Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Belezna története
- Archívált összefoglaló a kanizsakisterseg.celodin.hu-ról -

Belezna község első említése az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő a segesdi kerület plébániái között. A XIV. században a Beleznay család birtokolta. Az 1415-36-os adólajstrom szerint Horváth János és Csipcsey Pál voltak földesurai. A Beleznay család nevét 1451-ben is említik a források. E birtokon élt a család török uralom kezdetéig. 1476-ban Szerdahelyi György birtoka volt. A községhez tartozott ekkor Kakonya-puszta, melynek helyén a középkorban népes falu állott. 1268-96-ig a Hahót nemzetség birtoka.
A Beleznát említő tizedjegyzékben szerepel, temploma és plébániája volt, amely a hagyomány szerint 1560 táján pusztult el. 1349-ben a helységet a Hahót nemzetségtől a Guth-Keled nembeli Felső-Lendvai Miklós fiai: Amádé és János akarták megszerezni egy másik birtokért. 1405-ben a szerdahelyi Dersfi családé.
Temploma 1560-ban pusztult el.
A Mura partján fekszik a Szentháromság-puszta, ahol a középkorban szintén egy virágzó helység feküdt, melyről első ízben 1230-ból van adat. Ekkor már fennállott a Szentháromság tiszteletére szentelt bazilikája, mely a török hódoltság alatt pusztult el. 1309-ben Kakonyával együtt szerepelt. 1405-ben ez is Dersfiaké. 1476-ben ez is Szerdahelyi György birtoka, aki a murai rév tulajdonjoga felett egyezkedett a Batthyánykkal. 1536-ban Belezna Horváth György, Beleznay Máté özvegye, Török Ferenc és Herát Ferenc tulajdona. 1599-ben újabb osztozkodásról tudunk. 1632-ben Beleznay Ferenc testvéreivel - Andrással és Zsigmonddal - II. Ferdinándtól megerősítő okmányt is szerzett. Ezután köznemesi családok birtokolták.
A török hódoltság alatt végig lakott hely volt. Beleznay Ferenc 1678-ban lépéseket tett családja leszármazásának a Beleznához való jogának igazolására. Az utódok 1692-ben elzálogosították 100 tallérért. 1715-ben csak hat háztartása volt, és a területnek ekkor négy új tulajdonosa. 1726-ban Belezna a királyi kincstár kezére került és lassú pusztulásnak indult. 1733-ban Mlinarics Miklós szerezte meg a terület a jogot Szentpéter-pusztával együtt, ám a pereskedés még mindig nem ért véget. Ugyanebben az évben találunk egy bejegyzett tulajdonost, Festetich Kristófot.
1783-ban birtokmegosztás történik két Beleznay-utód között. János részt vett 1735-ben egy népi mozgalom lecsendesítésében, aranyláncot nyert III. Károlytól, így az udvar kegyeibe jutott. Katona lévén, részt vett a Mária Terézia alatti hadjárataikban. 1752-ben lovas tábornok, két fia (Miklós és Mihály) közül Miklós főstrázsamester lett. Mihály fia Sámuel 1780-ban zálogba adja Beleznát báró Sigray Károlynak, a vármegye főispánjának, később pedig Horváth Ferencnek, aki utóbb örök áron a birtokot meg is veszi. Beleznay Sámuel 1800-ban bárói, 1805-ben grófi rangot nyert.
1835-ben gróf Festetich László volt Belezna földesura. Utána a Horváth és a Rüffly család birtokába került a község. A kiegyezés után lassú fejlődés indult meg a településen. Két kúria épült, az egyiket a Beleznay, a másikat a Rüffly család építette 1860-ban. Beleznán 1899-ben szép római katolikus templom épült, amely ma is a település büszkesége. Gróf Zichy Ödön építtette. 1925-ben történt a lelkészség megszervezése. 1913-ban a Zala Megyei Gazdasági Takarékpénztárnak és Légrád községnek volt itt nagyobb birtoka.
A idők során a községhez tartottak még a következő lakott helyek: Asszonyváriszőlő, Jankapuszta, Nagydombi-szőlő, Sándor-puszta. Az 1903-as gazdacímtár Zichy Ödön gróf birtokaként is említi Belezna egy részét. Valószínűleg gyermekeiről történt a településrész elnevezése (Janka és Sándor). Jankapuszta a 20. század történetének szomorú epizódját idézi.
A magyar kormány 1931-ben engedélyezte, hogy a horvát fasiszta szervezet (közkeletű nevén az usztasák), magyar területen tábort létesítsenek. Németországon és Olaszországon kívül ezen a bérelt 242 katasztrális holdon volt a horvát fasiszta szervezet egyik kiképzőtábora. 1931 végén már megérkeztek a tábor első lakói, a külvilágtól elzárt táborba, melynek létszáma 50 fő volt. Az usztasák gyilkolták meg 1934. okt. 9-én Marseilleben Sándor jugoszláv királyt és Louis Barthou francia külügyminisztert. Az esetnek súlyos következményei lettek Magyarországra nézve.
1925-ben a település területe 5376 kh volt. Ez 750 birtok között oszlott meg. A törpe- 1729, a kis- 3212, a középbirtokok 430 holdat tettek ki. Nagybirtok ekkor még nem volt. Az állatállomány is jelentős volt (586 szarvasmarha, 135 ló, 224 sertés).
Az 1172 földműves mellett 60 iparos, 12 kereskedő, 28 szellemi foglalkozású, 250 napszámos és nyugdíjas volt. A lakosság 95%-a római katolikus vallású volt. Ekkor 261 család élt Beleznán 1522 fővel. Az állami elemi iskola öt tanerővel működött. Volt Levente Egylet és Hitelszövetkezet is a helységben. Belezna postája és vasútállomása Zákány, távírója pedig Murakeresztúr. A lakosok önkéntes tűzoltóegyletet és Polgári Olvasókört tartottak fenn.
 
/1