neki, mert ha nem, akkor mindkettőjüket ki fogja végezni, és lehordta őket kommunista tevékenységük miatt. Kijelentette, hogy a kommunista rendszer megbukott, és többet nem fog életbe jönni. Ővelük meg végezni fog." - olvashatjuk a rendőrségi összefoglaló jelentésben. Ez természetesen csak egy megkese-redett ember - az események motiválta felindultságában - tett üres fenye-getőzése volt, tettlegességre nem került végül sor, legalábbis nincs adatunk arra nézve, hogy az elkövetkező néhány nap alatt történt-e atrocitás. A Za-lakaros Községi Nemzeti Bizottság Soós János elnöklete alatt 1956. no- 197 vember l-jén alakult meg. Tagjai Adorján Rudolf, Balogh József, Bazsó István, Borsos Ferenc, Dörgönye Kálmán, Kovács János voltak. Soós Já-nos nemzeti bizottsági elnök első intézkedése az volt, hogy a tanácselnö-köt elbocsátotta. A tanács végrehajtó bizottságának titkára, Balogh József azonban tagja lett a Nemzeti Bizottságnak. Soós követelte a nemzetőrség megalakítását is, de ezt a gyűlés résztvevői nem vállalták, így nem alakult nemzetőrség Zalakaroson. A járási nemzeti bizottsággal való kapcsolattar-tásban és néhány igazgatási intézkedésben ki is merült a szervezet tevé-kenysége, elitélő momentumot a forradalom után mindenhol meginduló, mindenre kiterjedő és ritka alapos rendőrségi vizsgálat sem talált.109 Az ötvenes évek végének jegyzőkönyvei továbbra is csekély jelentő-ségű helyi ügyekről tudósítanak. Az utak és hidak rendben tartása, esede-ges javítása, az évszakhoz kötődő munkák számbavétele mind-mind visszatérő téma, de emellett megjelenik a lakosság alapellátásáról való beszámoló is, még a régi stílusban: Németh Béla boltkezelő 1957. évi IV. negyedévi „áruforgalmi tervét 106%-ra teljesítette." Áruhiány ebben a be-számolási időszakban csak darabos rézgálicból volt, ez azt is jelentheti, hogy minden olyan árucikk, amit a falusi lakosság keresett, és folyamato-san vásárolt mindig megtalálható volt a boltban. Miután az ötvenes évek-ben meglehetősen ritkák voltak - már csak a közlekedési viszonyokat te-kintetbe véve - az utazások, feltételezhetjük, hogy a korszak meglehetősen alacsony színvonalán, viszonylag szűk árupalettával, de az ellátás megol-dott és folyamatos volt.110 1960-tól egyre nagyobb teret kap a kulturális munka. Kultúrcsoport-ok alakultak, mindenekelőtt a színjátszó csoport munkáját emelték ki a beszámolókban, akik több községben vendégszerepeltek - nem kis siker-rel, és jelentős bevételre is szert tettek, ezt a pénzt felszerelések vásárlásá-ra fordították. De - a kor gyakorlatának megfelelően - nemcsak a zalaka-rosi kultúrcsoport ment a környező községekbe vendégszerepelni, Zalaka-ros is fogadott vendégszerepelő műkedvelő együtteseket, így többek között a nagykanizsai a sörgyár csoportját.111 1958. október 14-én megtartott végrehajtó bizottsági ülés számba vet-te a település 13 éves fejlődését. Érdekes lehet számunkra, hogy mi történt egy kis faluban, illetve mi volt az, amit a fejlesztés terén mindenképpen kiemeltek. Tagadhatatlan, hogy ebben az időszakban rendkívüli előrelépés volt a posta megszervezése, a telefon bevezetése, Zalakaros bekapcsolása a menetrendszerű autóbusz közlekedésbe, két iskola létesítése (itt biztos, hogy egy két tantermes iskoláról van szó, külön megjegyzi az összeállítás, hogy 1945 előtt csak egy volt). A középületek tatarozása, a község terüle-tén lévő hét híd és az utak folyamatos karbantartása, (miután ekkor dön-tően földes és kövesutakról van szó), valamint az, hogy már hetente két- 198 szer rendelt a körzeti orvos Zalakaroson, s nem kellett ez ügyben sem a szomszédos faluba menni, ugyancsak eredmény, ahogy az is, hogy állami támogatással három közkút épült, egyre több a rádió, a motorkerékpár, a mezőgazdasági kisgép, az utóbbi időben sok ház és gazdasági épület épült, s miután mezőgazdasági területen vagyunk, kiemelték az apaállat-istálló és a pásztoristálló létesítését is. Megjegyzik még a kultúrház létesítését, és azt, hogy a lakosságnak komoly jövedelme származott boruk és állataik ér- tékesítéséből. Az 1959/60-as tanévben összesen 48 tanuló járt iskolába, közülük 34 alsó, 14 pedig felső tagozatba. Két tanerős általános iskola volt a faluban ekkor, ami megerősíti azt, hogy a „két iskola" két tantermes, osz- tatlan alsó- és osztatlan felső tagozattal működő általános iskola volt, amelyben - a kor előírásainak megfelelően - megindultak az úttörő-foglal- kozások, s kialakításra került a község egyik eddig elhanyagolt részén az „úttörő-liget".112 ..■•.-■- Zalakaroson a munkaalkalmat ekkor kizárólag a termelőszövetkezet jelenti. Kezdetben önálló tsz működik a község közigazgatási területén, később a nagyradai és a galamboki székhelyű termelőszövetkezetek lesz-nek a munkáltatók. Gyakori gond - az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején - a gépek használhatósága, s munkaerőgondokra is utal az a meg-jegyzés, hogy 16 pár fogatja van a termelőszövetkezetnek, de csak nyolc fogatos dolgozik, s kevés a gépszerelő is.113 A településfejlesztő, területrendező tevékenység során az egyik leg-fontosabb feladat az egészségtelen körülmények között élő viszonylag nagy számú roma népesség lakásproblémáinak megoldása, a közegészség-ügyi szempontból veszélyes telepek, putrik felszámolása és - elsősorban a termelőszövetkezetekben - a munkahelyteremtés. Hosszú idő alatt, nem csekély áldozatvállalással sikerült csak ezt a hosszú ideje meglévő problé-mát felszámolni.114 Zalakaros életében a változás legfontosabb dátuma 1962, amikor kő-olajkutatás közben egy próbafúrás alkalmával szokatlanul magas hőfokú, 96 °C-os ásványi anyagokkal (kálium, nátrium, ammónium, magnézium, jód, kén, bróm, fluor, kalcium) dúsan telített termálvizet találtak. A kőolaj-kutatás hosszabb múltra tekintett vissza a környéken, hiszen a MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari RT.) a harmincas években kezdett kutatófúrá-sait 1938-ban siker koronázta, amikor a Budafa-II. jelű kútból kőolaj tört a felszínre. Ez új lendületet adott a kőolajkutatásnak, s sorra végezték a pró-bafúrásokat a környéken, így 1944-ben Zalakaros környékén is. Az akkor eredményre nem vezető munkálatokat a második világháború megszakítot-ta. Ezek a majdnem két évtizede megszakadt kutatások folytatódtak 1962-ben Zalakaros környékén, és - mint említettük - 1962-ben kőolajkutatás közben megtalálták a termálvizet. Az Országos Közegészségügyi Intézet 199 által elvégzett vegyelemzést követően a nagykanizsai kórház orvosai által szerevezett vizsgálatok kimutatták, hogy a 2307,5 méter mélyről felszínre törő víz kiválóan alkalmas krónikus nőgyógyászati és mozgásszervi beteg- ségek, valamint a fogágy megbetegedéseinek gyógyítására. A vegyelemzé- sek eredménye és a feltárt kút 830 liter/perces vízhozama új perspektívát nyitott az egyre néptelenedő, és az infrastrukturális fejlődésben mindin- kább elmaradó dél-zalai kis falucska előtt, melynek az ezt követő, előbb spontán, majd egyre inkább tudatos, szakszerű fejlesztése három és fél év- [ tized múlva városi rangot eredményezett.115 A kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. A helyi és az akkor még létező alsó fokú közigazgatási szervezet, a nagykanizsai járás kezdemé- [ nyezésére Zala Megye Tanácsának támogatásával megindult a termálfürdő f létesítése. Kidolgoztak egy tervprogramot, melyet az Egészségügyi Mi- i nisztérium is jóváhagyott. 1964-ben aztán megindult a kivitelezés és 1965. ' szeptember 5-én, akkor még nagyon szerény keretek között, idényjelleggel megnyitotta kapuit a zalakarosi termálfürdő. Kezdetben mindössze egy t 333 m2-es alapterületű termálmedence, egy 60 m2-es gyermeklubickoló, 800 személyes öltözőépület, valamint a kiegészítő és üzemi létesítmények jelentették ,,a" helyi tanács által üzemeltetett zalakarosi termálfürdőt. 1966. január l-jével a Dél-Zalai Víz- és Csatornamű Vállalat megbízást kapott az egyre népszerűbb fürdő üzemeltetésére. Ugyanis míg az első - rendkívül rövid szezonban - mindössze kilencezer látogatója volt a fürdőnek, a második évben negyvenezerrel több. S ha figyelembe vesszük a későbbi i időszak fejlődése által követelt műszaki-technikai fejlesztéseket, ami továb- ' bi megnövekedett forgalmat indukált, ennek fejlesztése, üzemeltetése csak egy professzionálisan szervezett szakvállalat keretei között volt lehetséges. A fürdő népszerűsége hihetetlen gyorsasággal növekedett, rövidesen hírnevet szerzett magának határainkon túl is, s megindult a nemzetközi ak- tív idegenforgalom kiszélesedése, amit elősegítettek az akkori politikai kö- rülmények. Magyarország fokozatos nyitásával egyre inkább „érdekes lett" a nyugat-európaiak számára, másrészt, - és ez később sajátos jelenség j lett, - a két Németország szétszakított családjai, rokonok, barátok, ismerő- sök Magyarországon találkoztak, s ez a turisztika - természetesen a tehe- tősebb NSZK állampolgárok finanszírozásában - újabb lökést jelentett a magyar üdülőturizmusban, gyógyfürdőknél, Balaton-parton egyaránt. A forgalom további, másik jelentős részét a szociálturizmus jelentette, továb- bá nem volt elhanyagolható a belföldi turizmus sem. Ennek sajátos hétvé- gi formái a vállalatok, termelőszövetkezetek egy-egy napos, saját munkás- szállító buszokkal történő kirándulásai voltak. Mindez egy folyamatos ' mennyiségi növekedést eredményezett, de nem jelentett elmozdulást a mi- nőségi turizmus irányába.116 200 A ZALAKAROSI GYÓGYFÜRDŐ VENDÉGSZÁMÁNAK ALAKULÁSA Év Vendégek száma (fő) Változás az előző évi-hez képest Gyógykerti vendégek száma (fő) Változás az előző évi-hez képest 1965 9000 - 1966 49 000 + 40 000 1967 54 000 + 5 000 ■■"■■■ "'■■'' ' ■'' 1968 78 000 + 24 000 1969 98 000 + 20 000 1970 150 000 + 52 000 1971 171 000 + 21 000 1972 155 000 - 16 000 1973 233 000 + 78 000 1974 237 000 + 4 000 ■ i 1975 304 000 + 67 000 1976 430 000 + 126 000 1977 592 000 + 162 000 A gyogykert 1991-ben került 1978 642 000 + 50 000 megnyitásra. 1979 622 000 - 20 000 1980 582 000 - 40 000 .'!■:;■ ■.- • 1981 604 000 + 22000 •■!. .- ; ■■-, ; .. 1982 634 000 + 30 000 1983 676 000 + 42 000 ■.■■'.' '■■.■: (. - 1984 781 000 + 105 000 o.-. '. 'i: ■ *: •.. , '. 1985 802 000 + 21 000 1986 846 427 + 44 000 1987 869 925 + 53 000 -.■■.f; yjy ■•■■■ 1988 891 503 + 11 000 1989 885 713 -6000 1990 805 927 - 80 000 1991 661 770 - 144 000 11 968 - 1992 599 924 - 62 000 47 991 + 36 000 1993 536 000 - 64 000 72 725 + 25 000 1994 542 556 + 6 000 89 348 + 17 000 1995 541 309 -1 000 112 803 + 23 000 1996 588 027 + 47 000 132 335 + 20 000 1997 673 946 + 86 000 150 345 + 18 000 1998 653 921 - 20 025 141 375 -8970 1999 673 334 + 19413 191 333 + 49 958 201 Már a termálfürdő működésének első éveiben felmerült a télen-nyá-ron való üzemeltetés gondolata, egy komplex gyógyfürdő létesítése, s ez-zel párhuzamosan az állami és a magán vendéglátóipar fejlesztése, a folya-matos áruellátás biztosítása és a növekvő számú vendégek szórakoztatásá-nak szükségessége. Ennek eredményeként 1975-ben fedett résszel bővült a fürdő, szaunával és egyéb létesítményekkel, ekkor már 4680 m2-en fogadta a vendégeket. Ezzel megtették az első lépést a szezontól független vendég-látás irányába. A korlátozott mértékben rendelkezésre álló anyagi erőfor-rások egy egységes, távlati lehetőségeket és a változó körülményeket is figyelembe vevő fejlesztési koncepciót követeltek. Ezért hozta létre még 1966-ban Zala Megye Tanácsa a Zalakarosi Intéző Bizottság elnevezéssel operatív munkabizottságát, hogy valamennyi érdekelt szerv részvételével biztosítsa az éves és távlati fejlesztések összhangját, szervezze, irányítsa, ellenőrizze ezek végrehajtását, a fürdőtelep szakszerű, színvonalas üze-meltetését. A fejlesztés eredményeként a fürdő működésének első évtize-dében négy medence készült el, háromezer vendég egyidejű fogadására alkalmas öltöző- és egyéb kiszolgáló létesítményeket, fogadóépületet emel-tek, parkosítottak, és kilenc év alatt - akkori árakon - húszmillió forintot fordítottak a fejlesztésre. Ennek során készült el - többek között - 1968-ban az ötvenméteres sportmedence és az öltöző. Talán a legfontosabb dátum a fürdő életében 1978, amikor - a már mi-nősített gyógyvizű fürdőt - hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánította az Egészségügyi Minisztérium. A fejlesztés ezután új lendületet vett és az ezt követő hét évben további négy medencét adtak át. A gyógyfürdő fejlesztéséhez azonban szükség volt még egy bő vízho-zamú kútra. Az 1962-ben lemélyített ún. D-6 jelű kút mellett 1970-ben még mélyebbre fúrva az ún. D-7 jelű kút fúrásakor 2752,5 méter mélyen a korábbihoz hasonló bővizű, és gyógyhatású vizet találtak. Az ENSZ 1976-ban indított termálprojectjének célja az volt, hogy a termálvíz idegenforgalmi-üdülési hasznosítását fejlessze, s e project során Magyarország 161 fürdőjét négy csoportba sorolták be. Az első kategóriá-ba - s ide került Zalakaros is - az a 34 fürdő került, amelyek országos és nemzetközi jelentőségűek, tehát megvan a megfelelő mennyiségű és minő-ségű termálvízszerzésre a lehetőség, és rendelkezésre állnak rendezési ter-vekben biztosított területek a termálvíz felhasználására. Miután Zalakaro-son a gyógyvíz feltárt mennyisége legalább száz évre biztosított, így a tele-pülés gyógy turizmusra építhető fejlesztése mindenképpen megalapozott. A fürdőnek jelenleg két gyógyvizes (a D-6 és D-7 jelű kutak) és két termál-vizes (Zk-6 és Zk-9) valamint három hidegvíz termelésre alkalmas kútja van, ezek teljes egészében fedezik a gyógyfürdő vízszükségletét. Ezen kívül két tartalék kúttal rendelkezik, amelyeket a gyógyvízzé minősített 202 kutak rétegére fúrtak, de nincsenek a rendszerbe bekötve. A gyógyvizes kutak 96 illetve 103, míg a termálvizes kutak 47 illetve 53 fokos vizet biz-tosítanak. Most essen néhány szó a gyógyvízről is. Az Országos Közegészség-ügyi Intézet vízanalízisének véleménye, hogy a zalakarosi víz nátrium-klo-ridos és hidrogén-karbonátos hévíz, mely jodid- és bromid-ion tartalma kö-vetkeztében a jódos-brómos; szulfid-ion tartalma miatt pedig a kénes gyógyvizek csoportjába sorolható. A víz metabórsav-tartalma igen nagy. A kevert vízben a termálvízre jellemző kémiai komponensek koncentrációja általában a közölt hígítási aránynak megfelelően csökkent. Nem mutat vi-szont csökkenést a kalcium- és magnézium-ionok koncentrációja, a víz szabadszénsav-tartalma pedig számottevően nagyobb, mint a termálvízé. A rendelkezésre álló adatok alapján a Vízgazdálkodási Intézetben 1984-85-ben készült egy összehasonlító vizsgálat is a hasonló összetételű hazai, közép-európai és európai gyógyvizekkel. Ez az összehasonlítás csak a fő összetevőkre terjedt ki, mert a nyomelemekre és a radioaktívelem-tar-talomra vonatkozó összehasonlító adatok nem álltak rendelkezésre. A vizs-gálat elsődleges célja az volt, hogy a zalakarosi gyógyvíz európai összeha-sonlításban milyen helyet foglal el, és megalapozottak-e azok a fejlesztési elképzelések, amelyek a már meglévő gyógyászati eredmények alapján gyors ütemű vendégszám növekedést vártak. A tizenegy ország 225 gyógyvízére kiterjedő összehasonlítás a Clus-ter-analízis módszerével történt, melynek eredményeképpen megállapítot-ták, hogy a zalakarosi gyógyvíz olyanokkal került egy csoportba, mint pl. az NSZK-beli Bad-Wiessee, Endorf, List, és az olaszországi Salsomag-giore és a Margherita di Savoia. A gyógyvíz legjobb hatása a krónikus nő-gyógyászati és fogágy-megbetegedések gyógyításában, a végtagizületetek porckopásos, elfajulásos - úgynevezett degeneratív - elváltozásaiban, a gerincizületek porckopásos eltéréseiben, az idült gyulladásos izületi beteg-ségek eseteiben, az izületi kötőszövet, támasztószövet idült gyulladásai-ban, baleseti, orthopédiai, idegsebészeti és sebészeti mozgásszervi károsul-tak utókezelésében igazolódott ezen gyógyvizek gyógyhatása.117 Az adottságok számbavétele után megindult a fürdő intenzív fejlesz-tése, illetve a minőségi rekonstrukció. 1991-ben vizesblokk került átadás-ra, 1994-ben elkészült a gyógycentrum, 1995-ben felújították a sportme-dencét. A fürdővendégek a gyógycentrumban balneoterápiás - tehát vízgyó-gyászati - kezelések közül választhatnak, ezek a tangentor (víz alatti masz-százs), súlyfürdő, szauna, medencefürdő, szénsavfürdő, emellett speciális gyógyfürdőkezelések is lehetségessé váltak, ilyen a bőrgyógyászati bete-gek (idült, ekcémás, pikkelysömörös bőrelváltozások) gyógyvizes, elkülö- 203 nített bőrgyógyászati kádfürdőkezelése, idült nőgyógyászati gyulladásos betegek elkülönített gyógyfürdőkezelése kádfürdőben, ezenkívül különbö-ző masszázslehetőségek (száraz gépi masszázs - vibrax -, tangentor, kézi gyógymasszázs, lábreflexmasszázs, továbbá elektromos gyógykezelések, mint az ultraibolya (kvarc-) kezelés, szolárium, infravörös-sugárkezelés, rövidhullám-kezelés, szelektív ingeráram-kezelés, konstans egyenárammal kezelés (galvánkezelés, elektrophoresis kezelés) valamint négyrekeszes hydro-galván fürdő. Bevezették a reumatológiai szakrendelést, később fogászati szakrendelés is kezdődött, s megnyílt egy optikai szalon is. Miután a gyógyfürdő szolgáltatásait igénybe vevő vendégek között évről évre növekedett a nyugat-európai turisták száma, a versenyképesség megtartása érdekében egyre nagyobb igény mutatkozott a fürdőszolgálta-tások színvonalának emelésére. Ezért kezdődött el 1991-ben a gyógykert kialakítása, amit egy évvel később az un. II. számú medence lefedésével folytattak. Az elkészült gyógycentrum egy nyitott medencéből, egy zárt medence-komplexumból jött létre, ahol ülőfürdő, széndioxid befúvásos pezsgőfürdő, termálmedence és jacuzzi áll a fürdővendégek rendelkezésé-re, így alakult ki a gyógyfürdő három egysége, a termálstrand, a gyógykert és a gyógyfürdő. A fejlesztés következő állomása az 1999-ben megnyitott fedett élményfürdő volt.118 A gyógyfürdő létrejötte óta többféle formában üzemelt. 1965. szep-tember 5 és december 31. között - mint már említettük - a Zalakaros Köz-ségi Tanács volt az üzemeltető. 1966. január 1-től a Dél-zalai Víz- és Csa-tornamű Vállalat kezelésébe került, 1989. december 31-ig. A gazdasági életben bekövetkezett változások nem hagyták érintetlenül a fürdőt mű-ködtető vállalatot sem. 1990. január 1 és február 19. között - átmenetileg - a Thermal Gyógyidegenforgalmi Fejlesztő Kft. működtette, majd Zala Megye Tanácsa önálló vállalatot hozott létre Gránit Gyógyfürdő Vállalat néven. 1992. július l-jével a fürdő zártkörű alapítással részvénytársasággá alakult 200 300 000 Ft alapító tőkével, s ebben a formában működik nap-jainkban is. A részvénytársaság alapítói Zalakaros Nagyközség Önkor-mányzata 60%-os, Zala Megye Önkormányzata 30%-os részesedéssel, és a GRÁNIT Gyógyfürdő Vállalat Dolgozói alapítványa 10%-os részesedés-sel. 1996-ban Zalakaros önkormányzata megvásárolta a megyei önkor-mányzat 30%-os tulajdoni részesedését és 90%-os részaránnyal vált tulaj-donossá.119 A részvénytársaság megalakulása óta nyereséges. Az eredményből azonban nem fizetnek osztalékot, hanem teljes egészében visszaforgatva fejlesztésekre fordítják.120 A gyógyfürdővel párhuzamosan az idegenforgalmi fogadókapacitás is rohamléptékben fejlődött. 1983-ban nyílt meg a SZOT Gyógyüdülő hét- 204 szintes épülete, melyet földalatti átjárófolyosóval kötöttek össze a gyógy-fürdővel. Később a Hunguest hotellánc tagjaként Freya Hotel néven vált -a MenDan Sport Hotel megnyitásáig - Zalakaros legnagyobb - 156 szo-bás - háromcsillagos szállodájává, egyidejűleg 312 vendég fogadására alkalmas. A Zalatour, Zala megye egykori Idegenforgalmi Hivatala, a pri-vatizáció óta Zalatour Kft, az évtizedek során egész üdülőkomplexumot létesített a gyógyfürdőhöz közeleső területen. Kezdetben, a gyógyfürdő szomszédságában állt szállodája a Hotel Termál, (s mikor új, modern komplexumot építettek, értékesítették a feleslegessé vált épületet, amit a Magyar Államvasutak megvásárolt, és ekkor létesült a MÁV Gyógyház). Ma egy négy egységet magába foglaló üdülőkomplexumot üzemeltet a Zalatour Zalakaroson, két háromcsillagos szállodája a Hotel Termál és a mögötte lévő területen 1990-ben megnyílt 40 szobás Hotel Liget, a szállo-dák melletti öthektáros területen kialakított háromcsillagos besorolású Ter-mál kemping és a szállodák szomszédságában álló 30 alpesi stílusú faház-ból álló egycsillagos besorolású nyaralófalu képezi a Zalatour-tulaj dönt. Kétcsillagos besorolású a Napfény Hotel Üdülőszövetkezet, a Ganz Danu-bius Hotel és az Art Hotel és egycsillagos a Sport Hotel. Mellettük a Grill Panzió, a Postás Üdülő, a Mezőgép Üdülő, a Sörgyár Üdülő, a Veszprémi Vízmű Üdülő, a Balatoni Halgazdaság Üdülője, a Pécsi Sütőipari Üdülő, a Rotary Kft Üdülő, az Erdőfelügyelőségi Üdülő, a LESZ Kft Üdülő és a Za-lai Erdő- és Fafeldolgozó Üdülő létesült még az évtizedek során, ezek az egységek alkották 1997-ben a kereskedelmi szálláshelyek palettáját, egy-idejűleg összesen 2382 férőhelyet kínálva. Egy év múlva nyílt meg Zala-karos első négycsillagos szállodája a MenDan Appart Hotel. 7 szálloda, 1 üdülőszövetkezet, 1 sporttábor, 1 panzió, 11 üdülő, valamint 2 kemping (a Zalatour kempingjén kívül, a fürdőhöz viszonylag közel, de már Galam-bok közigazgatási területén fekszik az 1990-ben megnyílt háromcsillagos Castrum kemping). 1996-ban 619 magánszoba kiadó 1809 férőhelyet üze-meltetve járult hozzá a szálláskapacitás bővítéséhez. A várossá nyilvánítás évében 1866 fő volt az üdülőtulajdonosok száma, és az 1997-ben érvénybe lépett, a fizetővendéglátást szabályozó rendelkezések alapján 1997 végéig 555 fizető-vendéglátó engedélyt adott ki a Polgármesteri Hivatal. Kereske-delmi és vendéglátó-ipari egységek száma ebben az évben 126, ebből 20 vendéglő, 4 eszpresszó, 1 kávézó, 4 söröző, 8 fagylaltozó, 3 bár, 6 borozó áll a vendégek és a lakosság rendelkezésére. A szolgáltatást 7 fodrász, ingatlanközvetítő, pénzváltó, 4 másszor, 4 kozmetikus, 3 látszerész, 2 mo-sószalon, valamint műszaki tervező és az egészségügyi szolgáltatók (fog-orvosok) jelentik.121 A település általános fejlődése a Magyarországi átlagot meghaladja. 1987-ben megvalósult a gázprogram, majd a telefonprogram, ezekkel pár- 205 huzamosan folyt a csatornahálózat kiépítése, illetve korszerűsítése. Ezt legjobban a várossá nyilvánításhoz készített felterjesztés tükrözi. Ekkor 498 lakás volt Zalakaroson, az 1970 után épített lakások aránya 67%. A tervezett műszaki infrastruktúra-hálózatból a kiépítettség a várossá nyil- vánítás évében:122 ■ :..--.. közműves ivóvíz . 90% villany 98% ■■■:■■-■ ■■■• gáz ' =. ■■■.■■-■ 75% szennyvízelnyelő ■ J " ' • i. 72% ■:,. -■■■y-'-' telefon 80% .-- ■ , = : ':• ,;■-■■■:■:<■■■.■:■.:,-• összes úthálózatból kiépített hossz 93% - - ■ Zalakaros infrastrukturális ellátottsága rendkívül magas, az egyes fej-lesztőprogramok megvalósításánál jelentős volt a lakosság illetve az üdü-lőtulajdonosok anyagi tehervállalása is. Az infrastrukturális és a közműbe-ruházást olyan alapokkal tervezték, mely 10-15 évre biztosítja a folyama-tos fejlesztést. A település egészségügyi ellátottsága kiemelkedően jó. A huszadik század elején a falusi bábaasszony jelentette „az" egészségügyi ellátást, majd 1974-ben megteremtették a körzeti orvosi munka feltételeit, mely a rendelő megépítésével 1976-ban tovább javult. Az éves betegforgalom -ellátott esetek száma - 5500 és 6900 között van. 1996-ban az egészségügyi alapellátás egy háziorvosi és egy fogorvosi körzet, az anya- és csecsemő-védelem terén egy védőnői körzet biztosítja az ellátást. A fogorvosi szak-rendelés 1980-ban kezdődött meg Zalakaroson, ez nemcsak a településre, hanem Galambok, Zalaszentjakab, Pat, Sand, Miháld, Zalaújlak és Capi községekre is kiterjed. A fogorvos iskolafogászatot is ellát a környék isko-láiban, Zalakaroson, Galambokon és Miháldon. Az ellátott esetek száma 1700 és 2700 között van évente. Ezen kívül 5 vállalkozó fogorvos, egy gyermekorvos és - a gyógyfürdőben - 1994-től reumatológiai szakrende-lés van, s van Zalakarosnak gyógyszertára is.123 A településen még két gyógyház működik. A vasutas gyógyház a gyógyfürdő szolgáltatásaira alapozva, önálló orvosi, szakorvosi ellátással rendelkezik és az egész ország területéről fogad betegeket, beutaltakat. El-sőként 1973. október l-jén a Vasútegészségügyi Igazgatóság és a Vasutas Szakszervezet segítségével nyitotta meg kapuit a MÁV Pécsi Területi Egészségügyi Központ Zalakarosi Mozgásszervi Rehabilitációs Intézete. Az intézet fenntartását 1997-től a vasutasok Önkéntes Támogatási Alapja vette át. Az intézetbe túlnyomórészt vasutas betegek kerültek beutalásra, 42 ágyon évente átlagban 1300 beteget kezeltek. 1996. január l-jével annyi változás történt, hogy - a többi fürdőkórházhoz hasonlóan térítés ellenében is fogadnak betegeket, a szociálturizmus fenntartása mellett tehát nyitottak 206 nemzetközi aktív turizmus felé. 1986-ban létesült a BM. Határőrség Gyógyháza, akkor a zalaegerszegi és a nagykanizsai határőrkerületek szá-mára. 16 szobában és négy faházban fogadja a Határőrség egészségügyi szolgálata által beutalt, gyógykezelésre szorulókat. Ma már az egész országból érkeznek betegek, akiknek szakorvosi ellátását és a kezelést a gyógyfürdőben oldják meg.124 Az egészségügyi ellátás mellett a művelődésügy intézményei is fej-lődtek. A három ütemben megépült, modern, korszerű, kosárlabda, röplab-da és teniszmérkőzések megtartására is alkalmas, 80 nézőt befogadó 640 m2-es sportcsarnok, iskolát építettek, mely - a nagykanizsai Zeneiskola za-lakarosi kihelyezett tagozataként - zeneoktatással is kiegészült, ahol zon-gora, fúvós és csellóoktatás folyik az öt településre kiterjedő vonzáskörze-tű intézményben. 1987-ben 50 férőhelyes óvodát adtak át, mely korszerű körülményeket teremtve szolgálja a nevelést. 6000 kötetes könyvtár, vala-mint a Művelődési Ház művészeti csoportjai, mindenekelőtt a nemzetközi rendezvényeken is sikerrel megmérettetett Karos Táncegyüttes, a gyerekek Zöldág táncegyüttese, a Karos Fúvósegyüttes, valamint a női énekkar és a dalárda egyre pezsgőbb művészeti életet jelentenek az 1997-ben várossá avatott településen. (A művelődési intézmények részletesebben a kötet Adattár részében kerülnek ismertetésre.) A művelődési ház mellett az idegenforgalom céljait is szolgálja az 1976-ban megnyitott, akkor még tető nélküli, csak filmvetítésre alkalmas kertmozi. 1977-ben színpadot, öltözőket építettek hozzá, két évvel később pedig befedték. A következő évben rendezték környezetét, megfelelő fény-reklámmal látták el, 1982-ben modern, rögzített ülőgarnitúrával szerelték fel a 416 fő befogadására alkalmas művelődési intézményt, mely nyaranta a filmvetítéseken kívül hangversenyeknek, színházi előadásoknak, rendez-vényeknek is helyet ad.125 Az utóbbi években létesítették a kábeltelevíziós hálózatot, a képújság a nap huszonnégy órájában magyar és német nyelven közérdekű informá-ciókat és hirdetéseket közöl, valamint a művelődési házban elhelyezett stú-dióból rendszeresen közölnek helyi aktualitásokkal híreket, információkat. Havonta jelenik meg a lokálpatrióta kiadvány a Karosi Krónika.126 Impozáns az a településfejlesztő tevékenység, melyet az önkormány-zat az utóbbi majd egy évtizedben megvalósított. A teljesség igénye nélkül - csak felsorolás szintjén - ki kell emelni az 1993-ban átadott rendőrőrsöt, a vastalanítót, az útépítéseket, vízvezeték-építést, járdaépítést, az iskolabő-vítést, kerékpárút kialakítását, ingatlanvásárlásokat, parkosításokat és a köztereken felállított szobrokat műalkotásokat (részletes listájukat az Adattár közli). Magángyűjteményként létrejött egy állatpark, s üzemel egy sportrepülőtér. 207 E településfejlesztő tevékenység mérföldköveinek tekinthetők az 1984-es nagyközséggé nyilvánítás, majd egy újabb, eredményes fejlesztő időszak után az 1997. július l-jével történt várossá nyilvánítás 1997. július 25-én - mely azóta a város napja - Kara Pál, a Belügyminisztérium helyet-tes államtitkára átadta a város kulcsát Szirtes Lajos polgármesternek, ezzel modern várossá vált a középkori-koraújkori mezőváros, mely bebizonyí-totta, hogy tud élni az adottsággal, és a lehetőségekkel, ezekre az adottsá-gokra alapozva, hosszú, kitartó, szorgalmas munkával egy elhaló aprófalu-ból sok tekintetben példaértékűen egy dinamikusan fejlődő város képe raj-zolódott ki délnyugat - Magyarországon. Zalakaros ma már térszervező funkciót is betölt, kistérségi társulások központjaként motorja a kisrégió fejlődésének. Ám ez a periódus már egy új fejezet Zalakaros történetében. 208 JEGYZETEK 1 Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban ZML.) XI. 603. Az Óbudai Prépostság Generál-kollégiumának iratai. Szabó Béla (1909-1984) Zala megye levéltárnoka, majd a Zala Megyei Levéltár vezetője az 1940-es évek végén megpróbált minden kidobált nemesi és egyházi levéltárat begyűjteni. Míg néhány nemesi levéltárnál és a Zalavári Apátság ese-tében sikerrel járt, ugyanez nem mondható el az Óbudai Prépostság Kiskomáromi Ura-dalma levéltáráról, melynek csak elenyésző töredéke került a Zala Megyei Levéltárba. 2- Nagykanizsa I. (Nagykanizsa, 1994.) 392. p. és VÁNDOR László: Zalakaros és környé- kének története az ősidőktől a török kor végéig c. tanulmányát ld. ugyanebben a kötet- ben. 3- VÁNDOR: uo., és KERECSÉNYI Edit: Zalakaros. Zala Megye Helytörténeti Lexikona. (Kézirat a Zala Megyei Levéltárban. A továbbiakban Helytörténeti Lexikon) Itt köszö- nöm meg Dr. Kerecsényi Edit kandidátusnak, hogy hosszú évtizedek alatt gyűjtött anya- gát és kéziratát rendelkezésemre bocsátotta. 4- Helytörténeti Lexikon, és Magyar Országos Levéltár U.e.C. Az adatot Dr. Vándor Lász- ló kandidátus bocsátotta - több más adattal - a rendelkezésemre. Segítségét ezúton kö- szönöm meg. 5- Helytörténeti Lexikon, és Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia Korában I. Dunántúl. (Akadémiai Kiadó, Bp., 1970.) 386. p. 6- Helytörténeti Lexikon. 7' Uo. továbbá ZML. XI. 603. Az úrbéri per anyaga, valamint BÁTORFI Lajos: Adatok Zala megye történetéhez. I. kötet. I. füzet. (Nagykanizsa, 1876.) 60-67. p. Bátorfit ren-geteg kritika érte - a kortársak részéről is - hogy adatai sok helyen pontatlanok. Az öt-kötetes gyűjteményét végignézve adta ki CSUTOR Imre: Észrevételek és Toldalékok Bátorfy Lajos úr „Adatok Zalamegye történetéhez" czimű munkájához (Zalaegerszeg, 1890.) című könyvét, mely rengeteg helyen pontosítja Bátorfi adatait. A sorozat Csutor kiegészítéseivel és pontosításaival viszont remekül használható. E közléshez Csutor nem fűzött megjegyzést, így a forrásközlést hitelesnek kell tekintenünk. Ugyancsak hiteles-nek fogadták el Zala Megye Helytörténeti Lexikona adatgyűjtői is. 8- Helytörténeti Lexikon. : 9- Uo. 10 Uo. A török-kor végének adatait Vándor Lászlótól kaptam. 1L Uo. 12- ZML. IV. 9. a. Concriptiones universales. 13- Uo. 14 Helytörténeti Lexikon. 15- ZML. XI. 603. 16 Helytörténeti Lexikon. 17- Uo. 18- Uo. 19- ZML. XI. 603. Itt. Köszönöm meg Dr. Bilkei Irénnek, hogy a latin nyelvű forrást ma- gyarra fordította. 20- Uo. 21- Uo. 22-Uo. 23- Uo. 24- BENCZE Géza: Zala megye leírása a reformkorban (Zalai Gyűjtemény 23., Zalaeger- szeg, 1986.) 95-97. p. és T. MÉREY Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő tele- 209 pülések a XVIII-XIX. század fordulóján. (Zalai Gyűjtemény 46. Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján. Zalaegerszeg, 1999.) 158-159. p. 25- Uo. és Helytörténeti Lexikon. 26- Helytörténeti Lexikon, és ZML. XI. 603. Az 1712. október 28-i úrbéri per anyagának 1764. október 19-i dátummal készült másolata. 27Uo. ■ ■ 28 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia Korában I. Dunántúl. (Aka- démiai Kiadó, Bp., 1970.) 386-387. p. 29 Helytörténeti Lexikon. ■ 30- Uo. 31- ZML. IX. 13. Akiskomáromi takács céh iratai. Köszönöm Kerecsényi Editnek, hogy fel- hívta figyelmemet erre a forrásra. -.!■:•■ -..■•■■ 32i Helytörténeti Lexikon. 33- Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) (KSH, Bp., 1960.) 256-257. p. 34- Magyarország történeti helységnévtára. Zala megye (1773-1808) I—II. (KSH, Bp.,1996.) I. kötet 134-135. p. és II. kötet 386-387. p. 35- Uo. II. 386-387. p. 36- Uo. II. 459., 463., 465-466. p. 37- ZML. XI. 603. 38 Uo. és Helytörténeti Lexikon. " 39. Uo 40- ZML. IV. 9. c. Zala vármegye főadószedőjének iratai. Köszönöm Kapiller Imrének, hogy az általa talált forrást közlésre rendelkezésemre bocsátotta. 41- Uo. 42 ZML. IV. 9. b. Conscriptiones dicales. 209. doboz. Valamint: Az úrbéres birtokviszony- ok Magyarországon Mária Terézia Korában I. Dunántúl. (Akadémiai Kiadó, Bp., 1970.) 386-387. p. és a térképek alapján. ■ ■: 43- ZML. IV. 9. b. Conscriptiones dicales. 209. doboz. 44- Uo. 45 ZML. XI. 603. 46- ZML. IV. 1. h. Az 1828. évi országos összeírás.272. Possesio Karos. 47 ZML. XI. 603. 48- Uo. 49- BOTTLÓ Béla: Az 1828. évi országos összeírás. (In: A történeti statisztika forrásai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1957.) 242-273. p. . 50- ZML. IV. 1. g. Urbáriumok. 51ZML. IV. l.h. 272. 52- ZML. XI. 603. "•Uo. ■ : 54- Uo. 55- Uo. 56- Uo. 57- ZML. IV. 14/n. Fasc. 47. Nr. 36. Ismételten köszönöm Kapiller Imrének, hogy felhívta a figyelmemet az általa talált forrásra. 58-ZML. XI. 603. 59- KERECSÉNYI Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében (In: Zalai Tükör 1974. I. kötet. 1848/49. Zalai eseménytörténete. Zalaegerszeg, 1974.) 141-169. p. 60- Uo. i ■ • 210 61- A szabadságharc zalai honvédéi (Zalai Gyűjtemény 33. Zalaegerszeg, 1992.) 321-322. P- 62ZML. IV. 151. V. 63- ZML. IV. 9. f. Nemesi javak összeírása, 1835. 23. 64ZML. IV. 151. V. 65- A népszámlálások eredményei, valamint a hivatkozott összeírások alapján. 6f>- ZML. IV. 151. V. 67- Uo. 68- ZML. XI. 603. 69- ZML. XV. 3. Parzellen Protokol. 1864. 521. Zalakaros. ™- Uo. 71 • ZML. IV. 402. a. 1882. Köszönöm Foki Ibolyának az adatokat. n- ZML. XV. 73- JUK József: Galambok és vidéke (In: Zalavármegyei évkönyv a millenniumra. (Nagykanizsa, 1896.) 82-85. p. 74- ZML. XI. 603. 15- Uo. 76Uo. 77- ZML. IV. 9. b. 209. 78-VÁLYI András: Magyar Országnak Leírása (Buda, 1796.) 79- Thúry György Múzeum. Tört. Dok. 72. 371. 1. Köszönöm Kerecsényi Editnek, hogy er- re a dokumentumra is felhívta a figyelmemet. 80- ZML. XI. 603. ■' ■■ ■ ....-; . 81- Uo. 81 Magyarország szőlészeti statisztikája 1860-1873. (Bp., 1875.) 195., 176., 196., 211., 244., 248., 392., 393. oldalak. 83- Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. 1870-1970. Szőlőtermelés. Községsoros adatok. (KSH. Bp.é.n.) 518.p. 84- Uo. ■■-■..... 85. Uo_ 86- Zalakaros Önkormányzata 2/1990. számú rendelete a település címeréről és zászlójáról. 87- A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. I. rész. (Bp., 1897.) 252-253.p. 88- A Magyar Szent Korona Országainak állatlétszáma az 1911. évi február hó 28-i állapot szerint. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 41. Kötet. Budapest, 1913.) 178-181.p. i 89- Uo. 90' Magyarországi gazdacímtár. A száz kat. holdon felüli birtokosok és bérlők címjegyzéke. (Bp., 1925. 382. p.; 1931. 644. p.; és 1935., 353. p.) valamint 1911-ből Kerecsényi Edit gyűjtése alapján. 91. Zala vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tiszta jövedelme művelési áganként és osztályonként. (Bp., 1914.) 160. p. 92. Novak Ferenc gyűjtése. 93. Népszámlálási adatok és a kérdőívek adatai alapján. 94- ZML. XV. Közigazgatási tájékoztató. 95- Uo. 96- Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. III. 6923-6927. Bodor Antal féle kérdőívek. 97 ZML. XV. 98- Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. III. 6923-6927. Bodor Antal féle kérdőívek. 211 "■ Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. (M. kir. Központi Statisztikai Hivatal, Bp. 1936.) 10°- ZML. V. 1723. A Galamboki Körjegyzőség iratai. 10L ZML. V. 1723. A Galamboki Körjegyzőség iratai. ,, '02. Novak Ferenc gyűjtése. 103- A földosztással kapcsolatos iratok: ZML. XVII. 502. Zalavármegyei Földbirtokrendező Tanács iratai. 3517/1946 és 1768/1946. szám alatt, valamint BÉLI József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében (Zalai Gyűjtemény 4. Zalaegerszeg, 1977.) 155-157. old. Az idézetek is innen valók. 104- ZML. V. 1723. A Galamboki Körjegyzőség iratai. 105- Uo. ... 106 ZML. XXIII. 900. Zalakaros Tanácsának iratai. Tanácsülési és végrehajtó bizottsági jegyzőkönyvek. Az anyaggyűjtés során rendkívül nagy segítséget kaptam Németh Lászlótól, a Zala Megyei Levéltár kutatószolgálatának vezetőjétől. Segítségét ezúton köszönöm meg. 107Uo. 108. Uo 109 ZML. A névsor a Zala Megyei Rendőrkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. Alosztálya által 1959. áprilisában összeállított monográfia alapján készült. Köszönöm Csomor Erzsébetnek, hogy az adatokat rendelkezésemre bocsátotta. A Zalakarosi Nem- zeti Bizottság névsorát közli: '56 Zalában (Zalai Gyűjtemény 40. Zalaegerszeg, 1996.) 501. p. 110 Zalakaros Polgármesteri Hivatala Irattára. Tanácsülési és végrehajtó bizottsági jegyző- könyvek. "'■Uo. "2- Uo. • ■ : ■ 113Uo. ..-.,.• 1I4-Uo. "5- HALÁSZ Imre: Zalakaros (Zalakaros, 1997.) 14. p. 116 Tourimform Iroda, Zalakaros. Novak Ferenc gyűjtése. "7- HALÁSZ Imre: Zalakaros (Zalakaros, 1997.) 20-46.p. "8- Uo. valamint Zalakaros Nagyközség Polgármesteri Hivatala által készített dokumen-táció a várossá nyilvánításhoz. li9Uo. 12°- Uo. m- Uo. m- Uo. 123- Uo. 124-Uo. 125- Uo. 126- Uo. 212 |
